Nagy Géza (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 34. KÖTET (1914)
1914 / 2. füzet - CIKKEK. TANULMÁNYOK - KÉMENES ANTAL: Tászoktetői leletekről. (Csíkvármegye Ditró község határa.)
112 ARCHEOLÓGIAI ÉRTESÍTŐ pecsétje (3. és 4. ábra), ami arra vall, hogy semmiesetre sem származnak a jegyek az újabb időkből. A XVII. századbeli szombatosokkal vannak-e összefüggésben vagy még régebbi időkbe mennek vissza? Ez idő szerint nem tudjuk eldönteni. A számszeríjjalakú (az I. táblán az utolsó) jegy után akár az 1400 körüli időkre is következtethetünk s ebben az esetben csakugyan igazolva lenne az a véleményünk, hogy a XVII. századbeli szombatosság nem egyéb, mint a székelyeknél lappangó zsidózásnak a feléledése, mely a kozárok (és kabarok) zsidó vallásával függ össze. Ditró vidékének félreeső volta nagyon megmagyarázná, hogy ott századokon át lappanghatott a zsidózás anélkül, hogy tudomással bírt volna róla az egyházi és világi hatóság egész a XV. század elejéig, amikor a Csehország felől elterjedt huszita mozgalmak nálunk is ráterelték az egyház figyelmét a mindenfelé elterjedt «eretnek» tanokra. Tudjuk, hogy épen a Székelyföldről sokan menekültek az üldözések elől Moldvába s épen azért nem tartom kizártnak azt az eshetőséget, hogy a Salamon pecsétjével ellátott jászoktetei föliratos jegyek ilyen 1400 körüli zsidózó eretnekektől valók. De az sem lehetetlen, hogy kincskeresőktől származnak. A Salamon pecsétjét ördögűző jegynek is alkalmazták. Az is meglehet, hogy e jegy keltette föl a kincskeresőkben azt a gondolatot, hogy az így megjelölt kövek alatt kincs van elrejtve, különben pedig csakugyan az egykori zsidózás emlékei. A kérdés eldöntése sokféle hozzászólást tesz szükségessé s és azért, ha nem is csatlakozunk Kémenes úr felfogásához s már csak a számszeríjjalakú jegynél fogva sem vihetjük vissza a jászoktetői föliratokat az 1241/43-iki tatárjárásig (a számszeríji elterjedését hazánkban a XIV. század derekánál korábbra semmiesetre sem tehetjük), mint a föliratos jegyek fölfedezőjét, elsősorban is őt illeti meg a felszólalás joga. Szerk. II. Ditrótól mintegy 12 km. távolságra található az 1500 m. magas Tászoktető, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az egész gyergyói fensíkra. A Tászoktetőn kb. 350—400 méter kiterjedésű az a térség, ahol a nyár folyamán Ditró határán végzett kutatásom alkalmából vésetes kőemlékekre találtam. Az itt talált emlékek száma nyolc, melyek közül a legnagyobb 120 m. hosszú, 60 cm. széles és 60 cm. vastag Mózes tábla alakú , kezdetleges faragás nyomát eláruló emlék. A többiek általában kisebb méretű emlékek, rendes termésköveknek látszanak s különböző alakúak. Az emlékek leihelykörülményeiből fontosnak tartom kiemelni, hogy eredetileg annyira be voltak ásva a földbe, hogy csak csekély részük emelkedett a térszín fölé.