Emlékbeszédek az MTA elhunyt tagjai felett 1999-2000 (Budapest, 2001)
Vizkelety András: Tarnai Andor (1925-1944)
Különösen nagy hatást Horváth János gyakorolt rá mestere alapkönyvének A magyar irodalmi műveltség kezdeteinek 1988-ban megjelent reprintjét Tárnai Andor készítette elő és látta el méltató és továbbtekintő bevezetéssel. Az Eötvös Collegiumban a kommunista gleichschaltolás előtti utolsó nagy hallgatói generáció nevelkedett és képződött ekkor, az utolsó években Keresztury Dezső irányításával. A Collegium klasszikusan liberális, mentális és humánus erkölcsi értékeket egyaránt megbecsülő és fejlesztő légköre, valamint a volt kollégista társaival vállalt szolidaritás végigkísérte Tárnai Andort egész életében. Az ezekkel az évekkel foglalkozó kollégista-visszaemlékezések és a régi kollégium utolsó éveit elemző irodalom mint némileg visszahúzódó, rezervált, de a döntő kérdésekben mindig mint a Collegium személyi és szellemi integritása mellett voksoló kollégáról emlékeznek meg Tárnairól. A kollégiumi magyar irodalmi szemináriumokon kezdődött a Collegium tanárával, majd az egész kollégiumi coetus igazgatójával, Keresztury Dezsővel való szoros szakmai együttműködése és barátsága, amelynek első közös vállalkozása a Batsányi-életmű kritikai kiadása lett. Ezzel Tarnai Andor egy életre eljegyezte magát a textológiával, aminek az Akadémia Textológiai Munkabizottsága, amit évekig vezetett, és egy sor oeuvre-kiadás látta hasznát, amelyekben mint kiadó vagy sorozatszerkesztő közreműködött. Még egy döntő eseményről kell megemlékeznünk az egyetemi tanulmányok idejéből, az 1947-ben elnyert két hónapos bécsi ösztöndíjról, ami a korai magyar irodalomnak és tudományos életnek a német nyelvterület felé való kapcsolataira terelte a fiatalember figyelmét. A németből is kiváló érettségi dolgozatot író Tárnái ettől válik igazán a régi magyar értelmiségre jellemző háromnyelvű, magyarul, latinul, németül író, olvasó, beszélő literátorrá. Ez teszi őt majd később alkalmassá és érdekeltté a bécsi és berlini vendégprofesszorságra. A latin-magyar szakos tanári diploma megszerzése (1948) után rövid ideig korrektor volt a Szikra Könyvkiadónál, majd 1949 őszén az Országos Széchényi Könyvtárban - először önkéntes gyakornokként - nyert alkalmazást. A könyvtár ekkori főigazgatója, Varjas Béla a régi magyar irodalom kiváló ismerője és editora volt, aki egy ideig tudományos titkárként maga mellé vette Tarnai Andort. Ebből az időből származik ismeretsége és szakmai kapcsolata Szauder Józseffel, aki 1950-ig a Kézirattár munkatársa volt. Tarnai maga is hamarosan a Kézirattárba nyert beosztást, ő és Windisch Éva dolgozták fel az 1950-ben feloszlatott és lefoglalt szerzetesházak könyvtárainak az OSZK-ba került kéziratait, majd megszervezték és irányították az újkori latin kötetes kéziratok rekatalogizálásának munkálatait. Ekkor már Keresztury Dezső, aki kultuszminiszterként kommunista parancsszóra nem volt hajlandó végrehajtani az iskolák államosítását, szintén a Könyvtár alkalmazottja volt. 4