Hampel József (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 18. KÖTET (1898)
1898 / 3. füzet - EMLÉKEK ÉS LELETEK - NAGY GÉZA: Magyar kardok
234 ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ. A XVI. század folyamán a keresztvas ezen tipusa átalakult s előbb a két ág keskenyedett meg s a végén kis gömbbe ment át, aztán a közepén végig futó gerincz is elmaradt, csupán a közép rész rhombus idoma tartotta fenn magát. Az átmeneti formát tünteti föl a IX. t. 3. sz. alatti kard keresztvasa, melynél még megvan a gerincz, de a gömbös ágak már keskenyek. A kardot a M. N. Múzeum Jankovich Miklós gyűjteményéből szerezte (jelzése Arm. Jank. 103) s elég ép állapotban maradt fenn. Megvan fekete bőrrel borított és sárgaréz pántolással ellátott fatokja ; markolatának faborítéka öt-öt kis aczélszeggel van ráerősítve ; a kettős völgyeletű penge foka hegye felé kiugrik s ettől kezdve mindkét részén ki van köszörülve. Hossza 82 cm., ebből a penge 70^5 cm. A penge szélessége tövénél 3 cm. Ennél már fegyverkovács-bélyeget is találunk, ú. m. a keresztvas alatt a pengeélnél azt a . å в . alakú bélyeget, mely Balassa Menyhért, aztán Ostrosich Miklós kardján is (1. VII. tábla 3.) előfordul s xvi. századbeli milanói, genuai és velenczei fegyverkovácsok alkalmazták különösen szablya- vagy ú. n. fringia-pengéken alább pedig két sorban CCCIIICCCIII alakú jegyek láthatók, melyek alighanem valamely föliratnak vagy névnek értelmetlen utánzatát képezik. Erre vall a Magyar N. Múzeum egy másik szablyája, melynek pengéje szintén kettős völgyeletű, mint amaz s egyik oldalán a következő két soros, már itt is romlott, de valamivel épebb fölirattal van ellátva : C ICNNINIh NlNIO I OlNN I I S IVNI I 1 , a minek talán «Giovanni Ninio» név felel meg, ha ugyan nem a hires milanói fegyverkovács, Antonio Piccinino (f 1589.) neve. Tekintve, hogy a török uralom alatt 5. szám. nálunk nagyon keresettek voltak a fringia-pengék vagyis MAGYAR SZABLYA azokt, melyeket olasz készítményekként török és délszláv A SZABOLCSI . . . , MÚZEUMBAN. fegyverkovácsok bocsátottak áruba : * nagyon valósziu, hogy túlnyomó részük egyszerű utánzat volt s nem * Ezt az elnevezés mutatja, mely a török «frengi» (frank, olasz) szónak délszlávos alakja. Frengi-penge, fringia-penge, tehát a. m. olasz penge. Mivel azonban a magyar az ilyen pengékre a balkáni elnevezést alkalmazta, ez világosan mutatja, hogy nem azt nevezte fringiának, amit közvetlenül az olaszoktól kapott, hanem amit a balkáni fegyverkovácsok árultak neki.