A Nép, 1925. augusztus (7. évfolyam, 170-193. szám)
1925-08-23 / 187. szám
1925 augusztus 23. vasárnap Bolyongás Festetics György grófvárosában Keszthely, aug. 20. A NÉP tudósítójától: A ,pnagyar Athénednek szeretik nevezni ezt a kedves várost, amely oly hallgatagon húzódik meg a nagy tó nyugati sarkában, mintha végképpen leszámolt volna a jelenvalósággal s csak a múlt felfénylő emlékein ábrándozna. Márványpalotái nincsenek a magyar Athénének, de van valakije, aki az Akropolisnál is magasabban ragyog ebben a múlton merengő városban: Festetics György gróf, a nagy Festetics... Ez a — Berzsenyi szerint — bölcs s nagy férfiú, akinek lelke perikiesi századnak született s aki ragyogóbb színre derítette volna Róma virágkorát, elterülhetetlenül rányomta lelkének nemességét arra a városra, amely még mi is mindent a „nagy ősinek köszönhet. Kiszállt csodálatos barokk palotájából s Károly Ágostja lett a magyar művelődés ügyének. Nagy célja: a honi literatura Weimarjává tenni Keszthelyt, minden magyar zarándokhelyévé avatta városát, amelynek földjére nem léphet megületődés nélkül az idegen vándor. Hiszen az ódon, barokk házakkals szegélyezett utcák százesztendős legendákat őriznek s amint az aranyport hintő alkonyaiban elsuhanok az öreg falak mellett, Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Sándor, Csokonai Vitéz Mihály meg Dukai Takács Judit emléke kisér s mond tündérmeséket a magyar Weimárról. A genius loci hatalmas erővel markol meg s a csend, mely az utcákon álmodik, nem engedi, hogy felébredjék... " A Georgikon utca kopott kövein szívdobogva állók meg a sárgult falu, kettős tetejű épület előtt, amely százhuszonnyolc esztendőkkel ezelőtt nyíllott meg, hogy a magyar mezőgazdaság tudományos művelését szolgálja falai között. Avatatlan ember holmi bombárnak nézné az öreg épületet, pedig annak kertjébe három emberöltővel ezelőtt vágyó szívvel és megilletődött lélekkel zarándokolták el a magyarság legnagyobb poétái s a Lilla kegyetlenségét kesergő Csokonai Vitéz Mihály Csurgóról tette meg gyaloglást az utat, hogy a híres házat láthassa. Sok más mindenkiről s mindenről tudna még mesélni a vén Georgikon, így arról a napról is, amelyen József nádor volt az épület vendége. Ez 1801- ben történt, amikor is olyan szántás esett meg a Georgikon kertjében, amilyenhez fogható aligha volt még a világon. Maga a nádor tartotta az eke ezüstös szarvát, a főudvarmester Szapáry gróf vitte az ostort s a nagy Festetics vezette az ökröket... Akkor még ilyen passzióik is voltak a magyar uraknak. Tizenhat esztendővel később, 1817 február 12-én pedig itt tartották meg az első helikoni solemnitást, amelyet a magyar literatura mindezideig legnagyobb mecénása, a „nagy ős“ rendezett, hogy megerősítse a magyar szellemet. S eljöttek a kies kertbe Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Sándor, Kis János, Horváth Ádám s ott volt Dukai Takács Judit, a barnafürtű Malvina, aki „tölgyfakoszorújában s a Gráciáktól tanult öltözetében a helikoni ünnepek vonzó ereje volá”. A nagy Festetics fedetlen fővel sietett az érkező Berzsenyi elé s szivrepese örömmel, karonfogva vezette helyére a magyar Horatiust. Akkor még megbecsülték a magyar poétákat Bent a nagy kertben aztán értekeltek és eclogákat olvastak fel a poéták, majd fehérszirmú berkenyeket ültetgettek el a költő Zrínyi, a murányi Vénuszt megöneklő Gyöngyösi István, a Berzsenyi oroszlánkörmeit felféldező poéta Kis János, a Lillája állhatatlanságát kesergő állhatatlan Csokonai s a maguk emlékezetére. „Körülöttünk — írja pár nappal később Berzsenyi Kazinczyhoz — különbféle muscikai concertek zengtek, előttünk pedig egy amphiteátrum forma dombon pásztorgyerkőcék dudaszóra mesterséges pásztori táncokat jártak. Ez az egész jelenés játszi volt, de nekem mégis igen érzékeny Olyan volt, mint egy gáláns ünnep, mintha Watteau valamelyik képe, vagy Boucher egy hatalmas goblenje elevenedett volna meg a Balaton partján... De megfordult a falak között a nagy, magányos árva szív is, Csokonai, aki a legenda szerint (mert itt már legendák éltetik a magyar poéták neveit!) nagy nyomorogva Csurgóról gyalogláb érkezett Keszthelyre s a ma is híres Amazon vendégfogadó söntésében aludta-virráosztotta át az éjszakát. Reggel aztán elsétált a Festetics-parkba s ott az egyik asztalra a következő epigrammot írta: Festetics! Itt voltam, mint árva poéta, gyalog csak. Ámde mezítláb is szívesen itt vagyok én: Csokonai Vitéz Mihály. Festetics elolvasván a poéta versét, tűvé tette utána a várost, végül is az Amazonban találta meg s onnan vitte hintáján a kastélyba a nagy bohémet. A legenda ugyan azt állítja, hogy Csokonai a helikoni sólemnitásra jött Keszthelyre, ez azonban kronológiai tévedés, mert az első helikoni ünnepet csak 1817- ben rendezték, a költő pedig már 1805-ben meghalt. Csokonai minden bizonnyal a Georgikon egyik iskolai ünnepélyére gyalogolt Keszthelyre, hihetően 1799 nyarán, mert Csurgón 1799 május végétől a következő év februáriusának közepéig helyettes-tanároskodott. A keszthelyi látogatás emléke azonban él s az Amazon legrezesebb orrú törzsvendége is mesél róla. A keszthelyi praxik, a búzakalászos, félrecsapott kalapú, gerundiumnak is beillő ménkű nagy bottal járó gaszdásznövendékek, csupa kegyeletből a nagy költő iránt, maguk is át-át virrasztanak egynéhány éjszakát az Amazonban. S e tradíció erősen terjed, már a másik híres fogadóban, a Bocskayban is vannak hívei. A praxik egyébként is a nyughatatlan poétával, együtt vallják, hogy ha ihatnak jó borocskát, gondjaik csücsülnek... Este van, mire a parkba érek. A susogó hársak és bólogató platánok lombjai között az esti teóricál halkan, alattuk pedig még csendesebb párok merengenek. A fák között idelátszik a parti sétány lámpáinak fénye, a Balaton zúg s a parti sziklákat csandossa. a két szálló fényárban úszó terraszán Lavotta kesergőjét játssza a zenekar. Ha behunyom, a szemem, vagy a tóra tekintek ki, amelyre már ráereszkedett az éjszaka a százesztendő előtti Keszthely ízét érzem a szívemben.. A magyar Webwarét... Holnap, holnap pedig kinyitom a szemem, s megnézem, milyen a mai Keszthely ... (Turáni.) it Baja város fölszabadulásának ünnepe Baja, aug. 21.5 dr. Gonczlik Kálmán mondotta az (A Nép tudósítójától.)ünnepi beszédet. A díszközgyűlés után a Szentháromság-téren tábori mise volt, nanem ilyet térzene követett. Déliben a város szegényházában ápolt szegények között közadakozás útján gyűjtött élelmiszereket osztottak ki. A sportegyesületek nagyarányú sportünnepséget tartottak. Az ünnepséget gyermekszépségverseny, babakorzó és kerékpáros virágkorzó tarkította. A város az ünnepség alkalmából lobogódíszt öltött. Baja város nagy ünnepség keretében ünnepelte meg a város felszabadulását a szerb megszállás alól, ami tudvalévően 1922 augusztus 20-án ment végbe. Az ünnepség augusztus 19-én este nagy lampionos csónakfelvonulással kezdődött, amelyet a tűzoltózenekar zenés takarodója követett. Augusztus 20-án az ünnepséget zenés ébresztő vezette be. Reggel ünnepi közgyűlés volt a városháza dísztermében, amelyen Mindenfelé bérharcok dúlnak a textiliparban Mi a bérmozgalmak oka? — A NÉP tudósítójától — Nem régen ért véget az angol textilmunkások hatalmas bérmozgalma, amely a textiliparban — mint a jelek mutatják — nem volt elszigetelt jelenség. A textilipar felett állandóan ott függ a bérmozgalmak, sztrájkok Damokles kardja. Ennek oka egyesegyedül, — mint erre A NÉP számtalanszor rámutatott — az, hogy a textilipar soha, sehol sem űzette úgy munkásait, mint egyéb iparágak. Ez a magyarázata egyúttal annak is, hogy a textilgyárak még a legrosszabb gazdasági konjunktúra idején is tudták prosperálni, mert semmiféle iparág sem dolgozott olyan kis bérekkel és nagy haszonnal, mint a textilipar. " Magyarországon a textilipar által előállított cikkek a legdrágább ipari cikkek közé tartoznak. Ezzel szemben a munkásokat a leghitványabb keresetekből engedik tengődni. A magyar texti i gyárakban a munkások túlnyomó része 60—150.000 korona közötti keresetet érhet el. Alig egyes hányada a munkásoknak, mely a 200.000 koronás heti keresetein felül bír keresni. Ez az oka annak, hogy amíg a magyar iparágakban nagy a munkásfölösleg, addig a textilipar munkáshiányról panaszkodik. A textilipar azért nem bírt elég magyar szakerőt évtizedek alatt kitermelni, mert senki amíg más munkakörben el bírt helyezkedni, nem sietett olyan iparágban munkát vállalni, ahol nehéz munka mellett is éhezni kénytelen lett volna. Kizárás készül a cseh textiliparban A csehszlovák textiliparban hónapok óta tart a bérkérdés miatt a huzavona. A munkások és a munkaadók között fennálló kollektív szerződés áprilisban lejárt. A munkások a szerződést 7—10 százalékos bérjavítás mellett voltak hajlandók megújítani. Augusztus 1-ig több tárgyalás volt eredmény nélkül. A munkaadók végre augusztus 15-re végleges választ ígértek. Egyes gyárakban azonban a türelmét vesztett munkások nem várták be ezt a dátumot . Prágában, Chotzenben és Königmhofban több gyárban sztrájkba léptek. Erre a cseh munkaadók szerződésszegéssel vádolták meg a munkásokat s úgy döntöttek, hogy retorzióképen augustus 29-től kezdve kizárják a mnkásokat. A kizárás mintegy 47.000 munkást érint, mert a német vidékeken működő gyárak megadták a munkások 7—10 százalékos bérkövetelését, melyet a drágaság emelkedésénél fogva jogosnak találtak, csak a cseh gyárosok tagadták azt meg s ráadásul az eddigi béreket is lenyomták. Jelenleg egy textilmunkás 80—90 cseh koronát keres hetenként. A teaztilmunkásnő 18 munkanapra 125 koronát kap, holott a szerződés szerint 143 koronát kellene keresnie neki. A szászországi textilmunkások is bérharcban állanak A szász textiliparban is küszöbön áll a bérharc kitörése. A munkaadók kijelentése szerint a munkások kizárása küszöbön áll s elkerülhetetlen. Tegnap és tegnapelőtt Berlinben, a birodalmi munkaügyi miniszter elnöklésével tárgyalás volt a munkások és a munkaadók között. Ez azonban eredmény nélkül oszlott széjjel, mert az új kollektív szerződés megkötésébe csak a bérek redukálása mellett mennének bele. Ez a tárgyalás a békekísérlet utolsó fázisa volt. A munkaadók úgy határoztak, hogy szeptember 1-re az öszszes munkásoknak felmondanak és kizárják őket. A kizárás esetén 250.000 textilmunkás veszíti el keresetét. A magyar textilipar helyzete A magyar textilmunkások évek óta sürgetik helyzetük javítását. Azonban hiába appellálnak a józan belátásra s arra, hogy a kérdés rendezését nemcsak a munkások, hanem a textilipar eminens érdeke is követeli, ez a kívánságuk süket fülekre talált. Rendezetlen nemcsak a munkások bérkérdése, hanem az előmunkások, mesterek és főmesterek jogi helyzete is. Ezeknek a huzavonája már annyi keserűséget szűrt öszsze a munkások lelkében, hogy, csak egy kis szikra kell hozzá, hogyfellángoljon a harc a magyar textiliparban is. Ezeket a nagyszerűen taktikázó Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületének, és figyelmébe ajánljuk.