Pulszky Károly (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 4. KÖTET (1884)
1884 - HAZAI ADATOK AZ ARCHAEOLOGIÁHOZ - DR. UNDSET INGWALD: Az oroszi lelet és a magyarországi bronzleletek
Ismeretes előttem, hogy a magyarországi bronzleletek inkább szórványosan vagy ú. n. depot-leletekből kerültek elő, s csak ritkábban sírokból. Már előbb volt alkalmas munkámban kimutatni a magyarországi bronzkori ú. n. depotleleteknek három alcsoportra való felosztását s az európai leletekhez való viszonyát, nevezetesen : i. kereskedelmi letéteményeket, melyek jobbára ép és még használatban sem levő tárgyakból állanak, melyekben gyakran egy és ugyanazon eszközöknek egész sorozatát találjuk, — a melyek hihetőleg kereskedelmi czélokra szánt árukészleteket képeztek ; I. öntőműhelyek maradványai, melyek még nem tökéletesen kész eszközökből, megöntött, de még ki nem csiszolt tárgyakból, bronzrögökből, salak, bronzhulladék, nyers, feldolgozatlan érczből stb. állanak ; igen sokszor találunk ilyen leletekben már használatban volt, de összetört vagy elkopott darabokat, melyek valószínűleg újra beolvasztás czéljából kerültek oda ; 3. Kincs- vagy fémleleteket, rendesen agyagedénybe zárt bronztárgyakat, melyek részben még ép, részben már törött eszközök, bronzrögökkel és különféle hulladékokkal vegyesen fordulnak elő s egészben csak characterét mutatják az egykor teljes bronz szerszámkészletnek. Gyakran tapasztaljuk, hogy ezen leletek közül némelyek a második csoportbeliekhez hasonlítanak, illetve sorakoznak, amennyiben gyakran oly czélból gyűjtöttek össze a már elhasznált bronz eszközök, hogy azokat az őskori bronzműves az olvasztó-tégelybe juttassa s újból feldolgozza. Más ilynemű leletek a kincs jellegével bírnak : elrejtett értékes tárgyak vagy felgyüjtött nemes érezek, melyeket a föld gyomrába rejtettek s tulajdonosaik azokat a hirtelen bekövetkezett s előre nem látott körülményeknél fogva nem emelhették ki s így maradtak rejtekhelyükön. Sok ilyen leletet úgy magyaráznak, hogy azok áldozatképen lettek elásva ; t. i. az értékesebb holmik egy részét az ősember fogadalomból — ex voto — rejtette a földbe az isteneknek vagy a meghaltak szellemének hozott engesztelő áldozatot az agyagedénybe zárt s elásott kincsek által. Ilyen leletekről különösen Európa északi vidékeire vonatkozólag értesít bennünket egy izlandi író a XIII. század elejéről (Laorre Sturlason), ki azt írja, hogy az őskori pogány időkben az volt az emberek hite, hogy a túlvilági életben minden ember azzal fog élni s azt fogja használni, mit vele a sírba temetnek, vagy a mit ő maga ás el a földbe. Az északi sarki országokban a pogány világ utolsó századaiból (8—10. sz. Kr. u.) igen sok depot-lelet fordul elő, melyek hihetőleg ezen átszármazott hagyományban lelik magyarázatukat. Az ilyen leletekből kiindulva, Laorre Sturlason fentebb említett közlésének alapján analóg leleteket találunk a régibb időkből, nevezetesen a bronzkorból is , és amennyiben a többi bronzcsoportokban is teljesen hasonló leletek fordulnak elő, ezeknek megvilágítása czéljából is folyamodhatunk az ősészaki traditióhoz, mely egy «hajdani pogány vallásról emlékezik». Itt nem is annyira az elásott kincsek karakterét feltüntető leletekről van szó, mint inkább azokról a határozott jellegű kisebb depot-leletekről, melyek az eszközöknek bizonyos sorozatát tartalmazzák, melyek egy férfi vagy nő teljes 2 Études sur l'âge de bronze de la Hongrie.