Hampel József (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 18. KÖTET (1898)

1898 / 3. füzet - EMLÉKEK ÉS LELETEK - NAGY GÉZA: Magyar kardok

232 ARCHAEOL­OGIAI ÉRTESÍTŐ, leveles párkányzata, mely sodronyzománczos kelyheinken többször ismétlődik, arra vall, hogy a szablya a XVI. század első felének is a legelejéről vagy még a xv. század végéről való. Rajzát a mellékelt III. és IV. táblán Szendrei után * itt adjuk. Egész hossza 86 cm., ebből a pengére 74 cm. esik. A markolatnak ez a ferdesége sem a török, sem a xvi. század derekánál későbbi magyar kardokon nem tapasztal­ható, mert ezeknek csak a vége, de nem az egész markolat van meg­hajlítva ; nem lehetetlen tehát, hogy itt a régi magyar szablyaforma hagyományával van dolgunk. A­mi a keresztvas idomát illeti, abban is van, a mi honfoglaláskori szablyáink szolyvai tipusára emlékeztet ; rövid és széles, mint ez, közepe rhombus idomba megy át, mely alul­fölül rövid tüskében végződik, két ága vége felé kiszélesedik, de nem tojásdad, hanem rhombus alakot képez. Jellemző sajátsága még, hogy közepén úgy hosszában, mint keresztben a tüskén át élesen körvonalazott gerincz fut végig. A keresztvasnak ezen idoma, úgy lát­szik, csak a XVI. századbeli vagy a még ko­rábbi kardokat jellemzi. Szendrei János a czí­meres levelek magyar viseletképeiről írt ta­­­nulmányában (Arch. Ért. XI. k. 5. füz.) két ilyen keresztvasú szablyát közöl, melyet azért említünk meg, mert pontosan vannak datálva. Az egyik, melynek rajzát itt újjólag adjuk, Záray Lázár 1533 június 16-án kelt és János király által adott nemesi levelében fordul elő s annyiban is felhívja figyelmünket, mert a kardon a vércsatornán kívül a keresztvas * Magyar hadtörténelmi emlékek az ezredéves országos kiállításon. Budapest, 1896. 537—538. l.

Next