A Nép, 1921. május (3. évfolyam, 1-23. szám)

1921-05-05 / 4. szám

4 EMLÉKSOROK hentes emlékkönyvvébe: .1 virsli isteni eledel, mert csak a jó Isten tudja, hogy mi vakn benne. Hegedűs Lórántunk: tines­, evezz az élet tengerén, Az olcsósági hullám­ felett; Kalauzod tegyen a remény. Hogy u­tohó százasom elteszed. Egy adóalany.* A sh'ithi zárlatnak: Képeddel átszom el... Egy vald­aspekulára, * A kikáshivatalnak: Kis lak áll a nagy Duna mentében, Oh mi kedves e lakocska nékem ... .4 háromezer igényjogosult. * A főútnak: Ha majdan mígigettem göröngyös vacso­rám, S ön a számlához husz koronát hozzá­­teled, Márványtól­!/­ helyett hitelem növelésével Aiktson magának emlékjelet, fogy­elber eln­ök könyvébe: A kegyed élte olyan, mint a lánchíd: ingó, a láncolatnak köszöni létét és ami­nt, kinn van a vízből. Egy honatyának, ki áll amott a szietfelvő Terézváros magas falánál. S körültekint a vakmerő .A destruktív félhomálynál? * Írnék még, de mit? A fenti sorok iszonya, szellemesek. Ennyit. —ülteti— Kerékpárok szeretve^K 2500.­tr , m«rrT r-Tu­ffr Uen­botfer, litánia. Sen­pe- UHllllllIn rit, Univerzál Szeged vagy Strifes mintával köppeny A 430, fömlfl K. 145. _________nikketenés és alk­od/ászok 60»,» ár-UzKhüLLL «áröi DEÁK LASZU) kméWak­­tir­irt gyártás Besagest, VfH., Némat-ston 45. sz. Aljegysák 2 kat. legálbélyegért. AITWEI» 1921. május 5. csütörtök Francia beismerés az utódállamok vasúti csetsjéről Mit állapított meg Farten T — Magyarországtól várja a segítséget — A XIIV tudósítójától. — KmUjit-II. máj­ik 4. A nemzetközi Duna-bizottság volt elnöke, Falou francia altengernagy bi­zonyos félreérthette S­ántánt, vagy ta­lán francia konoksággal állapítja meg, hogy a középeurópai utódállamok kö­zött a vasúti forgalom zavartalansága sem az egymással szomszédos álla­mok, sem pedig az antant nagyhatal­mak érdekei szempontjából nincs biz­tosítva. Tapasztalatairól számol be, amikor előkelő gesztussal rámutat, hogy a vasúti kocsik, szerel­vények, mozdonyok szám­t heti elosztása nem felel meg az érdekelt orszá­gok forgalmi és szállítási felada­tainak . E­bből azt a nagyhangú látnoki kö­vetkeztetést vonja le Fótou, hogy ezen a bajon segíteni kell és ennek megfe­lelő javaslatokat fog előterjeszteni Portoroséban, vagy Isten tudja hol. Ez vonatkozik a ténymegállapításra. Ellenben Fatou úr, mint vérbeli án­­tántférfiú, az ok­okai, a részleteket s a valódi tényeket szándékosan elhall­gatta. Tette pedig ezt abban a tudat­ban, hogy az úgynevezett kis ántánt­­országok által elkövetett gazságokat bevallani nem illik, mert ha ezt csele­­kedné, rögtön kiderülne, hogy az, igaz­ságot ellenkező oldalon lehet csak megtalálni. Elhallgatta Fatou, hogy az­ egységes Magyarország híres és csodá­san kifejlesztett vasúti parkját Oláh­­ország, Szerbia és Csehország úton­álló módon elrabolták, a legjobb anya­got elszállították, amit pedig meghagy­tak, az oly kevés, sőt annyira silány, hogy fokozottabb szállítási és forgalmi igényekre nem alkalmas. Elhallgatott Eaton egyebeket is, noha szavainak búr, homályos értelméből következ­tetni leh­et, hogy nagyon is jól tudja, amiket nem hozott még nyilvános­ságra. •­­ Idézték, zaklatták, szétzüllesztet­ték azt a kitűnő magyar vasúti hadsereget, amelytől tamilniok kell s amelynek soha a nyomába nem léphetnek. Csak raboltak, raboltak, halmoztak vasúti anyagot egymás hegyén-hátán, de egy mozdonyt, egy vasúti kocsit, pályát ki­javítani, rendbe hozni nem tudtak s nem tudnak ma sem. Nincs vasúti sze­mélyzetük, csak szörnyű gőg forrong bennük. Kapkodnak, fogadkoznak, képzelődnek és leplezhetik azt a ret­tenetes forgalmi válságot, amely ki­­kerülhetlenül fenyegeti őket. Bocsko­­ros dászkálok, juhpásztorok, ficsurak és mindenféle szedett-vedett nép nem léphet a magyar vasutasok örökébe. Ez a tény s ezt nem merte Fatou úr nyíltan bevallani, mert ha valóban kulturember — ezt pedig feltételez­zük róla — restelnie kell kis­ántani barátait. Fótou tehát nyilván úgy véli elhárítani az akadályokat, hogy Csonka-Magyarország vállalja va­lamiképp súlyos teherként, mintegy bűnhüdésül, amiért szomszé­daink utonállókodtak, a délközép­­európai vasúti forgalom fentartásának kötelességét Visszaözöngik a város a falura Mezőgazdatégi nwnhit keresnek az ipari munkások — A kisiparosok is őstermelők lettek . — Mayer Károly miniszteri tanácsos nyilatkozata — — A NÉP tudósítójától. — Budapest, május 4. A világháború egész iparunkat a maga szolgálatába kényszerítette. Műhelyek, amelyekben annak előtte művirágot, fotográfiai cikkeket, ágy­­betéteket vagy egyéb ártatlan béke­­cikkeket készítettek, gyárak, ame­lyekben lámpát, ekevasat és főző­edényeket gyártottak, áttértek hadi­­szerek gyártására, srapnelhüvelyt, kézigránátot és lőgyapotot gyártot­tak. Mindenki úgy tudta, hogy a háború lezajlása után ezek a mű­helyek és gyárak ismét viaseaasersik majd régi képüket a a gyilkoló szer­számok helyett ismét a kultúra esz­közeinek gyártására fognak áttérni, a a gyári munka az eddig még soha el nem képzelt méretekben fog meg­indulni. A háború előtt ugyanis , le­romlott minden berendezkedés, ami­nek a nagy tusakodáshoz köze nem volt. A gazda nem vett eket, az ipa­ros nem vett szerszámot, a tisztvi­selő lerongyolódott. Rengeteg sok lett a pótolni való, a várakozások az iparral szemben mind jobban meg­növekedtek, úgy hogy oda az ipari munkásnak oly biztos kilátásai a­ jó­létre nem voltak, mint épen a há­ború után. Az azóta bekövetkezett események ezzel szemben a legnagyobb nyomo­rúságba döntötték az ipari munká­sokat. A forradalmak megny­itották a határokat a kapzsi ellenség előtt, amely az országot bányáitól, erdei­től, gyárainak jó részétől földjének és népességének tetemes részétől fosztotta meg. .. kommün pedig ki­fosztotta, tönkretett­e szi­lesztette az országnak ezt a megmaradt kis részét is, amely — ha épségben megmarad — még mindig alkalmas lett volna arra, hogy lgalább a tengődéshez szükséges élet­lehetőségeket nyújtsa a munkás­ságnak. A kommunista termelés csődje azonban, a tengődés lehetőségeitől is kifosztotta a munkásságot. Sorba ki­hűltek a gyárak kazánjai, elnépte­lenedtek a munkatermek s gépházak és megindult a nagy népvándorlás a városból a falura. A legkitűnőbb szakmunkásaink a földet túrják s az ipari munkás visszatért, az ősterme­léshez. Az ipari munkás azonban itt is sanyarú és reménytelen. A földmun­kás túltesz rajta gazdasági tapaszta­latok és ügyesség tekintetében, ha­marabb kap mun­kát s alkalmazást gyenge versenytársa földmunkás test­vérének. Munkatársunknak alkalma volt beszélni dr. Mayer Károly mi­niszteri osztálytanácsossal a földm­ű­­velésügyi minisztérium szociálpoli­tikai osztályának vezetőjével, aki kijelentette, hogy a földművelésügyi minisztérium az elszegényedett or­szágnak minden megmaradt erejével rajta van, hogy a mezőgazdasági munkásság s a soraiban elhelyezke­dett ipari munkásság helyzetén se­­gítsen. A földműves munkásság hely­zetéről pedig ezeket mondotta: Sok a munkanélküli.­­ A mezőgazdasági munkások kö­zött a múlt évben sok volt­­ munka­­nélküli. Oka ennek az, hogy sok ipari munkás özönlött ki falura, a románok pedig különösen a Tisztán tul jó részt elvitték a vetőmagvat. Ennek követ­keztében körülbelül 30—40 ezer mun­kás állott munka nélkül. Minden munkásnak lesz kenyere.­­• Az idén abból a célból, hogy a mezőgazdasági munkások részére az aratások alatt munkaalkalmat bizto­sítsunk, statisztikai felvételt csinálta­tott nagyatádi Szabó István miniszter. Egyes helyekről még nem jöttek be az adatok, d­e az eddigi szerződéskötések alapján megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdasági munkások munkához jutnak s ezzel ke­­nyérszü­kségletük biztosítva van. Vissza a faluba. — Vannak egyes községek, ahol­ a munkások egy része még nem kapott ara­tási szerződést, de remélhető, hogy ezek is elhelyezést találnak. A munkáskéz fölösleg főleg abban keresendő, hogy békeidőben igen sok kisbirtokos szer­ződteti aratót s ezek most családtag­jaikkal végzik el a szükséges munká­latokat. Másrészt a gyárakból sok napszámos és segédmunkás visszament fa­lura és ezáltal a mezőgazdasági munkások száma, szaporodott. Végül olyanok is elszerződnek aratásra, akik eddig gaz­dasági munkát soha nem végeztek, pl. a falusi kisiparosok. Piszek egy Istenben Jiiszek egy fiazában Íliszek egy Isteni örök igazságban j­ Hszek Magyarország feltámadásá­ban Amen. Előfizetési áraink/ Fél hóra » s « . 20 korona. Egy hóra * . , , 40 , Három hóm . « s /20 *. //éf hóra ■ . » , ?20­­, Zígy «ere » B * » 540 „ Félhavi előfizetést csak Bu­dapest területére fogadunk el. Külföldre az előfizetési árak két­szerese számit­tatik. Egyes szám ára Magyarország területén két korona, Wienben 5 osztr. korona, Csehországban két cseh korona, Jugoszláviában 2 ju­goszláv korona, Romániában 2 lei­­ tapassalt szövőmestert, csak több évi gyakorlattal a pamut, nyers, tarka szövőszakmából, lehetőleg magyar nyelvismerettel, azonnali belépésre keres magyarországi nagy szövőgyár. Ajánlatokat id.1 L. 27.1 Jeligével a kiadóhivatal továbbit. J__|__|LU_||IMI,|---------------------------------—i­T-i----------rr------—nnnn-rr—‹ Brilliánst, ékszert, ezüsttárgyakat »r.'ízT.! SCHILLER AÄ ===== Kívánatra házhoz jövök. —— Brilliánsokat, gyöngyöket, ékszereket mindenkinél drágábban veszek. SZÉKELY EMIL, KIRÁLY­ UTCA 51. Teréz-templomreal siemben. Telefon: József 105-35. -o*'* ‘»r. A Telefon: József 118—8«. Erzsébet-körút 6. MÁJUS 5 Csütörtök MŰVÉSZESTÉK: MIHÁLYI LICI | | ICEHDE MARGIT KOVÁCS ANDOR| [SALAMON BÉLA VÍG MIKLÓS 1 1 KÖVESS ERNŐ Ne adja el ékszerét, nem mutatta k­ilDflD ékszerüzletében Üllői­ at 3. Calvin-tái aAIRDUll mellett. — Aranyat, ezüstöt, brillins nmmmomm régiséget legmagasabb árban veszel Kezdete Vt10 órakor. GRISZEMIL zongora humorista Belépő­díj nincs. 4 Szerda6 Péntek

Next