Pulszky Károly (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 4. KÖTET (1884)

1884 - HAZAI ADATOK AZ ARCHAEOLOGIÁHOZ - DR. UNDSET INGWALD: Az oroszi lelet és a magyarországi bronzleletek

Ismeretes előttem, hogy a magyarországi bronzleletek inkább szórványosan vagy ú. n. depot-leletekből kerültek elő, s csak ritkábban sírokból. Már előbb volt alkalmas munkámban kimutatni­ a magyarországi bronzkori ú. n. depot­leleteknek három alcsoportra való felosztását s az európai leletekhez való viszonyát, nevezetesen : i. kereskedelmi letéteményeket, melyek jobbára ép és még használatban sem levő tárgyakból állanak, melyekben gyakran egy és ugyanazon eszközöknek egész sorozatát találjuk, — a melyek hihetőleg keres­kedelmi czélokra szánt árukészleteket képeztek ; I. öntőműhelyek maradványai, melyek még nem tökéletesen kész eszkö­zökből, megöntött, de még ki nem csiszolt tárgyakból, bronzrögökből, salak, bronzhulladék, nyers, feldolgozatlan érczből stb. állanak ; igen sokszor találunk ilyen leletekben már használatban volt, de összetört vagy elkopott darabokat, melyek valószínűleg újra beolvasztás czéljából kerültek oda ; 3. Kincs- vagy fémleleteket, rendesen agyagedénybe zárt bronztárgyakat, melyek részben még ép, részben már törött eszközök, bronzrögökkel és külön­féle hulladékokkal vegyesen fordulnak elő s egészben csak characterét mutatják az egykor teljes bronz szerszámkészletnek. Gyakran tapasztaljuk, hogy ezen lele­tek közül némelyek a második csoportbeliekhez hasonlítanak, illetve sorakoznak, a­mennyiben gyakran oly czélból gyűjtöttek össze a már elhasznált bronz eszközök, hogy azokat az őskori bronzműves az olvasztó-tégelybe juttassa s újból feldolgozza. Más ilynemű leletek a kincs jellegével bírnak : elrejtett értékes tárgyak vagy felgyüjtött nemes érezek, melyeket a föld gyomrába rejtettek s tulajdonosaik azokat a hirtelen bekövetkezett s előre nem látott körülményeknél fogva nem emelhették ki s így maradtak rejtekhelyükön. Sok ilyen leletet úgy magyaráznak, hogy azok áldozatképen lettek elásva ; t. i. az értékesebb holmik egy részét az ősember fogadalomból — ex voto — rejtette a földbe az istenek­nek vagy a meghaltak szellemének hozott engesztelő áldozatot az agyagedénybe zárt s elásott kincsek által. Ilyen leletekről különösen Európa északi vidékeire vonatkozólag értesít bennünket egy izlandi író a XIII. század elejéről (Laorre Sturlason), ki azt írja, hogy az őskori pogány időkben az volt az emberek hite, hogy a túlvilági életben minden ember azzal fog élni s azt fogja használni, mit vele a sírba temetnek, vagy a mit ő maga ás el a földbe. Az északi sarki országokban a pogány világ utolsó századaiból (8—10. sz. Kr. u.) igen sok depot-lelet fordul elő, melyek hihetőleg ezen átszármazott hagyományban lelik magyarázatukat. Az ilyen leletekből kiindulva, Laorre Sturlason fentebb említett közlésének alap­ján analóg leleteket találunk a régibb időkből, nevezetesen a bronzkorból is , és a­mennyiben a többi bronzcsoportokban is teljesen hasonló leletek fordulnak elő, ezeknek megvilágítása czéljából is folyamodhatunk az ős­északi traditióhoz, mely egy «hajdani pogány vallásról emlékezik». Itt nem is annyira az elásott kincsek karakterét feltüntető leletekről van szó, mint inkább azokról a határozott jellegű kisebb depot-leletekről, melyek az eszközöknek bizonyos sorozatát tartalmazzák, melyek egy férfi vagy nő teljes 2 Études sur l'âge de bronze de la Hongrie.

Next