Hampel József (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 18. KÖTET (1898)
1898 / 3. füzet - EMLÉKEK ÉS LELETEK - NAGY GÉZA: Magyar kardok
230 ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ. 82 cm. széles, 4-з cm. magas; az egyenes keresztvas hossza 17,3 cm. A középső kard markolatgombja hasonló a szablyákéhoz, a keresztvas azonban egyenes, ami, de különösen a gombba vésett kereszt körülbelöl egy vagy másfél századdal korábbinak mutatja a szablyáknál. 1889-ben találták Oros községtől délre s ugyancsak Czapáry A. ajándéka. Hossza 122 cm., ebből a penge 95 cm. szél., tövénél 5'6 cm. A gomb mag. 5'з cm. A keresztvas hossza 21'4 cm. * A nyugoti szabású szablyák mellett már a XVI. század elején el voltak terjedve nem csupán a köznemességnél, hanem főurainknál is a régi keleti hagyományos formában készült szablyák is. I. Miksa császár önéletírása, az 1497—1501. közt tollba mondott s 1517-ben sok rajz kiséretében megjelent « Weisskunig» * a magyarokat csakis ilyen keleties jellegű szablyákkal ábrázolja. A fentebbiekben ismertetett nyugoti szablyát csak egyet találunk, a 286-ik lapon, mely azt a jelenetet ábrázolja, midőn vadászat közben Miksához követség érkezik s tudatja vele, hogy a törökök megverték a horvátokat. Nem a követnek, hanem a Miksa kíséretéhez tartozó egyik magyar ruhás alaknak van ilyen ,- alakú keresztvassal ellátott szablyája.** Jellemző különben a magyarságnak a keleti és nyugati világ közé eső helyzetére nézve, hogy míg a «Weisskunig» keleti szabású karddal ábrázolja a magyart, a török emlékek, mint II. Szulejmán történetírójának, Cselalszade Musztafának miniature-ökkel díszített krónikája a mohácsi ütközet képén, nyugati típusú szablyával különböztetik meg a magyarokat a törököktől.*** A XVI. századtól kezdve a magyar kardmarkolat típusa egészen külön vált a nyugati népeknél divatozó markolatformáktól s úgy a markolatvég, mint a keresztvas alkotásában többé-kevésbbé keleti befolyás alatt fejlődött. Többféle változatban találjuk ezeket, de mindegyiknél megállapítható, hogy az egyes formák a XVI. század elejétől kezdve egymás mellett divatoztak, úgy hogy a markolat és keresztvas idomából nem mindig lehet korukat megállapítani. Még leginkább azok viselik magukon a régiség bélyegét, melyeknél a markolat, miként a honfoglaláskori szablyáknál, kissé ferde állásban . Újabban kiadta a bécsi udvari gyűjtemények igazgatósága, mint a «Jahrbuch der kunsthist. Sammlungen d. Kaiserhauses» VI. kötetét. (Bécs, 1888.) ** Az utolsóelőtti lapon (413) is van egy magyar főúr nyugoti szabású kardmarkolattal ábrázolva, de a kard többi része nem látszik s így nem tudjuk, szablyát vagy pallost akar-e feltüntetni. *** A kép másolatát közölte Szendrei J. (Magyar hadtört. emlékek az ezredéves orsz. kiállításon, Budapest, 1896., 167. 1.), a fényképi fölvételnél azonban az olyan kisebb részletek, mint a szablya idoma, egészen elmosódtak, de jól kivehetők a Thury Gy. festőművész által készített másolaton, mely a kiállítás után a M. Múzeumba került.