Rómer Flóris (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 6. KÖTET (1872)
1872 / 10. füzet - A székesfejérvári várkapu toronyról
Ő egy bronz pecsétnyomóra figyelmezteti a „Népújság" szerkesztőjét. A pecsétnyomót Szabó József esperes úr 1835 — 36 körül Szabad-Szállásán, az akkori főjegyző Balogh József szívességéből látta. Hogy hol találtatott bizonytalan. A kérdéses pecsétnyomót közlő úr szívességéből, lenyomata után ide mellékeljük. Alakja : csúcsos monorit. Körirata: „ S GUIDONIS CANNONCOLOCO(1. 1. ábra.) Belül egy madár, talán galamb, felfelé tartott csőrrel czimertanilag balra, egy gömbön áll. Talán sikerülend okmányok közt ezen egyházférfit fölfedezni; a pecsétet magát a XIV-dik századba helyezhetjük. A pecsétnyomónak felső végén füle is volt. Kik az eredetit látni óhajtják, mint Szabó úr mondja — forduljanak szabadszállás tanácsához vagy említett jegyző úrhoz. A másik levelet Sinka Mihály gyulafehérvári papnövendék intézte, melyben különösen egy érdekes kőbaltáról — nép nyelvén tüzes mennykőről — ír, melyet több régiségei közt őriz, miután egy padláson hol 100 évig hevert, a tudomány számára megmentette. A székesfejérvári várkapu toronyról. A lapunkban többször említett toronynak, melyet most rombolnak le Hattyuffy Dezső érdekes leirását közli a székesfehérvári lapban is. E bontandó kaput budainak nevezték, mig a hajdani vár másik kapuja, a palotai, már e század elején elpusztult. A történet lapjain csak egy eseményt olvasunk, melyben az írók e kapuról névleg is megemlékeznek, ez az 1543-ik évi harcz, mely Székesfejérvár elfoglalásával végződött. A kaputorony ezentúl folytatott nagy csaták alatt számtalanszor megrongáltatott, mit azon különféle építészeti anyag is mutat, melyből jelenleg áll, melylyel ostromok után kijavíttatott. — I. síkra.