A Jövő Üzemmérnöke, 1991 (18-19. évfolyam, 1-8. szám)

1991-02-01 / 10. szám

Gondolat­olvasó Mert itt nem, a ráció számít. Ráció szerint már rég elpusztultunk volna. Akik Magyaror­szágon logikusan gondol­koztak, mindig kétségbe estek. Itt a remény a re­ménytelenségben van. Abban,­­ hogy a végső órákon, amikor a nemzet sorsán őrködő riadtan ta­karja, el szemét, amint az örvény felé köze­ledünk — hirtelen titkos erőtartalékok nyílnak fel a lélekben. Erőtartalé­kok, amelyeken túl van­nak minden ésszel, aka­rattal elérhető dolog ha­tárán; erők, amelyek ke­­gyelemszerűen jönnek, amikor m­ár mindenről le kell mondanunk. Mint a halálos veszedelemben lévőnek egyszerre meg­­százszorozódik a lélek­jelenléte, és sohasem sejtett erő száll a kar­á­iba, a szemébe, egész éle­te, elmúlt és eljövendő esztendei mind kapasz­kodó kezébe tódulnak — úgy törnek fel olykor a nemzet életében a titkos erők­, amelyeket felhal­moztak a századok. Mint amikor a görög hajósnak, a vihar ször­nyű tetőfokán, gyilkos hullámok fölött megje­lent az árboc ormán fényben a Fehér Istennő, Leukothea.(...) Az erőforrások még nem apadtak el. Költők, kiáltsatok! A Fehér Is­tennő még megjelenhet. Szerb Antal Miért vonult ki dr. Fazekas Zoltán... — Tiltakozásomat elmond­tam szóban, a kivonulásom­nak ahhoz tehát semmi kö­ze sem volt. Egyszerűen tak­tikus okai voltak: a célom az volt, hogy ezt az SZMSZ-t ne szavazzák meg. A hozzá­szólásomból ez kiderült. Eh­hez vagy az kellett, hogy a résztvevők egyharmada el­lene szavazzon, — ennek nem láttam­­ valószínűségét — vagy pedig az, hogy tizen­­valahány ember kimenjen és ne szavazzon, mert akkor ha­tározatképtelen lesz az ülés. Én ezt az utóbbit választot­tam, tudtam, hogy így meg lehet akadályozni, hogy va­lami nem kedvező dolgot el­fogadjanak. Bár jól belegon­dolva, ilyen döntési mecha­nizmus mellett ez valóban bomba meglepetés lett volna. (32-en szavaztak nemmel, 20-an tartózkodtak, 133-an mondtak igent. Kezdetkor 202 szavazatra jogosult volt jelen. A szerk.) ■I Tehát nem tartottad al­kalmasnak ezt az SZMSZ-t az elfogadásra. De ez a tilta­kozás az IFT-nek is szólt, s a benne résztvevők munká­ját is leminősítette. — Az IFT részben végzett rossz munkát. Az SZMSZ- nek sok jó eleme is van Ezekről ott is beszéltem. Alapvető hiba, hogy ők dön­töttek az alternatíváikról. Sok kérdésben meg az a hi­ba, ahogyan döntöttek. Most csak arra a tökéletes egye­zésre hívom fel a figyelmet, ami a régi tanácsi rendszer, és a mostani főiskolai mechanizmus között fenn­áll. .. ■l Sok antidemokratikus elemről szóltál, s a főigaz­gató helyét ebben az SZMSZ- ben bábu-szerepként jelöl­ted meg. Nincsenek alterna­tívák, állítottad, de te sem vázoltál fel azokat. — Véleményem szerint a döntés a 43 év alatt megszo­kott módon zajlott le. Alter­natívák helyett egyvalami­ből lehetett­­,választani”. Meghamisítva azzal, hogy egy csomagról van szó, ami­nek vannak jó elemei is. Miközben erős nyomást gya­koroltak, hogy SZMSZ nél­kül nem lehet már működni (ismert fogás), ragyogóan kihasználva a jól beidegző­­dött „menjünk már haza” közömbösséget is, így nem volt kétséges az eredmény. Közben a döntésre jogosult testülettel megszavaztatták, hogy a továbbiakban semmi közük a főiskola alkotmánya­­ihoz, az 58-aik azt csinálnak vele, amit akarnak. Abszurd esetben akár azt is kimond­hatják, hogy ezentúl ők, vagy a vazallusaik az örökös vezetők. Legalább is közvet­len formában nem számítok ilyesmire, csak arra akarok rámutatni, hogy e szabály­zat alapján bármi előfordul­hat, mert a kontroll hiány­zik a szisztémából. Többek között!... Már csak a mérete miatt is operatív döntésre képte­len választott testület, a fő­iskolai tanács, (tanács­testü­let), a főleg kinevezett veze­tőkből álló szenátus (VB), és a pongyolán definiált jogkö­rökkel felruházott „gyenge” főigazgató (tanácselnök), ti­pikusan olyan struktúra, amelyikben a tényleges ha­talmat a VB erős magja fog­ja gyakorolni, miközben a felelősség a jól bevált gya­korlatnak megfelelően el­kenhető. Alternatívákat ott azért nem nagyon mondtam (de azért jeleztem!), mert a kér­désemre adott válasz nyil­vánvalóvá tette, hogy sza­vazni csak az előterjesztett anyagra lehet. Új elem, vagy alternatíva bevitelére nincs mód. Egyébként szívesen be­szélnék egy szakmai kompe­tenciával rendelkező bizott­ságokra épülő, a személyes felelősséget is jól hordozó változatról, csak itt kevés ehhez a terjedelem.. ■I A főiskolai tanács az előterjesztések véleményezé­sére, a döntések előkészíté­sére állandó és ad- hock bi­zottságokat hozhat létre, melyek működését az SZMSZ külön melléklete tartalmaz­za. — A tanácsi rendszerben a VB is megbízhatott bizott­ságokat, de végüll is a VB döntött. A mi viszonyaink­ra alkalmazva és pozitív tartalommal ezt, nem bizott­ságokra, hanem inkább több szenátusra lenne szükség. ■I Úgy tűnik, hogy siettet­nek bennünket. Remélem nem most kell döntenünk — állapítottad meg. Miért kel­lett volna elodázni a dön­tést? — Elodázni a döntést azért kellett volna, mert még nem jó és nem kész az SZMSZ, és a főiskola szerintem a ré­givel sem működött annyira rosszul, hogy sietni kellett volna (sőt!) én viszont azt kérdezem, hogy kiknek volt érdeke a nagy sietség, és ■miért? ■l Végül még egy, s talán kényes kérdés: az a hír ka­pott szárnyra a városban, hogy egy önkormányzati gyűlésen nyilatkoztál — bár nem is tartozott szorosan a témához —, hogy a főiskola egy sztálinista SZMSZ-t fo­gadott el. — Remélem, hogy a témá­hoz tartozott, mert a győri egyetem ügye volt a teríté­ken. Vagy talán ez a kérdés nem érinti a főiskolát?! Egyébként azt hiszem téved­tem, ha sztálinistának titu­láltam ezt az SZMSZ-t, mert a tanácsrendszer atyja a bol­sevik párt alapítója, Lenin volt. Ha egyáltalán a kér­désnek megfelelően fejeztem ki magam, akkor most he­lyesbítek: ez az SZMSZ le­ninista. Nem fűzünk az interjúhoz kommentárt. Dr. Fazekas Zoltánnak a szólásszabadság jegyében biztosítottuk, hogy lapunk hasábjain is kifejt­hesse véleményét, mint ahogy mások véleményének is helyt adunk következő számunk­ban. B. I. Ma is beszédtéma még, s megfogalmazódnak számonkérő kérdések is: kit, s mit minősít, kinek, s kiknek szól a tilta­kozás e főiskolánkon eddig nem tapasztalt formája? Mi tör­ténik, ha többen is követik dr. Fazekas Zoltánt, s kivonul­nak a döntés előtt, elől. Akkor robbant volna a bomba? GÁBOR DÉNES-DÍJASONK:_________________ DR. VERMES ÁGOSTON A múlt év decemberében Budapesten vette át dr. Vermes Ágoston tanszék­­vezető főiskolai tanár az első ízben odaítélt Gábor Dénes-díjat. Ez alkalom­ból, s 60 éves születésnapján mutatjuk be őt és sokoldalú tevékenységét ol­vasóinknak. A Budapesti Műszaki Egye­temen avatták okleveles gé­pész- és repülőmérnökké 1953-ban, s ugyancsak a BME-n, a közlekedésmérnöki karon műszaki doktorrá. Tizennyolc évet dolgozott a RÁBA Magyar Vagon- és Gépgyárban. 1974-ben került főiskolánkra, főiskolai tanár, a járműgyártási tanszék ve­zetője. Legjelentősebb kitünteté­sei: „Pattantyús Á. Géza Díj” (1967), „GTE Műszaki Irodal­mi Díj” (1970), „MTESZ Díj” (1974), „Széchenyi István Fő­iskolai Díj” (1987), „Gábor Dénes Díj” — Műszaki Szel­lemi Alkotásért — (1990). □ E rövid szakmai bemu­tatást a legjelentősebb kitün­tetésekkel zártuk. A felsorolt díjak a több évtizedes szak­mai-tudományos és oktató tevékenységet ismerik el. Mit tudhatunk meg róluk rövid beszélgetésünkben? — Kifejezetten szakmai­tudományos és oktató tevé­kenységemért kaptam a Szé­chenyi István Főiskolai Dí­jat, az idősorrendben ezt megelőző MTESZ Díjat az egész magyar mérnöktársa­dalomért, a reálértelmiségért végzett társadalmi, műszaki munkámért. A Gábor Dénes Díj kifejezetten a mérnöki alkotások, a műszaki szelle­mi alkotások díjazását, jutal­mazását célozza. □ Az Alapító Okirat szel­lemében a Gábor Dénes Dí­jat évente egy hazai és nem­zetközi tudományos szemé­lyiségekből álló zsűri ítéli oda azoknak a kreatív szel­lemi szakembereknek, akik — a többi között —­ szemé­lyes tevékenységükkel köz­vetlenül segítik az innovatív munkát; kiemelkedő műsza­ki-szellemi tevékenységet folytatnak; jelentős szellemi alkotást hoztak létre; példa­mutató munkájukkal környe­zetükben élesztik a kreatív kedvet, az alkotó szellemet; a vezetésük alatt álló szer­vezetnél megteremtették az alkotó munka infrastruktu­rális feltételeit . . . — Már egyetemi hallgató koromban részt vettem a BME repülőgépek tanszéké­nek kutató-fejlesztő munká­jában. Mérnöki pályafutáso­mat oktatási munkával kezd­tem, de éreztem, hogy a köz­vetlen ipari-mérnöki tevé­kenység fontos a mérnök szá­mára, még akkor is, ha az oktatás szép és nemes cél­kitűzés. Ezért ipari mérnök­ként folytattam az életpályá­mat. Közel két évtizedet töl­töttem el a RÁBA Magyar Vagon- és Gépgyárban a leg­különbözőbb mérnöki beosz­tásokban : kutatómérnöki, fejlesztőmérnöki, műszaki vezetői, gyártmányfejlesztés vezetői munkakörökben ... Egyre inkább az a tudatos életfilozófiám alakult ki, hogy minden tudomány va­lójában akkor igazán hasz­nos az emberiségnek, a tár­sadalomnak, ha az realizáló­dik. A realizálódás alapvető katalizátorának tekintem a mérnököt, aki a megvalósí­tás, netán már a laborató­riumi szintű megvalósítás széles körű alkalmazásának elengedhetetlen művelője, végrehajtója. Ez vezényelte lényegében az egész tevé­kenységemet. A tudomány és a technika roppant dinami­kus fejlődése pedig szinte kö­telező erejűvé tette a cél ér­dekében, a széles spektrum­ban létrehozott team-mun­kát. □ Tehát a mérnök egyé­niség, a sokoldalúan képzett tudományos szakemberek, a tanszék team-munkáját is honorálja a díj? — A tanszék ipari, kutatá­si, fejlesztési munkái igen szerteágazóak. Hangsúlyoz­nom kell azt az óriási segít­séget, amit elsősorban köz­vetlen munkatársaimtól, a tanszék mérnökoktatóitól, másrészt pedig az egész fő­iskolától, mint intézménytől kaptam azzal, hogy többek között lehetővé tették a fej­lesztéshez, a berendezések ki­­fejlesztéséhez elengedhetet­lenül szükséges információk megszerzését, s a szükséges vizsgálatok elvégzését. Úgy gondolom, tevékenységünk szép példája annak, amit már nagyon régen vallok, hogy a mai rohanó, nagyon dinamikusan fejlődő techni­kai és tudományos rendszer­ben csak összefogott, célirá­nyos és jól funkcionáló cso­portmunkával lehet igazi eredményt elérni. S ami ugyancsak lényeges: az említett két kutatási-fej­lesztési területen szinte már a kutatással párhuzamosan bevezettük az oktatásba a kí­sérlet-kutatás eredményeit. Gyakorlatokban, példákban, feladatokban. Ma már mind­két IKARUS-gyárban (Buda­pest, Székesfehérvár) dolgoz­nak olyan járműgyártó üzem­mérnökeink, akik a légkon­dicionálásnak hazai alkalma­zói, szakemberei. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy megismerhették a tanszék kutatási eredményeit, s dip­lomamunkájukat is e téma­körből írhatták. □ Jó érzés volt hallgató­inkról, mint elismert szak­emberekről nyilatkozni. Két­oldalú minősítés-minősülés. Korrekt oktató—hallgató vi­szonyt, alapos, következetes számonkérést tételez fel. Köl­csönös tiszteletet. — Nehéz erről nyilatkozni. Én úgy érzem, hogy a hall­gatóim nem is annyira az ok­tatót, hanem a mérnököt tisz­telik bennem. Ez számomra nagy megtiszteltetés. □ Széles körű társadalmi tev­ékenység a MTESZ-ben, GTE-ben. Ezt a szakmai-mű­szaki tevékenységet a humán tudományok szeretete, műve­­lése is övezi... Ott láttalak sokszor a járműgyártó szako­sok szakestélyén... és még sorolhatnám. Az elmúlt 60 esztendő eredményekben, si­kerekben gazdag volt. Bol­dog ember vagy? — Köszönöm, hogy erről is szólhatok. A Gépipari és Tu­dományos Egyesületben és ennek mintegy folyománya­­ként, a MTESZ-ben végzett tevékenységem 35 éves múlt­ra tekint vissza. Minden új ismeret megszerzése köteles­sége egy reálértelmiséginek ha szabad így fogalmaznom, mert ma már nemcsak mér­nököket, hanem közgazdá­szokat is képviselünk a MTESZ színeiben. Ezt a mun­kát segíteni össztársadalmi kötelesség is, mert gazdasá­got építeni, gazdaságot szer­vezni, gazdaságot újjáalakí­tani lehetetlen egy jól szer­vezett és az eredményekben és problémákban jól infor­mált mérnöktársadalom nél­kül. Ezért nagy megtisztelte­tés, hogy pillanatnyilag is a MTESZ Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezetének a társ­elnöke vagyok. Az oktatás érdekeit is képviselhetem. Ami a humán műveltséget illeti, a magyar nyelvet és irodalmat mindig is nagyon szerettem. A zene szeretetét a szülői házban kaptam... öt évig tanultam a Fővárosi Zeneiskola hegedű-tansza­kán (hatéves koromtól), köz­ben párhuzamosan három évig zongorázni is tanultam. Játszottam az egyetem szim­fonikus zenekarában, majd az egyetem egy kamarazene­­karában. A zene ma is fontos része életemnek. Hogy boldog vagyok-e? Amit a lehetőségek és körül­mények számomra biztosítot­tak, azoknak mindig igyekez­tem megfelelni. Jobb gazda­sági-technikai körülmények között mérnökként sokkal többet tudtam volna hasz­nálni. Végtelen hálás vagyok a sorsnak azért, hogy jó munkatársakat, emberséges, tisztességes vezetőket kap­tam ... — És a család? — A családi környezetem­nek sokat köszönhetek. Fele­ségem igen sokat vállalt — még személyes, szakmai elő­meneteléről is lemondva — azért, hogy én nyugodtan vé­gezhessem a műszaki, társa­dalmi munkámat. Fiam, aki kétdiplomás mérnök a RÁBA Magyar Vagon- és Gépgyár dolgozója, azon a kísérleti­kutatási főosztályon dolgozik, amelyiknek én voltam a ve­zetője. Örülök, hogy ő is igyekvő, ambiciózus szakem­ber. Köszönöm a beszélgetést. Dr. Boros István HAVI HÁROM KIFLI... A főiskolai közművelő­dési programok szervezé­sét a Művelődési Minisz­térium fejpénz adásával is támogatta. Évente hallgatóként ez 70 Ft-ot, azaz hetven Ft-ot jelen­tett. Ha a hallgatói lét­számmal ezen összeget beszorozzuk a végered­mény 1990-ben 84 ezer Ft lett volna... Miért írok feltételes módban? Az őszi ösztön­díj rendezése több terü­lethez hasonlóan a köz­­művelődést is érintette. A tájékoztató levél sze­rint a minisztérium a különböző hallgatói tá­mogatásokat összevonta, s az ösztöndíj összege még az évi 70 Ft-os, te­hát havi 8—9 Ft-os fej­pénzzel is „növeke­dett. .Ennek az ösz­töndíjemelésnek a vásár­lóértéke nem nagyon mi­nősíthető (a Ricsiben ha­vonta még egy deci bort, egy kólát sem adnak ér­te), a közművelődés szak­területén viszont ezen összeg hiánya meghatá­rozó forráskiesés. Mit hoz a jövő? Az inf­lálódó értékrend továb­bi bomlását, vagy a lát­szat­intézkedéseket elke­rülő segítő támogatást? Ki tudja a választ? —­­ — Töredékek A tanulmányi épület több iro­dájába eddig ismeretlen sze­mélyiek­ „bement (ek)’*. Mivel nem páncélszekrényben tárolt ér­tékek tűntek el, az egész „ma­gánügy .. .” Valóban? Tavaly november elején a Köz­­művelődési Titkárság irodáját is meglátogatta két, azóta már nem ismeretlen vendég. Bár állítólag nem az anyagi haszonszerzés mo­tiválta a tettet, több érdekes tény azért figyelmet érdemel. Mindenképpen örvendetes, ha egy oktatási intézményben a fémtani érdeklődés öntevékenyen, az ön­képzés módszerével valósul meg... Ennyit a mi esetünkről. A többi pénz, személyes érték­tárgy eltűnését mély hallgatás, nagy homály övezi. Vigyázzon mindenki jobban az értékeire! —■ ez sajnos nagyon közkeletű fi­gyelmeztetés. Nem biztonságos a parkoló már nappal sem, ezt az eltűnt kerékpárok volt tulajdo­nosai tudják és érzik a legjob­ban. Mit tehetünk? Biciklit nem betonozhatunk le, s aki autóval közlekedik, az mire számíthat? Ne várjuk meg, amíg a könnyű zsákmány az eddiginél is na­gyobb „érdeklődő” társaságot ide vonz! Évekkel ezelőtt már jól bevált a hallgatókból önkéntes alapon szervezett rendfenntartó csoport. A szervezeti keret sze­rint önkéntes rendőrök voltak az éjszakai járőrözők. Ez a politikai, társadalmi változások miatt is fel­oszlott, s most csak a bajokat lát­juk. * * + A tél elmúltával valószínűleg növekszik az érdeklődés az intéz­mény iránt, bár a nem kívána­tos formáknak nem fogunk örül­ni. A társadalmi gondok felszín­re kerülésével együtt növekszik a veszély, hogy a bűnözés for­mái és nagyságrendje már a közhangulat és a közöny alap­elemei lesznek. A mi közel egy mázsás pán­célszekrényünk előkerült, a do­log ezek szerint megoldódott. Mikor lesz a kollegák optimiz­musának forrása a főiskola köz­­biztonsága? * * * Még csak 17 éve működik Győrben a főiskola. A Kálóczy tér járdája azóta sem készült el, bár a fák jó részét azért sike­rült kivágni. Marad az úttest, mint fő közlekedési helyszín. Naponta sokan utaznak a 2-es helyi járatú busszal. A keksz­gyári megállótól a hídig hangu­latos kis kaptató teszi változa­tossá a terepet. Eső, hó és egyéb időjárási alkalmakkor a kedves utas jókorát kerülhet a kiépítet­len, kb. 30—40 méteres partoldal veszélyei miatt. Ez a téma is be­került már régen az örökzöldek közé, hiszen már az indulástól többen sürgetik azt a megoldást, ami hangsúlyozottan nem a mi intézményünk kötelessége. Hagy­junk valamit az utódokra is? —ba— ________1 A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE ’91. FEBRUÁR­ 3

Next