A Község, 1930 (1. évfolam, 1-4. szám)
1930-06-01 / 1. szám
2. oldal 1979 óta nagyszerű lendülettel vetik bele magukat a küzdelembe. Bizakodó és reménységes olvasni beszámoló soraikat. Elvtársaink országszerte a szocialista igazságok roppant erejével érlelik ki az eredményeket. Úgy érezzük, hogy a szociáldemokrata párt most új területen veti meg a lábát és az eljövendő idők számára ennek a területnek a felszántása nem közömbös. Ezekben a községi testületekben végzett szocialista mimikának kitűnő nevelő hatása van a vidéki dolgozó tömegekre. Míg az országos politika reakciós viszonyaink közepette messzebb esik tőlük, a községi politika minden mozzanata közvetlen előttük folyik le. Látják ,hogyan folyik az osztályharc a megyeházán, a városházán és a községi testületekben. Látják, hogy a felülről jövő osztályharc hogyan némítja el az alantálló osztályok jajkiáltásait és ha az elnyomással szemben nincs is még erejük a védekezésre, közvetlenül tapasztalják, milyen eszközökre van szükség a támadásokkal szemben. Ha építeni, alkotni nem is engedik ezeket a községi csoportokat, hatalmas fegyverük a szocialista igazságok hangoztatása, az eszme terjesztése és az ellenőrző, a bíráló munka. A nevelő munka, amely ezekben az önkormányzati testületekben folyik, nem marad hatás nélkül. Látjuk, hogy ennek a nevelőmunkának már eddig is nagyon jelentős eredményei vannak. Megismerjük egymást. Megismerjük a ható erőket és a módszereket. A küzdelem során egyéniségek fejlődnek ki, akik a munkásmozgalom számára — éppen a bennünket ért nagy veszteség miatt is — nagy értéket jelenthetnek. Ha nálunk egyelőre nem is lehet szó még arról, hogy a hatalom átvételére alkalmas egyéniségeket kell kinevelnünk, arra azonban máris alkalmasak ezek a testületek, hogy a munkásmozgalom agitátorait kineveljék. A községpolitikai munka megtanítja őket a demokrácia alapelveinek ismeretére és azok gyakorlati megvalósítására. A KÖZSÉG Mely önkormányzatokban jutott ezideig szóhoz a szociáldemokrata párt? Magyarország népe a fölszabadító harcban még nem jutott el az általános, egyenlő, titkos választójog győzelméig. Az út első állomása kétségtelenül az országgyűlési választójog kiküzdése. De utána közvetlenül következik a községi választójog és községi alkotmány demokratikus kiépítése. El sem képzelhető tiszta választás demokratikus községi önkormányzat nélkül. Amíg a város és a falu mai vezetősége azt veszi föl a választói névjegyzékbe, aki neki tetszik, addig nincs biztosítva a becsületes választás lehetősége. Az önkormányzatért való harc tehát nem öncélúság, hanem magasabbrendű, eszményi harc a magyar dolgozó osztályok fölszabadításáért — a falun is. Induljon meg tehát a küzdelem a megyei, városi és községi testületekben! Töltsön el bennünket a küzdelemben mindig a magyar dolgozó tömegek szeretetének, fölemelésének és fölszabadításának gondolata! Ezeknek a törekvéseknek legyen szószólója és harcosa ez a lap, amely mindenkor küzdeni fog Magyarország népének demokratikus önkormányzatáért! Pártunk több-kevesebb mandátummal immár kilenc vármegyei, hét városi törvényhatóságban, tizenkilenc megyei város és negyvenhat község képviselőtestületében foglal helyet. Felvonulásunkat az ország területén vázolja térképünk. (A vastag karikák a városi törvényhatóságokat, a vékonyabb nagy karikák a megyei városokat, a kis karikák a kis-és nagyközségeket jelzik. Az árnyékolt területek azok a vármegyék, amelyek törvényhatóságában pártunknak van már képviselete. A számok az alábbi felsorolás számozásának felelnek meg. Vármegyék: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye* Békés vármegye, Csongrád vármegye, Csanád vármegye, Hajdú vármegye Győr vármegye, Tolna vármegye, Baranya vármegye, Zala vármegye. Törvényhatósági városok: 1. Budapest. 2. Szeged. 3. Debrecen. 4. Hódmezővásárhely. 5. Miskolc. 6. Pécs. 7. Baja. Megyei városok: 8. Békéscsaba. 9. Csongrád. 10. Békésgyula. 11. Keszthely. 12. Kiskunfélegyháza. 13. Komárom. 14. Makó. 15. Kispest. 16. Moson. 17. Nagykanizsa. 18. Pápa. 19. Pesterzsébet. 20. Rákospalota. 21. Sátoraljaújhely. 22. Szentes. 23. Szombathely. 24. Újpest. 25. Zalaegerszeg. 26. Kiskunhalas. 1930 Községi képviselőtestületek: 27. Ajka. 28. Bánhida. 29. Bia. 30. Bátaapáti. 31. Bátaszék. 32. Berente. 33. Bocsárlapujtő. 34. Cinkota. 35. Csolnok. 36. Csorvás. 37. Diósgyőr. 38. Endrőd. 39. Ercsi. 40. Füzesabony. 41. Győrszentiván. 42. Hajduhadháza. 43. Hosszúhetény. 44. Kevermes. 45. Kondoros. 46. Mecsekszabolcs. 47. Máza. 48. Monor. 49. Nagyszénás. 50. Nagymaros. 51. Orosháza. 52. Okány. 53. Pesthidegkút. 54. Pestújhely. 55. Pestszentlőrinc. 56. Rákosszentmihály. 57. Sárisáp. 58. Soroksárpéteri. 59. Sopronbánfalva. 60. Soroksár. 61. Szarvas. 62. Szentetornya. 63. Tatabánya. 64. Tiszapolgár. 65. Torbágy. 66. Vasas. 67. Váralja. 68. Várdomb. 69. Vecsés. 70. Zagyvapálfalva. 71. Medgyesegyháza. 72. Budakeszi. „Breitner az oka!“ — ezzel lármázzák tele a világot a vörös Bécs ellenségei, amikor a krónikus gazdasági válságtól megnyomorított Német- Ausztriáról és annak fővárosáról beszélnek. Valóban, a munkanélküliség Bécsben is fölötte nagyarányú. Ámde míg a többi szövetségi tartományokban a biztosított munkásoknak és alkalmazottaknak a 24,7 százaléka van munka nélkül, ez az arány Bécsben 16,9 százalék! A bécsi „városházi marxisták“ ugyanis hatalmas építkezéseikkel esztendők óta tartják az osztrák főváros munkanélküliségi arányát mélyen az országos színvonal alatt. A többi között az a tény is, hogy a bécsi tartományi gyűlésben többségben lévő elvtársaink a bécsi ipar oroszországi kivitelét szavatosságvállalással előmozdították, ugyancsakmagyarázza, hogy Bécsiben miért jóval kevesebb a munkanélküli, mint azokban a tartományokban, ahol a Heimwehrek és a keresztényszociálisok vannak többségben.