A Motor, 1922 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1922-01-15 / 3-4. szám
10 A MOTOR 3—4. szám. Magyar túraút 1922. A Királyi Magyar Automobil Club — mint előző számunkban már volt alkalmunk megemlíteni — az 1922. évben túraút megrendezését tervezi. E túraútnak, továbbá az esetleg vele összeköttetésben rendezendő automobilkiállításnak megbeszélésére a club folyó hó 12.-én értekezletet tartott, amelyre meghívta az ipar és kereskedelem képviselőit. A clubnak ezen iniciatíváját a legnagyobb örömmel kell üdvözölnünk, mert a clubban tömörült automobilbarátok és az ipari és kereskedelmi érdekeltség minél szorosabb együttműködése hatásosabb propagandát tesz lehetővé, mintha mindkét csoport a maga útján haladna. A club nagy társadalmi összeköttetései, tagjainak sportlelkesedése és autószeretete egyesítve az ipari és kereskedelmi körök nagy szervezettségével, az egymást kiegészítő erők oly összességét alkotják, amely nemcsak a külső siker, hanem az elsősorban fontos belső cél, az automobilizmus terjesztésének célját is legjobban szolgálja. Az értekezleten a kereskedelemügyi minisztérium képviseletében dr. Dubsky Alfréd mint tanácsos és Lindner Ernő főmérnök, a Gyáriparosok képviseletében dr. Horovitz György vezérigazgató és dr. Halász János igazgató, a kereskedők képviseletében Bárdi József, Szilárd Béla, dr. Mezei József, Freund Vilmos, László Andor és Csermely Károly igazgatók vettek részt. Az értekezletet dr. Szelnár Aladár, a K. M. A. C. vezértitkára nyitotta meg, aki kifejtette, hogy a club sportbizottsága a folyó év május havában egy megbízhatósági versenyt s ezzel kapcsolatban Budapesten egy kisebb automobilkiállítást szándékozik rendezni, végleges döntést azonban az ipar és kereskedelem képviselőinek, mint elsősorban érdekelt tényezőknek véleményétől teszi függővé, miért is kéri a megjelenteket, hogy véleményüket szíveskedjenek teljes nyíltsággal közölni. A túraút tervezett útvonala Budapest—Sopron— Pécs—Debrecen—Budapest. Az egyes napi túrák aránylag nem nagyok, úgyhogy koraiindulás esetén a kocsik déli megérkezésére lehet számítani, amely megérkezés után a résztvevő kocsikat ki lehetne állítani, ami a propaganda szempontjából igen hatásos eszköznek látszik. Tervbe van véve gyorsasági-, fogyasztási-, hegyi-, fék-és elaszticitási-versenyek közbeiktatása is. A budapesti megérkezés napján nyílna meg az iparcsarnokban az automobilkiállítás, amely a tavaszi vásárral kapcsolatban rendeztetnék meg a kereskedelmi kamarával együttesen, mint közlekedési eszközök kiállítása. A tavaszi vásár pipere, papíráru, játékszer, stb. szakmai az esetre, ha a terv megvalósulna, a fővárosi Vigadóban nyernének helyet és az iparcsarnok kizárólag az automobilok, mezőgazdasági gépek, motorcsónakok és a rokon vas- és fémipar kiállításai számára volna fenntartva. Bárdi József igazgató örömmel látja, hogy a club a kereskedők és iparosok véleményét igénybe óhajtja venni. Az autóclub tervét két részre osztva szeretné tárgyalni. A versenyt örömmel látja, mert tapasztalata szerint a versenyek az üzletre előnyös hatással vannak. Hangoztatja az intenzív propaganda szükségességét, továbbá rámutat annak fontosságára, hogy a versenyfeltételek minél hamarább jelenjenek meg. Nagyon előnyösnek találja tekintélyesebb vidéki városaink bevonását a propagandába. Nehezebb a kiállítási rész kérdése. Az egyes etapp-állomásokon rendezendő alkalmi kiállítások eszméje igen jó. E kiállításoknak kétségtelenül nagy üzletiértéke is van, nagyon meggondolandó azonban a budapesti automobilkiállítás eszméje. Kereskedelmi szempontból abszolút bizonytalan korszakban élünk. Ma nem tudjuk, várjon be tudunk-e valamit hozni kellő időben, a valutáris ingadozások folytán ma nem is mernek kereskedőink a kiállítás számára árakat rendelni, egyrészt az áringadozások miatt, másrészt azért, mivel nem tudják, hogy a ma rendelt árukat megérkezése alkalmával miféle illetékek és adók fogják terhelni. Ezekből a kiállítás megrendezését nem javasolhatja. Dr. Horovitz György vezérigazgató csatlakozik úgy a versenyt, mint a kiállítást illetőleg Bárdi igazgató véleményéhez. Mint gyáros ugyan kívánatosnak tartja a kiállítást, azonban a gazdasági helyzet olyan bizonytalan, hogy egy olyan kiállításban való részvétel, amely már a rendező testületek miatt is nagyobb kötelezettségeket ró a résztvevő iparra és kereskedelemre, azok jelenlegi kedvezőtlen helyzete miatt nem túlságosan kecsegtető. A tavaszi vásár keretében sem tartja időszerűnek. Szilárd Béla teljes egészében hozzájárul Bárdi igazgató véleményéhez. A kiállítás célja a reklám és kérdés, vájjon érdemes-e reklámot csinálni, ha nincsenek eladási lehetőségek. Amennyiben volnának már kereskedelmi szerződéseink a körülöttünk levő államokkal és a be- és kivitel