A Munkás, 1954 (45. évfolyam, 1-22. szám)
1954-01-01 / 1. szám
New York, N. Y. January 1, 1954 Vol. XLV. No. 1 Hungarian Organ of the Socialist Labor Party — A Szocialista Munkáspárt hivatalos lapja Egyes számára .................... 15 cent Single copy ......................... 15 cents Published by the Hungarian Federation of the Socialist Labor Party twice a month, on the 1st and 15th of the month AZ AMSZ. HADAT ÜZEN KÍNÁNAKMIT VÁRHATUNK AZ 1954. ÉVBEN? Miután az Amerikai Magyar Szövetség megszervezte Amerika félmillió magyarságát (legalább is ilyen számú magyarság képviseletével kérkedik, azok nevében beszél és ír) és miután elintézte ennek a magyarságnak ügyes-bajos dolgait, amely célból állítólag megalakult, most módja és ideje van arra, hogy nemzetközi kérdésekbe is beleüsse az orrát. Egyelőre csak szerény keretek között akar működni és nem akar többet, mint azt, hogy közreműködjön az amerikai kormány bel- és külföldi politikájának irányításában. Befolyást vagy nyomást akar gyakorolni a kormány embereire — ebben az esetben a United Nations-el kapcsolatban, — hogy kiket vehessenek fel ebbe a nemzetközi alakulatba és kiket nem. Miután az Egyesült Nemzetek, de különösen az Egyesült Államok koreai háborús kudarca után alaposan megnőtt a kínai stalinista diktátorok szava, aktuálissá lett az a kérésük, vagyis most már követelésük, hogy ismerjék el a kínai kommunista kormányt és vegyék azt fel a United Nations tagjai sorába. Amikor Kína először jelentkezett tagnak, akkor még folyt a koreai háború, vagyis a Truman-féle “rendőr-akció”, tehát akkor hidegen visszautasították. Most azonban az amerikai tőkés kormány egy többé-kevésbbé befejezett tény előtt áll, számol-nia kell a köztársaságnak, vagy népi demokráciának nevezett kínai diktatúra hatalmával és ezért eddigi rideg és hideg álláspontját “se hideg, se meleg” álláspontra változtatta. Ma már magas kormánykörökben számolnak azzal, hogy előbb-utóbb helyet kell adni Vörös Kínának is az Egyesült Nemzeteket alkotó nemzetek sorában. A Bermudában tanácskozó három nagyhatalom: Amerika, Anglia, Franciaország képviselői is békés húrokat pengetnek Moszkva felé és elhatározták, hogy összeülnek tanácskozásra Berlinben Malenkovval, az orosz diktátorral. Ezenkívül több más jel arra vall, hogy az amerikai és orosz imperializmus és csatlósaik valamilyen megalkuvásra készülnek, hogy lehetőleg kitolják az egész amerikai civilizációt elpusztítással fenyegető harmadik világháború idejét. És éppen ezt az időt választotta az AMSZ arra, hogy “monkey wrench”-et dobjon a háborús te(Folytatás a 4-ik oldalon) Amikor A MUNKÁS új formában jelenik meg és az új évet köszönti, nagyon alkalminak találjuk azt, hogy Steinhilber elvtársunk rajzával kezdjük el az 1954-ik évet. A rajz eredetileg a WEEKLY PEOPLE-ben jelent meg szeptember 5-én. A következő szöveg volt alatta: Újév alkalmával általános szokás, hogy a kapitalista rendszer haszonélvezői jóslásokba bocsátkoznak az új év folyamán várt vagy remélt politikai és gazdasági helyzetet illetőleg. Egyre-másra jelentkeznek a gyári üzemek, a “A tudás hatalom!” Ez egy terhes gondolat és olyan, melynek óriási jelentősége van a modern munkásosztályra. Azt mondani, hogy “a tudás hatalom” nem az, mintha mondanánk “a tudás erőszak.” Samuel Johnson egyszer megjegyezte, hogy “a tudás több, (Folytatás a 3-ik oldalon) földmívelés és finánctőke szakértői, no meg a kormány emberei a lapok hasábjain, rádión és televízión. És miután felsorolják és eldicsekednek az elmúlt 1953. év eredményével, igyekeznek rózsás színben feltüntetni az 1954. új év kilátásait is. E túlzott optimizmussal fűszerezett jóslások azonban nem tévesztik meg azokat, akik éberen és szocialista szempontból figyelik az eredményeket, a rendszer működését. Ha figyeljük a televízión meginterjúvolt ipari mágnás, vezérigazgató vagy bankár arckifejezését, a rádión elhangzott szavak hangsúlyozását vagy a napi sajtóban, szakközlönyökben megjelent sorok között olvasunk, akkor nem nehéz rájönni arra, hogy az elmúlt évbeni prosperitással való dicsekvésen túl minden őszinteséget és meggyőződést mellőző habozással és erőltetéssel beszélnek az új év prosperitásáról. Sőt egyik-másik szakértő nem is merészkedik jóslását kiterjeszteni az egész évre, hanem csak az új évnek első hónapjaira ígérnek jó munkaviszonyokat és jó keresetet, vagyis normális gazdasági helyzetet. E jóslások tipikus példája játszódott le a detroiti Free Press által rendezett televíziós programon december 12-én “Gazdasági kilátások 1954-ben” címen. Nevezett lap szakértője és a financiális és ipari rovat szerkesztői meginterjúvolták Alexander E. LaPointe-t, a Manufactures National Bank of Detroit alelnökét, aki a Standard Statistic hivatalában is dolgozott, mielőtt Detroitba jött. A kérdésekre adott válaszokból a következőket érdemes itt regisztrálni. Ha egy bizonyos ipar évi jövedelme meghaladja a 18 billió dollárt, a kifizetett munkabér összege kb. 3 billió dollár. Ez igazolja az SLP azon megállapítását, amit a mindenkori kormányok statisztikai hivatalának kimutatására alapozott, hogy az amerikai munkás — az általa termelt javak arányában — a világ legkizsákmányoltabb munkása, mert az általa termelt értéknek (Folytatás a 2-ik oldalon) A felvilágosult munkás egy óriás Rajz a WEEKLY PEOPLE-ből