A munkaadó, 1909 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-03 / 1. szám

1909. január 3. csak az ő bolonditóinak jó a nemzetközi­ség, neki semmi haszna sincs belőle. És mert mindezekre rájött, otthagyta föltola­kodott vezéreit. A földműves-szakszervezetek egymás­után oszlottak föl, s a meglevők is csak papiroson maradtak meg. Tarján dr. pedig, a ki legújabban jelentkezett, hogy őket boldogítsa és ő maga ezen a czimen bejusson a képviselőházba, csúfosan megbukott. Máshol a bukott vezérek visszavonul­nak. Nálunk befestik vörös zászlójukat , befestik nemzeti szintire és negyven­­nyolczasok lesznek. De ez a negyvennyolczasság csak olyan világcsalás, mint az ő régi programm­­juk volt. Nem akarják ők ezzel sem szolgálni a kisemberek érdekeit, hanem csak a magukét. A szegény jó, sokszor leszidott Kossuth Lajos elveibe burko­­lódzva akarják becsempészni a népet Dózsa György táborába, saját kicsiny magukat pedig a képviselőháznak nyáron hűvös, télen jól fűtött, szóval kellemes termeibe. És ha egyszer ott lesznek a mi, hisszük, hogy nem fog megtörténni , épp úgy el fogják dobni a maguk érdekei­nek a kedvéért a Kossuth Lajos elveit, mint a­milyen könnyen lemondtak most a nemzetköziségről. Ezért a népet erről a legújabb szoczialista tánc­utságról idejekorán fel kell világo­sítani. • Farkas Elek: Minden szervezett iparos köteles­ségének tartja, hogy csak szerve­zett iparossal, gyárossal vagy vállal­kozóval dolgoztasson­ szabadság közötti vonatkozásokat. Ismeretes, hogy Pichte, Humboldt Vilmos, Mill Stuart mennyit fáradtak abban, hogy kielégítő for­mulát találjanak. És a gyakorlati politikusok összes igyekezete is arra irányult, hogy meg­találják a két sarkpont között a kiegyenlí­tést, megadván az államnak, a­mi az államé a­nélkül, hogy a szentnek és sérthetetlennek nyilvánított emberi jogot érintenék. És mégis ide-oda ingadozik egy század óta a nemzet­­gazdaság története. Szóval a modern életnek bármelyik olda­lát tekintjük, sehol se találjuk azt a meg­nyugtató helyzetet, a­mely az emberiséget újból belezökkenthetné abba a régi, úgyne­vezett kedélyességbe, a­mely helyreállítaná az elmék és lelkek egyensúlyát és harmóniá­ját. Eszmék forrongása, fogalmak összezava­­rodása uralja a huszadik század elején a világot és soká, ugyancsak soká fog tartani, a­míg bekövetkezik — ha ugyan egyáltalán lehet kilátás rá, hogy bekövetkezzék — az az idő, mikor a nagy hullámverések, melyek egy­formán érintik csapásaikkal a nagy és a kis­emberek, a honfitársak és az idegenek sarkáit, elülnek s újból béke és nyugalom fog honolni közel és távol vizeken . . . A MUNKAADÓ 3. oldal. A munkaadók központja. A kereskedelemügyi miniszter a napok­ban hagyta jóvá a «Magyar Munkaadó­szervezetek Központja» alapszabályait. Tudvalevő, hogy ezen központot legtekin­télyesebb hazai munkaadószervezeteink alakították meg. Valamint a szervezetlen munkaadók a szervezet hiányát, úgy érez­ték a szakmabeli szövetségek is szüksé­gét annak, hogy közöttük összekötő ka­pocs létesíttessék. A szervezetlenség hát­rányait nem­ kell bővebben magyaráznunk, elég ha rámutatunk azon óriási eredmé­nyekre, a­melyeket a szervezett munkás­­­­ság a szervezetlen munkaadókkal szem­ben az utóbbi évek folyamán kivívni ké­pes volt és elég, ha szemügyre vesszük, mily jól megállták helyüket a munkások indokolatlan támadásaival szemben a szer­vezett munkaadók úgy a vas- és fém­munkások 1905-iki sztrájkjában, mint az 1906 ik évben az építőiparban dúlt vi­szályok alkalmával. A munkások kivívott eredményeit nem irigyeljük. Tény, hogy az élelmi czikkek, ezen elsőrendű gazdasági szükségletek, helytelen gazdasági politikánk és agráriu­saink túlzó követelései folytán sokkal na­gyobb mérvben drágultak meg, mint bár­mely más államban. Mezőgazdaságunk belterjességének fejlesztése, földünk termő­­képességének fokozása helyett — a mi­nek termelő, fogyasztó egyaránt hasznát látná — magas agrárvámjainkkal, főleg pedig a keleti határ elzárásával mester­ségesen növeltük élelmi­ czikkeink árát az egész országban ; a fővárosban pedig, a­hol az ország munkásságának tekintélyes Még a legnagyobb történetírók műveiben is mindenütt különös ellenmondással találko­zunk. Egyik oldalon a tudomány minden ese­ményt egy kényszerítő szükségszerűség ered­ményeként igyekszik beállítani, más oldalon pedig kénytelen beismerni, hogy a véletlen, ez a pajkos kobold gyakran a világtörténelem leg­nagyobb mozzanatai­ban is ű­zte a maga kiszámít­hatatlan játékait. A történet­filozófusok nem tudják ezt az örvényt megkerülni. A fejlődés összes immanens törvénye, minden ideologikus alakulás zátonyra fut azon a megc­áfolhatlan tényen, hogy a szükségszerűség művészies épületét egy semmirekellő és kíméletlen esély, véletlen, akárcsak kártyaház volna, egyszerre romokba dönti. Olvassuk ebből a nézőpontból a világtörténelem bármelyik kor­szakának leírását. Egyik fejezetben bebizo­nyítva látjuk, hogy a dolgoknak szükség­szerűen úgy és nem másképen kellett fejlőd­niük, mert a korszellem, mert az előző korszakok hatásai lehetetlenné tettek más eredményeket. De már a legközelebbi fejezet azzal kezdő­dik, hogy véletlenül még ez vagy amaz az esemény is előadta magát és a dolgok folyá­sának egészen új irányt adott! A hegeliánusok tudvalevőleg annyira féken­­ része összpontosul, oly élelmiszeruzsora burjánzott fel, mely példátlanul áll a vi­lág városainak közélelmezése történetében. Munkásaink szervezettségük révén az így jelentkezett drágaság nagy részét, úgy­szólván az utolsó fillérig, az akkor még szervezetlen munkaadóra hárították át és előállott a munkaadóra azon helyzet, hogy míg egyrészt kénytelen volt a meg­drágult élelmi czikkek folytán felszökött munkabéreket mint termelési költségeinek megdrágulását elfogadni, addig nem állott módjában termel­vényeinek árát a meg­drágult termelési költségekkel szaporítani, a­mi más szóval azt jelentette, hogy ezen költségszaporulatot majdnem teljes egészé­ben amúgy is csekély haszna terhére viselni volt kénytelen. Lehetséges, sőt valószínűnek tartjuk, hogy ha munkásaink jogos követeléseik elérésével megelégedtek volna, munka­adóink szervezkedése erősen megcsappant hasznuk daczára sem indult volna meg s még ma is ott tartanánk, hogy a szerve­zett munkássággal a szervezetlen munka­adók laza sorai állanának szemben. Mert nem szabad elfelejtenünk, sőt szükséges­nek tartjuk ezt újólag leszögezni, hogy munkaadóinkat munkásaik iránt, már azon patriarchális viszonynál fogva is, a­mely közöttük a legutolsó évekig fennállott, mindig a jogosság és méltányosság ve­zették. Ámde tudjuk, hogy a munkásve­zérek, elkapatva a könnyű sikertől, a mél­tányosság mesgyéjét csakhamar elhagyták és oly utakra tértek, a­melyek már nem a munkásság anyagi érdekeinek előmoz­dításához vezettek, hanem a­melyeken csakis egyéni czéljaikat kívánták elérni. tartották a történelem szellemét, hogy nem­csak a múltat nyilvánították teljesen eltűnt­nek, de az emberi viszonyok jövendő fejlődését is prófétai biztossággal meg tudták jósolni. Ennek a hegeli bölcsességnek örökségét képezi az, hogy a Marx által inspirált modern szocziáldemokráczia máris nagy bizonyosság­gal szokta hirdetni, hogy a jelenlegi társa­dalom csakhamar elpusztul és a diadalmas proletariátusnak adja át a helyét. Minden­esetre érdekes arra emlékeznünk e mellett, hogy épen egy hegelianus bölcsész volt az, a­ki hirtelenné lett mesteréhez és a jöven­dőnek a história törvényeiből folyó, alakulá­sáról semmit se akart tudni. Rozenkranzot ezért a felfogásáért eretneknek nyilvánították a kollégái, de azért ő nem szűnt meg azt hirdetni, hogy a véletlennek, az előre nem látható dolgoknak nagy súlyt kell tulajdoní­tani a történelemben ép úgy, mint a közönséges életben. A szoc­iáldemokrác­ia se vegye azért olyan nagyon biztosra a proletárság győzel­mét a mai világrend romjai fölött, mert hát szoczialista tervez és a véletlen közbejötté­vel egészen másképen alakulnak ki az ese­mények, mint a­hogy ők megjósolják. K­orányi és Fröhlich gu* lalócsukó és redőny ára Ajánlja legkitűnőbb szab. ablakszellőztető, ajtócsukó, faredőny, vászonrolletta és aczélredőny, napellenző, színházi­ függöny laboratórium elsötétitő-függöny, falonvasablak és egyéb vastömegáru gyártmányait. = Sürgönyczim : Redőnyösök Budapest. = Gyár és irodák: -------- Telefonszám s 23—76.=.= Gyönyörű, modernül épült gyártelepünket D . , WIII .... „ . . . Pénzt takarít meg, ha képes árjegyzékünké el ne mulassza megtekinteni! Budapest, VIII., Kisfaludy-Utcza o/A. =====1; kéri ! =п==я

Next