A Nép, 1921. május (3. évfolyam, 1-23. szám)

1921-05-07 / 5. szám

b­e§á!©s @!­!és nemzetközi­d­alommal, amikor a jégen diadalmaskodott a nemzeti gondolat, a szociáldemokrácián a keresztény demokrácia, a szétzül­­lesztés fölött a szervezett keresz­tény erők alkotó ereje. A német, az osztrák, az orosz halál előre ro­bog, amíg fel nem tartóztatja utján ezeket is az öntudatra ébredt nem­­zeti és keresztény demokrácia kon­struktív energiája. A magyar nemzetgyűlésen elmondott kül­politikai beszédek s az angol alsó­­házban e hangzott megértő szavak után már tudjuk, hogy mi a sír­tól eltávolodva megyünk az új élet útján előre. Németországot pedig viszi kikerülhetetlenül az­­ ellenség halálos bosszúja és szo­­­­ciáldemokráciájának halálos öle­lése a szégyenteljes, véres és köny­­nyekkel áztatott sír felé. Apponyi nagi? beszéde a bel- is külpolitikai helyzetről felelős s háborúért ? — Újabb tárgyalások az egységes pártról — A NÉP tudósítójától. ja,. Budapest, május 6. A nemzetgyűlésnek mai nevezetes­sége Apponyi Albert felszólalása. Ap­ponyi különösen a külpolitikai­ kérdések taglalására fektette a fősúlyt és beható vitába bocsátkozott azokkal a felszó­lalásokkal, amelyek az angol alsóház és felsőházban a trianoni békeszerződés ratifikálásával kapcsolatban elhang­zottak. A külpolitikai kérdéseken kívül foglalkozott a belpolitikai kérdésekkel is. Különös érdekességet kölcsönzött a beszéd eme részének a munkáskér­désről szóló fejtegetése. Apponyi a munkássággal való megértést hang­súlyozza, nem hibáztat­ja a munkássá­got azokért a katasztrófákért, melyek­ben Magyarország a kommün követ­keztében jutott, ezért egyesegyedül a munkásság vezetői felelősek. Kifogásolja az internálási tábort. Egyébként az általános helyzetben különös változás nincs. De igen való­színű, hogy Apponyi beszéde nyomán, különösen az egységes párt létesítése ér­dekében elhatározó lépések fognak tör­ténni. Apponyi beszéde végén ugyanis helyeselte a miniszterelnök expozéjá­nak ama részét, melyben kijelentette, hogy a koalíciós kormányzást célra­vezetőnek nem tartja és nem tesz le az egységes párt létesítésének gondolatáról. Valószínű, hogy ennek nyomán újabb­árgyalások fognak megindulni a párt­vezérek között. A­ kisgazdák holnap este értekezletet tartanak, amelyen különösen gazda­sági kérdésekkel kívánnak foglalkozni, de emellett gróf Ráday Gedeon kor­mányzati ténykedéseivel is. A Beniczky-üggyel a mentelmi bi­zottság keddi vagy szerdai ülésén fog újra foglalkozni.Tomcsányi igazságügy­­miniszter és Beniczky Ödön képviselő írásban teszik meg észrevételeiket az eddigi tárgyalásokra vonatkozólag. A döntés valószínűleg még a keddi, illetve szerdai mentelmi bizottságban fog bekövetkezni. A nemzetgyűlését mai ülését két kép­viselő jelenlétében nyitotta meg Bottlik József alelnök. Az elnöki bejelentések során közli, hogy a honvédelmi minisz­ter a nemzetgyűlést meghívta, az Orosz­­országból ma vagy holnap nagyobb szám­ban érkező hadifoglyok fogadására. Ja­vaslatára a ház Karafiáth Jenő képvi­selőt küldte ki az ünnepies fogadtatás­hoz. Giessiwein Sándor : Nem defetista ő, nem azt mondja, hogy dobják el a fegyvert, de olyan korszaknak kell következnie, ahol a népek igazságos­­ságának a végrehajtását nem a fegy­verekre, hanem ,a kölcsönös megér­tésre kell bízni. " ■■ MéHMMÉMMI .Mr IBI Ali»@r& beszéde Gróf Apponyi Albert kezd el ezután az egész Ház figyelt­e közben beszélni. Röviden reflektál Giesswyein beszédére. Nem tartja szükségesnek, hogy a nem­zeti rekonstrukció feladatának kérdé­sében magyar és magyar között mélyre­ható különbség legyen. Ezt a kormányt a maga munkájával támogatni kívánja, mert úgy összeállításában, mint fel­állított program­jában­ lényeges hala­dást jelent a belső, konszolidáció meg­erősítésére. A költségvetéssel kapcsolatban a kér­déseknek a három­­ csoportjával kíván foglalkozni: ezek a pénzügyi, külügyi és a belügyi kérdések. Bízik abban, hogy a pénzügyminiszter munkája si­kerülni fog. A külpolitikai helyzet. Ezután így folytatja Apponyi: — A ku­lpolitikai téren különösen megkönnyítette feladatát gróf Andrássy Gyula tegnapi felszólalása, aki kül­politikánk legfőbb­­ irányzatára nézve olyan megállapításokat tett, amelyeket ő a maga­­részéről -teljesen elfogad. A tegnapi ülés óta egy nóvum van­,­­amelyről a lapok még ,nem­­adattak tudósítást, tudniillik az angol felsőház a béke ratifikálására vonatkozó ülése. Az angol felsőházban felszólaltak,a nő r­égi­ barátaink,­­akik igen szigorúan,­­bírálják a Magyarországra ráké­nysze­­rítette- i békeszerződést.­ Lord­­ Curson külügyminiszter szintén kifejezést ad Anglia szimpátiájának Magyarország iránt és azokkal az ellenvetésekkel fog­lalkozva, amelyeket a felsőházban a Magyarországtól kívánt jóvátételek te­kintetében tettek, hasonló kijelentése­ket tesz, mint amineket az alsóházban a kormány képviselői tettek, hogy tudniillik a jöváltételi bizottság ,Magyar­­országgal szemben épp oly méltányosan fog eljárni, mint Ausztriával szemben. Néhány megjegyzésem volna erre a megállapításra. Megyarorszég — sseres fenssss — Ez­­ebben nem bocsátkozhatom vele polémiába. Az­­ ilyen kérdésekben mindig a­­győztesnek van igazi.­. Ez a velünk szembenálló államfér -­fiaknak annyira mélyen meggyökere­zett véleménye, hogy ezt megdönteni nem lehet.­­Feltéve azonban,, hogy­ ez 'igy volna is, szembe kell szállanonk ennek a­ ’lótejnek Magyarországra való alkalmazásával. ,Ha az igazságosság ,szempontjából nézzük a békét és abban megegyezünk’­hogy­ ez a béke bizonyos zsimhődést jelent, akkor is ennek a bűnhőd­ésnek a­ mértékét a bűnösség mértékéhez kell alkalmazni. Minthogy pedig valamennyi állam között, amely a központi hatalmak oldalán részt vett a háborúban, egyetlen állam sem részesült olyan kegyetlen büntetésben, mint Ma­gyarország, akkor — ez követke­zik a tételből — Magyarország volna a bűnösök között a legbűnö­­sebb. — Nem akarok szembeszállni Car­­­sonnak azzal a tételével, amely a há­borúért való felelősséget a központi hatalmakra hárítja.­­ A bűnösség ugyanis összefügg az­­ elhatározási szabadsággal és függ attól is, hogy ezzel minő mértékben élt azt illető állam. Ezek megtámadhatatlan, kriminalisztikai elvek. Magyarország­ volt az, amely legkevésbbé bírt elhatározási sza­badsággal, csak bizonyos közös­­ tanácskozásokon volt szava és azzal az elhatározási szabadsággal amennyivel bírt, a végletekig azok ellen a lépések ellen fordult, amelyek a háborúnak tárgyi okozói voltak. Ha, tehát állana az, hogy a bűnösség a köz­ponti hatalmakat terhelné kizárólag, akkor is ebből a szempontból a Magyar­­országnak diktált béke a legkirívóbb az igazságtalanság tekintetében.­­ Főleg a plebiscitum kérdése, a határkérdés és a kisebbségi jogok kér­désével, összefüggésben a nemzetek szövetségévél és végül a magyar béke­­sserződést kisérő irattal óhajtok fog­­­lalkozni. Ennek a kisérő iratnak ki­jelentései alapján írta alá az akkori kormány a békeszerződést abban . a: feltevésben,­ hogy a kisérőiratban foglalt ígéretek valóra váltatnak. Kétmillió elszakított magyar.’ — A kísérőlevél megállapít­a, hogy a rusén nép óhajtásait szabadon nyil-­ vánithatja. Hogy ennek a kijelentés-­ nek cseh szuronyok között micsoda ér-! teke lesz, azt jól tudjuk, de az kétség-­­télen, hogy a nagyhatalmak részéről­­ megvolt a szándék erre. A végső pasz­­szus azt mondja, hogy a határszéli la­kosság érdekei megvédetnek. Már­pe­dig ez Magyarországon különösen fon­tos, mert egymillió nyolcszázezer ma­­­­gyar van olyan helyzetben a határ­széleken, hogy etnográfiai összefüg­gése van a magyarországi zónával. — Ezt a levelet a békeszerződés át­adásakor közölték Magyarországgal. Nem tagadható le, hogy ez az okmány ünnepélyes ígéret. Egy ígéretet meg­szegni lehetséges, de hogy az megtéte­­­ tett,­ azt letagadni nem lehet. (Zajos taps és éljenzés.) Uj politika: Ezután foglalkozik a belpolitika kér­,­déseivel. Örömmel honorálja a minisz-­­­terelnöknek azt a kijelentést, hogy új politikát kell csinálni, mert a régi poli­­­fikát ott ahol Tisza István elhagyta, foly­tatni nem lehet. Az uj politikát össze­ kell kapcsolni a múlt tradícióival. Tel-■ ■jesen egyetért a miniszterelnök kije­lentésével, hogy véget kell vetnünk a forradalmi szellemnek. De nemcsak­­ a forradalmi szellemnek kell véget­ vetni, hanem az ellenforradalminak is, mert az­­ ellenforradalom csak addig­i bir jogosultsággal) amíg egy nemzetet fenyegető ellenséget le kell verni, később azonban csak a forradalmi szellem újbóli fellá­­támadása teszi szükségessé. " (Folytatása a­ 3. oldalon!"

Next