A Nép, 1921. május (3. évfolyam, 1-23. szám)

1921-05-05 / 4. szám

2 Az olcsóság­­hullám és a szövetkezetek Kiket wjt sx Árak vése 1 — He* gye** IMi • MiHámel konjunk­túra? A NÉP tudósítójától.­­­Budapest, május 4. A világpiaci, áraknak az utolsó hóna­pokban történt általános esése, amelyről naponta olvashatunk a külföldről hoz­zánk érkező jelentésekben, új fogalmat teremtett meg nálunk: az olcsóság­­hul­lámot. Egyelőre, sajnos, inkább fogalom, libit valóság, mert hiszen az áresések mindig nem olyan mértékűek, hogy azoknak hatását a szegényebb néposztály is megérezhetné. Tény, hogy a kirakatok­­ban ‘Jó 30. .,és 40 százalékos árleítá­­sokat tüntetnek fel a kereskedők, azon­ban azok a szükségleti cikkek, amelyek­nek olcsó beszerezhet­ésétől a közép- és tu­unkásosztály megélhetése függ, még ma is olyan drágák, hogy az úgynevezett ol­csóság, hullául jelenlétét a gyakorlatban csak igen kis mértékben érzi. A háborús és a forradalmi konjunktúrák alatt mil­liókra szert tett vállalatok tönkremené­­sérel siránkoznak és sajtóorgánumaik­ban ravaszul elhelyezett cikkek látnak, napvilágot, amelyek az olcsósági hullá­mok nyomán bekövetkezhető ipari, ke­reskedelmi és gazdasági katasztrófát em­legetnek, így próbálva megakadályozni az árak hirtelen esését s üzleti hasznuk csökkenését. Nem­ féltjük ezeket a vállalatokat a pusztulástól, hiszen ezek mindig a leg­­retegebb üzleti célokat tartották szem előtt és olyan haszonnal dolgoztak a múltban, amely lehetővé teszi számukra most azt, hogy a könnyen­­szerzett nye­reség egy részét minden nagyobb meg­rázkódtatás nélkül elveszthessék. Más­képpen áll a dolog a szövetkezeteknél és azoknál a kereskedelmi vállalkozások­nál, amelyek mindig megelégedtek a tisz­tességes uton szerzett kis­­­vászonnál és áraik megállapításánál mindenkor ügye­­lemmel voltak a kevésb­é lehetős, a gaz­daságilag rosszul szituált közép- és mun­kásosztály érdekeire. Felkerestük több üzletét a Pannónia, Háztartás, Kéve, Centrum, Nove stb. szö­vetkezeteknek és tájékozást szereztünk az olcsósági hullám hatásáról s a jö­vendő áralakulásokról ezeken a helye­ken, amelyek ma már a fogyasztók ez­reire támaszkodnak. A veszteség dacára is, amelyek a szövetkezeteket a világ­piaci árak esése folytán érték, még min­dig a keresztény szövetkezet marad az a hely, ahol a fogyasztó aránylag a legol­csóbban vásárolhat. Az­ egyik szövetkezet ügyvezető­ igaz­gatója a következő felvilágosítást adta: Skizzek írta: Anka János. A szem , A költő beszélte. A múzsa szeme kék volt. A feketebajú szép asszony a virágzó jázminok mögül rámnézett és nézé­sét nem tudom elfelejteni soha. A szeme fényben, tűzben ragyogott, de azért, a mosolyának, a sugarának nem volt melegsége. Sokszor elme­rengtem a szemén. A mélységét für­késztem. A selymes szempillák alól kivilámló tüzeket figyeltem. A szí­nekben játszó bűvös szem hideg gyémánt volt. Csillogott, ragyogott, elkápráztatott, de egy csöpp lélek sem volt benne. A szép asszony egész lénye ott tükröződött szemé­ben. A tavaszi verő­fény­ben a ter­tészet szépségeiről beszéltem neki: — A virágzó akácok a gyöngy­virágokra gondolnak. A virágok: egy-egy szerelmes, epedő gondolat. Az erdő: a mesék eleven világa. Aranylevele van minden fának. Az ég: tiszta kék szeme az örökké­való­ságnak.Minden,minden örök csoda... A szép asszony mindebből nem látott semmit. Kedvetlenül a tova­­robogó hintó után nézett. Idegesen kapta fel a napernyőjét a gyönyörű mezei után. Menjünk vissza a városba. A legelső utcasarkon selyemruha állította meg, majd ismerősöket pil­lantott meg a villamoson. Mellettünk koldus asszony állott kinyújtott kézzel, de azt nem vette észre. A tavaszi divatot nézte. Akkor érez­tem igazán, hogy más-más csilla­gokban élünk. Nem tudunk haza­találni. A szeme heregen csillogott. Minden szépsége, varázsa lidérc­­fény volt a csillagtalan éjszakában. Hetek, hónapok múlva a nézése csodálatos módon megváltozott. Új fények gyúltak ki benne. Nem szó­lott semmit, csak ránt nézett és éreztem, tudtam, hogy valami csa­pás érte. Sóhajtott, gondja volt. Egyszer pedig azt mondotta, hogy templomba, akar menni. Ez a pillá­nál volt életem egyik legszebb em­léke. A szeme akkor varázsod fény­ben égett. Gyönyörű volt. A lelke tükröződött benne. Álmok, ábrándok halhatatlan költészete ... Rajongó szívvel mondtam: — Megújul a lelkem a szemed ragyogásánál. Halkan válaszolta: — Azsente sírtam... Azóta a világ is megváltozott körülötte, ő is látja az ég, a föld csodálatos szépségeit. Az idegen csillagokból hazatalált a lelkünk. Tündérország álmai, halhatatlan tavaszai ragyognak rám.’Ez a szem az életem legdrágább kincse. Meg­halok utána... Muzsika A zeneszerző hetekig, hónapokig egy gondolaton tépelődött. Mély­séges érzések, bánatok, emlékek melódiája, muzsikája zsongott a lelkében. A kifejezési formákat, a hangokat kereste, hogy lelkét, életét megörökítse egy szomorú dalban, egy bús szimfóniában. Éjszakán át virrasztott munkája­ mellett. A napja is lázas vergődés volt. A remekmű elkészült végre. A­ művész lelkének legszebb gondolata, legtisztább érzése gyönyörű dalba olvadt. Életének költészete, muzsi­kája visszhangra talált ezrek szivé­ben. Könnyek lopód­­tak az emberek szivébe, mikor felsírt mély bánata a zongorán, a hegedűn. A művésztől megkérdezte valaki: — A hírért, die «'»«égért dolgo­zott-e? Lám, ifjúságából csak az a dallam maradt. A művész felelte: — Csak ebb akartam. Csak azt mentettem meg az életből, ami töb­bet ér maiden dicsőségnél. A hitem, szellemem túléli a századokat. A szivemből ezrek szivében megnyug­vás, nemes érzés fakad .. . A művész egyszer késő éjjel arra ébredt, hogy­ az ő híres dalát muzsi­kálják az utcán az ablaka alatt. A dal messzeszállott a csöndes éjsza­kában . B­üüszkén dobbant ,megy a szive. Kinyitotta az ablakot és lenézett az utcára. Három szál cigány muzsikált keservesen. Előttük részeg ember hadonászott: — Húzzátok a nótámat, mert megfizettem... A művész szemébe könny szökött. Ilyen vigasztalan keserűséget, fáj­dalmat még nem érzett soha... Alkony/ Az öregek kint ülnek egymás mel­lett a filagóriában. Körülöttük ta­vaszi virágzás az élet. A májusi ég alatt a kert színes pompába öltözött. Az öregek pihennek. Az ember né­hány napig betegen feküdt, az asz­­szony elfáradt az aggodalomtól, a szomorú Bej­telemtől. Szótlanul üldögélnek. Mindketten a múlt időre gondolnak. Nem beszél­nek róla, de egy után jár a gondo­latuk. Soha nem váltak el egymástól hosszabb időre, de mert a válás sej­telme felhőzi be a lelküket. Mindig megbeszélték életük bajait, gond­jait, de a legnagyobb kérdések előtt némán hallgatnak. A szél rózsalevelet sodort a fila­­góriába. Az ember felállóit. — Megöntözöm a rózsákat Az asszony felsóhajtott. •— Már este van ... A lányuk az ablakból nézte őket. Halkan sirt a függöny mögött.... ATIEP 1921. május fi*­es StWlBt. vá vérző Magyarország is csatlakozni fog Németországhoz" UC­r­»Ltd»H­eated­ai cikk« — A NÉP­I adó­sitó­jától. — Pái­is, május 4. (A MTI­ tudósítójának az ikratáv­­irata.) A D Daily Telegraph «A boldog­talan Ausztria» cimm­el cikksorozatot közöl Remington ezredes tollából és Középeurópa­i csődjénél, fenye­gető veszélyére hívja fel a figyelmet. Ausztriával a szövetségesek sokkal rosszabbul bántak, mint bármelyik más ellenségükkel. Azelőtt­ Magyaror­­ország látta el Ausztriát gabonával, de most Magyarország a súlyos béke­felté­telek követettében ma is ínséges hely­zetbe jutott, területének kétharmadát­ el­vesztette, úgy hogy ma már nincs annyi gabonája, hogy Ausztriát is elláthassa. Ilyen körülmények között Ausztria előbb vagy utóbb Németországhoz csat­lakozik, am­­i a békeszerződés rendelke­zéseinek hatálytalanná tételét jelen­tené. Csehországot minden oldalról né­metért veszik körül, úgy hogy ez­ az or­szág is bajosan tud majd megállni a maga lábán. Magyarország ezer seb­ből vérezvtt— fejezi be Repington ezre­­des fejtegetéseit — szintén aligha tud ellenállni a németség vonzóerejének. Szövetkezetünket bizonyára mélyen érinti az olcsósági hullám megérkezése, hiszen mi csak rövid idő óta állunk fenn s így ez idő alatt, ha még akartuk volna is a konjunk­túrát kihasználni,, sem tudtunk volna valami nagy nyereséget produ­­lult a konjunktúra alkalmazását. Va­lahányszor egy cikket bármily nagy­mennyiségben vásároltunk, ahhoz csak a legkisebb és legszükségesebb hasznot számítottuk és azt mindvé­gig egy úrban árusítottuk, még ak­kor is, ha annak a cikknek az ára időközben 10—30 százalékkal emel­kedett. Ezért mi állandóan 25—30 százalékkal olcsóbban árusítottunk s igy minálunk az olcsóbbodási hul­lám már több, mint egy esztendeje enyhítette vásárlóközönségünk gond­jait. Szövetkezetünk utolsó évi for­galma 30 millió korona volt s igy e vásárlásoknál tagjaink legalább 7—8 millió koronát takarítottak meg. Természetes­, hogy ilyenformán­­nekünk sokkal több gondot okoz az árak leszállítása, mint azoknak a kereskedőknek, akiknek az utolsó évek során a konjunktúrák rideg ki­használásával sikerült több milliós vagyonokat összehozni. A h­elyzet jellem­téséül íme egy má­sik nyilatkozat: ■— Ha az árdrágítók példáiul kö­vettem volna — mondotta — akkor ma én is milliomos lehetnék, holott így most alig van többem, mint a háború elején. .A becsületes kereske­dőnek most különösen nehéz a helyzete a tisztességtelen verseny manő­vereivel szemben, amely az olcsó­sági hullámot is visszaélésekre hasz­nálta ki és a legselejtesebb áruit veti piacra, hogy azoknak olcsósá­gával hasson a vevőkre. A legtöbb esetben a textil szakmánál sikerül könnyen megtéveszteni a laikus kö­zönséget, hiszen még a szaktudással rendelkező kereskedőknek is alapo­san meg kell tekinteniük vásárlá­saiknál a textilárukat. A kirakati árakkal szemérmetlen visszaélést űz­nek ma egyesek. A cikkekre ugyanis a volt áraknál jóval magasabbat ír­nak ki, hogy ezeknek a magas árak­nak a leszállítása minél nagyobb ol­csóbbodást tüntessen fel. A pécsi bányászok tüntettek Magyarország mellett — A NÉP tudósítójától. — Kaposvári tudósítónk jelenti: A pécsvidéki keresztény bányamun­kások, hogy magyarságukat job­ban demonstrálják, május 1-én nem­zetiszinti zászlók alatt akartak bevonulni a városba. A szerb ható­ság természetesen nem adott erre engedélyt. A keresztény bányamun­kásság erélyes fellépése és követe­lése folytán a szociáldemokraták­nak és kommunistáknak­ is megtil­tották, hogy vörös zászló alatt vo­nuljanak fel. Az amerikai kormány a Bah­ridék megszállása uttán Cormier szenátor különbékét követel Németországgal Bécs, május 4. A Matin londoni jelentése szerint a francia és angol nagykövet Washing­tonból azt jelentette, hogy az Egyesült­ Államok kormánya jobbnak vélné, ha Németországgal szemben nem nyúlnának katonai, rendszabályokhoz. Egy illetékes francia személyiség úgy nyilatkozott az egyik francia tudósító előtt, hogy Amerika nem szeretné, ha olyasmi tör­ténnék, amit nem lehet többé jóvátenni. Bécs, május 4. A Morning Post jelenti Washington­ból : Cornack szenátor heves támadást intézett a versaillesi békeszerződés ellen. Kijelentette, hogy a szenátus sohasem fogja ezt a szerződést ratifikálni, ha­nem inkább különbékét köt Németország­gal. Borah kijelentette, hogy amikor az amerikai nép Harding mellett sza­vazott, abban a hiedelemben volt, hogy evvel az állásfoglalásával elveti nemcsak a népszövetséget, de a versa­illesi békeszerződést is. A Morning Post szerint más amerikai szenátorok a ha­tározott tiltakozásukat nyilvánították a versaillesi békeszerződéssel szemben. Az Ak­ták a cseh­-román katonai szövetséget Románia véglegesen csatlakozott * kis­­antant­hoz. — A NÉP tudósítójától.­­— Prága, május 4 Románia hosszas ingadozás után végleg lekötötte magát a Magyar­or­szág körültekintésére irányuló politi­kának. A prágai külügyminisztériumban szerzett értesülése szerint tegnap Cseh­ország és Románia aláírta a katonai egyezményt, amelyet annak idején Dénes és Take Ionescu foglalt írásba. Az egyezmény szövegét nem hozzák nyilvánosságra. Célja a megállapo­dásnak, hogy Románia és Csehország számára biztosítsa a Versaillesi, saint­­germaini és trianoni békeszerződés­ben elért területi és gazdasági előnyö­ket és megakadályozza esetleg fegy­veres erővel a Habsburg-monarchia visszaállítását és a Habsburgok visz­­szatérését. Na. ..

Next