A Nép, 1925. február (7. évfolyam, 26-48. szám)
1925-02-20 / 41. szám
1925 február 20, péntek 1 KÉP . A Jókai-kódex-el állít emléket a nemzetgyűlés Jókainak A nemzetgyűlés kiadja Jókainak parlamenti beszédeit A nagy magyar író a nemzet pedagógusa volt — Scitovszky Béla elnök és Klebelsberg Ermó gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter Jókai jelentőségéről A nemzetgyűlés Jókai-ünnepe - A NÉP tudósítójától -A nemzetgyűlés tegnapi ülésért Petrovácz Gyulának az építkezésekről szóló érdekes felszólalása után Kiss Menyhért, Barla Szabó József, Mózer Ernő, Mátéffy Viktor, Oberkammer Ferenc, Homonnaty Tivadar szóltak a népjóléti költségvetéshez, majd Vass József miniszter intézte el személyes ügyét, a nevezetes autó esetet őrgróf Pallavicini Györggyel, aki a miniszternek elégtételt szolgáltatott. Az interpellációk során Beák Lajos kérdezte meg a miniszterelnököt a genfi útjáról, amire Bethlen István gróf — amint azt tegnap előre jeleztük — részletes nyilatkozatot tett a genfi eseményeikkel összefüggő gazdasági kérdésekről. A nyilatkozattal tolaink más helyén foglalkozunk. A nemzetgyűlés tegnapi ülésén elhatározták, hogy a mai ülés elejét Jókai Mór emlékének szenteli Scitovszky Béla, a Ház elnöke a következő szavakkal emlékezik meg Jókai Mórról. — Tisztelt 'nemzetgyűlés! A nagy centennáriumok 'sorozatában, amelyek a uralt századbeli nemzeti reneszánsz vezércsillagainak fényét vetítik szomorú jelenünkre, tegnap köszöntött ránk Jókai Mór születésnapjának századik évfordulója. 1825. a nagy termő esztendő planétájának sugarait, melyből a fajunk géniuszának egyik legcsodálatosabb megnyilatkozása, indult világhódító útjára. A háromszázados letargiájából felébredt nemzeti életnek a közélet terén való egymást követő fellángolása teszi ez az esztendőt határjelzővé történelmünkben. _ Az irodalomban Vörösmarty Zalán jónak megjelenése, társadalmi téren Széchenyi első fellépése, a Magyar Tudományos Akadémia megalapításával, a politikában a nagy reformországgyűlés megnyitása. — Az emlékezetes mozzanatoknak ez az összetalálkozása nemzeti életünk egyik legsajátosabb jellemvonására utal: irodalmunknak közéletünkkel való szoros kapcsolatára, mely a világ egy nemzeténél sem volt olyan gondviselésszerű, mint a magyarnál. És olyan híven nem kísérte végig, mint Jókai Mór. Hogy Petőfi oldalán egyik vezére a márciusi ifjúságnak, majdnem teljes hat évtizeden át úgyszólván egy pillanatra sem szűnt meg ragyogó nyelvével, ékes szavával kivenni részét annak a nagy korszaknak politikai küzdelmeiből, mely az új Magyarországot megteremtette és Mátyás kora óta nem ismert virágzásra emelte. Bár zsenijében nem volt politikai hivatás, zsenijének hivatása volt a politikában, sőt ennek a hat évtizedes történelemnek több mint egy decentáriumom át a® egyedül lehetséges magyar politika irányításának oroszlánrésze az ő tollára jutott. Hogy nagykortársának, Petii Sándornak tüneményes meteorpályája végett ért a segesvári csatában, épp olyan felsőbb rendeltetése volt nemzetünk sorsában, mint az, hogy a vértanuságra proskribált Jókai géniuszának örök lobogása, pásztortüze ott égjen tovább a magyar irodalom katakombái felett, ott gyűjtse maga köré a szétrebbent írói gárda maradvémát a nagy politikai misszióra. Megtalálta a költészet virágszaván az utat, a szenvedő magyarok szívéhez. _A magyar nábob, a Kárpáti Zoltán, az Új földesúr és egyéb műveinek hosszú sora megannyi politikai tett volt az elnyomatás szomorú esz rendeiben. Beszédes tanulságtétel a közélet némaságában egy eltiport nemzet életjogáról, élniakarásáról, a magyar lélek elpusztíthatatlan erejéről. Mikor ez a tramquit’lis potesta végre elérte az alkotmányok életsorompóinak megnyitását az 1861-i országgyűléstől kezdődően több mint egy évtizeden át minden országgyűlésen tagja és legszívesebben hallgatott szónoka volt a képviselőháznak; alig merült fel fontos kérdés, hogy fel ne emelte volna szavát. A nemzeti élettel együtt felszabadult turáni átok romboló műhibájától féltette az új szabadságot és annak letéteményesét, a fiatal parlamentarizmust, melyben a nagy idők nagy hagyományainak rajongó tiszteletével foglalta el a nemzet bizalmától kijelölt helyét. A 61-i felirati vitábanmondott nagy beszédének befejező szavaiban áldja Istenét, hogy megélnie engedte olyan országgyűlést, amelyben az ellentétes pártok csak abban térnek el egymástól, hogy melyik múlja felül a másikat hazaszeretetben. Nyugodtan néz a viták elé, hogyha a vélemény elleneseinek is jut a diadal, az ország címerével ékesített szent pajzs ott is jó kezekben marad és mikor a hazát egyenlő erővel kell fenntartani, a jobb- és baloldal nem lesz egyéb, mint egy szívnek két kamrája. Ezzel a hitvallással kezdi parlamenti pályáját és ehhez hű marad annak egész folyamán. Minden szónoklatából bőségben áradt költői lelkének melege, képzeletének pazar ragyogása, metankólikus árnyalatú humorának szelíden csillanó fénye, de alaphangjukat mindig a lelkesedés és hála érzése hatja át az öszszefogó nemzeti munka kérdéseiért, amelyek ifjúsági álmát váltják valóra. Egy önérzetes, hivatásának magaslatára emelkedett nemzet bekapcsolódása a maga szellemi és anyagi értékeivel a művelt világ nagy kultúrközösségében azt a Magyarországot, amely nemcsatt vérezni tudott szabadságánál és a nyugati civilizációnak védelmében, de élni is tud szabadságával, úgyhogy a békés munka versenyében a külföldön tisztelettől és becsülettől környezve foglalja el méltó helyét. Megtette a magáét, hogy így legyen és a magyar dicsőséget hordozta körül a világ minden részében, a magyar, igazságot védelmezte a külföld parlamentjeinek képviselői előtt utolsó politikai beszédében, az Interparlamentáris Unió brüsszeli konferenciáján verte vissza nagy hatással ellenségeink rágalmait. Jutalma, mindezért a dicsőségen, nemzete háláján s a munka gyönyörén túl alig volt több egy küzdelmes életnél és a Gondviselésinek annál a kegyelménél, hogy a szeretettel végzett munkáját olyan időbenvégezhette, amikor még nem sejthette, hogy milyen nagy megpróbáltatások következnek ,sehogy halála után tizenhat esztendővel még az ő bálványozott szülővárosát is elszakítja a világtörténelem legkegyetlenebb és legigazságtalanabb ítélete hazája testéről az édes szép extradicsom bértjéről. Magával vitte ma is jeltelen sírjába ragyogó álmait, nemzete jövőjéről, de nekünk itthagyta vigaszul életének emlékét a megpróbáltatásokban való fölemelkedés biztató tartóságtételével és itthagyta elpusztíthatlan örökségét műveiben, melyekben időtlen időkig fogja fenntartani az ő Magyarországát egész történelmével, mindennel, amit benne ő szeretett és amit mi is szeretünk és amit lelkünkből soha semmiféle hatalom és sorsfordulat nem szakít el. Jókaiekódex Az elnök ezután konkrét javaslatot tesz arra, miképen vegye ki részét a nemzetgmdést centemtárima ünneplésében és miképen örökítse meg tartósan Jókai emlékét. Jókai igen nagy szolgálatot tett a nemzetnek a magyar nyelv tökéletesítése terén. A széppróza a nyelvét olyan tökéletesre emelte, mint sem előtte, sem utána senki. Ezért nem haladhatunk el közönyösen ama tény mellett, amelyet a véletlen összetalálkozásából kínálkozó alkalmat teremtett, amely éppen ezekben a napokon tette lehetővé, hogy egyik legrégibb és legbecsületesebb nyelvemlékünk, a Jimndonban őrzött Ehrenfeld-kódex idegen földről idegen tulajdoniból visszakerült hozzánk. Első indítványa tehát odahaszgzott, hogy határozza el a nemzetgyűlés Jókai emlékére, ennek a nyelvemléknek és nemzeti kincsnek megszerzését és azt Jókai-kódex néven a Széchényi Múzeum könyvtárában nemzeti kincs gyanánt helyezze el és utasítsa a kormányt a költségek fedezéséről való gondoskodásra. A második javaslat az, hogy határozza el a nemzetgyűlés, hogy a nagy költő több, mint félévszázadok törvényhozói pályájának emlékére parlamenti beszédeit egy kötetben összefoglalva adja ki és tegye a magyar közönség számára hozzáférhetővé. Az hiszi, hogy a nagy költő népszerűsége és művei iránti való érdekbvelesnek szövetkeztében ezek a költségek hamarosan meg fognak férfitek- A nemzetgyűlés mind a két indítványt elfogadja. A magyar nemzet nagy pedagógusa Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter. Jókai — mondja azzal tett legnagyobb szolgálatot a nemzetnek, hogy az emberi léleknek szórakozás utáni vágyát a legnemesebb és a legfelemelőbb módon elégítette ki. Jókai a magyar nemzet érzelmi világának nagy pedagógusa volt. Megtanított nemesen lelkesedni a nagy eszmékért és a maga hatalmas lendületével magával tudott ragadni olyanokat is, akiknek magasabb régióba való emelkedés talán nem volt megadva. Jókai nagyságához mérten kevés az, amit az állam emlékének áldozhat. Az emlékbélyegek és érmek kibocsátása elenyésző az ő nagyságához képest. Azért pedig, hogy halála után csak most féyunk hozzá síremlékének felépítéséhez, bizonyos felelősséggel tartozunk . Rámutat ezután arra, hogy a reformkornak, amely a második Magyarországot megteremtette, lelki óriásai a centennárium ünnepén feltámadtak. Feltámadt Petőfi és Madách, feltámadt Jókai, Vörösmraty és Széchenyi.’ Miután felépítettek egy második Magyarországot, most újból ideállnak sorainkba, hogy a megpróbáltatás nehéz esztendejében növeljék a jövőben való bizalmat és tanúságot tegyenek a jövő igazában. Mi az ő emlékét csak azzal ünnepelhetjük igazán, ha minden erőnket megfeszítjük, hogy ne legyünk méltatlanok hozzájuk. (Általános helyeslés és taps az egész Házban.) Pekár beszéd® Majd Pekár Gyula emelkedett szólásra. Párhuzamot von a szónok Petőfi és Jókai között. Nem lehet sem egyikről, sem másikról szólni, ők ketten a magyar nemzet örök ifjúságának örökké éltető, világító ikercsillaga. Petőfire a 49 előtt van szükség. Jókaira viszont 49 után lesz szükség. Petőfi vérrózsáikat tép le férfi kebeléről. Jókai pedig szívéből nőtt ezeregyéjszaka mesés fájának virágait fogja ontani nemzetére, s hogy a mesés virágoktól elhódítsa a sebeket, a vérnyomokat, hogy illatukkal ne csak ringassák, hanem ápolják, gyógyítsák. Petőfi a szilaj férfiasság, Jókai a mélységes ábrándozó megtestesítője. Petőfi a sértetlen magyar nemzet élén rohant a nagyszerű halálba. Jókai pedig a végzetes rohanás után mesemondó kézzel erveli fel a selwetet nemzetet és vezeti vissza az életbe. Egyszer már lejöttek, mert szükség volt reájuk, most a centennárium dicsőségében ismét itt vannak ők ketten, mert az ismét nagybeteg nemzetnek újra szüksége van reájuk. Hódolunk e napon Petőfi lelki testvérének, a magyar irodalom nevében köszönöm, hogy a politika Jókai éltében, végre ilyen , elismerően üu- I neptli málnaiig hű és ezutánis to- Ivábbvirrasztó hamupipőkéjét, a mai gyor költészetet. Valamennyi párt nevében hódolattal teszem le ezt az I igénytelen szavaimból font hatoéri koszorút a százéves nagy magyar halhatatlan Jókai emlékére. (Lelkes éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Pekár Gyula beszéde után az elnök indítványát a Ház egyhangúan elfogadta. Ezután folytatták a népjóléti tárca költségvetésének részletes vitáját és hozzászólás nélkül fogadták el a szakaszokat. « rját kívánságára otthon vették ápolás alá, csak mikor állapota súlyosabbra fordult, hívtak orvost. Az orvos a kórházba szállította, de már későn, a földfertőzés folytán beállott merevgörcsben kiszenvededett. Temetésén a résztvevők olyan tömege — mintegy 2000 ember — jelent meg, amilyenre az utóbbi években nem volt példa s a város keresztény magyar intelligenciája is kegyelettel adózott a fragila is véget ért hősnek. a. 3 Még tanúskodni sem akar az „Esti Kamr“ A Schadl-tanács példás büntetést szabott ki Két hírlapíró elővezetését rendelte el a bíróság. A budapesti királyi büntetőtörvényszéken dr. Schadl Ernő törvényszéki bíró tanácsa a mai napra tűzte ki Pogány Béla hírlapíró sajtóperének főtárgyalását, akit az „Esti Kturi“-ban megírt egy cikke miatt rágalmazás vétsége címén vádolt meg a királyi ügyészség. Egy ízben már tartott ebben az ügyben, tárgyalást a törvényszék, ekkor azonban Pogány nem vállalta a cikk szerzőségét. A szerző kilétének megállapítása céljából a mai napra tűzte ki az újabb tárgyalást a Schadl-tanács s tanúként megidézte Boros László szerkesztőt és Nagy Andor hírlapírót, akik azonban a tárgyaláson nem jelentek meg. A törvényszék erre rövid tanácskozás után úgy döntött, hogy a mai tárgyalást elnapolja, a legközelebbi tárgyalásra a két hírlapírót elővezetteti és igazolatlan távol maradásuk miatt mindkettőjüket fejenként hárommillió korona pénzbüntetéssel sújtja. Egy vitéz tragikus halála. Győri tudósítónk írja? Óriási részvét mellett tegnap temették el a szabadhegyi temetőben vitéz Farkas Szabó Gyula 34 éves gazdálkodót, aki a múlt héten szekerével szerencsétlenül járt s fején súlyos sérüléseket szenvedett. Hozzátartozói sa-