Vahot Imre (szerk.): A Nagy Világ Képekben, 1855
1855 / 4-5. füzet
ezer skudiba (61 ezer pfton fölül) kerül. Fölszentelék 1626-ik nov. 18-kán — tehát összesen 120 évig és 7 hóig épült! Egész belső hossza 622 láb s kúpja belső magassága 413 láb, kívülről pedig a rajta álló kereszt csúcsáig 487 láb. Az ereklyéi közt megemlitendők sz. Péter csontjai és Veronika kerkenője, melybe Krisztus verejtékes arczát megtörte, midőn Golgotára a keresztet vitte. A Tiberis egy hídja előtt áll az Angyalvár , egykor Hadrian sircsarnoka , később mint vár használtatott az ellenpápai viszályok alatt, s ekkor sok kárt szenvedett, az egésznek csak közepe , a kerek bástyaépitmény maradt meg , melyet később kiépitenek, tetejére egy angyal szobrát állitván, miről ma angyalvárnak hivatik, képünkön látható jobbra, s államfogháznak használják.— Képünk hátterében a sz. Péter temploma látható, egy földalatti folyosóval összeköttetésben áll a Vaticánnal, mely Róma után a félvilág legnagyobb épülete a pápa és a bibornokok laka. Lakosainak száma 170 ezerre megy,ezek közt 4 ezer zsidó, kik egy igen szűk városrészbe vannak szorítva. Van Rómában 5300 pap, ezek közül 2000 szerzetes, és 1500 apácza. Van 19 kórháza, melyekben évenkint 20 ezer beteg ápoltatik, ezek közt legnagyobb a Santo Spirito lelenczházzal és tébolydával s mely összesen 3 ezer beteget képes befogadni egyszerre; nyilvános alamizsnában 50 ezer egyén részesül. Összesen 350 tanintézetet számlál, ezek közt kiemeljük a „collegium de propaganda fide“ vagyis a missionariusok képezdéjét. Akadémiái közül legnevezetesb a festész-akadémia, a költő-akadémia, melybe Goethe is fölvétetett. Több jeles színházai közt egy kitűnő bábuszínház is van, melyben élő színészek helyett felöltöztetett fabábuk játszanak. Több egyházakból mennek folyosók a római sivatagokba (katacomba) melyek tőzeg- és homokba ásott földalatti folyosók , lefelé több lépcsőkkel összekötött emeletekkel, — a régi keresztyének ima-, menhelye és temetője, találtak ben feliratot a 2-dik századból is. TELEGRÁPH (TÁVÍRDA) HAJDAN ÉS MOST — Folyfalvi Ferencztől. — I. Az újabb időben annyi találmánynyal gazdagodott a világ, hogy talán egy emberélet sem elég hosszú mindnyáját áttanulni. A vasutak, gőzkocsik, gőzhajók, a világossággali rajzolás, a gázzali világítás, a villanytelegraph s még száz meg száz találmány mind az újabb idő szülöttje. Mi e találmányokkal nem ismerkedhetünk meg oly könnyen mint az angolok és francziák, mert nagy része náluk születik, köztük növekednek fel, hazájukban akármerre fordulnak, e találmányok egész csoportjával, s a gazdaságra, mesterségre tartozó számtalan új eszközökkel találkoznak; a mindennapiság olyan közönségessé, olyan természetessé teszi előttök a nagyszerű gépeket, mint amilyen közönséges és nem bámult nálunk egy fejsze, egy fűrész vagy kalapács. Úgy vannak ők vele, mint mi a köddel, mielőtt észrevennék, hogyan és miként átnedvesíti ruhánkat, nem kerül fáradságba, fejtörésbe a találmányok közt tájékozni magukat. Náluk egy gőzerőmű már csaknem oly mindennapi, mint az alföldön egy patkolatlan ló, s a telegraph sem szokatlanabb, mint városainkban a lovaslegény, kinek kötelessége a körleveleket szép lassúsággal a szomszéd városba szállítani. De mindebből nem következik az, hogy ha fáradságba kerül ne tanulmányozzuk, ne igyekezzünk megismerni azokat a nagyszerű felfedezéseket, melyek azokat a gazdag és hatalmas nemzeteket még gazdagabbakká s hatalmasabbakká tették. Mindenik találmány megértésére kell egy kis tapasztalás, egy kevés ismeret abból a tudományból , melyből a találmány kinőtte magát, amit mi sem hagyhatunk el egészen most, midőn tisztelt olvasóinkat a találmányok legdicsőbbikével a telegraphokal akarjuk megismertetni.— Kezdjünk hozzá. A telegraph egy olyan készület, melylyel a legrövidebb idő alatt roppant távolságra lehet tudósításokat küldeni. Ez a találmány, mint hogy gyorsan értesülni valamiről mindig szerettek az emberek, természetesen igen régi, s azért sokat is változtattak rajta, míg legújabban a villany-telegraph feltalálása által ez lett korunknak legbámulatosabb találmánya. Legrégibb, de azért néhol ma is divatozó telegraph a tűz, melyet egymástól belátható helyekre raknak s jelentése fölött előre megegyeznek: ezzel küldöttek nyert csatákról tudósításokat, vagy adtak jelt harczokban az elszórt seregeknek egyidőbeni támadásra. A 17-dik században nagyot változtatott a telegraphirozáson a messzelátó cső használata, ezzel nagy távolságról meg lehetett látni a 24 jegyet, mely alatt a 24 betűt értették. De legnagyobbat változtatott s legelterjedtebb lett egy franczia mérnök Chappe (Sapp) találmánya. Ez a Chappe már tanuló korában a tanodából tőle félórányi járó földre tartózkodó testvéreivel jegyekkel értekezett. Egy vonalozó két végére két kisebb vonalozót függesztett, s megegyeztek együtt, hogy mindenik vonalozónak vízmentes, függőleges vagy csapongó állása egy-egy betűt vagy számot jelentsen, s minthogy a vonalozók állását távcsővel jól meg lehetett látni, a gyermekek szabad idejükben egymással folytonosan közlekedtek. Később e találmányt a franczia forradalmi gyűlésnek ajánlották, s miután használhatónak találtatott, néhány év alatt távol fekvő országokat is behálóztak telegraphi vonatokkal. Ez a telegraphi készület a következő: Hegyekre, halmokra, tornyokra két ablakú épületeket raknak olyan formán, hogy az ablakokból a két legközelebb fekvő épületet meg lehessen látni. Az épület tetejéből egyenesen fölfelé (függőlegesen) egy magas rúd Róma. 19*