A Munkás, 1927 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1927-01-01 / 1. szám

X (1S)­ A munkásoknak forradalmi lobogójukra.e jelszót kell ír­nuok: “A bérrendszer teljes megdöntése!” marx A MIAIKAS Official Organ of the Socialist Labor Party Single Copies 5c Lfe ’ j33o J/9/C? A forradalmi szocialista sza­vazat hatalmát a termelő munkások teljes ipari szerve-­­­zettsége ad­ja meg. de leon Szocialista Munkáspárt hivatalos lapja Egyes szám­ára 5c *1É VOL. XVIII. ÉVFOLYAM. NO. 1. SZÁM. Entered as Second-Class Matter February 28, 1923, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. NEW YORK, N. Y. 1927. JANUÁR 1. ÚJÉVI GONDOLATOK A tőkés lapoknak szokásuk, hogy minden újév alkalmával jósolgatják, mennyire jobb lesz az újév, mint az elmúlt év volt és a különféle iparok fejedelmei is arról adnak le nyilatkozatokat ezen lapoknak, hogy az újévben nagyobb lesz a prosperitás, mint bármikor ezelőtt. A N. Y. Herald-Tribune még az európai állam­férfiakat is megszólaltatja, akik a világbékéről fecsegnek, hogy 1927-ben mennyire fogják azt előmozdítani. Az ilyen jóslásokkal természetesen nincs más céljuk a tőkés hatalmaknak és azok lap­jainak, mint az ünnepi hangulat kihasználásával elhitetni a béke után sóvárgó tudatlan népekkel, hogy ők komolyan akarják a vi­lágbékét, fáradoznak annak érdekében és hogy a jelenlegi rend­szeren belül lehetséges annak megteremtése. És a népek az ünnepi áj­tatosság hatása alatt nem veszik ész­re, nem gondolnak arra, hogy ugyanezt mondják, ugyanezt ígérik minden évben és ahelyett, hogy az emberiség közelebb jutna a vi­lágbékéhez, az általános prosperitáshoz, jóléthez, inkább távolabb kerül attól. A tőkések jósló fecsegésével szemben, vagyis ahelyett, hogy mi is jóslásokba bocsájtkoznánk és arról írnánk, hogy mi lesz 1927-ben, rövid visszapillantást teszünk az elmúlt évre és feljegy­zünk néhány munkás szempontból fontosabb eseményt. Csak az 1926-ban végbement fontosabb események csoportosítása után lehet jobban következtetni arra, hogy mi is várható 1927-ben. A munka harcterén végbement legnagyobb eseménynek leg­inkább a passaici sztrájkot lehet megemlíteni. Ez nemcsak az el­múlt évben, de a munkásmozgalom történetében végbement sztráj­kok közül is kimagaslik. Alig van példa arra, hogy a sztrájkolók olyan elszántsággal, kitartóan küzdöttek volna jogaikért, nemcsak a szövőbárókkal szemben, akik 10 százalékkal le akarták vágni munkabérüket, hanem a rendőrség terrorjával szemben is. A pas­saici szövők hősies harcának nagy jelentőséget kölcsönöz az a tény, hogy a­z magyar­ázata, nagy nyoma la’ul. ftc­sat óriási volt, hogy a munkások nagy részét ha nem­ a csupasz létért való küzdelem, az életösztön bírta a sztrájkba lé­pésre. Dacára, hogy a sztrájk folyamán megszervezett munkáso­kat úgyszólván minden feltétel nélkül csatlakoztatták az A. F. of L.-hez és adták át ezeknek a sztrájk további vezetését, még min­dig nem fejeződött be teljesen a sztrájk. Mert habár az A. F. os L. vezéremberei kitűnően értenek a sztrájkok eltemetéséhez, a leg­messzebbmenő engedményeket téve a munkáltatóknak, ez alka­lommal a szövőbárókban makacs ellenfélre találtak és az év végez­tével csak annyit tudtak elérni, hogy a sztrájkolóknak valamivel több, mint fele, 8-9000 munkás visszatért munkába a bérlevágás visszavonását, és a union elismerését magába foglaló szerződés alapján. Vagyis a passaici sztrájkolók egy része 1927-ben is kénytelen lesz tovább folytatni az 1926-ban megindult küzdelmet. Egy másik nagy sztrájk a new yorki szabó munkások sztrájk­ja, amely július első hetében kezdődött, 40,000 munkást érintett és amely 1927 beköszöntésével még mindig nem nyert teljes el­intézést. Azaz, ami a sztrájkot, vagyis a munkáltatók elleni har­cot illeti, az már befejezést nyert, hanem a munkásvezéreknek az egymással való harca (amely a sztrájkkal egyidőben vette kezde­tét) nem nyert befejezést. És több, mint valószínű, hogy ez még hosszabb ideig eltart, mert Hymanék vezetése alatt álló úgyneve­zett balszárnyiak, “kommunisták” nem akarnak nyugodni addig, amíg a jelenlegi vezetőséget, Sigmanékat ki nem fúrják állásuk­ból, hogy aztán ők kerülve a hasasfazékhoz, továbbra is fentart­­sák a fék és korrupt uniót. Ha már a szakszervezeteknél tartunk, meg kell itt említenünk, hogy az elmúlt évben több olyan visszaélés, rablás került nap­fényre a szakszervezeti korrupcióval kapcsolatban, amely teljesen meggyőzhet minden munkást ezen szervezetek élén álló vezérek sékerségéről és a szakszervezetek korruptságáról, károsságáról. Az erre vonatkozó legújabb bizonyítékokat a new yorki festők és villanyszerelők uniója szolgáltatja. És az ilyen korrupt, a mun­kásmozgalomra nézve káros és a pusztulásra régen megérett unió­kat igyekeznek “megmenteni” a belülről fúró ál-kommunisták. Az ipari balesetek, különösen a bányarobbanások alkalmával elpusztult munkások száma 1926-ban sokkal nagyobb volt, mint az előző évben. Ez a kapitalizmus “érdeme.” Az amerikai kapitalizmus, de különösen a 100 százalékos cső­cselék “érdeme” az is, hogy 1926-ban egy másik téren is megtörte az előző évi rekordot. Ugyanis a lincselések száma nagyban emel­kedett.­­ Az igazságszolgáltatás terén is sok olyasmi történt, ami egy­általán nem bizonyít a tőkés igazságszolgáltatás pártatlansága, tehát igazságossága mellett. Csak egy párat ezen esetek közül: Vojnovich elvtárs deportálása; Sacco-Vanzetti halálos ítéletének fentartása. Ezzel szemben: Mrs. Hall, Doheny-Fall és más millio­mosoknak a gyilkosság és rablás vádjai alól való felmentése. A fontosabb nemzetközi vonatkozású események között az el­ső helyen érdemel említést az, hogy Amerika alaposan kivette ré­szét az imperializmus fejlesztéséből. Valamennyi tőkés hatalom között ez a demokráciával kérkedő ország első helyen járt akkor, amikor a kínai polgárháborúba való beavatkozásról volt szó. Egyik csapat hadihajót a másik után küldte Kínába, hogy a többi tőkés hatalmakkal egyetemben ellensúlyozza vagy megakadályozza a nemzeti függetlenségért harcoló kínaiak (cantoni kormány) győ­zelmét. Ilyen imperialista politikát használ Mexicóval és Dél-Ame­­rikával szemben is. És hogy ezt a politikát még 1927-ben is foly­tatni kívánja, esetleg még nagyobb mértékben, mint 1926-ban, e mellett szól az a tény, hogy jelenleg Nicaraguába küld hadihajó­kat, hogy az ottani polgárháború szülte zavarosban halásszon. Amíg Amerikában a nemzetközi fekete reakció világkong­resszust tartott és ezek részéről a kéktörvények és kötelező vallás­­oktatás érdekében való akció tovább tart, addig Mexicoban hatal­mas, úgyszólván megsemmisítő csapás érte a fekete reakciósok táborát, a pápa politikai gépezetet azáltal, hogy Mexico alkotmá­nya alapján minden egyházi és papi vagyon az állam tulajdonába ment át. --------­Oroszországban a rendszeres gazdasági fejlődésen kívül egy nagyobb jelentőségű dolog is történt az elmúlt évben, amely bizo­nyára előnyére lesz a nemzetközi munkásmozgalomnak is. Ugyan­is az orosz kommunista Párt jobb belátású vez­éremberei — ha­bár kicsit későn is — felismerték Zinovjeffnek, s téziseket gyártó gépnek főképen a külföldi munkásmozgalmakra nézve káros mű­ködését és elmozdították a Harmadik Internacionálé éléről. Még sok más, többé-kevésbbé fontos eseményt lehetne itt felsorolni az elmúlt évről, amelyekből egyrészt a kapitalizmus te­­tehetetlensége állapítható meg, másrészt az, hogy a jövőben nagy feladatok várnak a munkásmozgalomra. Hogy jelenleg a legtöbb tőkés országban konszolidációról beszélnek, az nem jelent semmit. A nemzetközi kapitalizmus megerősödése csak látszólagos vagy legjobb esetben csak ideiglenes lehet. Ezt kell megérteni a mun­kásoknak és ennek alapján felkészülni hivatási,­ betöltésére, a kapitalizmus megdöntésére és a szocializmus megteremtésére. MI TÖRTÉNIK OROSZORSZÁGBAN? (K. S.) Egy orosz orvossal be­szélgettem a napokban, aki ren­desen kap moszkvai és leningrá­­di újságokat, aminél fogva első kézből értesül az oroszországi vi­szonyokról. Természetesen első kérdésem az volt, hogy mit olvasott az orosz kommunista pártban vég­bement frakcióharc, illetve Zi­­novjef és Trotzky leszereléséről ? Elmondotta, hogy az ellenzé­ket alaposan leszerelték, olyany­­nyira, hogy minden valamire való hivatalból is kitették e moz­galomban résztvett egyéneket. Az ellenzék megadta magát és mostan hallgat. A nézetkülönbség a követke­ző kérdésben volt: Trotzky és Zinovjev a kormányt kritizálva, az adókérdésben avval támadta meg, hogy az ipari munkások rovására a kisgazdáknak ked­vezményeket adott, akik egy új középosztállyá fejlődnek. A kül­politika kérdésében az ellenzék ennélfogva lekicsinylőleg be­szélt a kormány azon szándéká­ról, hogy külső, segítsék * ’'ül is az iparoknak és súgnak­ ujjúszerr­­el ’ *' Szátlfe viszont, nármosz,­­ csak a pártnak, hanem egész Oroszországnak elismert vezér­­férfia, azt tartja, hogy az ellen­zék kritikája és a pártban foly­tatott aknamunkája hasonlatos a menseviki párt taktikájának elfogadásához. Stalin nyíltan úgy támadta az ellenzéket, mint amely rohamosan távolodik a bolseviki felfogástól és a men­­sevikiek nyomdokain halad. Minden józan forradalmár tudja azt, hogy egy ország egy­magában nem fejlődhet ki szo­cialista ipari köztársasággá, azonban Stalin szerint Oroszor­szágnak olyan kedvező a hely­zete, hogy ahelyett, hogy min­dig várná és szítaná a világfor­radalmat, ápolni kell a nép nem­zeti önérzetét és önbizalmát is Vagyis az orosz népnek sajá magának is hoz­zá kell látni a gazdasági térét az ország föl­építéséhez, s­e­mcsak a jóre­ményre bízni .. dolgot. Stab­i szerint Trotzky­ék azon propa­gandája, hogy az ipari munká­soknak magasabb fizetést adja­nak, demagóg politika, mert hi­szen Trotzky jól tudja maga is mennyire lehetetlen többet adn­a gyári munkásoknak, mint a­mit kapnak, hac­sak még drágáb­bá nem akarjál tenni a terme­lést, aminél fől­­a most is alig képesek kielégí­tni a parasztság legkisebb és legszükségesebb igényeit is. A Stalin-kori lány azt tartja hogy a külpolit­ka terén a vas forradalmi járm­ű helyett komol kapcsolatok meg­szerzése a fő fel­adat, hogy az o­rszág gazdaság kifejlődése napy­obb lépésekkel történhessen m­eg. Zinevjévél lármája semmi­ivel sem vitte előbbre az orszá­g termelésénél javulását, bár T­rotzky szervező képességeit elis­merik. Mostan a működéseiből an azt tart­o­i nem vissza , 4HRP- re egy új zen­­ést találtak “menseviki de e.” —‘Mi igaz a ból a hírekből — kérdeztem után, — hogy olyan sok a mu­nkanélküli Orosz­országban ? Azt a magyarázatot kaptam, hogy ezt a “mu­nkanélküliséget” nem kell amerik­ai értelmezésben venni. Ha vak ki itten munka­­nélküli, akkor annak semmi jö­vedelme sincs. Oroszországban állami segélyt adnak a rászoruló­nak, de miután a városi munká­sok még most sem amerikai ér­telemben vett proletárok, akik csupán gyári munkából élnek, ha az orosz gyári munkást leteszik a gyárban, kimegy a falura ro­konaihoz és ott dolgozik, mert hiszen majdnem mindenki szá­mára van föld, amit megművel­het. A gyári munkást átszervezték és sok fölösleges munkást, akik csak terhet jelentettek, kitették a gyárakból. Ez is a Stalin-kor­­mánynak egyik komoly lépése afelé, hogy az iparokat szaksze­rűen vezesse, s úgynevezett ad­minisztrációs semmitevőket va­lóban hasznos munka végzésére osszon be. I — Milyen gazdasági vagy más téren való haladás észlelhe­tő az orosz lapok híreiből ? . Egyik fontos fejlődés az orosz informátorom szerint az, hogy a rádió terén csodálatos haladás ment végbe. Moszkvában nem­régen nyílt meg­­Európa egyik leghatalmasabb rádióállomása, a­melynek legnagyobb érdekessé­ge az, hogy minden géprész, ami csak szükséges hozzá, oroszor­szági készítmény. A program, a­mit nyújt, elsőrendű, úgy neve­lés, mint szórakozás szempont­jából. A vidék szovjetjeiben föl­fogó készülékek vannak és a nép általános gyülekező helyeivé vál­­n­aa­k ezen helyek ezáltal. hi­gy Amalu .re­mény a szovjet kormánynak azon terve, hogy a Dnieper és Volga folyamokat egy csatornával ösz­­szekösse, ami az ország közle­kedését modernizálná. Óriási fontossága van a Stalin kormány azon tervének is, hogy a Dnieper folyam vizierejét ki­­hasznosítsa. Ez a terv már any­­nyira előrehaladt, hogy Ukrajna beleegyezése meg van hozzá és máris négy millió rubeles előké­születek folynak az építés meg­kezdésére. Amerika pénzben kö­rülbelül 60 millió dollár összkölt­séggel olyan villanytelep fog épülni, amely mérnöki számítá­sok szerint évente 15 millió dol­lár megtakarítást jelent majd a gyártelepek hajtóerejénél csak Azonkívül, hogy a folyam men­tén új gyártelepeket lehet majd létesíteni, a vidék villanyvilágí­tása is meglesz ezáltal.­­ Milyen a tőkés nemzetek kereskedelmi forgalma Orosz­országgal ? Rukov népbiztos szerint szep­tember 30-án lezárult üzleti év­ben a következő volt a forga­lom: Nagy Británia .... $145 millió Németország..........$131 millió Egyesült Államok.... $64 millió Franciaország..........$27 millió Olaszország................$26 millió Az egyesült Államok 1925-ben első helyen volt, míg 1926-ban harmadik helyre esett. — Általában véve milyen a szovjet­ kormány helyzete? Amint az orosz lapokból meg lehet állapítani, a szovjet­ kor­mány helyzete sokkal biztosabb, mint valaha. A nép földéhsége ki van elégítve és bár szüksége volna a parasztságnak más­egyébre is, azonban elfogadja a kormány magyarázatát a nagy drágaság kérdésében. A néptö­meg meg van elégedve sorsával, amely sokkalta jobb, mint a cár­izmus bármely idejében valaha volt. „A MUNKÁS” ÚJÉVI AJÁNDÉKA Azok, akik a címsor olvasása után azt hitték, hogy A MUN­KÁS az, amely újévi ajándékkal akarja meglepni olvasóit, téved­tek. A MUNKÁS nem AD, hanem KAPOTT újévi ajándékot, még­pedig egy új lapfej képében. A lapfej technikai átformálását if­j. Kudlik Lajos, a lapfejhez szükséges szöveg kicserélését pedig Kudlik Sándor végezte. Mindkettőjüknek ezúton mond köszönetet A MUNKÁS szer­kesztősége és kiadóhivatala. ­­ J KÜLFÖLDI HÍREK LENGYELORSZÁG. — Var­sóból jelentik, hogy a Dzviniars környékén levő olajtelepen véres összeütközés történt dec. 22-én a felfegyverkezett munkások és a lengyel katonai csapatok kö­zött. A harc folyamán négy munkás elesett, 8 súlyosan, 23 pedig könnyebben megsebesült. A jelentés nem szól arról, hogy mi adott okott a fegyveres ösz­­szeütközésre. Egy másik jelentés szerint Pilsudski tagadja, hogy a len­gyel kormány beleavatkozott volna a litván helyzetbe. MEXICO: — Mexico Cityből jelentik, hogy Cales elnök dec. 25-én fogadta kihallgatáson a Szovjet Unió női nagykövetét, Kollontayt. A mexicói munká­sok nagy tömegei lelkesen tün­tettek mellette, amikor az elnö­ki palotához ért. JUGOSZLÁVIA. — Belgrádi jelentések szerint Nikola Ouzo­­novich, ki az olasz-albán szerző­dés megkötéséből kifolyólag le­mondott miniszterelnökségéről, hosszabb próbálkozás után sike­rült új kormányt alakítania. Ninkiv Kaidich, ki a régi­ó volt, az új kormányban a kül­ügyminiszteri tárcát vállalta, Paul Radich pedig továbbra is megmarad földreform minisz­ternek. OROSZORSZÁG. — Moszk­vából jelentik, hogy a G. E. C. amnesztiát adott azoknak a ka­tonáknak, akik Miller generális ellenforradalmi hadseregében harcoltak 1919-ben az Archan­­gelben levő amerikai csapatok­kal egyetemben. Hasonlóképpen amnesztiát kaptak a Wrangel, Petlura, Yudenitch, Kolchák, Denikin és Semenoff fehér had­seregeiben szolgáló katonák is. OLASZORSZÁG. — Az anti­­fascisták ellen legutóbb életbe­léptetett rendszabályok folytán két volt képviselő kényszerült az ország elhagyására. Mindket­ten Svájcba menekültek. AUSZTRIA. — Bécsből jelen­tik, hogy Seipel kancellár meg­kegyelmezett Karl Jawureknek, aki 1924-ben merényletet köve­tett el a kancellár ellen, súlyo­san megsebesítve őt. MAGYARORSZÁG. — Horty- Bethlenék bizonyára azért, hogy kissé eltereljék a közvélemény figyelmét az általuk alkalma­zott választási terrorról, újabb “kommunista összesküvést” fe­deztettek fel a rendőrökkel, akik többeket letartóztattak. A buda­pesti Népszava a következőket írja az esettel kapcsolatban: A főkapitányság félhivatalos kőnyomatosa arról ad hírt, hogy a rendőrség letartóztatta Pákoz­­dy Gábor vésztői születésű 32 éves volt pincemestert, Lábai István mátrafüredi születésű 29 éves volt molnárt, Kövér Gyula tállyai születésű 29 éves ugyancsak volt molnárt és Hor­váth János fürjei születésű volt téglagyári munkást, a Vági-cso­­port tagjait, akik egy idegen ál­lam kommunista képviselője út­ján a magyarországi tanácsköz­társaság érdekében memoran­dumban fordultak a Moszkvá­ban székelő III. kommunista In­­ternacionáléhoz anyagi támo­gatás és utasítások elnyerése érdekében a Magyarországon való sejtrendszermozgalom meg­kezdésére. Más hírek szerint Major István csehszlovák nem­zetgyűlési képviselőről van szó, akinek közvetítésével küldték volna az őrizetbe vett­­munká­sok a szóbanforgó állítólagos memorandumot Moszkvába. A memorandumnak pontos máso­latát a rendőrségnek sikerült állítólag lefoglalnia. Major Ist­vánnal a Rákosi-féle tárgyalás alkalmával ismerkedett volna , egyik őrizetbe vett mini ügyekben mindig kifogástala­nul informált közlönye azt írja, hogy “a detektívek munkások­nak öltözve keresték föl azokat a kis kocsmákat, ahol a tanács­kozások folytak és igyekeztek a munkások beszélgetéseibe bele­kapcsolódni. Kommunistáknak vallották magukat és így Vá­­giék bizalmába férkőztek. Ez a taktika meg is hozta az ered­ményt”. Ez a rendőrség hivata­los jelentésében elhallgatott me­tódus, amit az “Új Nemzedék” kotyogott ki, arra enged követ­keztetni, hogy ezúttal is közön­séges beugratásról van szó, amit különben az is valószínűsít, hogy a rendőrségre került mun­kások nem tartoznak a Vági­­csoport vezető emberei közé. SPANYOLORSZÁG. — Mad­ridból jelentik, hogy Asturiában, Woeking helység mellett a nagy esőzések miatt földcsuszamlás történt, minek következtében a lezuhant földrétegek több házat eltemettek. Több emberélet is el­pusztult. JAPÁN. — Tokióból jelentik, hogy a hosszabb idő óta beteges­kedő Yoshihito császár decem­ber 25-én meghalt. Helyét leg­idősebb fia, Hirohito trónörökös foglalja el, mint Japán 124-ik császárja. A temetés a Shinto vallás alapján csak 50 napos or­szágos gyász után fog megtör­ténni, amely idő alatt a halott a császári palotában lesz felrava­talozva.

Next