A Nép, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-05 / 4. szám

4 Ki az a B Miskey? Még egyszer a hadsereg hosszát*­litóiröl - A NÉP­ tudósítójától !—­ A hadsereg részére történő hússzál­­lí­tásokról írott cikkünkben megemlé­keztünk Miskey Ferenc szállítóról is, aki szintén a nemzeti hadsereg szállítói között szerepelt, bár homályos múltja, viselt dolgai méltán adhatnak alkalmat annak a kérdésnek a feltevésére, hogy juthatnak a Miskey-féle exisztenciák ahhoz, hogy őket a nemzeti hadsereg jóhiszemű bizalmával tüntesse ki ? Megírtuk Miskeyről, hogy büntetett előéletű, mire Miskey úr erélyes cáfo­latot küldött be hozzánk, amelynek a sajtótörvényre való hivatkozással köz­lését kérte. Nos, hát nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ennek a cáfolatnak hitelt adjunk, sőt felhívjuk a vele min­den bizonnyal jóhiszeműleg szerződött katonai hatóságok figyelmét Miskey úr múltjára, amelyet a kezeink között levő büntető ítéletek eléggé megvitágt­atnak. A büntetlen előélettel hivalkodó Mis­key Ferencet a budapesti büntető tör­vényszék 1907. évi október 28. napján 49.987—B. 1907. sz. Ítéletében sikkasz­­­ás vétsége címén négy hónapi fog­házra, továbbá egy évi hivatalvesz­tésre és politikai jogainak felfüggesz­tésére, valamint az okozott kár és a bűnügyi költségek megtérítésére ítélte. Ezt az ítéletet a budapesti királyi ítélő­tábla, mint büntetőbíróság 1908. évi ja­nuár 28-án­ hozott ítéletében 679— 1908. B. sz. alatti indokainál fogva hely­benhagyta. Azt hisszük, ezek az akták, amelyekről módjában van a katonai hatóságoknak is egy kis utánjárással meggyőződést szereznie, világosabban beszélnek M Miskey úr tiltakozó cáfolatá­nál. Még csak annyit, hogy a rendőrségen tényleg nincs nyoma Miskey büntetett előéletének, mert ezeket a nyomokat (7. komm­ün alatt­ marja a kitűnő szállító tüntette el, megsemmisítve azt a törzslapot, amelynek alapján a rendőrség Miskey előéletéről tá­jékozódást szerezhet. A rend­őrség figyelmét is fefovjuk tehát erre a körülményre, hogy jóvátehesse a bün­tetett előéletűek prrusaiban Miskeyre vonatkozó hiányt. Egyébbként a bu­dapesti büntetőtörvényszék iktatójá­ban most is több rendbeli feljelentés sze­repel. Miskey ellen és néhány bű­npere ezidőszerint is folyamatban van. Miskeyt kartársai is nagyon jól is­merik a vágóhídon azokból a mázsálá­­sokból és szállításokból kifolyólag, ame­ly elmét olyan ügyesen manővíírozott, hogy vagyont tudott magának szerezni. Ez a­­ vagyon egyebek között arra is jónak bizonyult, hogy vele alkalmas módon tussolja el azokat az ügyeket, amelyekből reánézve kelemetlenségek tá­­■nuulhattak volna. Nem tételeztük fel, hogy Miskey úrtól olyan erélyes cáfolatot kapunk, mint amilyenhez tényleg szerencsénk volt- de ezek után szükségesnek tart­juk ez apróbb részletek felemlítését is. Egyrészt igazolva jól értesültségün­­­­et, másrészt alkalmat adva a kétség­telenül jóhiszemű katonai hatóságnak arra, hogy Miskey Ferenc személyé­vel közelebbről is megismerkedjék és módjában legyen a jövőbeni gondos­kodni arról, hogy a nemzeti hadsereg húsellátását olyan cégre bízza, akik­nek korrektségéhez, üzleti tisztességé­hez és előéletéhez nem tapadnak olyan homályos foltok, mint Miskey úréhoz. A dublini parlament elfogadja az angol-ír békét Dublin, január 4. (Asuter.) Az ír parlament újból megkezdte az angol-ír egyezmény vitá­ját. Több szónok kijelentette, hogy az országban kedvező a hangulat az egyezmény ratifikálására. Még Cork is, a sinnjeinek főfészke, jószem­mel nézi az egyezményt. Lapárusitöktöl, tőzsdékben, kivé* házakban kérje, an­yél) kft*eteti* m­ü NSzett Amnfcp 1922 január 5– csütörtök Bethlen nem lép be a kisgazdapártba — A NÉP talusitójáról — [Hetékes helyen Bethlen István gróf és a kisgazdapárt viszonyáról a követ­kezőket mondották munkatársunknak:­­—­ Arról, hogy Bethlen István gróf bármilyen jelenlegi pártba belépjen, szó sincs. A miniszterelnök úr változat­lanul áll pécsi programmja alapján, amelyben az egységes párt programm­­ját kitűzte. Természetes, hogy a minisz­terelnök azzal a párttal, amely Pro­gramm­ját a leghatározottabban támo­gatja, barátságos jó viszonyt tart fenn, de ez nem jelenti azt, hogy ő a meg­levő bármelyik pártba belépne. Gothein v. birodalmi miniszter azt aláirtotta Ausztriának, hogy Nyugatmagyar­­országról mondjon le Német hangok a magyarok mellett — A NÉP tudósítójától — Berlin, 1921 dec. 30. Sopron átadásával egyelőre lezárult a nyugatmagyarországi kérdés, mely a német sajtót is állandóan foglalkoz­tatta. Talán említeni is fölösleges, hogy a magyar ügy igaza nem jutott szóhoz a német lapokban, annál na­gyobb mértékben terjedtek azonban az osztrákok hazug rágalmai és fékte­len izgatásai. A német sajtó hűen le­közölte bécsi információk alapján a „bandák“ ténykedéséről szóló hajme­resztő híreket, a népszavazásról mint „magyar komédiáról“ emlékezett meg és bizton remélte az osztrák sajtóval együtt, hogy a párisi legfőbb tanács a szavazást semmisnek fogja tekinteni. Az osztrák ágensek jól működtek és sikeresen igyekeztek a rokonszenvnek utolsó szikráját is kiölni a németek­ből, amellyel azok hős fegyvertársaik iránt még viseltettek. Fájó szívvel kellett nekünk itt látni, hogy a magyar propaganda ezzel szemben egészen néma maradt. Pedig tagadhatatlan, hogy a németek egyáltalán nem olyan elfogultak, mint az osztrákok és szívesen helyet adnak minden tárgyilagos cikknek, csak volna valaki, aki ellenségeinknek semmi ál­dozattól vissza nem riadó propagandá­jával szemben a magyar propagandát megszervezné. Annál szembetűnőbb volt Gotham, v. birodalmi miniszter nyilatkozata az egyik előkelő berlini esti lapban, mely az egész német sajtóban méltó feltűnést keltett és élénk vitákra adott alkalmat. Gothein a dunai államok gazdasági szövetségének szükségességéről ír és megállapít­ja, hogy Csonka-Magyaror­­szág becsületesen kereste a gazdasági kiegyezést Németausztriával, de a ki­egyezés feltétele «Burgenland» volt (e csinált országnevet ő is idézőjelek közé teszi). A vitás országrész német lakossága — írja tovább Gothein —­ maga is ragaszkodott az őshazához és amikor a ez év tavaszán az osztrák állam vezetőivel fontos politikai tár­gyalásokat folytatott, melegen aján­lotta nekik, hogy fogadják el a magyar békejobbot és mond­janak le Nyugat­magyaror­­szágról. Erre a legkiválóbb politikusok készek­nek is mutatkoztak, de­­a rövidlátó soviniszta szellem és a szocialistáknak ellenszenve Magyarországgal szemben megakadályozta a terv keresztülvite­lét.» Ezen osztrák politikának hibás volta legfényesebben beigazolódott a soproni népszavazásnál, mely az ellen­ségeskedés magvát ültette el a két állam közé. Ennek az ellenségeskedésnek csak a két állam és Németország kimon­dott ellenségei örülhetnek, mert hosszú időre lehetetlenné vált a gazdasági kiegyezés. Ez azonban mégis szükségszerűen be fog következni és Németországra nézve is hasznosabb, ha Ausztria csatlakozás helyett a dunai államok szövetségének tagja lesz, melyben gazdasági és föld­rajzi helyzeténél, továbbá történelmi jogainál fogva vezetésre hivatott (?). Gothein nyilatkozata minden téve­dése mellett is az első a német sajtó­ban, mely a nyugatmagyarországi kér­désben tárgyilagosan ítélt és remélhető­leg szavát most több figyelemre mél­tatják az osztrák politikusok, mint tavasszal, amikor pedig azzal sok szen­vedéstől menthették volna meg Nyu­­gatmagyarország szegény lakóit. Dr. F. ny. Olaszország a cseh-osztrák egyezmény ellen Közös határ Német- és Olaszország között —Elévült a rappattói szerződés — A NÉP­ tudósítójától — Róma, január 4. Olasz politikai körökben és a kor­mányhoz közelálló sajtóban nagy idegenkedéssel fogadták a lanai egyezmény hírét. Az a körülmény, hogy Német-Ausztria a velencei egyezmény és a reá nézve kedvezőtlenül végződött soproni nép­szavazás után hátat fordított Olasz­országnak és Benes karjaiba vetette magát, érthető idegességet szült az olasz külpolitika illetékes intézőinél. Berns már a velencei konferencia előtt megkísérelte magához ragadni a vezetést a volt monarchia területén egy olyan konföderáció érdekében, amelynek súlypontja a szlávság és fővárosa Prága. Torretta márki és Castagneto herceg közbelépésének sikerült megakadá­lyozni, hogy ez a terv sikerüljön. Most vijból kisért a középeurópai szláv blokk gon­dolata, amely éket ver Olaszország . »ass.«G­ito&Mwmz. és Német-Ausztria csatlakozásával a régi Habsburg-monarchia imperializ­musának veszedelmét jelenti Olasz­országra nézve. Olaszország, szövetségeseire való te­kintettel, hivatalos formában mindig ellenezte Németausztria, csatlakozását Németországhoz, jóllehet az olasz érdekeknek inkább meg­felelne egy erős Németország, mint egy erős szláv blokk szomszédsága. Ha Ausztria végleg letér a csatlakozás politikájáról és belép a kis­ánlant gyű­rűjébe, Olaszország számára hosszú időre lehetetlenné lesz a közös határ Németor­szággal. Ma már, úgy látszik, az olasz kül­politika is kilép óvatos magatartásá­ból. A lanai egyezmény és a sebeninói események intőjelül szolgáltak Olasz­országnak. A rapattói egyezmény szelle­mében folytatott külpolitikára senki sem gondol. Anglia •— a Matin jelentése szerint — a sedenikói incidenssel kap­aZB- ZkviSSiUaa.t'Oi- Sette. - teOaSk a rappalói egyezményt a hatalmak garantálják és ez az egyezmény a békeszerződések kiegészítő járuléka legyen. Olaszország azonban nem­ fogadta el ezt a javaslatot. Basics a népszövetséghez folyamodott azzal a kérelemmel, hogy a népszövetség vegye tudomásul a rap­palói szerződés pontjait.. Ugyanakkor a legfelsőbb taruicshoz is fordult azt kérve, hogy a legfelsőbb tanács garantálja az egyezmény végrehajtását. A francia kormány természetesen örömmel látná az olasz-szerb konfliktus békés elinté­zését erre azonban a középeurópai kül­politikai helyzet mai alakulásában nem sok remény nyílik. L. Z. Franciaország orosz- német szövetségtől fél Bécs, január 4 Briand miniszterelnök Cannesba való elutazása előtt beszélgetést folytatott a Daily Mail egyik munkatársával, aki előtt, kijelentette, hogy az európai kérdés kulcsa Francia­­ország biztonsága. Az a szövetségi szerződés, amelyet Franciaország Nagybritanniának fel­ajánlott, a legjobb bizonyítéka annak, h hogy a francia flottaprogram,m nem irányul Anglia elen. Egy ilyen szö­­vetség egyúttal olyan kiindulási ala­pul is szolgálhat, amelyből az újjá­építést hatásosan és tartósan keresz­tül lehet vinni. Briand a fu­­tó­lag bi­zonyos nyomatokkal fejtette ki a továbbiakban, hogy Franciaországnak önállóan kell biztonsága érdekében a megfelelő óvóintézkedéseket megtennie. Különösen áll ez olyan bizonytalan tényezőkkel szemben, mint amilyen a két millió főnyi orosz hadsereg és az a körülmény, hogy Németország a­ szerződés értelmében a jövőben új cirkálókat építhet. Ellenségeink konkuren­ciája fojtotta meg a virágzó magyar aviatikát — A NÉP tudósító­jától — Az első magyar légiforgalmi vállalat, a Magyar Aeroforgalmi Részvénytársaság, a hivatalos lap legutóbbi számában köz­hírré teszi felszámolását, amely az 1921 december 6-i közgyűlésen adatott ki. A Melait 1920 februárjában alakult meg azon célból, hogy az európaszerte kifej­lődött légi forgalmat Magyarországon is meghonosítsa és kiépítse a belföldi légi közlekedés relációit a főváros és a nagyobb vidéki városok között.­­-­ Az első rendszeren légi járat 1920 novem­ber 3-én nyílt meg Budapest és Szombat­hely között. Ugyanez év decemberében megindult a budapest—szegedi forgalom is. A társaság Budapest és Miskolc, Buda­pest és Bala­ton között is tervezett jára­tokat. A békeszerződés végrehajtása azon­ban nemcsak a szépen kibontakozott ter­veket hiúsította meg, hanem a vállalatot létalapjában is megtámadta. A Mefort főleg a postaszállítást tűzte ki céljául. A repülőgépjáratok megindulásá­tól 1920. novemberétől 1921. április 1-ig 138.107 darab küldeményt adtak fel a légi­postán, amelyeknek 70—95 százaléka a ködös téli hónapok, tehát a legrosszabb repülő idő ellenére is pontosan továbbilla­­tos.. A kezdet nehézségeinek leküzdésével az üzem pontosságát 95—100 százalékra lehetett volna fejleszteni, vagyis arra a színvonalra, amelyet a német légiforgalmi vállaltok már két éve elértek. A vállalat tervszerű munkája már a békeszerződés aláírásával megbénult. A béke­­szerződés szövegének németországi és ausztriai értelmezése intő példa volt, amely a további beruházásoknak elejét vette. Az ellenőrző bizottság munkája, csakugyan igazolta is az aggodalmakat. Az antant légügyi bizottsága előbb zároltatta, majd összeromboltatta a vállalat mindén repülőanyagát és így a rettenetes anyagi káron felül egy időre eo­ipszó tehetetlenné tette a forgalmat, tehát, a Mefort vállalatát úgyszólván megfojtotta. A rombolással egy időben azonban bizonytalan időre be is tiltott minden légi közlekedést, úgy hogy a vállalatnak ízem maradt egyéb

Next