A Nép, 1921. november (3. évfolyam, 151-176. szám)

1921-11-26 / 173. szám

*192. november 26, szombat ára 3 korona Bulapent, ifj. évf. 176 szám POLITIKAI KAPILAP Előfizetési árak­­ Egem évre._ 660 kor Felevra _ _ 340 kor. Negyedévre 170 kor. Kgr koro._ _ 60 kor. Fél hóra___8­0 kor. Je­gyes szem éra boly»­beo és »liléken 3 kor. Szerkesztőségi VIII., Szantkirityt­ utca 28/a. Telefon i J. 63-80, J. 63-31. K­ind etal ra te!­i VIII., Szentkirélyi-utoe SO, Telefoni József 103-83. Megjelenik d. u. 4 órakor. a legifura Misáé® A magyar élet immár reményte­lenül sivár politikai torzsalkodásainak közepette, elszigetelten, egymagunk­­ban hirdetjük, hogy ha véget nem ér a politikai válságnak nevezett nagy­ emberevés, végképp elveszünk. Roha­nunk a lejtőn lefelé s elmerülnek ment­hetetlenül maradék javaink is az álta­lános romlás lélekveszejtő zűrzavará­ban. ,az éhség kopogtat az ajtón, ame­lyen belül rongyos ruhában várják a végzetet, a reményük vesztett didergő embe­rk. Elvitathatatlan nagy kin­csünk, a magyar kultúrfölény, a nyo­mor a kilátástalan küzdelem or­szágására jutott. Tudósainknak nem jut könyv, lom­bik, a művészeknek nincs már festé­kük, márványuk, a népművészet céda gazok üzleti vadászterületévé aljasult; a tudatlanság kaparintja karmai közé a magyar szellem alkotásainak biro­dalmát, ahol már a vigéc irányit, a dilettáns tanít és az egyre vigasztala­nabbul terjedő Balkán szelleme lesz az úr. A magyar kulturfölény, a mi európai létünk örök érvényességű iga­zolása, a szétbomlás vegyi processzu­sában a hanyatlás és züllés útjára jutott s ebben az egyetemes veszede­lemben csak a politika magas iskola­lovasai számára van idő, pénz és erőt emésztő figyelem. A NÉP mai száma közöl egy­ cikksorozatot a magyar mű­vészet ínséges állapotáról. Újra megállunk az égbekiálltó zül­lés jelenségei mellett­i égvilágunk­ban és elszigetelve bár, de követeljük a magyar kultúra nagy érdekei szá-­ mára a meghallgattatást. Nem lehet az, hogy minden tönkre menjen, vál­ságba jusson, derékba törjön a poli­tika vérszivó polipjának telhetetlen­­sége miatt. Nem lehet az, hogy leves­sük magunkról a kultur­élet utolsó foszlányait s ezzel lemondjunk arról a jogról, hogy itt élhetünk és kultur­fölényünk jogán világtörténelmi hi­vatást teljesíthetünk. Nem lehet az, hogy amíg pártok és személyek egymás ellen vezetett ádáz tusája abszorbeál minden figyelmet, a magyar képzőművészet, az ipar­művészet és a népművészet mérhetet­len kincsei enyésszenek el észrevét­lenül. Ami mulasztás, és kétes értékű kísérletezés történt ebben az ország­ban a jóakaratú szűkmarkúság és hozzá nem értő dilettantizmus jóvol­tából, annak pusztító hatása immár végzetesen kikezdette a magyar mű­vészet életét. Pénz, anyag, műterem, kiállítás, hozzáértés és vezetés hiá­nyában támolyog az alkotó művészet abban a sivatagban, amit az egyete­mes nyomor, a forradalmak mindent feldúló vadsága s a kulturélet iránt érzéketlen politika teremtett. Ennek a hanyatlásnak véget kell vetni erős kézzel és céltudatos aka­rattal, ha csak Európa Arizonájává átvedleni nem akarunk. Bár iol lesz is a'jövő kultuszminisztere, -—? mi hisz­­szük, hogy­ az erőskezü és művésziés jó­­ró : ■ Vass '.József’lesz,- — nem lehet sürgősebb dolga, mint megállítani a lejtőn a magyar művészi élet roha­nását, azon a lejtőn, ahová a magyar tragédia végzetes földrengése miatt,­­gyöngeségünk és kábulatunk óráiban­­eljutott. A magyar művészet meg mid­-'' tése több, mint művészi probléma r tengelye' a magyarság uj életének az-’ ezeréves földön, amelyhez való jogát a környező csorda népek fölött való erkölcsi és kulturszínvonalával vál­totta meg. . . Benes megbukott Senes ittóiv Svehla — Még szélsőségesebb irány következik a magyar­­ellenes politikában — Az a kabinet tulicitálja Kramarzékat — Aki kar­mesteri székbe lép — a sugólyukból — Magyarország és Csehszlovákia közt aligha lesz megegyezés az új tárgyalásokon .­­ — A NÉP tudósítójától —* Prága, nov. 20. Már az ősz elején, amikor a régóta húzódó cseh-szlovák kormányválság annyira idültté vált, hogy megoldását el nem kerülhették s a Cserny-féle bü­rokratakabinetet parlamenti kormány­nyal kellett fölcserélni, a cseh-szlovák köztársaság belső állami tényezői épp úgy, m­int a tájékozottabb külföldi köz­vélemény, az új miniszterelnököt egy­formán a cseh agrárpolitikusok vezéré­ben, Svehla-bam vélte megtalálni. An­nál inkább számított mindenki az ő dezignálására, minthogy Massaryk-tól nyert homo-régiusi minőségében Svehla bonyolította le jóformán egymaga­­ kilontekozásra irányult tárgyalásokat. A válság megoldásában, mely kabinet­­krízisból már majdnem parlamenti vál­ság lett-a­mely általános­ politikai össze­­omlással fenyegetett, éve­e annyi ön­állóságot és laicistivát mutatott föl, hogy államférfim sikerének az egész cseh társadalom egyöntetű elismeréssel adózott. Befejezett tényként emleget­ték akkor Svehla miniszterelnökségét. Mindenkit meglepett, mikor helyette mégis dr. Benes került a cseh-szlovák kormányelnöki székbe. Csak a belső okokat nem ismerő külföld számára jelent meglepe­tést, hogy Benes rövidesen megy és helyére Svehla kerül. Ennek magyarázatát itteni illetékes politikai körök a következőkben ad­ják : — A cseho-szlovák állam­politika gépezet augusztusban tényleg meg­­állott. A belső és külső rugók rendbe­hozatala után, melyet Svehlának tu­lajdonítottak, meglepetésként hatott Benes megbízatása, annál inkább, mert az előbbinek már nyilvánosságra is került egy név szerint összeállított kor­mánylistája. Ezenkívül minden párt tökéletesen tisztában volt azz­al, hogy Svehlának nem az egészségi állapota, mellyel visszalépését megindokolták, hanem valami egészen ..más volt az oka, ami miatt — az akkori hivatalos ■közlemények szerint is — a politikai aktivitástól néhány hónapra, sőt hosz­­szabb időre tartózkodnia kellett. Hogy mi kényszerítette őt érve, az alábbiakból­ mindjárt kiderül. Közvetlen a'Svehla-kormány életre­­hivása érdekében vezetett megbeszé­lések, és ■ megállapodások befejezte 'előtt csapott be a villám': .a nyugat-­ magyarországi felkelés hite és'ténye ; hely valósággal trappitózta a Ma­gyarország köré fonódott gyűrű tag­jait. A kis ántánt veszélyeztetve látta a­z­ eddig épített munkáját. .­­.­ Svehla annyira miniszterelnöknek érezte már magát, hogy Szerbiával és Romániával is, valamint a nagy ántánt prágai képviselőivel ő foly­tatta le a tárgyalásokat a fegyveres beavatkozás módozatairól. A Svehla valósággal tüntetőleg fog­lalt állást a Magyarországgal szemben való katonai kényszer alkalmazása mel­lett­, ugyannyira, hogy nemcsak a kis­ántant előtt nyilatkozott így, ha­nem egy francia lapnak adott interv­­j­újában is. Vele szemben Benes, aki a Svehla-kabinetben, mint külügymi­niszter foglalt volna továbbra helyet, csak a diplomáciai kényszer alkalma­zását és a nagyhatalmakkal való szo­ros együttműködést találta helyén­valónak, mely oknál­­ fogva egyébre nem is kötötte le magát. Anglia, Franciaország és Olaszor­szág tudnul adták Massaryknak, hogy semmi körülmények között n­em tűrhetik Svehla politikájának érvényesülését-Felhívták továbbá Massarykot, hogy Benes nyerjen megbízatást a nyugat­magyarországi eseményekkel kapcso­latos fejleményekben intencióinak ke­resztülvitelére s ha ez a politika ered­ménytelen volna és maga a legfelsőbb tanács sem tudná Magyarországot dip­lomáciai kényszere alá szorítani, csak az esetben nyúlhat a kis­ántánt a há­borús közbelépés kétélű fegyveréhez. Svehla, aki a cseh személyi politiká­nak homlokterében állott, a köztársa­sági elnök s a pártvezérek minden rá­­b­eszélése ellenére sem volt hajlandó szélsőséges programmelveiből egy jot­tányit is feladni s határozottan kije­lentette, hogy nem vállal közösséget Benes külpolitikájával és nem vállal miniszterelnökséget a nagyhatalmak szájaize szerint. , Ekkor valamennyi irányadó tényező abban állapodott meg, hogy a nyugat­­- magyarországi probléma, megoldásáig Benes biz­assék meg a kam­pányelnöki szék elfoglalásával is. Ha pedig Benes tetszetősebb politikája csődöt mon­dana,­­vagy nem katonai­­kényszerrel •oldatnék -még Nyugatmagyarország; ügye, — úgy a pillanatnyi időszerűség elmúltával adja át. Benes a miniszter­elnökséget Svehlának. • — Minthogy a soproni népszavazás határa? Ifjáhák kitűzésével, úgy látszik’ nyugata,* gyarországi kérdés aktái", is befejezésükhöz közeleditek és egy . '.' véglegesen ezátolnak, Csest Szlovákiában aktuálissá leht ama pártközi megállapodás, hogy, , Massaryk Svehlát jelölje ki minsz­terelnöknek. Alkalmunk volt az új kormánye­nek kormányzati programmja felől részle­tes fel­­lágosítást nyernünk. — Eszerint Svehlának célja e gföldmi­­ves és m­unkásokk alakításával olyan parlamenti többség szerzése, mely tökéle­tes legcnitással simul Massaryknak azon elvéhez, hogy a majoritást adó koalíció létrehozásánál semmiesetre se szabad a kisebbségeknek — bármi csekély szerep­hez juttatással — még a legenyhébb mértékű engedményt sem tenni. Svehla felfogása e tekintetben haj szálnyira egyezik az elnökével, ső­* bizonyos irányban a kramarzi csen ’ r­acionál­­demokrat­a programot lutri soviniszta tételeinél is túlmenő er” -’ •-•-','» jel­lemzi Svehlát. —■ Magyarországról itt . .­ott olyan kijelentést, hogy minden rendel­kezésre álló hatalommal kényszeríteni kell az 1918. évi októbrista irányzatnak visszafogadására és olyan «demokra­tikus» rendszer ráerőszakolására, mely az utódállamok létbiztonságának meg­felel. Kifejezte ugyan, hogy gazdasági kapcsolat tekintetében sürgős szüksége volna Csehszlovákiának a hónapokkal ezelőtt megkezdett s hetek óta szüne­telő tár­salások újra­­felvételére, de hozzáfűzte azt is, hogy csak úgy ter­jesztené a létesítendő megegyezéseket ratifikálás céljából a prágai paralamenté elé, ha Magyarország alávetné magát a kis­ántant belügyi kívánalmainak­­, egy radikális-szocialista kormánype­ti rendszer vagy az utódállamok bizton­ságát elősegítő s közösen megállapí­tandó államberendezés approbálását illetőleg. .Róma, nov. 211. (A MTI­ tudósítójának jelentése.) A Tempo washingtoni tudósítója oly részleteket közöl Olaszország ki­küldöttjének a washingtoni konferen­cián elmondott beszédéről, amelyeket a konferenciáról kiadott hivatalos kom­müniké­­elhallgatott. Ezek az államok állandó kardcsörte­­­­léssel fenyegetik a békét és eredetüknek nem lésén szilárd erkölcsi alapja min­den ■ ‘pillan­­atban bárka is készes, szor­­pjátni." Ch­afiser r­o­ssz kikü­dött ’ azt 1. év utol­te, hogy ezeknek az államoknak hadihajótét és katonai felszerelést ne lehessen száll­it­ani. Olaszországnak, ■mondotta, az az érdeke, hogy ezentúl ezek az­­Ulamok ne maradjanak idegen ■kezeknek veszedelmes irányítása alatt. V'u­ zoVsv'ágTáoí h.amahák és,közvél - ’ m­ényének­ az a megdönthetetlen iie,'­­fogása, hogy Európa békéje, csakis ezek­nek ár. '-illámoknak kimetel'en lefegyver­­zéséi’** érhető el és éppen ezért Olasz­ország Mindvégig ragasz­odik ehhez ' felfogásához. .­­.

Next