A Munkás, 1954 (45. évfolyam, 1-22. szám)

1954-01-01 / 1. szám

New York, N. Y. January 1, 1954 Vol. XLV. No. 1 Hungarian Organ of the Socialist Labor Party — A Szocialista Munkáspárt hivatalos lapja Egyes szám­ára .................... 15 cent Single copy ......................... 15 cents Published by the Hungarian Federa­tion of the Socialist Labor Party twice a month, on the 1st and 15th of the month AZ AMSZ. HADAT ÜZEN KÍNÁNAKMIT VÁRHATUNK AZ 1954. ÉVBEN? Miután az Amerikai Magyar Szövetség megszervezte Amerika félmillió magyarságát (legalább is ilyen számú magyarság képvise­letével kérkedik, azok nevében be­szél és ír) és miután elintézte en­nek a magyarságnak ügyes-bajos dolgait, amely célból állítólag megalakult, most módja és ideje van arra, hogy nemzetközi kérdé­sekbe is beleüsse az orrát. Egyelő­re csak szerény keretek között akar­ működni és nem akar többet, mint azt, hogy közreműködjön az ame­rikai kormány bel- és külföldi po­litikájának irányításában. Befo­lyást vagy nyomást akar gyakorol­ni a kormány embereire — ebben az esetben a United Nations-el kapcsolatban, — hogy kiket vehes­senek fel ebbe a nemzetközi ala­kulatba és kiket nem. Miután az Egyesült Nemzetek, de különösen az Egyesült Államok koreai háborús kudarca után ala­posan megnőtt a kínai stalinista diktátorok szava, aktuálissá lett az a kérésük, vagyis most már kö­vetelésük, hogy ismerjék el a kí­nai kommunista kormányt és ve­gyék azt fel a United Nations tag­jai sorába. Amikor Kína először jelentkezett tagnak, akkor még folyt a koreai háború, vagyis a Truman-féle “rendőr-akció”, te­hát akkor hidegen visszautasítot­ták. Most azonban az amerikai tő­kés kormány egy többé-kevésbbé befejezett tény előtt áll, számol-­­nia kell a köztársaságnak, vagy népi demokráciának nevezett kínai diktatúra hatalmával és ezért ed­digi rideg és hideg álláspontját “se hideg, se meleg” álláspontra vál­toztatta. Ma már magas kormány­körökben számolnak azzal, hogy előbb-utóbb helyet kell adni Vörös Kínának is az Egyesült Nemzete­ket alkotó nemzetek sorában. A Bermudában tanácskozó há­rom nagyhatalom: Amerika, Ang­lia, Franciaország képviselői is békés húrokat pengetnek Moszkva felé és elhatározták, hogy össze­ülnek tanácskozásra Berlinben Malenkovval, az orosz diktátorral. Ezenkívül több más jel arra vall, hogy az amerikai és orosz imperia­lizmus és csatlósaik valamilyen megalkuvásra készülnek, hogy le­hetőleg kitolják az egész amerikai civilizációt elpusztítással fenyege­tő harmadik világháború idejét. És éppen ezt az időt választotta az AMSZ arra, hogy “monkey wrench”-et dobjon a háborús te­­(Folytatás a 4-ik oldalon) Amikor A MUNKÁS új formá­ban jelenik meg és az új évet kö­szönti, nagyon alkalminak talál­juk azt, hogy Steinhilber elvtár­sunk rajzával kezdjük el az 1954-ik évet. A rajz eredetileg a WEEKLY PEOPLE-ben jelent meg szeptem­ber 5-én. A következő szöveg volt alatta: Újév alkalmával általános szo­kás, hogy a kapitalista rendszer haszonélvezői jóslásokba bocsát­koznak az új év folyamán várt vagy remélt politikai és gazdasági helyzetet illetőleg. Egyre-másra jelentkeznek a gyári üzemek, a “A tudás hatalom!” Ez egy ter­hes gondolat és olyan, melynek óriási jelentősége van a modern munkásosztályra. Azt mondani, hogy “a tudás hatalom” nem az, mintha mondanánk “a tudás erő­szak.” Samuel Johnson egyszer megjegyezte, hogy “a tudás több, (Folytatás a 3-ik oldalon) földmívelés és finánctőke szakér­tői, no meg a kormány emberei a lapok hasábjain, rádión és televí­zión. És miután felsorolják és el­dicsekednek az elmúlt 1953. év eredményével, igyekeznek rózsás színben feltüntetni az 1954. új év kilátásait is. E túlzott optimizmussal fűsze­rezett jóslások azonban nem té­vesztik meg azokat, akik éberen és szocialista szempontból figyelik az eredményeket, a rendszer mű­ködését. Ha figyeljük a televízión meginterjúvolt ipari mágnás, ve­zérigazgató vagy bankár arckifeje­zését, a rádión elhangzott szavak hangsúlyozását vagy a napi sajtó­ban, szakközlönyökben megjelent sorok között olvasunk, akkor nem nehéz rájönni arra, hogy az elmúlt évbeni prosperitással való dicsek­vésen túl minden őszinteséget és meggyőződést mellőző habozással és erőltetéssel beszélnek az új év prosperitásáról. Sőt egyik-másik szakértő nem is merészkedik jóslá­sát kiterjeszteni az egész évre, ha­nem csak az új évnek első hónap­jaira ígérnek jó munkaviszonyo­kat és jó keresetet, vagyis normá­lis gazdasági helyzetet. E jóslások tipikus példája ját­szódott le a detroiti Free Press ál­tal rendezett televíziós programon december 12-én “Gazdasági kilá­tások 1954-ben” címen. Nevezett lap szakértője és a financiális és ipari rovat szerkesztői meginterjú­volták Alexander E. LaPointe-t, a Manufactures National Bank of Detroit alelnökét, aki a Standard Statistic hivatalában is dolgozott, mielőtt Detroitba jött. A kérdések­re adott válaszokból a következő­ket érdemes itt regisztrálni. Ha egy bizonyos ipar évi jöve­delme meghaladja a 18 billió dol­lárt, a kifizetett munkabér összege kb. 3 billió dollár. Ez igazolja az SLP azon megál­lapítását, amit a mindenkori kor­mányok statisztikai hivatalának kimutatására alapozott, hogy az amerikai munkás — az általa ter­melt javak arányában — a világ legkizsákmányoltabb munkása, mert az általa termelt értéknek (Folytatás a 2-ik oldalon) A felvilágosult munkás egy óriás Rajz a WEEKLY PEOPLE-ből

Next