Emlékbeszédek az MTA elhunyt tagjai felett 2001 (Budapest, 2002)
Verő József: Kántás Károly (1912-1991)
magyar származású geofizikus révén pedig megismerkedett a módszer elméletével és gyakorlatával. Első munkatársként ténylegesen a munkaközösségbe került Ádám Antal, az ő és a tanszék munkatársainak közreműködésével elvégezték az első magyarországi tellurikus méréseket, megvetve evvel a mai soproni Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet egyik legfontosabb kutatási területének az alapját. Ez a kétirányú fejlődés azonban azt is jelentette, hogy a munkaközösség működési köre egyre inkább kettévált, elszakadt a geodézia és a geofizika területe egymástól. Érdemes megemlíteni, hogy az első tellurikus mérésekről szóló közlemények szerzői között Kántás csak szerény helyet foglalt le magának, nem sajátította ki az eredményeket. A földi áramokkal, rajtuk keresztül a geomágneses térrel való foglalkozásnak volt későbbi láncszeme Kántás elképzelése alapján a nagycenki, mai nevén Széchenyi István Geofizikai Obszervatórium létesítése. Ennek révén hazánk bekapcsolódott a Nemzetközi Geofizikai Év munkálataiba, egyúttal út nyílott a Föld körüli térség fizikájának kutatására, a soproni intézet másik kutatási területét készítve evvel elő. A bevezetőben említett módon 1951-ben megalakult az egyesített tanszék, Kántás professzori és tanszékvezetői kinevezést kapott. 1954-ben megválasztották az Akadémia levelező tagjának, 1955-ben megtartotta székfoglaló előadását is a tellurikus módszer alkalmazásáról, lehetőségeiről; székfoglalója 1957-ben meg is jelent az MTA VI., Műszaki Osztályának Közleményeiben. Az akkori szokás szerint akadémikusként lehetősége nyílt saját akadémiai intézet, az adott esetben laboratórium létesítésére a meglévő munkaközösségből, de evvel a gondolattal a kormányzati és akadémiai szervek is egyetértettek, szükségesnek tartották egy ilyen kutatóbázis létrehozását. Így történt, hogy 1955-ben a Minisztertanács alapító okiratával megalakult a munkaközösség egyik jogutódjaként az MTA Geofizikai Kutatólaboratóriuma Kántás Károly vezetésével mint önálló intézmény. Az Akadémia hamarosan Geodéziai Kutatólaboratóriumot is hozott létre a munkaközösség másik feléből, Tárczy-Hornodh vezetésével. A geológia terén mások voltak az erőviszonyok, így ott nem került sor önálló intézmény létrehozására Sopronban. Ezekben az években, éppen 1951-től kezdve, magam is a tanszék hallgatója lettem. Az akkori bonyolult viszonyokat jól mutatja, hogy 1951-ben Sopronban a már említett módon a III. évfolyammal indult meg a geofizikus-képzés a földmérőhallgatók közül kiválogatott csoporttal. A következő évfolyamok többé-kevésbé maguk dönthették el, melyik szakon kívánnak tanulni a 3. évtől kezdve. Közben azonban 1951-ben Miskolcon is felvettek bányamérnök-hallgatókat avval, hogy majd választhatnak több szak közül, ezek között a szakok között szerepelt a geofizika is. Mi Sopronban először fizikát hallgattunk a tanszéken Csókás Jánostól, majd a 3. évtől geofizikát.