A Nép, 1921. május (3. évfolyam, 1-23. szám)

1921-05-05 / 4. szám

“1921 május 5. csütörtök POLITIKAI HAPILAP Szerkesztőség: Vili., Szentkirályi-utca 28 a. Telefon : J. 63-80, s. 53-81. Kiadóhivatal: Vili., Szentkirályi-utca 60. Telefon: József 103-85. Megjelenik d. u. 4 órakor. Két fal harca Írta : Szabó Dezső Budapest, május 4. _ A múlt évben a nemzetgyűlés egy kimagasló alakja hangoztatta, hogy az életversenyben védekeznünk kell a zsidóság szellemi felsőbbsége ellen. Ez a mondat megütötte a fülemet. Nem mintha először hallottam volna. A hódító fal millió hangon rikoltotta ezt a a felsőbbséget a világ négy sarka felé s gőgös öntudata ott vastagodik minden tagjának ajakon. De meglepetvekérdeztem: tényleg olyan való valóság ez, hogy megváltását rákényszeríti az ellenfélre is? Azóta igen sokszor állt elembe ez a kérdés. Mert tényleg van egy bizonyos zsidó felsőbbség. Másképp teljesen érthetetlen volna, hogy az élet minden terén alul kerültünk a versenyben. De milyen természetű felsőbbség ez? Szellemi felsőbbségé? Összehasonlítom először a két faj nagy alaprétegét: a magyar falu népét, a még kulturátlan, nagyrészt Galíciából beáradt zsidósággal. Az első dolog, ami meglepi, azt, aki a magyar parasztot megfigyeli, hogy mennyire rendszerben gondolkodik, tudatának minden eleme mily logikus, szükségszerű kapcsolatban van egész gondolkodásával. Egységes gondolkodás, tisztánlátó szem és józan ítélet e fáj, uralkodó lelki ,sajátja. Az orosz fogságból hazatérő idegenektől hallottam, hogy milyen szívesen alkalmazták a magyar foglyot bármily foglalkozásban, ipari és kereskedelmi téren is, mert dolgosabb, értelmesebb és megbízhatóbb, mint általában az ott levő többi fajok tagjai. Kellő történelmi vezetés alatt nagyszerű kultúrát lehet építeni ezzel a néppel. Milyen ezzel szemben a zsidó faj alsó nagy rétege? Már külsején egy ötezer év előtti barbár törzs elhanyagoltsága rikit. Az ős Talmud-bestia, kit a még csak félig emberré vedlett ősember-ordasnak vizözön előtti babonái rángatnak. Tisztátalan előtte egy kés, mellyel a kulturemberiség egy tagja, egy francia, egy angol, vagy egy olasz evett, de tetvek közt, poloskában, irtózatos piszokban baromi nemtörődömséggel tud élni. Kulturszükségei abszolúte nincsenek s szerzése apró ravaszságai. Vastörzsbíibongj a kannibál tanain kívül nincs szellemi élete. Tehát, ha a két fajt az előfakadó ősforrásnál, a népnél vizsgáljuk, a szellemi felsőbbséget semmiesetre sem a Talmud népénél fogjuk találni. Hát a két faj kultúrát és történelmet csináló felsőbb rétegei? Zsenit, századokra szóló alkotást, nagy termő talentumokat minden téren a magyar faj adott. A nem rég múlt zsidó impe-,rializmus alatt bizonyára a fajnak nem utolsó, hanem éppen reprezentáns erői kerültek felül a kormánykerekek mellé. És tessék őket összehasonlítani a magyar fejlődés diadalmas korának vezetőivel, Széchenyivel, Kossuthal, Eötvössel, Kemény Zsigmonddal, Deák Ferenccel stb. Ez az összehasonlítás megadja a különbség mértékét. Ha a szellemi felsőbbség a gondolkodás mélységében, a szellemi termés eredetiségében, a képzelet erejében, az intenció nagy, A fogásában van, aligha lehet a magyar faj képviselőitől megtagadni a felsőbbséget. Mert az a praktikus ügyesség és üzleti szimat,mely a szerzés nagy harcában oly csodálatosan segíti a zsidót, az speciálisan szellemi középszerűség, a kis ravasz embergörény apró leleményességge e csirke megszerzésére. És a zsidó faj hódításának titka s az a bizonyos, tényleges felsőbbsége nem ebben rejlik. Csak az igazság gyógyít, csak az igazság lehet állandóan megbízható fegyver és nem szabad visszariadni a keserű igazságoktól. Magunk megismerése s az ellenség pontos meglátása nélkül nincs győzelem. A zsidó felsőbbség: morális felsőbb,ség. És ez a következőkben áll: 1. Az életharcban a faj minden tagja szolidaritást és segítséget jelent a faj minden tagja számára. 2. Az életküzdelem válságos pillanataiban a faj minden tagja alá tudja rendelni a maga érdekeit a faj érdekeinek. 3. A faj érdekében a kezdeményezés s a fele■lősség elvállalásának legheroikusabb floláira képesek. Ha a napjainkban apásig emlegetett keresztény etika abban áll, hogy minden szív megnyílik a másik seb előtt, ha a keresztény etika a testvéri összefogás erejében, a közösségért való munkás aggódásban, a közösségért minden kockáztatás heroikus elvállalásában van egész az önfeláldozásig, akkor országunkban is van keresztény etika, de a történelem tragikus humorával — a zsidóságnál van, házi használatra. És hazánk dús keresztényei? Ez az ordas irigységek,' az egymást' harapás/ a külön flótások szerencsétlen országa. A zsidó faj összes karjával emeli minden kis talentumát, nálunk minden igazi szellemi erő kétségbeejtően izolált és legtöbbször kiátkozott és sírig hajszolt. A zsidó sajtó mint egyetlen nagyszerű zongora, csodálatos összejátszással védi a faj érdekeit. Nálunk nemcsak a keresztény sajtóban nincs egység, de egy-egy orgánumon belül is mindenki külön járja a maga szellemi macsicsáját, vagy kékvakját a keresztény kurzus vad kalamajkájában. A zsidó küzdelem vezetői a keresztényeket is fajuk eszközévé tudják tenni, a keresztény harcosok hiúságból, apró érdekből, bosszúvágyból a zsidóval is összefognak egymás ellen. Ha valahol az univerzumban egy zsidó seb felpattan, ezer zsidó kéz nyújt gyógyítást feléje. A magyar sebek hiában jajgatnak, elfordult vagy közönyös szívek előtt. Ha a destrukció az egység hiányában, közös éhségen alapult kis klikkek dulakodásában, irigységben, pártoskodásban, az egyéni érdekek és szenvedélyek túlharsogásában, a szeretet hiányában van akkor: — nem merem befejezni, de az istenért, ne használjuk ezt a buta szót. Ne használjuk ezt a buta szót. Mert elhazudja a küzdelem lényegét, mert megtéveszti a küzdő erőket, mert a magyarság legértékesebb szellemi erőit idegenül el a közös harctól. Mi nem a destruktív, sajtó ellen küzdünk — hiszen talán a világon csak destruktív sajtó van —, mi azsidó imperializmus hatalmas sajtótankjei ellen harcolunk. Mi nem a destruktívelemek ellen küzdünk, hiszen nem is tudjuk pontosan, hogy a történelmi életben mi a destrukció , mi a zsidó imperializmus, a zsidó kapitalizmus, az int organizáló hatalma ellen küz. Nem az a mi tragédiánk, hogy Budapest, fit/évf. 4. (21)sz3fti? JElőfizetési árak-i ^ Egész évre... 440 kor« Félévre_____220 kor. Negyedévre H0 kos» Egy hóra_____ 40 kos. Fél hóra____20 kor*_____ \ Hyes számára hely«ben és vidéken 2 kor. férés harcok Felsősivéniában Elesett az olasz csapatok parancsnoka — A megszánó antánt«sereg nem tudja helyreállítani a rendet . — A N EP tudósítójától. ■ Beuthen, május 4. (Wolff.) Tarnowitzból jelentik, hogy a lendülök múlt éjjel benyomultak a városba s vad lövöldözést kezdtek. A francia lovasság, mely nemsokára akcióba lépett, szétkergette a zendülöket. Az összeütközésnek hír szerint eddig két halottja és számos sebesültje van. Berlin, május 4. A lapok egész sor véres tettről kapnak jelentést a felsősziléziai vidékről. Antonien-Hütteben, a kattovitzi járásban a lengyelek az utolsó emberig lemészárolták a rendőrparancsnokságot, amely, míg lőszere el nem fogyott, a lengyel felkelőkkel szemben szívósan védte magát. 18 rendőrhivatalnokot agyonütöttek és hulláikat kegyetlenül megcsonkították. Karlban, Beuthen mellett szintén több embert megöltek és sokat súlyosan megsebesítettek. Sarleyból nehéz harcokról és fosztogatásokról érkeznek jelentések. Bos1niczban a lengyel lázadók főhadiszállásán a 4 német erdészt és 2 cselédlányát agyonlőtték. Zaradziban a lengyelek megtámadtak 30 olaszt és lefegyverezték őket. A plessi járásban és a rybniki kerület egyes részeiben a lengyelek az előnyomuló olasz csapatokkal szemben vereséget szenvedtek. Pless városát és kerületét egyes helységek kivételével a felkelők kiürítették. Az olasz csapatok parancsnoka, egy őrnagy a lengyelekkel vívott súlyos harcokban halálosan megsebesült. Bécs, május 4. A Neue Freie Pressenek jelentik Boroszlóból. A lengyelek puccskísérlete legalább is első szakaszában kudarccal végződött. Az inzurgensek a tegnap reggel megrohant városokból jórészt visszavonultak a falvakba, ahol gyülekeznek. Az ostromállapot kihirdetésének csak a nagyobb városokban volt hatása. A vidéken még teljes felfordulás van, a cvi, május 4. (Wolff.) A lengyel isi mozgalom képe a ma estig beérkezett jelentések szerint a következő : Néhány város kivételével a központi déliterületnek majdnem valamennyi helysége a fegyveres lengyel felkelők kezén van. Lublinitz, Strelizt, Stedlovitz kerületekben is legtöbb helység a lengyelek kezében van. A felsőszléziai vasúti forgalom teljesen szünetel. Csak az északi kerületekben tudják nagy erőfeszítések árán a forgalom igen csekély részét fenntartani. Plesstől és Rybnikből eddig nem érkezett részletes jelentés, de a helyzet kétségtelenül itt is nagyon komoly. Lublinitz, Königshütte és Leiwitz kerületekben, amelyekben eddig nem rendelték el az ostromállapotot, szintén igen komoly a helyzet. Radzienkow kerület és Hindenburg város a lengyelek kezén van. A hindenburgi szavazási rendőrséget a lengyelek nagyrészt elhurcolták. (MTI.) a zsidó destruál, hanem az, hogy épít, szervez és hódít. Ezzel az ostobai szóval az életharc legprimitívebb jogait rúgjuk ki lábaink alól. Ez a hazug és hülye szó tette azt, hogy a magyar anarkia és zsidó összetartás mellett a destrukció elleni küzdelem másfél év óta abból áll, hogy magyar, üz agyon magyart s a zsidó Henri’dától Boncidáig magáévá benklumenthálozza a magyar vér, a magyar szenvedés és magyar jog földjét és minden harcosát kimenti a vízből. Két faj élet-halál harcáról van itt szó s harcba kunkorodó bajuszunkra, ne kenjünk hazug morális pomádét." Mikor én éhezem, teljesen mindegy nekem, hogy az, aki az ételt az utolsó falatig elveszi előlem a legszűztebb keresztény etikájú konstruktív zseni, vagy destruktív csirkefogó. A zsidóságot egy hitében, vérében gyökerező szétoldhatatlan erő kergeti folytonos hódításra, letörhetetlen imperializmusra. Bár igaz volna vádunk. Mert ha a zsidó születése meghatározottságánál fogva destruktív volna, már régen kidestruálta volna magát Európából. De hogy lehet destrukció ott, ahol olyan csodálatos egység, tervszerű harc s olyan gigászi jövőépítés van. Hiszen ma csak az őrültek és a gazemberek nem látják meg azt a roppant épületet, melynek emelkedő falai először a «két forradalom» alatt döbbentek a látók szemébe. Ahogy az orosz imperializmus programmjában örök pont volt Konstantinápoly elfoglalása, a zsidó cionista imperializmus itt Budapesten s a hozzáragadó Magyar-, országon akarja felépíteni az új Siont, az új hazát, világuralmának nyugati bástyáját. A «kommunizmus» csak elsietett kísérletezés volt ebben az irányban. Azért jajgassi szerencsétlen nyavalyás magyar, hogy a zsidó épít, irtózatos arányban épít, önmagának jövőt, neked sírboltot és ne a «des- trukció» ellen kuruttyolj. Ezért nem lehet a létért való küzdelemben különbséget tenni zsidó és a zsidó közt. Ezért veszélyesebb a fehér zsidó, mint a vörös zsidó, ezért hódítóbb a nemzetiszmű zsidó, mint a nemzetközi zsidó, ezért — ha már úgy tetszik — destruktívabb a keresztény zsidó, mint a zsidó zsidó. Mert fehérség, nemzetiszinüség, kereszténység csak ügyes fedezék a zsidónál, honnan biztosabban lődözi imperializmusa irtózatos lövegeit. Mikor a magyar felemeli a karját és elrikoltja magát, destruktívet ütök, egész bizonyosan zsidóra gondol. De amikor a karja lecsap, már egy magyart üt kupán. Mert ügyes a zsidó és magyar a magyar. Ezért nem szabad e tragikus küzdelem lényegét semmilyen álszó alá hazudni, ezért kell könyörtelenül feltárni a veszély nagyságát, az ellenség erejét, a harc feladatait. De más veszélye is van az ilyen destrukció féle hazug jelszónak. Vannak du-keresztények, mintahogy vannak duvadak, akik abban torna vakozzák ki kereszténységüket, ha megbotránkozhatnak, pálcát törhetnek, ha szellemi erőket feszíthetnek meg. Ezek most felbátorodva, véres szemmel csikorgatják a kereszténységüket, hogy kit lehessen felfalni s már Petőfi, Jókai és mindenki destruktív nekik, aki tehetségesebb náluk, tehát mindenki. Nem szabad a magyarság sorsát az ostobasághoz, a szellemi sötétséghez, az emberiség visszahúzó küllönceihez kötni, mert akkor a biztos halál vár, gyalázatos, feltámadás nélküli halál. A magyar jövő, az integrális Magyarország kultúránk széles horizontjában s a magyar szellem építő szabadságában van.