A Nép, 1921. május (3. évfolyam, 1-23. szám)

1921-05-05 / 4. szám

1921. május 5., csütörtök. AZNEP Andrássy a külügyi helyzetről Az angol beszédek visszhingje a nemyzeti fűlésen — A NÉP tudósítójától. — Budapest, május 4. A nemzetgyűlés mai ülése iránt nagy érdeklődés mutatkozott. Már a kora délelőtti órákban mire terjedt, hogy Andrássy Gyula­ fel fog szólalni a költ­ségvetési vita során. Andrássy felszó­lalása meg is történt, a képviselők leg­nagyobb részének jelenlétében. An­drássy beszédét igen sűrűen szakította meg a­ tetszészaj és a meg-megújuló taps. Beszédének nagy hatása volt nemcsak a keresztény párton, hanem a kisgazdáknál és az ellenzéki pártokon is. Apponyi­ Albert felszólalását is a mai napra várták, de Apponyi törölte nevét a felszólalási tábláról. Valószí­nűleg pénteken vagy szombaton fog felszólalni. A folyosói élet is elég élénk, a­­ képviselők nagy része Andrássy beszéde alatt ugyan benntartózko­dott, a beszéd után tömegesen kijöttek és a folyosón tárgyalták Andrássy beszédét. A helyzetben különösebb változás nincs. Jól értesült helyről úgy informálnak, hogy az egységes párt meg­alakulása iránti törekvések határozott alakot kezdenek ölteni és bizonyos tár­gyalások vannak folyamatban. A pártok egyes vezető tagjai között. A kisgazda­­pártban akció indult meg, melynek éle Hegedűs Lóránt ellen irányul. Az akció célul tűzte ki,­­ azt,­­hogy Hegedűs Lóránttól ki fogják erőszakolni a tizenöt százalékos őrlési­ járuléknak tíz szá­zalékra való leszállítását. Egyben pe­dig a kisüstök központosítását kíván­ják hatályon kívül helyezni. A forgalmi adót is sérelmesnek tartják magukra nézve. A nemzetgyűlés mai ülését­­11-kor nyitotta meg Rakovszky István elnök. A múlt gyűlés jegyzőkönyvének hite­lesítése után felolvasták az indítvány- és interpellációs könyveket. Az ind­it­­vány könyvben Karafiáth Jenő két indítványa, az interpellációs könyvben pedig tíz interpelláció szerepel. Kara­­fiáth beterjesztette a bizottsági jelen­tést a védjegyek oltalmáról. Ezután áttértek a költségvetési javaslat foly­tatólagos tárgyalására. Az első szónok dr. Nagy János (egri): «A nemzet becsülete ...» Ma—mondotta —hosszasabban aka­rok beszélni.Eddig az aktuális kérdések­hez szóltam inkább hozzá. Kifejtem nézetemet a munkáskérdésben, amely a legfontosabb kérdés. A költségvetési vita a mai helyzetből kifolyólag in­kább adpropriatív, mint budgetvita, amelynek során lehet beszélni elméleti fejtegetésekről is. Első parlamenti be­szédemben Schillernek a művészethez intézett szavait alkalmaztam : “A nem­zet méltósága és becsülete kezünkben van letéve, őrizzük azt meg­. Egy évvel ezelőtt meg voltam győződve arról, hogy tisztában vagyunk a sorsfordu­­latnak ama horderejével, amely­ a be­ugratott, megcsalt nemzetnek a sorsát a mi kezünkbe tette. Azt hittem egy évvel ezelőtt, hogy a kassai dóm krip­tájának pántja hull le és Rákóczi buz­dít minket: Pro Deo et Patria. Azt har­­tom, hogy a cenki sírbolt nyílt meg és újra feltámad a nagy magyar tanítása, hogy a keresztény hit megtisztult er­kölcsi alapja az egyetlen és leghosszabb élettartamot ígérő alapja a nemzetnek. Ezt hittem egy évvel ezelőtt. ‘' És mit vártak tőlünk az elszakí­tott rabtestvérek milliói ? Várták-e elsősorban is a bűnbánatot a múltak hibáiért. Várták az őszinte magunkba­­szállást és önismeretet, hogy tanulva a múltakon, nem követjük az utakat, amelyek eddig nemzetünk sírjához ve­zettek. Várták az egységet, amiért fel kell áldozni minden egyéni ambíciót. Várták az alkotó komoly munkát, amellyel a nemzeti gondolkodás terén nagy alkotásokat fogunk létrehozni. Várta ez a nemzet, hogy nagyobb lángra fogjuk lobbantani munkánkkal azt a parazsat, amelyet a forradalom után a nemzet oly magasra szitott. Azt várták, hogy ennek tüzével meg fogunk érezni minden piszkot, min­den korrupciót és panamát a nemzeti gazdaság és politikai élet minden te­rén. Azt várta a nemzet, hogy mi a munkánkkal, törekvéseinkkel a romo­kon botorkáló, lehangolt kétségbe­­eséssel küzdő nemzetet új életre fogjuk támasztani. Várták, hogy a nemzet­gyűlés a konszolidáció fókusza, lesz. Rém volt ennek a nemzetnek más reménye, de ezért az ő becsületét, méltóságát, és jövőjét helyezte ke­zünkbe. — Ha ezen nagy remények csak nagy vonásokban teltek volna telje­sítve,­milyen, komoly méltósággal tűrte volna ezeknek a hónapoknak nagy csapásait az itthon maradt magyarság és micsoda reményt keltettünk volna a tőlünk elszakadt testvéreinkben az Ipolyon túl a gömöri hegyeken, lent a Hargittán, Bácskában és Baranyá­ban. Nagy, dicsőséges harcok után gyalázatos romlás következett. Hősök után, kik Európának a homlokára írták a dicsőséget, a magyar becsüle­tet, itthon defétista nemzetrontok kö­vetkeztek, nemzetgyilkosok jöttek. A tűz­­ kialszik. A csalódás talán még tovább tart. Már úgy látszik, hogy az a tűz, amely a forradalom után felragyogott, el­homályosulni kezd. A keresztény nem­zeti öntudat valóban veszített az ere­jéből, ellanyhul (Felkiáltás: Sajnos), szinte félek kimondani, de kezdek meg­győződni arról, hogy a szétmarcangolt Magyarországon a keresztény nemzeti irány ,fejlángolása hasonló Julianus Apostata új fellobbanásához. Rá aka­rok mutatni ara a tényre, hogy amikor a nemzet ösztöne egész öntudatlanul rámutatott az egyetlen kivezető útra, nem tudtuk azt kihasználni arra, hogy a nemzetet a jövő útján egész biztosan vezethetnénk. Mi volt ennek az oka ? nem tudom. Talán az is,, hogy nemze­tünk szellemileg és anyagilag hivatott vezetői talán inkább voltak sértődöt­tek, mellőzöttek, talán inkább párt­emberek, mint keresztények. Meskó Zoltán: Konjunikturás keresz­tények. Nagy János: A vélt sérelmeket, nem szabad úgy felfogni, hogy az egyetlen legfőbb tekintélyen is csorbát szen­vedjen. . Mi is itt sokan vagyunk együtt a nemzetgyűlésben és mégis egymás el­len vagyunk. Berki Gyula: Sok a miniszterjelölt. ?ro£33faniizisms, liberalizmus és jogre. — Egyes dolgokat akarok feltárni. Úgy hallom, hogy protestáns ura­lom kezd kialakulni. Ez nem vezethet jóra. Ebből csak egy harmadiknak lehet ma haszna. Magam is az egri társaságból vagyok és úgy látom, hogy dacára annak, hogy városomban a főszerepet jóformán a protestánsok játszák és a főhivatalok­­ban protestánsok vannak, mégis a legnagyobb egyetértés uralkodik, úgy a katholikusok, mint a protestánsok között. Ném szabad engedni, hogy a katholikusok és a protestánsok haj­ba­kapjanak. — Itt van még a liberalizmus kér­dése is. Az a liberalizmus, amely a jog, a köz- és politikai szabadságokat teremtette, az a liberalizmus, amely erkölcsi alapot követel, amely a tekin­tély és erkölcsi szempontokat veszi figyelembe, ez a liberalizmus nekünk is kell. De a másik liberalizmus, amely egyházellenes és a társadalmi erőket nem akarja egyensúlyban tartani, ez a liberalizmus ez nem kell nekünk. Jogrenddel próbálkoznak elő­hozakodni azok, akik bom­lasztani akarnak. (3aj.) Andrássy beszéde ...­ Ezután gróf Andrássy Gyula emelke­dik szólásra. Kéri, hogy a­ Ház figye­lemmel hallgassa végig beszédjét, azért, hogy a nemzet figyelmét a külpolitikai helyzetre irányítsa. Nemrégiben a lon­doni parlamentben örvendetes jelét látta annak, hogy már nem gondolkoz­nak úgy felőlünk, mint azelőtt. A lon­doni parlament egyik ülésén a külügy­miniszter helyettese emlékezett meg igen szívélyes szavakban Magyarország­ról. A vitában általában a magyarok mellett volt, a hangulat, csak ketten voltak, akik ellenünk szólaltak fel. Anglia látható rokon szén­nel viselte­tik Magyar­ország iránt. Egészen más hangokat pendíthettek meg még egy évvel ezelőtt. Kéri, hogy itt az ország, színe előtt mondjunk köszönetet azok­nak, akik Magyarország érdekében fel­szólaltak. — Az angol külügyminiszter helyet­tese igen kedvező hangon nyilatkozott rólunk. A parlamentben csak ketten voltak, akik ellenünk szólaltak fel, de ezek is igen mélységes hangot ütöttek meg. Az angol külügyminiszter rá­mutatott arra, hogy Magyarországot a nemzetisé­gek döntették ebbe a súlyos helyzetbe. Ez azonban nem áll. Ez tulajdonképpen csak önvédelem akar lenni. Akik mellettünk szólaltak fel a vitában, hálával kell róluk meg­emlékezni. Azok méltók a magyar nem­zet elismerésére. De vissza kell utasí­tani azt a meghatározást, hogy Ma­gyarország egy önmagától szerteomló alkotás volna. Magyarország ezer év óta áll fenn és már ezer év előtt is élet­képes volt. — Angliában szemm­el láthatólag kezd átalakulni a közvélemény irányunk­ban. Az a régi barátság, amelyet érez­tünk irántuk, az a rokonszenv, amely­­lyel bámultuk az ő politikai rendszerü­ket, meghozta a maga eredményét és tudják, hogy a mi ideálunk az angol eas­lamentarizmus. Egy képviselő, aki a vitában felszólalt, azt mondotta, hogy a békéről való felfogás Angliában megváltozott. M­ára már Anglia többsége éli­téli a békét és azt kívánja, hogy minél hamarabb helyrehozhassák azokat az égbekiáltó igazságtalanságokat, amelyek ebben a békében le vannak fektetve és ezidő­­szerint dominálnak. . . Bismarck mindig a leggondosab­ban készítette elő a közvéleményt. Az általános választójog híve lett ő a po­rosz junker, amikor nemzetének érde­keiről volt szó. Mi magyarok érezzük annak az irtózatos következményeit, hogy bennünket történelmünk tudatos meghamisításával zsarnokoknak tar­tottak. Mi magunk nem fektettünk súlyt arra, hogy Európa közvélemé­nyét felvilágosítsuk. Drozdy Győző : És még ma sem fek­tetünk erre súlyt. Békét akarunk. Andrássy Gyula : Ez tette lehetővé, hogy kihasználják ellenünk ellensé­geink a közvéleményt. Amikor össze­törött nemzetünk, akkor azt mondot­ták ellenségeink­, hogy felszabadítanak elnyomott népeket és a világ érdeké­ben járnak el, ámbár ez a felszabadítás tényleg zsarnoki, önkényuralom ténye volt. A legnagyobb örömmel kell üd­vözölnünk, hogy Anglia a világ köz­véleményének egyik irányítója, be­látja, hogy milyen igazságtalanság tör­tént velünk. Különösen örömmel tölt el bennünket ez a tény akkor, ha vé­gignézzük a magyar külpolitikát a jövőben és azt látjuk, hogy azok a cé­lok, amelyeket mi kitűztünk, az angol közvéleményben támogatásra fognak találni. Mi békét akarunk, mert ki vagyunk fáradva és ismerjük a háború borzasztó veszedelmeit és tudjuk, hogy az egész világ ránk rohanna, ha ismét­­ kirántanánk a kardot, amely még véres . Céljaink között első az, hogy az elszakított országrészekben levő kisebb­ségek jogait tiszteletben tartsák. Ez alatt értem azt, hogy 3 a kulturális és értelmi integrit­i­tás a magyar fajon belül óvas­­sék meg abban az irányban, hogy a magyar kul­túra megmaradjon az elszakított ré­szekben és ottani testvéreink szabadon, érintkezhessenek itteni testvéreikkel. De nemcsak a magyarok, hanem többi testvéreink, a tótok, mihének is ide­gen nép zsarnoki uralma alá kerültek.. Az általános európai szabadság és ilyen jelszavak nevében, amelyek ér­dekében százak és milliók véreztek el nemrég. Kérjük és követeljük magyar­­ testvéreink szabadságát. A népek ligája­ sikeresen csak akkor működhet, ha a kisebbségek védelme,­ ha a világ közvéleménye támogatja.­Ilyen szellemben beszélt mindenki, aki az angol parlamentben felszólalt. Követeljük a kisebbségek jogának vé­delmét és hangsúlyozzuk, hogy a szom­szédok ezt megsértették. Egy szónok, azt mondotta, hogyha most az új ura­lom alatt elnyomják a nemzeti kisebb­ségeket, ez csak viszonzás és különben az elnyomatás már szünőben van. Én erre nézve kijelentem, hogyha mi ezer évig úgy kezeltük volna a nemzetiségi­ kérdést, mint ahogy az új uralmak alatt kezelik, nem lennének nemzetiségek. Az angol parlamentben felolvasták a kisebbségi jogok védelmével kapcsolat­ban a fehér terrort is. A kisgazdapártot úgy említették, mint amely Magyar-­ ország mérséklő pártja és remélhető,­ hogy elég erős lesz arra, hogy nyugodt­ság legyen a magyar politikai életben. Én hozzáteszem, hogy nemcsak a kis-­ gazdapárt, hanem a többi pártok is egyenlő erővel azon lesznek, azon van-­­ nak ... Közbekiáltások : Azon vol-jj­­ak is ... Gróf Andrássy Gyula : Hogy a fehér-­ terrort lehetetlenné tegyék. A másik­ cél, amit szem előtt kell tartani a gaz-­ dasági integritás biztosítása az elszakí­­­tott országrészekben. Ez rendkívüli fon­­­­tosságú kérdés, amelyet az angol par­lamentben is hangsúlyoztak. Kijelen­tem azonban, hogy nekünk bármeny­nyire érdekünk a szabad forgalom helyreállítása az elszakított részekkel,­­ mégis ennek első feltétele az, hogy, testvéreinkkel igazságosan bánjanak. (Ál­talános helyeslés.) — Belátják az angolok ,hogy a fo­gyasztó tönkretétele a termelőre nézve is végzetes. Belátják, hogy szakítani kell azzal a felfogással, hogy Magyar­­ország Ausztria vagy Törökország kár­térítése alapján tönkretétessék.­­ Óriási haladást tettünk a világ közvéleménye előtt, mert belátják, hogy nagy hibát követtek el, amikor Magyarországot darabokra szakították. Mikor eljön az ideje hogy felvessük a kérdést, hogy mely ország felé orien­tálódjunk, akkor én azt mondom, hogy a magyar orientáció az egyedüli helyes abban az értelemben, hogy orientálód­junk a világ közvéleményéhez. Le­gyünk készen arra, hogy első­sorban azzal az állammal amely nemzetünket támogatja területünk visszaszerzésé­ben, anélkül, hogy Európa békéjét megzavarná, lépjünk először össze­köttetésbe. Az költségvetési javaslatot­­elfogadom. (Általános éljenzés, taps.) Andrássyt melegen üdvözlik. Az elnök figyelmezteti a nemzetgyű­­­­lést, hogy április 8-án elhatározta, hogy Homonnay Tivadar indítványát, amely­ a vasutasok helyzetének megjavításá­ról szól, a költségvetéssel együtt tár­gyalja. 10 perc szünet után áttértek az interpellációk tárgyalására. Szünet után a Ház az interpellá­ciókra tért át. Pákozdy András a ház­helyek érdekében interpellál. Inter­pellációját az elnök nem fogadja el, mert azt kérvény alakban adta be. Czeglédy Imre a termelési munka megindítása és a közmunkák megin­dítása érdekében interpellál.­­ Gróf Bethlen István miniszterelnök azonnal válaszolt az interpellációra és kijelenti, hogy a kormány azért nem adott eddig gazdasági programmot, mert a kormány program­ja a költ­ségvetés keretein belül jön nyilvános­ságra. Czeglédy és a Ház tudomásul veszi a miniszterelnök válaszát. Az ülés tart.

Next