Emlékbeszédek az MTA elhunyt tagjai felett 2001 (Budapest, 2002)
Verő József: Kántás Károly (1912-1991)
KÁNTÁS KÁROLY (1912-1991) Ezelőtt 50 évvel meglehetősen zavaros, bizonytalan volt a Sopronban lévő egyetem (ennél pontosabban bajos megnevezni az akkor nem önszántából gyakran nevet változtató intézményt) helyzete és vele együtt a mai Fizikai Intézet elődjéé is. Nem sokkal korábban erdészhallgatók egész légióját és néhány bányászhallgatót is kizártak az egyetemről a selmeci diákhagyományok ápolása miatt. Sopron városa általában is szálka volt az akkori politikai vezetés szemében. Elvitték a közintézményeket, még a megyét is, el akarták vinni az egyetemet. Először Tatabánya, majd Miskolc neve merült fel mint jövendő telephely. Evvel szemben a népgazdaság ásványi nyersanyagokat igényelt a „vas és acél országának” felépítéséhez, a nyersanyagkutatás pedig geofizikusokat, így 1951-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen létre akarták hozni a Geofizika Tanszéket és az ennek megfelelő szakot. A Népgazdasági Tanács erről folyó tárgyalásán Tárczy-Hornoch professzor támogatta Vadász Elemér professzor ilyen értelmű javaslatát, de kifejtette, hogy Sopronban már két év múlva végezhetnének az első geofizikus mérnökök, mert a másodévet akkor befejező földmérőmérnök-hallgatók egy részét át lehetne az új szakra irányítani, és ehhez csupán egyetlen Geofizika Tanszéket kellene létrehozni. Ezt az érvet elfogadták, így 1951 őszén megindult a soproni geofizikus szak, létrejött az új Geofizika Tanszék, és azt közös vezetés alatt vonták össze a már korábban meglévő Fizika és az Elektrotechnika Tanszékkel. Ennek az időszaknak volt főszereplője, az akkor létrejött tanszék első vezetője, Kántás Károly professzor, akire most az 50 éves évfordulón, egyben halálának 10. évfordulója kapcsán emlékezünk.