A Munkás, 1928 (19. évfolyam, 6-52. szám)

1928-02-11 / 6. szám

Hi ------------------­ agok ember­­talános tit­kest indítottak a radikalisták ellen azért, mert ismeretlen egyé­nek állítólag merényletet kísér­leltek meg James McNeill új kormányzó élete ellen. Két női agitátort letartóztattak. MEXICO. — Mexico Cityből jelentik, hogy Chihuahua City­ben a kormány­emberek több katholikus vezért letartóztattak, mivel szerepet játszottak a kor­mány ellen tervezett katholikus ellenforradalom előkészítésében. A mexicói kivándorlással kap­csolatban­ legújabb kimutatás szerint 1927 július 1-től 1928 ja­nuár egéig, vagyis hat hónap alatt egymillió mexicói vándo­rolt be az Egyesült Államokba Nagy részük ideiglenes üzleti lá­togatás céljából utazott be. Jalisco, Michoacan, Aguasco­­calientes és Colina államokban a kormánycsapatok repülőtisztjei Amerikában vásárolt “Douglas” repülőgépekkel kezdték meg az ellenforradalmárok kiirtását. Eddig 18 lázadót pusztítottak el a levegőből való bombázás által. CANADA.—Canada ipari fej­lődéséről szóló legújabb kimu­tatás szerint 1927-ben 7 selyem­gyár volt Canadában $2,223,164 tőkével, 824 munkással és $2, 372,001 értékű termeléssel, 1926 ban már 12 gyár dolgozta fel a selymet $10,019,519 tőkével 2,423 munkással és $8,507,153 értékű termeléssel. A selyem­ipar 10 év alatt 350 százalék nö­vekedést mutat. Ontarioban, Cornwall, Galt, St. Catharines és Toronto városokban vannak most selyemgyárak. Ugyanilyen arányban fejlő­dött a mezőgazdasági gépgyár­tás, a vasöntés és a gépgyártás. Az elsőnél 54 százalékos, a má­sodiknál 14 százalékos és a har­madiknál 5 százalékos emelke­dés volt az előző évi termeléshez képest, másik ország belügyeibe hogy akár ideiglenesen is meg­szállják egymás területét." Természetes, hogy az ame­rikai küldöttség és néhány más amerikai tőke érdeket szolgáló küldött a hódító politika mellett foglalt állást, vagyis helyeselték a más országok ügyébe való avatkozást. OROSZORSZÁG: — Moszkvá­ból jelentik, hogy­­Oroszország déli részében három napig tartó hóesés folytán az egész vidék hó alatt van. Több vonat elakadt a nagy hóban és több mint ezer utast az éhhalál veszélye fenye­get. Dél-Ukrajnában és a Kau­­kázus északi részében, a nagy hóesés miatt szünetel a vasúti közlekedés. Az orosz olajtermelésről szóló legújabb kimutatás szerint a szovjet olajtermelés ma a világ harmadik helyén áll és nagyban felülmúlja a háború előtti mére­teket. Az angol Royal Dutch 15,­ 000,000, az amerikai Standard Oil 12,000,000 és a szovjet olaj­tröszt 11,000,000 méter tonna olajat termel évenként. Az el­múlt évben 2,038,279 méter ton­na olajat adott el a szovjet kül­földön. KÍNA: — Shanghaiból jelen­tik, hogy a Komstang végre­hajtó bizottsági ülésen a nacio­nalista vezérek között heves el­­lentétek fejlődtek ki, ami a tár­gyalás felbomlását eredményez­heti. Egy másik shanghai jelentés szerint a legutóbbi pár hét alatt elfogott 2000 kommunista közül 270-et kivégeztek. A kivégzet­tek valamennyien azon 600 közül kerültek ki, akiket Contanban fogtak el, ahol hat héttel ezelőtt a kommunisták kezükbe vették a hatalmat és pár napig uralták a várost, amely idő alatt a kom­munisták és nacionalisták kö­zött végbement harcoknak 5000 ember esett áldozatul. A munkásoknak forradalmi lobogójukra e jelszót kell ír­nuok: “A bérrendszer teljes megdöntése!" Official Organ of the Socialist Labor Party Single Copies 5c vet XIX. ÉVFOLYAM. NO. 6. SZÁMT A forradalmi szocialista sza­­­vazat hatalmát a termelő munkások teljes ipari szerve­zettsége ad­ja meg. de leon Szocialista Munkáspárt hivatalos lapja Egyes szám­ára 5 c Entered as Second-Class Matter February 28, 1923, at the Post Office at New York, N. V. under the Act of March 3, 1879. NEW YORK, N. Y. 1928 FEBRUÁR 11. KÜLFÖLDI HÍREK MAGYARORSZÁG. — Buda­pestről jelentik, hogy Hatvany Lajos bárót, ki a forradalom bu­kása után Bécsbe menekült, ott több cikket írt a köztársaság ér­dekében, vagyis Horthyék ellen és nemrégen önként visszament Budapestre abban a reményben, hogy nem lesz semmi bántódása, a budapesti büntető törvényszék “nemzetgyalázás” miatt hét évi börtönre és 500.000 dollár pénz­­büntetésre ítélte. Hatvany meg­­felebbezte az ítéletet. NICARAGUA. — Managuá­­ból jelentik, hogy a legutóbbi 10 nap alatt történt összeütközések folyamán a Nicaraguában garáz­dálkodó amerikai csapatok 7 lá­zadót megöltek, négyet pedig megsebesítettek. Egy alkalom­mal egy nicaraguai katona “Amigo” (barát) kiáltással kö­zeledett az amerikaiakhoz, mire Wilburt S. Brown amerikai had­nagy lelőtte, így mutatják ki az amerikai katonák a “hősiessé­güket.” NÉMETORSZÁG. — Berlin­ből jelentik, hogy a kommunis­ták és royalisták között véres verekedések voltak, amikor az utóbbiak a volt német császár palotája előtt nagy felvonulást rendeztek. A kommunisták több alkalommal áttörték a rendőri vonalat, hogy elverhessék a roy­­listákat, akik egy militarista szervezethez tartozó acélsisakos bandával együtt demonstráltak. Több, mint 120 letartóztatás tör­tént. — SPANYOLORSZÁG. — Mad­ridból jelentik, hogy Barceloná­ban több, mint százezer munkás sztrájkba lépett, amikor a kor­mány újabb adót vetett ki a mun­kásokra. A sztrájk más nagyobb ipari városokra is átterjed. A kormány azt reméli, hogy a munkások kereset hiányában rö­videsen olyan nyomorba jutnak, hogy kénytelenek lesznek abba­hagyni a sztrájkot és visszatér­nek a munkába. CUBA. — Havanából jelen­tik, hogy az ott ülésező hatodik pán-amerikai kongresszuson he­ves viták voltak ^azon kérdéssel kapcsolatb­an, hogy’ joga van-e egyik országnak benv ______________________ Vagy, ÍRORSZÁG. -­liam T. Cosgraw* Mialatt Wil­­áz ír Sz­aad AZ AMERIKAI IMPERIALIZMUS ÉS A PÁN-AMERIKAI konferencia Most, mialatt a Havana, Cu­­bában összejött 21 latin-ameri­kai országot képviselő küldöttek az Egyesült Államok küldöttei­vel egyetemben, különféle dol­gokról, közös érdeket érintő kérdésekről tárgyalnak, érdemes lesz kissé megvilágítani azokat a gazdasági, kereskedelmi és poli­tikai tényezőket, amelyek szük­ségessé teszik az ilyen konferen­ciák tartását és amelyek különö­sen most szükségessé tették, hogy maga Coolidge elnök álljon az amerikai küldöttség élére és Wall Street utasítását követve, egy barátságos megnyitó beszé­det­­tartson a konferencián. Mert Wall Street tudja, hogy minél nagyobb barátságot, testvérisé­get tanúsítunk, azaz színlelünk valamelyik kisebb nemzettel szemben, annál könnyebben megy annak leigázása, kizsaro­lása az amerikai tőke által. Az amerikai tőkések nagyon is értik a módját, hogy ezen kis nemze­tek leigázása szabályszerűen, igazságosan­ történjen, amit a kimutatást, amely az ame­rikai befektetést ismerteti a la­tin-amerikai országokban.­ ­"1JO " Borzalmas állapot a szénvidéken Ma már nemcsak a munkás­lapok, de a tőkés lapok is rész­letesen foglalkoznak azzal a bor­zalmas helyzettel, amelyben a sztrájkoló bányászok élnek a kü­lönböző széntelepeken. Sőt több olyan new yorki tőkés lap van, amely riportert küldött ki a sztrájkvidékekre és ezen lapok közé tartozik a N. Y. American is, amely egyik női munkatársát, Fannie Hurst-et küldte ki a pittsburghi sztrájk vidékre, a­ki most írja meg ott szerzett ta­pasztalatait. A Pittsburgh és környékén folyamatban levő pár haszonsztrájk történetét első cik­kében röviden a következőkben foglalja össze: A sztrájk két és fél évvel ez­előtt kezdődött, 50.000 bányász van munka nélkül és átlag min­den bányászra öt családtag el­tartása hárul. A fundamentális kérdés a jacksonvillei szerződésben bizto­sított $7.50 napi fizetés, amit a bányabárók nem akarnak meg­adni. E mögött van a túlterme­lés és a magas vasúti szállítás problémája, egyeztethetőnek a civilizációval, és kissé gúnyosan írja, hogy mindez a gazdag, materiális, ipari, milliomos Amerikában, a lehetőségek földjén, a mézzel­­tejjel telt kánaánban, a bőség hazájában történik. Más helyen pedig jogosnak találja a munká­sok harcát, elszántságát és fi­gyelmezteti a bányabárókat és a kormányt, hogy ha nem tesz­nek valamilyen intézkedést, ak­kor a munkások a bolsevizmus karjába kerülnek. De hogy mind­ennek dacára mégis csak tőkés, vagy legjobb esetben polgári szemüvegen át nézi Hurst az eseményeket és eszerint bírálja is el a helyzetet, az kitűnik ab­ból a kérdéséből, amelyet beval­lása szerint nem tartott taná­csosnak a sztrájkolók tanyáján hangoztatni, de amely szerinte nagyon logikus és lényeges kér­dés. “Ezek az agyonsanyargatott sztrájkoló bányászok miért nem nagyobb számban engedelmes­kednek a természet azon tör­­vényének, amely arra bírja a hu­mánus állatot, hogy minden más megfúrt fölé helyezze ki­ (Millió dollárokban) 1912 1928 Cuba 200 1400 Mexico 800 1288 Chile 15 451 Argentinia 40 450 Brazília 50 388 Peru 35 169 Venezuela 3 162 Colombia 2 125 Bolivia 10 86 Uruguay 5 77­ Costa Rica 7 46 Hounduras 3 40 Guatemala 20 37 Salvador 3 35 Panama 5 31 Equador 10 30 Haiti 4 28 Santo Domin 4 28 Nicaragua 3 20 Paraguay 4 18 Guianas 1s 5 8 J. Bár a fen®» is látható. e­t főként befektettek részben kereskedelm­i ” szerződé­sek által érnek el. A kisebb nem­zeteknek a nagyobb nemzetek ál­tal való ilyen leigázását a tőkés hatalmak úgynevezett nemzetkö­zi törvénye biztosítja és teszi lehetővé. És hogy az amerikai tőkések mennyire tudatában vannak e nemzetközi törvények által biz­tosított “jogaiknak”, az kitűnik abból is, hogy ma már egyálta­lán nem tagadják az amerikai imperializmus jellemzésére hasz­nált azon igazságát, hogy az amerikai dollárt a világ minden részébe követi az amerikai zászló. Az már aztán természe­tes, hogy a zászló nem megy egyedül, hanem hadihajók és fegyveres csapatok kíséretében. Amikor tehát arról olvasunk, hogy az amerikai hadiha­jók Nicaraguában, Kínában, a­vagy a világ bármely részében lövik halomra a népet, akkor tudnunk kell, hogy az illető or­szágokban nagyobb összegű amerikai dollár van befektetve. Hogy még jobban megértsük, mi keresni valójuk van az ame­rikai csapatoknak Nicaraguá­ban, miért menesztették az ame­rikai tőkések Coolidge elnököt Cubába, a havanai pán-amerikai konferenciára, leközöljük itt azt tetéseik révén. freire érdekel­ve vannak ezee­k az országok­ban, aminek azt­án jogosnak tartják ez ország­­ belü­gyeibe való avatkozást, amint azt jelen­leg Nicaraguában teszik, azért mégis érdemesnek tartjuk itt részletezni ezeket a befektetése­ket, hogy még inkább lássuk, milyen mértékben dominálja eze­ket az országokat az amerikai tőke. Argentiniában az amerikai tőke 450,000,000 dollárig van ér­dekelve. A befektetések nagy­­részben a chicagói húsvágó tele­pek részéről történtek, aztán a Standard Oil csoportokon kívül több más amerikai gyárnak van ott telepe. Bolíviában, ahol 16 év alatt 760 százalékkal emelkedett az amerikai befektetés értéke, fő­képen a bádogiparban van érde­kelve az amerikai tőke. Tudnunk kell ugyanis, hogy a világ cin­készletének egy­negyed részét Bolíviában termelik. Ugyancsak jelentős amerikai tőke van itt befektetve vasutakba. Brazíliában szintén több mil­lió dollárig vagyunk érdekelve a húsiparban. Az itt leölt minden négy állat közül egyet a chica­gói vágóhídon vágnak le. Brazí­lia legnagyobb mangánbányáját a U. S. Steel Corp. kontrollálja. Több, mint 75 amerikai gyár csi­nál üzletet Braziliában. Chilében van Amerika legna­gyobb befektetése, amely 3000 százalékkal emelkedett 16 év alatt. Az itteni befektetést nagy részben réz, nitrát (salétromsav só) és vas képviseli. Amerika után Chile produkálja a legtöbb rezet. Az itteni réztermelésnek 90 százalékát amerikai cégek kontrollálják. Dacára, hogy ma már a mű nitrát versenyez a természetessel, a világkészlet­nek egyharmada Chiléből ered. Colombiában , főképen azóta emelkedett befektetésünk, mi­óta olajat találtak ott. Két­ év alatt, 1924-26 az olajtermelés 400,000 hordóról 6,000,000 hor­dóra emelkedett. Egész Latin-Amerikában Cu­ba rendelkezik a legnagyobb amerikai befektetéssel. Az egész Latin-Amerikkába befektetett minden négy dollár közül egy dollár Cubába ment. Cubát “a világ cukortartályá”-nak neve­zik és így az itt befektetett cel­epekbe és gyárakba lett befek­tetve. Amíg 1910-ben a cubai cukortermék egyformán oszlott meg a cubai, európai és amerikai tőke között, ma Amerika 65 szá­zalékát bírja az egész termelés­nek, vagyis többet, mint a többi érdekeltségek együttvéve. Cuba majdnem egész vasúthálózata amerikai tőkések tulajdonában van. Ugyancsak az amerikai tő­kések kezében van nagyon sok gyümölcs- és dohánytermelő föld, gyár, bank és hotel. Cuba után következik Mexico, amely országban 1,300,000,000 dollárig vagyunk érdekelve. A befektetések több, mint egyhar­­madát olaj képviseli, amennyi­ben Mexico olajtermelésének 70 százalékát amerikai tőkések kontrollálják. A befektetés egy­­harmadát arany, ezüst, réz, ólom és cinkbányászat képviseli. Mex­ico 12,000 mértföldnyi vasútjá­­ból több mint kétezer ameri­kaiak tulajdonát képezi és azok vezetik. Mindezeken kívül 260,­ 000,000 millió dollár van befek­tetve földbe, gyártelepekbe, állat­tenyésztésbe és faiparba. Nincs még egy dél-amerikai ország, amely annyira dominál­va lenne az amerikai tőke által, mint Peru. Ennek az országnak nemcsak bányaiparát, vasútvo­nalait és erőtelepeit dominálják az amerikai tőkések, de a városi középületeket, bankokat és a vá­rosi csatornát, amelyeket ameri­kai cégek építettek. Uruguayban a hús- és építő­ipar képviseli az amerikai befek­tetést. Venezuela a legutóbbi há­rom év alatt negyedik helyre került az olajtermelés terén. Itt az amerikai tőke dominál. Az it­teni Bermudez Pitch Lake-ben van a legnagyobb aszfalt depo­sit, amelyet amerikai cégek szál­lítanak az amerikai utak készí­téséhez. Ecuadorban olaj; Paraguay­­ban erdő, vasút és állattenyész­tés ; Guianaban bánya és gummi (Folytatás a 2-ik oldalon.) A bányászok között uralkodó **■»•«*, a Non -ar -men’s Relief Committee jelenté­séből, amelyben a helyzet “rém­séges”-nek van nevezve. A sztrájk alatt több ezer le­tartóztatás történt. Nagyon sok bányászcsaládot kidobtak a kampány házakból. " A nem-union, vagyis szkeb bá­nyászok munkabérét már há­romszor levágták, legutóbb ja­nuár 10-én. Ezen munkásoknak nagy részük négerekből áll. Fannie Hurst aztán sorozatos­ikkében részletesen leírja, hogy lily helyzetben találta a kom­­ány viskókban vagy az onnan­ilakoltatott és barrakokban élő ányász családokat, akik megfe­lő ruha és élelem nélkül ten­­gődnek egyik napról a másikra, miközben a különféle betegségek lusztítanak közöttük. Leírja, hogy beszélt a union embereivel, bányatulajdonosokkal, az ezek­zolgálatában álló privát és álla­­m­ rendőrökkel, benyitott olyan bányász lakásába is, amelynek ajtaja fegyvergolyóktól volt át­­yukasztva, amely golyók előbb sztrájkoló bányász szivén fúrad­­ak át. Együtt evett és diskurált barrakokban fagyoskodó bá­­nyász asszonyokkal, akiknek ezen viskókban szült gyermekeit is be is fogta. Ezeknek az anyák­nak nincs elég tejük csecsemő­jük táplálására. Egy ilyen bá­nyász asszonnyal beszélgetve, megkérdezte, hogy miért hajlan­­dó nélkülözni, szenvedni egy olyan politikáért, amelyet ugyis csak félig-meddig ért meg, mire 17. asszony röviden így válaszolt: ‘Sztrájkolunk mert utasítva let­tünk. De mindkét esetben rossz­­ helyzetünk. Mi a különbség na sztrájkolunk vagy szkebe­­lnk?” Ami azt jelenti, hogy s kik szkebelnek, olyan nyomorú­ságos bért kapnak, hogy alig vannak jobb helyzetben, mint a sztrájkolok. Hul­st cikkeiben elitéli, hely­telennek, barbárnak tartja ezt az állapotot. Nem tartja össze --­tooven esst: ’*& po­kolba az elvvel! A mi feleségeink és gyermekeink éheznek. Adja­tok munkát — unió vagy nem unió, — hogy megmenthessük fajunkat. Az önfentartás az élet legelső törvénye!” És éppen azért, mert az ön­fentartás az élet legelső törvé­nye, ezért sokkal logikusabb, sokkal helyesebb lett volna, ha Hurst az kérdezi, hogy miért nem kiáltják többen a munká­sok ezt: “A pokolba a kapitaliz­mussal, amely a mi feleségem­­elé állítja! Mi termeljük az ösz­­szes javakat, mi vagyunk a tár­sadalom egyedüli hasznos osztá­lya, tehát szüntessük meg a tő­kések uralmát, vegyük jogos tu­lajdonunkba a termelő eszközö­ket, hogy így egy közös tulaj­donon alapuló ipari köztársaság megteremtése által megment­hessük fajunkat. Mert az önfen­tartás az élet legelső törvénye!” California, Pa.-ból jelentik, hogy a Pittsburgh Coal Co. phil­­lipsburgi bányáját picketelő férfiakat, nőket és gyermekeket lovas rendőrök rohanták meg, miközben egy munkás nő súlyo­san megsérült. A jelentés sze­rint a tömeg közül valaki több lövést adott le a rendőrökre és két privát rendőr megsebesült. HÉTCENTES VITELDÍJ NEW YORKBAN(?) A new yorki I. R. T. vasúttár­saság több évi próbálkozás és harc után most már végképen el­határozta, hogy minden körül­mények között felemeli a vitel­díjat az eddigi 5 centről 7 cent­re. És hogy mennyire nem von­ható kétségbe, miszerint ez si­kerülni is fog neki, az kitűnik abból is, hogy amikor a bronxi kereskedelmi kamara tiltóparan­csot akart kivenni a bíróságná a viteldíj felemelése ellen, a bí­róság megtagadta az ilyen tiltó­parancs kiadását. Walker polgármester és a vá­ros többi emberei harcolnak ugyan az 5 centes viteldij meg­tartásáért, de alighanem ezt csak a látszat kedvéért teszik és a társaság elleni harcuk csak műharc. KEDÉLYES ESTÉLY BRIDGEPORTON A Bridgeporti Szoc. Munkás Szerv, saját helyiségében, 647 Pine Street alatt, február 12-én, vasárnap este 8 órakor kedélyes estélyt tart. Színre kerül: “A kávémérésben” című kis bohó­zat és más mulattató dolgok. In­gyenes bemenet. “A M­U­N­K­A­S” - T MUNKÁSOK ÍRJAK, MUNKASOKNAK ÍRJAK, MUNKÁSOK ÉRDEKÉBEN ÍRJAK! OLVASSATOK ÉS TERJESSZÉTEK “A M­U­N­K­A­S” - T !

Next