Hampel József (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 16. KÖTET (1896)
1896 / 2. füzet - KÜLÖNFÉLÉK - SEMPER, HANS: Kora-keresztény elefánt- és egyéb csontdomborművek a Magyar Nemzeti Múzeumban
KORA-KERESZTÉNY ELEFÁNT- ÉS EGYÉB CSONTDOMBORMŰVEK A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN. A magyar Nemzeti Múzeum régiségosztályában egy sorozata látható az elefánt- és egyéb állatcsontból faragott, kora és késő középkori domborműveknek, amelyeket, daczára annak, hogy legnagyobb részek jelentékeny művészettörténeti érdekességgel bír, mindeddig a szakirodalomban, kivált a nem magyarban, csak kevés figyelemre méltattak és csak hiányosan írtak le. Tudomásunk szerint eddigelé csak Bock F. tárgyalta őket felületesen, a « Mittheilungen der S. A. Centralcommission stb. » XII. köt. 117. oldalán és ebből az ismertetésből van merítve a mit Westwood említ rólok könyvében «A descriptive Catalogue of fictile » Ivories etc. London, 1876., 465. old.» Ő maga nem látta a domborműveket és csakugyan ismétli is kútforrásának tévedéseit. E sorok írója azt véli tehát, hogy nem végez hiábavaló munkát, ha a középkori plastikának ez apró alkotásait alaposabban ismerteti. Igaz, hogy csak fényképeiket tanulmányozhatta, minek következtében a külső állapotnak leírásánál számos részlet esetleg elmarad és szekrénykéknél s egyéb efféle tárgyaknál, amelyeknek csak egyik oldala látható a fényképen, le kell mondania az ábrázolások teljes leírásáról. Ez utóbbi akadály, a jelen alkalommal, nem okoz nagyobb nehézséget, mert a Nemzeti Múzeumnak itt tárgyalt emlékcsoportjában egyetlenegy tárgy fordul elő, amely több díszített felülettel bír, a többinek mind, csak egyik lapja domborműves. Ami pedig az efféle emlékek stílusának tanulmányozását illeti, a fénykép az eredetinek meglehetősen megbízható pótlékát szolgáltatja. Szerző ezúttal a koraközépkori csontfaragások tárgyalására szorítkozik s más alkalomra tartja fenn a későbbi középkorból valónak, a goticus thékának ismertetését. I. Воск г. szám alatt elefántcsonttáblát említ, magassága 0,232 m., szélessége 6696 m. Szélét hornyolt keret veszi körül, a melyben egymás fölött két domborműves mező látható. A fölsőnek magassága 042 Arch. Értesítő 1896. 3. füzet 13