Hampel József (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 27. KÖTET (1907)
1907 / 1. füzet - EMLÉKEK ÉS LELETEK - HAMPEL JÓZSEF: A magyar nemzeti dísz keletkezése
EMLÉKEK ÉS LELETEK. A MAGYAR NEMZETI DÍSZ KELETKEZÉSE. A Magyar Nemzeti Múzeum nagytermében nyilvánosan tartott előadási sorozat alkalmából 1907 február 4-én foglalkoztam a magyar dísz keletkezésének kérdésével és mivel a rövidre szabott idő hosszabb kitérést nem engedett, fölfogásomat csupán néhány mondatba foglalhattam, most valamivel bővebben tárgyalhatom a homályos kérdést. Szerintem a dolmánynak nevezett ruhadarab eredete a kérdés sarkpontja. A nyelvtörténeti szótár és az oklevélszótár egyaránt tunkának mondják és az elnevezésre a legkorábbi adatok a XVI. század elejére utalnak. A tunica elnevezés helyes megjelölés, mert a dolmány csakugyan a tunica utódja. A tunica, mint a férfiak és nők közös öltönydarabja, túléli az ókort, használatban van a középkorban és miként már Varjú helyesen megjegyezte, azt a tendentiát követi, hogy folyton szűkebbé, feszesebbé válik, annyira, hogy Olaszországban már a XIII. században a férfitunicát hol alul, hol fölül a mellen fölhasítják. A testhosszában közepett fölhasított tunicából lett Olaszországban a sopracotta nevű ruhadarab, ezt elfogadta Francziaország (surcot) és Németország (Sorket . A sopracotta derékon testhez áll, alul szélesebb, derékon gombolják, derékon alul a nemesi öv szorítja némileg hossza különböző, de soha se ér túl a térden. A női tunka is hasonló átalakuláson megy át, sőt átalakulása jóval gyökeresebb. Midőn a derékhoz való feszülése tűrhetetlenné vált, akkor a mellső hasadékot meghosszabbították néha a derékon túlig is és a hasadék két szélét egymáshoz fűzték, így a hasadékot hol szűkebbre, hol szélesebbre bocsáthatták. A XV. században lépett életbe az a második lényeges változás a női öltönyben, hogy derékban ketté vágták a tunicát, a derékon megmaradt mint külön tag a fűzős Pruszlik,** a derékon aluli rész pedig átvíltozott «vertigal»-lá, «vertigad»-dá (erényőrző) szoknyává. * Arch. Ért. 1900. 422. 1. ** Középkori németséggel «Preisz», valószínűleg ebből lett «Preiszlik», «Pruszlik». Arch. Értesítő, 1907. I. füzet.