A munkaadó, 1912 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1912-09-29 / 40. szám

1912. szeptember 29. A MUNKAADÓ 27. oldal. lehetővé tenni, hogy az épitőiparosságra nézve annyira fontos tanácskozásokat e gyönyörű teremben tarthattuk meg. (Éljenzés.) Köszönetet kell mondanom a vendéglátó győri szövetségnek és főleg érdemes elnöké­nek, Hlatky-Schlichter Lajos barátomnak, a ki e vándorgyűlés sikere érdekében annyit fáradozott, a ki minket oly szívesen fogadott és a kinek művét a mai nap délelőttjén a tanonczotthon megnyitása­­ alkalmával gyö­nyörűséggel szemléltünk. (Éljenzés és taps.) A kik ma ott voltunk, valóban gusztust kap­tunk, hogy ilyen szép intézményt létesítsünk. Kívánjuk neki, hogy a haza javára még so­káig munkálkodjék. (Élénk éljenzés.) Hlatky-Schlichter Lajos : Tisztelt Vándor­gyűlés! A győri építőiparosok szövetsége nagy örömmel vette az építőiparosságnak azt az óhaját, hogy Győrben kívánja VI. vándorgyűlését megtartani. A megtisztel­tetésnek, a­mely ezzel minket ért, igyekez­tünk is erőnkhöz mérten megfelelni és csak igaz örömömnek adhatok kifejezést, hogy az ősi város falai között hoztak olyan fontos határozatokat, a­melyek az egész építő­iparosságra nézve nagy jelentőséggel bírnak. Rám nézve megtisztelő az a kedves és elő­zékeny megemlékezés, a­mely az imént sze­retett elnökünk ajkairól elhangzott és bizto­síthatom önöket, hogy csak buzdítólag fog hatni mindnyájunkra, hogy a jövőben még többet produkálhassunk. Az isten éltesse Kauser Gyula elnök urat. (Hosszas, lelkes él­jenzés és taps.) Elnök : A midőn még köszönetet mondok mindazoknak, a­kik vándorgyűlésünk sikere érdekében fáradoztak, tanácskozásainkat be­fejezettnek nyilvánítom és a gyűlést bezárom. (Felkiáltások: Éljen az elnök! Lelkes éljenzés.) MUNKÁSÜGYEK. Munkások és békéltető bizottság. Folyó hó 8-iki számunkban megírtuk, hogy a budapesti építőmesterek ipartestületében működő békéltető bizottság munkástagjai — bár annak idején a választás alkalmával karddal vívták ki a győzelmet — hanyagul teljesítik vállalt kötelességüket és legutóbb is hatvan-hetven, jórészt vidéken dolgozó kő­műves hiába leste, hogy megítéljék neki jogosnak vélt járandóságait, mert a szaktár­sak, a munkástársak, a szakszervezeti urak nem voltak sehol. Megírtuk ezzel az alka­lommal, hogy a szakszervezet csak olyan­kor érdeklődik a munkások ügyei iránt, a­mikor hatalmi kérdésről van szó; olyankor pedig, a­mikor a szegény munkások érde­két kellene védelmezni, nincsenek sehol Ez a tudósításunk nagyon fájt az Építő­­munkásnak, a­mely válogatott gorombasá­gokkal ront nekünk, a­miért az igazat meg­­irtuk. Azt állítja, hogy a legszemtelenebb módon rágalmaztuk a munkások vezetőit , hogy mindig a más ajtaja előtt söprünk, míg a magunké előtt undorítóan sok a piszok. Ezt a közlésünket a mi legújabb disznósá­­gunknak nevezi és a szemtelenség csimbo­­rasszójának. Azt állítja, hogy a mi kenye­rünk a piszkolódás, de azért nagyfokú er­kölcsi romlottság kell ahhoz, hogy becsületes embereket a munkásérdekek árulóiként fes­sünk le. Értenénk ezt a fölháborodást, ha legalább a szakszervezeti díszlapnak igaza volna. De nincs ! Hogy azonban úgy tüntesse fel a dolgot, mintha igaza volna, szegény, félre­vezetett olvasóinak egy csomó hazugságot talál föl. Azt állítja, hogy a békéltető-bizott­ság is olyan, mint a többi magyar munkás­védő intézmény: henczegés­­ kifelé, rothadt befelé. A valóság az, hogy a békéltető­bizottság munkaadó tagjai viseltetnek a leg­nagyobb közömbösséggel és nemtörődöm­séggel az intézmén­nyel szemben. Szokássá vált, hogy egyes munkástagokat egyáltalán be sem hívnak ülésre, egyeseket pedig mind­untalan beczitálnak és a redes tagok helyett — a­nélkül, hogy ezek lemondottak volna — póttagokat hívnak meg az ülésre. Ha mégis hiányzik valamely munkástag, azt meg­büntetik tíz koronára, de ugyanakkor a hiányzó munkaadó tagok elmaradását elnézi az ipar­hatósági biztos, mert fáj a szíve a munka­adókért, a­kiket száz koronára kellene meg­büntetni. Az üléseket hét órára hívják össze, fél nyolcz órára van, mire megkezdődik és kilencz órakor az iparhatósági biztos az ülést berekeszti, bár hatvan-hetven, jórészt vidéken dolgozó kőműves dolga akkor még elintézetlen. És ezzel az alkalommal megemlékezik róla, hogy legutóbb is a vá­rakozó munkások, a­mikor megtudták, hogy ügyük elintézése nélkül kell hazamenniök, benyomták az ajtót és meglehetős hangos szóval követelték sérelmeik tárgyalását, így ir a «munkásvédő» lap. Az igazság pedig a következő : A munkaadó bizottsági tagok távolléte foly­tán évek óta nem kellett egy tárgyalást sem elhalasztani, míg a munkástagok távol­léte következtében ez többször megtörtént. Minden munkástagot a meglevő beosztás alapján hívnak be. Igen sükű­n előfordul azonban, hogy az illető elköltözik Budapest­ről, vagy csak elmegy bizonyos időre dol­gozni máshová, s ezt be nem jelenti. A hozzá intézett meghívók, — a lakásváltozta­tás be nem jelentése folytán — mint kézbe­­síthetetlenek érkeznek vissza. Ezek a tagok nem mondanak le , helyettük mégis pótta­gokat kell behívni. Ez az intézkedés azon­ban nemcsak hogy nem sérelmes a munká­sokra nézve, hanem ellenkezőleg : az ő ér­dekeit szolgálja, mert különben alig volna lehetséges egy békéltető bizottsági ülésnek is a megtartása. A gyakori mulasztás folytán megtörtént, hogy egy alkalommal két munkás­­tagot tíz-tíz koronával büntetett meg az ipar­hatósági biztos; ezzel szemben — bár munka­adó részről sokkal kevesebb mulasztás tör­tént — az ő soraik közül négy tagot büntet­tek meg 50—50 koronára. Az üléseket tény­leg hét órára hívják össze — a munkások kívánságára, a­kik napközt nem érnek rá a békéltető bizottsági ülésre elmenni. És bi­zony az ülések, előfordul, hogy 11 óráig is eltartanak. A­mint ebből látszik, a lapnak föntebb felsorolt vádjai mind alaptalanok. Maradna egy vádja, a­melyik szerint a legfelháborí­­tóbb az a mód, a­hogy az iparhatósági biz­tos a dolgokat intézi. Elmondja a munkás panaszát, az iparhatósági biztos erre oda­fordul a munkaadóhoz és tőlük kérdi meg elő­ször, hogy mi a véleményük és csak azután kérdi meg a munkásokat. Hát hogyha ez csak­ugyan a­ legfölháboritóbb vád a békéltető bizottság működése ellen, akkor világos, hogy nekünk volt igazunk, a­mikor azt mondot­­tuk, hogy a tisztelt szakszervezet mindig csak külsőségeken és hatalmi kérdéseken nyargal és igen keveset törődik a munkások jólétével. Egy mondata volt csak igaz az Építőmun­­kásnak. Az, a­mel­lyel megírta, hogy a leg­utóbbi ülésen a munkások benyomták az ajtót és meglehetős hangos szóval követelték sérel­meik tárgyalását. Ez volt ugyanis az az eset, a­mit mi fölpanaszoltunk, a­mikor a tisztelt mun­kásvédő szakszervezeti bizottsági tag urak kö­zül egy se jött el a bizottság tárgyalására s ezért maradtak a szegény munkások ügyei el­intézetlenek. Azt pedig, hogy ezzel az alkalommal nem fakadt ki az Épitőmunkás jobban és az egész esetet barátságosan úgy tünteti fel, mintha csak hangosabb szóval léptek volna fel az érdekelt épitőmunkások, éppen arra kell visszavezetni, hogy ő maga is jól tudja, hogy a munkásképviselők mulasztása okozta a szegény, károsodott munkások felháborodá­sát. Azért itt enyhén nyilatkozik és ott vo­nultatja fel a szoc­iáldemokrata szótárból kiszedett szó bőségét, a­hol minket kell ütni, minket kell gyalázni, mert ezzel az alka­lommal is kiderült, hogy azokat, a­kik a munkásérdekeket igazán védik, nem a szo­cziáldemokrata táborban kell keresni, hanem itt, minálunk, munkaadóknál. A májusi tüntetés. A budapesti szoczialis­­ták május huszonharmadikán tudvalévően tüntettek a választójog mellett. A tüntetést rombolás követte, melynek sok kereskedő, de leginkább a főváros vallotta kárát. A tün­tetők ugyanis sok kirakatot,­ és még több gázlámpát zúztak össze, a Váczi­ úton pedig ki­­hordták a huszonhatos számú őrszoba beren­dezését és felgyújtották. A rendőrség tizen­­nyolcz tüntetőt tartóztatott le, a­kiket a törvényszék csakhamar szabadon bocsátott. A királyi ügyészség magánosok ellen való erőszak, közveszedelmes rongálás és lopás miatt tett ellenük vádat s a vádtanács ked­den az indítvány értelmében valamennyit vád alá is helyezte. A büntetők bűnügyét öt csoportba osztva fogja tárgyalni a budapesti büntető­törvényszék. Az első csoportot, a­melynek negyvenhárom vádlottja közül tíz még máig is fogva van, szeptember 30-án tárgyalja Gláder Gusztáv, a fiatalkorúak ítélőtanácsának az elnöke. A második csoportot, a­melyben harminczkilencz a vádlottak száma, a­kik közül tizenegy fogva van, okóber 14-én tárgyalja dr. Fü­zesséry Zoltán tanácselnök elnöklete alatt ítélkező tanácsa. A harmadik csoportot ugyancsak dr. Füzesséry Zoltán tanácselnök tárgyalja és ennek a csoportnak negyven vádlottja október 28-án kerül a büntetőtörvényszék elé. A negyedik és ötödik csoportba tartozó körülbelül nyolc­van vádlott bűnügye még nincsen kellőkép előkészítve főtárgyalásra és így ennek a két csoportnak az ügyében még nincsen főtárgyalási határ­nap kitűzve. A május 23-iki tüntetések összes vádlottjainak száma kétszázra rúg, daczára annak, hogy az ügyészség több mint száz terhelt ellen megszüntette a nyomozást. A nyomdászok kongresszusa. A nyomdá­szok országos kongresszusa hétfőn ült össze Budapesten. A keddi folytatólagos tanács­kozáson a szervezeti szabályzat módosítását tárgyalták. Több vidéki küldött azt az in-Rabitz és vasbeton Lejjobb fénymiad­ó-pan­lit Villanyerőre berendezett fénymásolda Reitenbach János, Budapest, IX., Angyal-utcza 4. Telefon 82—53. — Menyezet, rabitz, fehér munka, tűz­biztos falak, menyezetek, boltozatok stb. szakszerű kivitele. szállit KÖHSTÜDTER VILMOS műszaki papirkereskedése BUDAPEST, József­ körut 7. és aluminiumnyomda beadványi tervekhez uj Rotatiós fénymásolás. Újdonságok ! Bármily hosszú rajz egy darabban. Azonnali Telefon : 58—ОБ. elintézés. Budai telefon : 26—99. eljárás szerint. .. n Teljes irodaberendezés.

Next