A Munkás, 1926 (17. évfolyam, 7-52. szám)
1926-02-13 / 7. szám
4 A pénzhamisító banda Budapest, 1826. január 20. Rajtam kívül álló (technikai) okok miatt csak most számolhatok be “A Mánkás” olvasóinak arról a gyalázatos fajvédő gaztettről, amely Magyarországot ismét a világ érdeklődésének a középpontjába állította. A dolog úgy kezdődött, hogy 1925 december 19-én Hágából egy rövid, de sokat mondó távirat érkezett, amelyben az állott, hogy három “előkelő” magyar embert letartóztattak ott, mert tíz millió francia frankot találtak náluk hamis bankjegyekben. Ez a hírecske volt a lavinát megindító porszem. Itt Budapesten nem mindenki fogta fel ennek a hírnek a jelentőségét, de amikor kitudódott, hogy egyik magyar — Jankovich nyug.vezérkari ezredes — a magyar hadügyminiszter sógora, a másik pedig — Marsovszky — a fajvédő pártnak és Gömbös Gyulának titkára, és méghozzá a “Szózat”-nak, egy pocsék fajvédő lapnak a politikaimunkatársa, — ekkor kezdett csak érdekes lenni a dolog .A rendőrség “várakozó álláspontra” helyezkedett és várta a hágai hivatalos átirat megérkezését. Végre az megérkezett, — de bár ne érkezett volna meg! — gondolták a rendőrségen. Az egyik letartóztatott ugyanis azt vallotta, hogy a pénzhamisító társaságnak Nádosy Imre országos főkapitány is tagja. A rendőrségen begyulladtak és siettek az átirattal a belügyminiszterhez. Ez volt az első eset, hogy egy ügy nem az ő kezébe került, pedig a kurzus uralomra jutása óta minden ügy az ő kezében összpontosult és éppen ezért minden szépen meg is feneklett. (A csongrádi és Erzsébetvári bombamerénylet, Somogyi és Bacsó mi ő juttatta a drótsövényes internáló táborba.) Nádosyval, ha ugyan igaz ez, nem közölte a belügyminiszter ezt a hírt, pedig egymás mellett van a hivatali szobájuk és a belügyminiszter fölöttese Nádosynak, — de csak papíron. Valójában Nádosy olyan nagy hatalmat képviselt, hogy még a belügyminiszter is neki engedelmeskedett... Összeült tehát a kupaktanács és tanakodtak, hogy mitévők legyenek. Ekkor váratlanul megjelent itt három francia ember; az egyik olyan nagy úr, hogy a neve rajta van minden ezer frankoson. És ezek a franciák bejelentik, hogy ők részt akarnak venni a nyomozásban, és úgy tesznek, mintha semmit se tudnának, holott rejtélyes aktatáskákat szorongattak a hónok alatt, még rejtélyesebb adatokkal. Annyit mégis elárulnak, hogy Nádosy — benne van. Erre aztán értesítik Bethlen miniszterelnököt, aki vidéken van. Amire ő ideérkezik, megérkezik Korányi párisi magyar követ is és megkezdődik a cirkusz. A franciák udvariasak, rejtélyesen mosolyognak és — külön nyomoznak. Persze tudják, miért. Ha az országos főkapitány benne van, — hogy nyomozhat a rendőrség?! És ha még csak ő volna benne! Véletlenül itt Budapesten is felbukkan egy hamis ezerfrankos, s ezt — kinyomozzák — valami Kovács Gáspár nevezetű egyén fizette le. Ez a Kovács Sárospatakon líszik. Hát persze! — és mosolyognak a franciák. Windischgraetz herceg is Sárospatakon lakik, fegízik hozzá rejtélyes mosollyal a franciák. A rendőrség “nem érti” az összefüggést. Nádosy közben megszagolja a bajt. S amikor a rendőrség Sárospatakon nyomoz , értesítik titkon Windischgraetz herceget, mert ennek van egy Kovács nevezetű inasa. Windischgraetz sietve itt terem Budapesten. A lakásán már detektívek várják, és alázatosan jelentik, hogy az inasát keresik. Csak az inasát.... A herceg sajnálkozva kijelenti, az jelenleg vidéken van. A detektívek elmennek, Nádosy hirtelen megérkezik és összebújva tanácskoznak, amelybe belevonják Rába titkárt is. Minthogy később kitűnt, arra kérték Rábát, hogy utazzon le Kovácshoz és kérdezze meg tőle: honnan volt neki ezer frankosa? (Később ez is kitudódott: lopta a levegőtől, még pedig úgy, hogy nem tudta azt, hogy az hamis. Gondolta, ha a hercegnek egy bőrönddel van, neki is lehet egy pár darab és belemarkolt a bőröndbe. Jól tette. Ez lett az áruló kiindulási pont.) Az inas később megérkezik. A herceg elbújtatja. Ez gyanús. — Egy lépéssel tovább halad az ügy. Letartóztatják az inast és a titkárt. Csak az inast és a titkárt. (Ja kérem, egy herceget nem lehet csak úgy mimix-dimix letartóztatni! Egy valóságos, eleven herceget!) A hercegi titkár dühöng. Hogyne: a gazdája a bűnös és őt csukják le. (Jelzem, ekkor már mindenki tudta, hogy a herceg is “benne van”, csak a rendőrség nem tudott semmit. . .) A titkár végre gondol egyet: megoldódik a nyelve és ezután a herceg a Markó utcába került. Hihetetlen szenzáció volt ez. Gyerünk tovább, lesz még ennél cifrább is. Nádosyt szabadságolják. A betegsége miatt, — mondja a hivatalos jelentés. Igaz, — az elmebetegség miatt. Közvélemény csóválja a fejét, a franciák mosolyognak. Nádosy csomagol és utazni készül vidékre,hogy “meggyógyuljon.” A franciák közdenek. Aádosyt beinvitálja alügyminiszter magához és Nádosy is a Markó utcai fogházba kerül... Az, akit ezer és ezer ember átka kisér, a Markó utcai fogház lakója lett!. . . Hogy ezt micsoda megkönnyebbüléssel fogadta a közvélemény és micsoda elégtétellel a munkásság, azt lehetetlen leírni. Az emberek szinte tomboltak az örömtől, de a fajvédők a fogukat csikorgatták és meg akarták támadni a Markó utacai fogházat, hogy kiszabadítsák ezt a gazembert. Nádosy bejelentette a belügyminiszternek, hogy az ő bukásával és letartóztatásával nagy baj veszi kezdetét. A bécsi “Arbeiter Zeitünk” szerint Horthy és Bethlen között hosszú és izgatott vita volt, és Horthy csak akkor engedte lecsukni Nádosyt, amikor Bethlen garantálta, hogy az ő — Horthy — neve nem fog belekerülni a frankhamisítási ügybe és ő lapbetiltással is élni fog, ha éppen kell e miatt. Ez hatott, Horthy odadobta áldozatnak Nádosyt. (Bethlen ezt az ígéretét be is váltotta, mert a “Világ”-ot a “nyomozás” tartalmára betiltotta, mert “valótlan” híreket közölt.) És mielőtt továb mennék az események registrálásában, meg kell jegyeznem, hogy Bethlen bukófélben levő pozíciója így megerősödött. Tudni kell ugyanis, hogy az ügy kipattanásakor az volt a helyzet, hogy Bethlen megy és Klebelsberg kultuszminiszter jön a fajvédő diktatúrával. Mert hát Horthy Bethlent rossz szemmel nézte a Benitzkyféle leleplezés óta és a fajvédőkhöz húzó Klebelsberget szerette volna Bethlen helyén látni. De, mint látni fogjuk, csak átmenetileg erősödött a pozíciója meg. Most pedig gyerünk tovább. A pénzhamisítók egy része tehát le volt fogva, de a hamis pénznyomdának még nyoma se volt. A franciák mosolyognak és célzást tesznek az Állami Térképészeti Intézet nyomdájára. A rendőrség felháborodik, ugyan kérem! Az egy állami intézet! Mégis kiszáll egy bizottság és házkutatást tartanak. Az eredmény semmi. A franciák tovább mosolyognak és ragaszkodnak ahoz a “rögeszméjükhöz”, hogy a hamis ezerfrankosokat az Állami Térképészeti Intézet nyomdájában állították elő. Újabb házkutatás és újabb eredménytelenség. Ekkor Rába titkár nyelve újra megoldódik. Vall, mint a korbácscsapás és a térképészeti nyomdának vezető szakemberét és még másokat is letartóztatnak. Lesznek vagy húszan. Jó, de ez még mindig nem kétszázötven, gondolják a franciák és tovább mosolyognak, ők a hamis ezreseket nyomó gépeket is látni akarják. A franciák telhetetlenek, nem elégszenek meg ennyivel, most meg arra kiváncsiak, hogy miért hamisított ez az előkelő banda hamis francia ezreseket? ők azt vallják, hogy — hazafias célból (?), Bethlen nyilatkozik: közönséges bűnügy az egész, nincs semmi politikai vonatkozása, amit az is bizonyít, hogy a legkülönfélébb politikai pártállásul?) emberek vettek benne részt. Maszlag: A kis bűnösöket tényleg azzal ugrasztották be, hogy hazafias cél érdekében haamisítják a francia pénzt, de a főbűnösök mind egy “politikai” álláspontot képviseltek és ez pedig a saját zsebük megtömése, mert ezt politikai, “hazafias” cél ürügye alatt megtehették. (Úgy Nádosy, mint Windischgraetz és Jankovich is anyagilag rosszul álló emberek voltak.) Rába, akit a fészkes fenébe kívánnak a többiek és a kurzus “újságok”, tovább vall. Bejelenti, hogy az egész bandát Zadravetz tábori püspök a feszületre feleskette, hogy a “szent” hazafias ügyet senki emberfia előtt se árulják el. . . Puff neki, még csak ez hiányzott... Ez a bűnügy története a mai napig, a politikai vonatkozása pedig ez: Albrecht főherceget akarták a fajvédők királlyá megtenni, egyrészt a hamis frankokkal szerzett pénzzel, másrészt a Franciaországnak így okozott pénzügyi csődjével. A “Petit Parisien” szerint már a monarchista szervezetek támadó csapatai is ki voltak jelölve a különféle kaszárnyák ellen, és a miniszteri tárcák is fel voltak osztva a fajvédők között: a hülye Windischgraetz lett volna a miniszterelnök, Gömbös a hadügyminiszter, Eckhardot a külügy-, Ulain az igazságügy-, Baross Gábor (a Postatakarékpénztár igazgatója, aki állítólag a postatakarékpénztár által finanszírozta az egész ügyet) a pénzügy- és Zadravetz pedig a vallás és közoktatási miniszter lett volna. . . Egyébként Csáky honvédelmi miniszter visszaérkezett ide a hirtelen elkezdett “szabadságáról” beszélni, úgy látszik, azt hiszi: kezd tisztulni a levegő. (i ti.) madik bronzból készül. Azt talán nem is kell külön megemlítenünk, hogy a társaságnak dolgozó munkások közül nem azok fogják elnyerni ezt a három érdemrendet, akik a legszebbek, vagy legokosabbak, hanem akik szorgalmas munkájukkal és munkaközben valamilyen dicséretreméltó cselekedetükkel kivívták a Co. elismerését, vagyis helyesebben: akik egész éven át a legszorgalmasabb bérrabszolgák, igavonó barmok voltak. Alig hogy B. C. Forbes, a N. Y. American financiális oldalai,nak főmunkatársa — ki mellesleg megjegyezve, az utóbbi időben nagy szorgalommal ajánlja a munkáltatóknak a munkásaik megbecsülését, kitüntetését — tudomást szerzett erről, mindjárt ,egy hatalmas dicsőítő cikket eresztett ideg a medáliát osztogató két társaságról. Miután pedig azokat agyondicsérte, felszólítja a többi munkáltatókat, ipárbárókat is, hogy legyenek szívesek és kövessék ezen példát. Sőt egy kis merészséget is elkövet, amikor azt ajánlja, hogy a munkáltatók ne csak éremeket osztogassanak az arra érdemes munkásoknak, hanem egy kis pénzmaggal is ajándékozzák meg azokat. Szerinte így a munkások még jobban, többet fognak dolgozni, mert egymással versenyeznek majd az érem és a pénzajándék elnyeréséért. Ami azt illeti, Forbes jól ismeri a munkásokat, mert azok — legalábbis nagyrészük — tényleg képesek bármire, hogy a bószoktól, ha nem is éremet, csak elismerést a vállveregetést vívjanak ki. Nemcsak agyondolgozni képesek magukat, de arra is, hogy egymásra árulkodjanak a bósznak és besúgások által elbocsájtassák azokat a munkásokat, akik szembe szállnak munkáltatókkal. Egészen bizonyos, hogy ha a különféle iparok urai el is fogadják Forbes ajánlatát az érerek kiosztását illetőleg, azokat, evemant a következő három munkás kapná meg: A bronz éremre az volna “jogosult,” aki a legnagyobb szorgalommal dolgozik és azonkívül hízelgő és legjobb talpnyalója a busznak. Az ezüstéremre az tarthatna igényt, aki legjobban tudja játszani a besúgó szerepét és szükség esetén nemcsak maga szkebolna, de segédkezne a munkáltatóknak sztrájktörlők toborzásánál, hogy így a jobb megélhetését küzdő munkástestvéreinek bérmozgalmát segédkezetn letörni. Az aranyérmet pedig az kapná, aki egymaga képes mindarra, amire az első kettő, vagyis akiben összpontosul mindaz, ami szükséges a munkások elárulásához és ahhoz, hogy a munkáltató osztályt hűséges kutya módjára szolgálja. Ami az értelmes munkásokat illeti, azok nem fogják egymást agyontaposni, hogy érdemjeleket nyerjenek a munkáltatóktól. Ezek nem hisznek az ilyesmiben, hanem csak abban, hogy COOLIDGE ELNÖK ismét visszautasította a New York Republican Club azon tmeghívását és kérését, hogy a Lincoln születésének évfordulóján rendezendő banketten beszédet tartson. Hogy miért vonakodik az elnök ezen a napon beszédet tartani, annak ezúttal nemcsak az az oka, hogy neki elve a hallgatás és csak akkor beszél, amikor a nagytőke érdeke azt úgy kívánja, hanem egy másik oka is van a hallgatásra. Tudnunk kell ugyanis, hogy Lincoln úgy elnöksége alatt, mint más alkalommal is sok olyan kijelentést tett, aminek felidézése kellemetlenül hatna a jelenlegi uralkodó osztályra, annak kormányára és magára az elnökre is. Mert hát ha Coolidge őszintén és hűen akarná ismertetni Licoln munkálkodását, érdemeit és beszédeit, amelyek révén kimagaslóvá lett az emberiség történelmében, akkor beszédében meg kellene említenie például, hogy Lincoln a mai tőkések s más hipokriták, paraziták által is annyira emlegetett “szabadság”, “egyenlőség” és más hasonló frázisokkal kapcsolatban a következőket mondotta: “Egyeseknél ez a szó, szabadság, azt jelenti, hogy minden ember azt tehessen saját magával és munkájának gyümölcsével, ami neki tetszik. Másoknál viszont ugyanezen szó azt jelenti, hogy egyesek azt tehessenek másokkal és azok munkájának gyümölcsével, ami nekik tetszik. Itt van nemcsak két különböző, hanem összeegyezhetetlen dolog ugyanazon szóval, szabadsággal jelölve. És ebből következik, hogy a dolgok mindegyikét a bizonyos őszről két különböző, összese, s..élien névvé jelölik : szabadsággal és zsarnoksággal.” Coolidge mintha tudná, hogy szabadságról,egyenlőségről és testvériségről beszélni ostobaság volna egy olyan országban, ahol nemcsak a Ku Klux Klan és más terrorszervezetek garázdálkodnak és igyekeznek elfojtani minden szabadságot, hanem ahol a faji gyűlölet legjobbanmegnyilvánul a lincselésekben, mintha tudná, hogy a csőcselék uralom, a lincselések hazájában együgyűség volna szabadságról, testvériségről beszélni, ezért tanácsosabbnak tartja a hallgatást. Aztán, ha Lincoln mivoltára, nagyságára akarna hivatkozni ■— ami ilyen beszédeknél szokásban van — akkor meg kellene említeni Lincoln azon kijelentését, hogy: “Ez az ország az intézményeivel együtt azoké, akik ezt lakják. Bármikor, ha megunnák a létező kormányzatot, gyakorolhatják alkotmányadta jogukat a módosításra, , vagy pedig forradalmi jogukat —e, és általában,a munkásokannak szétoszlatására vagy megdöntésére.” Azt hisszük, az eléggé érthetővé teszi, miért tiltakozik Coolidge kézzel-lábbal az ellen, hogy beszédet tartson Lincoln Daykor. Fél attól, hogy ha esetleg tévedésből is a nép, a munkásság forradalmi jogáról tenne említést, a “vörös”-faló tőkések és kolloggok valamilyen megrovásban részesítenék őt. Aztán azonkívül, hogy nem akarja megtagadni önmagát, megmarad amellett, hogy — különösen ilyen esetben — “a hallgatás aranyat ér.” HÁROM MUNKÁS fog kapni medáliát minden évben 1926-tól kezdődőleg a N. Y. Consolidated Gas Co.-nál és a N. Y. Edison Co.-nál, amint azt a Gáz társaság elnöke, G. B. Cortelyou kijelentette. Az első érem aranyáél, a második ezüstből és a halnak joguk van mindahoz, amit termelnek és küzdenek is azért, hogy azt megkapják. SZÍNIELŐADÁS ÉS TÁNCMULATSÁG MILWAUKEEBAN A Milwaukee-i Szocialista Munkás Szervezet és az Általános Munkás Betegsegélyző 20-ik osztály február 28-án, vasárnap délután 2 órai kezdettel színdarabbal egybekötött táncmulatságot rendez a Miller Hallban A MUNKÁS javára. Felhívjuk A MUNKÁS olvasóit, Milwaukee és környéke magyar munkásságát, minél nagyobb támogatására forradalmi lapjának. — Kellemes szórakozás biztosítva a megjelentek részére. Mindenkit tisztelettel meghív a rendezőség. A SZAKSZERVEZKEDÉS ÉGETŐ KÉRDÉSE A munkásosztály gazdasági mozgalmának funkcióit Ismerteti Arafnave ...................................... 10 cent A MUNKÁS KONCERT ÉS TÁNCMULATSÁG NEW YORKBAN A new yorki S. L. P. szervezetek koncertet és táncmulatságot rendeznek március 14-én, vasárnap délután 3 órai kezdettel a 163-ik utca és South Boulevardon levő Hunts Point Palace nagy termében. E kitűnő programmal egybekötött mulatság New York állam választási kampány alapjára rendeztetik. A koncert kezdete délután 3 órakor, tánc kezdete este 8 órakor. Belépőjegy ára 50 cent. Ruhatár a pénztárnál 35 cent. A közönségnek a kellemes szórakozáson kívül alkalma lesz szép és értékes tárgyakat nyerni. Mozgalmi hírek Két napos bazár Akronban A MUNKÁS javára A kétnapos mulatság MÁRCIUS 27-ÉN, szombaton és 28-án vasárnap lesz megtartva az akroni S. L. P. szervezetek közös helyiségében, az E. Exchange és High, a Street sarkán levő Music Hallban. A szombaton és vasárnap tartandó mulatságok kezdetét, valamint a színdarabot jövő lapszámainkban fogjuk ismertetni. Ezúttal még csak annyit, hogy az Akronhoz közel eső szervezetek, főképen Cleveland és Lorain, igyekezzenek támogatást nyújtani az akroni elvtársaknak. A más közel fekvő városokban levő elvtársak lehetőleg közvetlenül vegyenek részt az előkészítési és rendezési munkában és a lehető legnagyobb agitációt fejtsenek ki a bazár sikere érdekében. De természetesen nem maradhatunk meg annál, hogy teljesen Akron és környékére hagyjuk a bazár sikerének biztosítását. Ennek a bazárnak ugyanolyan országos méretűnek kell lenni, mint a New Yorkban rendezett bazár volt. Az elvtársak és a velünk szimpatizálók mindenfelé hassanak oda, hogy akár ajándéktárgyak, akár készpénzadományok küldésével járuljana hozzá a bazár sikeréhez. Elvtársnőink és munkástársnőink igyekezzenek ezúttal is egy kis időt venni maguknak valamilyen kézimunka készítésére, amelyek elengedhetetlenül szükségesek egy bazárhoz. A new yorki bazár alkalmával igazán a legszebb és legremekebb kézimunkákkal árasztották el a bazárbizottságot és ezért reméljük, hogy az akroni bazárbizottságnak is juttatnak kézügyességük termékeiből. A bazár ajándéktárgyak és készpénz adományok a következő címre küldendők: RIEDL JÓZSEF 493 COLE AVENUE, AKRON, Ohio. AZ OHIO KÉRSZER. BIZOTTSÁG BEVÉTELE 1925 DEC. 15-től 1926 JANUÁR 31-ig. Farkas J. Akron, O. 9-A számú gyüjtőivén: Joe Tálosy 50c, John Szalay 25c, Giczi Dezső 25c, Alex Adler 50c, John Szerzteszti 25c, Tóth Sándor 25c, Varga Gyula 25c, F. Tóth 25c, John Enczi 50c, N. N. 15c, G. B. 1 1, Joe Koháry 25c, John Topa 50c, Joe Haspray 50c, John Jakab 50c, Kerkovics Antal 25c, A. Gömöry $1, Louis Wolf 25c, Steve Juhász 25c, John Fülöp 25c, W. Schadl 25c, J. Riedl 50c, Julius Szalay 50c, Win Gross 25c, Gőgös Pál 25c, Farkas János 25c, összesen $9.90. John Wahl, Cincinnati, O. 6-A számú gyűjtő ivén: A Munkás Betegsegélyző Szövetség 21-ik osztálya $5.00. Alex Rózsa, Dayton, O. 7-A számú gyűjtő ivén: Szűcs István 25c, Kovács László 25c, Szpivák János 25c, Schiszler Mihály 25c, Straszler Jakab 25c, Babos Simon $1, Czimbalmos József 25c, Nagy Gábor 25c, Márkus György $1, Rózsa Sándor 25c, A Munkás Betegsegélyző Szövetség 47-ik osztálya $5, Mészáros József 25c, Lakner Lajos 50c, Szücs Antal 25c, összesen $10.00 John Stern, Akron, O. 9. számú gyűjtő ivén: Munkás Betegsegélyző Szövetség 49-ik osztálya $6.00, Általános Munkás Betegsegélyző Szövetség 25-ik osztálya $5.00. Ált. Munkás Betegsegélyző Szövetség 6-ik osztálya $10.00, összesen $21.00. Horváth József, Cleveland, O. 8-A számú gyűjtő-iven: J. Surányi 25c, J. Hartman 25c, Steve Szerencsés 25c, Frank Balázsi 25c, John Bencsics 25c, A. Martin 25c, Barabás József 25c, Horváth József 25c, J. Hunyadi 25c, Louis Molnár 25c, öszszesen $2.50. ÁLTALÁNOS MUNKÁS BE- tEGSEGÉLYZŐ SZÖVETSÉG Öntudatos munkások segélyegyesülete. Fizet: Tíz dollár heti betegsegélyt és $400 haláleseti járulékot. A tagok jogai a flevétel napjától kezdődnek. Bővebb felvilágosítást szívesen küld a Szövetség központi irodája: H. Stone központi titkár, 315 Lightner Building, Detroit, Mich. VITAGYÜLÉS LORAINBAN A Loraini Szocialista Munkás Szervezet vitagyülést rendez február 28-án, vasárnap délután 2 órakor a Vine Ave. és E. 28-ik St.-en levő Smith Hallban. A vita tárgya: “Melyik szolgálja jobban a munkásosztály érdekét, az egyház vagy a szocializmus ?” Az egyház érdekében Tárcai Lajos, a szocializmus érdekében egy S. L. P. előadó fog beszélni. Január48.40. 31-ki összes bevétel Horváth György, kerületi titkár. SOROZATOS ELŐADÁSOK SAN FRANCISCÓBAN Miután Wm. Ross Knudsen elvtárs sorozatos előadásai,amelyekben az angol történelmet a feudalizmustól az ipari forradalomig ismertette, befejezést nyert, több kérelem ’ tett hozzá abban az irányba**, **pg./ más történelmi folyamatokat is ismertessen marxi megvilágításban. A munkásosztály jobban megismerheti történelmi hivatását, ha tudományos alapon analizálja a múltat, a működésben levő erőket, a szervezeteket és aktivitásokat, amelyek a gazdasági helyzet változásával jöttek létre. A következő előadások Németország társadalmi helyzetét fogja ismertetni a középkorban. Feb. 25. “A középkor irodalmi terméke.” Márc. 11. “A változó gazdasági helyzet idején uralkodó népszokások és hitek.” Márc. 25. “Német falu a középkorban.” Ápril 8. “A német lovagkor megszűnése.” Ápril 22. “Társadalmi helyzet a középkor vége felé.” Május 6. “A törvények változása.” Az előadások a 14-ik utcához közel levő 1791 Mission Streeten levő Socialist Labor Party Hallban tartatnak. Az elvtársak vigyék magukkal ismerőseiket, barátjukat. A BRONXISZERVEZET SOROZATOS ELŐADÁSA Pártunk bronxi angol szervezete a 163 St. és Sp. Boulevardon levő Hunts Point Palace helyiségében február 7-től kezdve minden vasárnap délután 3 órai kezdettel előadást rendez a következő napirenddel: Február 14. Milton Weinberger: “Mi a jelenlegi problémák megoldása?” (Reform vagy forradalom.) Február 21. Joseph Brandon. “Mi baj van a uniókkal?” (A szakszervezetek egyesítése vagy az ipari unionizmus képezi az igazi orvoslást?) Február 28. Beaumont Sykes. “Az orosz forradalom.” (Tanulság, amelyet magában foglal az amerikai munkásosztály részére.)