Hampel József (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 25. KÖTET (1905)
1905 / 1. füzet - EMLÉKEK ÉS LELETEK - CSALLÁNY GÁBOR: Régi magyar emlékek a szentesi múzeumban
EMLÉKEK ÉS LELETEK. 33 nyelve lapul, mély barázdával és ezt két oldalról határoló ívelt bordadíszből ; nyelve vasból való ; teste áttört, rajta a középtengely irányában álló inda alúl kétfelé ágazik, a két ág aztán ívesen hajlik föl a keretig s aztán vissza kifelé és kecses görbület után a vége hozzátapad az oldalszárhoz, alul félkörösen hajló és végei felé kívül ívesen görbített borda zárja be az egészet, alján három gömböcsdíszszel. Avarkori a következő hét sír (609—615.) keletnyugati irányban feküdt és üres. Börzsönyi Arnold: RÉGI MAGYAR EMLÉKEK A SZENTESI MÚZEUMBAN. Miként a legtöbb múzeumban, úgy a szentesiben is a honfoglaláskori és az «Árpádházi * királyok korabeli» leletek - a többi, sokkal korábbi kori leletekhez viszonyítva — a leggyengébben vannak képviselve. Hogy épen a bennünket magyarokat legjobban érdeklő, mondhatni nem is olyan régen letűnt kor emlékei oly gyérek, az abban találja magyarázatát, hogy az ősmagyarok, különösen a szorosabban vett honfoglaló magyarok, nem csoportosan, ú. n. sorosan temetkeztek, természetes tehát, hogy feltalálásuk legtöbbször a véletlentől függ. Már sokkal több a későbbi, az ú. 11. árpádházi királyok korabeli lelet, mert már akkor — mint állandóan egy helyen lakó keresztényeknél — gyakoribb a rendszeres, soros temetkezés, bár szerintem, még itt is inkább csak az egyes családok külön-külön való temetkezését vélem felismerni. E későbbi, csoportos temetkezésnél ritkábbak az egész lóval való együtt eltemetett csontvázak, mert itt legtöbbször csak a ló feje és a négy patája fordul elő, és még az előbbieknél sok tárgy található, addig az utóbbiaknál — legtöbbször csak a vaszablák és vasbaltán kívül — alig van valami és ezek is egészen más jellegűek. E későbbi kori — nem lovas sírokban — már jóval több tárgy található, de ezek már nem azt az Ázsiából magukkal hozott ősi typust képviselik, ezek már az azelőtt itt lakott népek, különösen a szlávokéival vegyültek, ilyen a nyakperecz, valamint a halánték, vagy hajgyűrűk, milyenek a szlávoknál már használatban voltak, még a korábbi honfoglaláskori lovas-sírok mellékleteit s az azokon levő díszítési motívumokat nem találták. A szentesi múzeum abban a szerencsés helyzetben van, hogy e korú leletei között, néhány új alakot és több díszítési változatot tud felmutatni. E körülmény indított arra, hogy a szentesi múzeum eddig még nem ismertetett ősmagyar leleteit leírjam és azok némelyikét képekben is bemutassam. A leleteket négy csoportba osztva ismertetem, és pedig: I. Pogány magyar lovas-sirok ; II. Pogány magyar nem lovas, női sírok; III. Árpádházi kirá l Szerintem helyesebb az e korbeli leleteket «Árpádházi királyok korabelinek», mint «Árpád-korinak» nevezni, mert Árpádkori alatt épen csak az Árpád idejéből származó leleteket és nem az Árpádházi királyok korabeli leleteket lehet érteni. Arch. Értesítő, 1905. 1. füzet.