Pulszky Károly (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 14. KÖTET (1880)
1880 / 8-10. füzet - HAZAI ADATOK AZ ARCHAEOLOGIÁHOZ
akasztó hurokkal ellátott, féltorqyes alakú nyakékesség— Öthalmon 2 ilyen találtatott — csupán használatánál fogva érdekes, ugyanis a csontváz nyakcsigolyáit hátulról körítő, s így előre álló két hurkos végéről vagy a 2. b. c. alatti ékszerek függöttek le, vagy ami valószínűbb : miután ezen két ékszer bezárva találtatott, s így a hurokba alig lehetett akasztva — zsinórra fűzött gyöngysor két vége volt hozzá erősítve. Ezen utóbbi feltevés alapján a 2. b. 2. c. alatti , ezüst sodronyból igen ízlésesen készült 2 darab ékszer, melynek sodronytekercsei közé 3 — 3 csiszolt carniol gyöngyszem van fonva, nem lehet egyéb mint fülbevaló. Ehhez hasonló két bronz példányt már bir múzeumunk, egyet Pécsről (1870) s egy töredéket Ó-Budáról (1869). Az előbbivel Constantius (350—360) érmét, az utóbbival Valentinianus érmét találták, s habár az érem kopott volta miatt nem is tudjuk, hogy hányadik Valentinianusé volt ez érem, annyit állíthatunk, hogy a 4-ik század végéről vagy az 5-ik elejéről való e lelet, mert E Valentinianus 364-ben kezdett uralkodni, a III-ik pedig 455-ben végző uralkodását. Ugyanezt állíthatjuk nem csak eme régibb két gyöngyös ékszer koráról, hanem az öthalmi két hasonló ezüst fülbevalóról is, részint a feltűnő hasonlósága miatt, részint pedig azért, mivel Othalmon szintén találtatott néhány 3-ik s 4-ik századbeli érem. Ezen elősorolt fém tárgyak kapcsában megemlíthetjük még a sírokban talált gyöngyöket. (LIE tábla 11. szám) Ezek nagyságra és alakra nézve igen váltakozók; vannak ugyanis apró téglányalakú csiszoltak, hatszögű lecsiszolt tompa élűek, szívalakúak, gömbölyűek, tojásdadok, továbbá diónagyságnyi, hosszúkás gömbalakúak, lapos négyszögletesek, monorúak s sziverúek. Anyagra és színre nézve szintén nagyon különböznek egymástól ; vannak ugyanis üvegből, carneol-, calcedonból, fehér krétaszerü anyagból s vörös, zöld, kék, fehér, sárga gyurmaféle anyagból, és tökéletesen megegyeznek a múzeumban levő, több helyről való római sírokban talált gyöngyökkel. Mindezek után a sírokban talált edényekről kell még röviden szólanunk. Alakjukra nézve oly nagy változatosságot mutatnak, hogy a 66. darab ép edény közt két egymáshoz hasonló nem található. Nagyságra nézve is nagyon különböznek, amennyiben a legnagyobb edény magassága 6,4 méter a legkisebb pedig 003 m. Technikai kivitelükre nézve két osztályba sorozhatók, t. i. téglavörös s barnás színű, korongon készült, finoman égetettekre LIII. tábla 4., 5., 6., 8., 11., 14., 16. számok) s durva szénnel kevert szemcsés fekete vagy sárga agyagból kézzel idomítottakra, melyek csak inkább kiszárítva, mint kiégetve lettek (LIII. 1., 2., 3., 7., 9., 10., 13., 15. sz.), ezt mutatja az, mi a töréshelyeken látszik, hogy a szélek vörösre égetvek, a belső részek pedig egészen feketék. Oldalfalazatuk vastagsága a 2 millimétertől egész 2*5 centiméterig változik. Külszínük szintén változó; vannak: 1. kívül belül 1 Muzeumi jegyzőkönyv 1870. Aug. 13. 185 sz. 2 u. o. 1869. 166. sz. Mindkettő n. muzeum II. szoba, 6. (?) szekrény.