Vahot Imre (szerk.): A Nagy Világ Képekben, 1855

1855 / 4-5. füzet

ezer skudiba (61 ezer pfton fölül) kerül. Fölszentelék 1626-ik nov. 18-kán — tehát összesen 120 évig és 7 hóig épült! Egész belső hossza 622 láb s kúpja belső magassága 413 láb, kívülről pedig a rajta álló kereszt csúcsáig 487 láb. Az erek­lyéi közt megemlitendők sz. Péter csontjai és Veronika ker­­kenője, melybe Krisztus verejtékes arczát megtörte, midőn Golgotára a keresztet vitte. A Tiberis egy hídja előtt áll az Angyalvár , egykor Had­rian sircsarnoka , később mint vár használtatott az ellenpápai viszályok alatt, s ekkor sok kárt szenvedett, az egésznek csak közepe , a kerek bástyaépitmény maradt meg , melyet később kiépitenek, tetejére egy angyal szobrát állitván, miről ma an­gyalvárnak hivatik, képünkön látható jobbra, s államfogháznak használják.— Képünk hátterében a sz. Péter temploma látható, egy földalatti folyosóval összeköttetésben áll a Vaticánnal, mely Róma u­tán a félvilág legnagyobb épülete a pápa és a bibornokok laka. Lakosainak száma 170 ezerre megy,ezek közt 4 ezer zsidó, kik egy igen szűk város­részbe vannak szo­rítva. Van Rómában 5300 pap, ezek közül 2000 szerzetes, és 1500 apácza. Van 19 kórháza, melyekben évenkint 20 ezer be­teg ápoltatik, ezek közt legnagyobb a Santo­ Spirito lelencz­­házzal és tébolydával s mely összesen 3 ezer beteget képes befogadni egyszerre; nyilvános alamizsnában 50 ezer egyén részesül. Összesen 350 tanintézetet számlál, ezek közt kiemel­jük a „collegium de propaganda fide“ vagyis a missionariusok képezdéjét. Akadémiái közül legnevezetesb a festész-akadémia, a költő-akadémia, melybe Goethe is fölvétetett. Több jeles színházai közt egy kitűnő bábuszínház is van, melyben élő szí­nészek helyett felöltöztetett fabábuk játszanak. Több egyhá­zakból mennek folyosók a római sivatagokba (katacomba) me­lyek tőzeg- és homokba ásott földalatti folyosók , lefelé több lépcsőkkel összekötött emeletekkel, — a régi keresztyének ima-, menhelye és temetője, találtak ben feliratot a 2-dik századból is. TELEGRÁPH (TÁVÍRDA) HAJDAN ÉS MOST­ — Folyfalvi Ferencztől. — I. Az újabb időben annyi találmánynyal gazdagodott a világ, hogy talán egy ember­élet sem elég hosszú mindnyáját átta­nulni. A vasutak, gőzkocsik, gőzhajók, a világossággali rajzo­lás, a gázzali világítás, a villanytelegraph s még száz meg száz találmány mind az újabb idő szülöttje. Mi e találmányokkal nem ismerkedhetünk meg oly könnyen mint az angolok és francziák, mert nagy része náluk születik, köztük növekednek fel, hazájuk­ban akármerre fordulnak, e találmányok egész csoportjával, s a gazdaságra, mesterségre tartozó számtalan új eszközökkel talál­koznak; a mindennapiság olyan közönségessé, olyan természe­tessé teszi előttök a nagyszerű gépeket, mint a­milyen közönsé­ges és nem bámult nálunk egy fejsze, egy fűrész vagy kalapács. Úgy vannak ők vele, mint mi a köddel, mielőtt észrevennék, hogyan és miként átnedvesíti ruhánkat, nem kerül fáradságba, fejtörésbe a találmányok közt tájékozni magukat. Náluk egy gőzerőmű már csaknem oly mindennapi, mint az alföldön egy patkolatlan ló, s a telegraph sem szokatlanabb, mint városaink­ban a lovaslegény, kinek kötelessége a körleveleket szép las­súsággal a szomszéd városba szállítani. De mind­ebből nem következik az, hogy ha fáradságba kerül ne tanulmányozzuk, ne igyekezzünk meg­ismerni azokat a nagy­szerű felfedezéseket, melyek azokat a gaz­dag és hatalmas nem­zeteket még gazda­gabbakká s hatalma­sabbakká tették. Min­­denik találmány meg­értésére kell egy kis tapasztalás, egy kevés ismeret abból a tudo­mányból , melyből a találmány kinőtte ma­gát, a­mit mi sem hagyhatunk el egé­szen most, midőn tisz­telt olvasóinkat a ta­lálmányok legdicsőb­­bikével a telegraph­­okal akarjuk megis­mertetni.— Kezdjünk hozzá. A telegraph egy olyan készület, melylyel a legrövidebb idő alatt roppant távolságra lehet tudósításokat küldeni. Ez a találmány, mint hogy gyorsan értesülni valamiről mindig sze­rettek az emberek, természetesen igen régi, s azért sokat is változtattak rajta, míg legújabban a villany-telegraph feltalá­lása által ez lett korunknak legbámulatosabb találmánya. Leg­régibb, de azért néhol ma is divatozó­ telegraph a tűz, melyet egymástól belátható helyekre raknak s jelentése fölött előre megegyeznek: ezzel küldöttek nyert csatákról tudósításokat, vagy adtak jelt harczokban az elszórt seregeknek egyidőbeni támadásra. A 17-dik században nagyot változtatott a telegra­­phirozáson a messzelátó cső használata, ezzel nagy távolságról meg lehetett látni a 24 jegyet, mely alatt a 24 betűt értették. De legnagyobbat változtatott s legelterjedtebb lett egy fran­­czia mérnök Chappe (Sapp) találmánya. Ez a Chappe már tanuló korában a tanodából tőle félórányi járó földre tartóz­kodó testvéreivel jegyekkel értekezett. Egy vonalozó két vé­gére két kisebb vonalozót függesztett, s megegyeztek együtt, hogy mindenik vonalozónak vízmentes, függőleges vagy csa­­pongó állása egy-egy betűt vagy számot jelentsen, s minthogy a vonalozók állását távcsővel jól meg lehetett látni, a gyerme­kek szabad idejükben egymással folytonosan közlekedtek. Ké­sőbb e találmányt a franczia forradalmi gyűlésnek ajánlották, s miután használhatónak találtatott, néhány év alatt távol fekvő országokat is behálóztak telegraphi vonatokkal. Ez a telegraphi készület a következő: Hegyekre, halmokra, tornyokra két ab­­lakú épületeket raknak olyan formán, hogy az ablakokból a két legközelebb fekvő épületet meg lehessen látni. Az épület tetejéből egyenesen fölfelé (függőlegesen) egy magas rúd Róma. 19*

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék