Nagy Géza (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 34. KÖTET (1914)

1914 / 2. füzet - CIKKEK. TANULMÁNYOK - KÉMENES ANTAL: Tászoktetői leletekről. (Csíkvármegye Ditró község határa.)

CZIKKEK, TANULMÁNYOK. 125 székely betűkkel egész könyvtárra való fölirat van, ezekről másolatokat is készített s jelentést tett a Nemzeti Múzeum igazgatóságához, hogy ásatá­sokat kezdjen azon helyen, mert ott nagyon sok már eltemetett föliratos kő mutatkozik. A Magyar II. Múzeum igazgatóságánál azonban mit sem tudtak Kemenes úr jelentéséről (nagy későn értesültem, hogy az Erdélyi II. Múzeum igazgatóságához fordult) s azért tőle magától kérdezősködtem a dolog mibenléte felől, melyre aztán az alábbi czikket kaptam rajzokkal és fényképmásolatokkal ellátva. Már a czikk ki volt szedve és teljesen elkészítve az Arch. Ért. februári füzete számára, a­mikor január közepén tudomásomra jutott, hogy a Tászoktetőn nemcsak Kémenes úr tett kuta­tásokat, hanem Kolozsvárról dr. Kovács István osztály-archaeológus és Sepsiszentgyörgyről a Székely N. Múzeum részéről dr. László Ferencz és Csutak Vilmos tanár urak is, sőt a fényképfelvételek Kovács úrtól valók s az Erdély NI. Múzeum tulajdonát képezik, melyek közzétételét magának tar­totta fenn Kovács úr ; szükségesnek láttam tehát, hogy elhalaszszam a czikk közlését s esetleg kiegészítsem az említett urak megjegyzéseivel és tapasz­talataival, a­kiknek megküldtem a czikk kefelenyomatát. Kovács úr az Erdélyi Múzeum kiadványaiban fog beszámolni kutatásainak eredményéről, melyeket még nem tart befejezettnek s a nyáron folytatni szándékozik , így sajnálatomra kénytelen vagyok nélkülözni a fény­kép-másolatokat s pusztán Kémenes úr rajzaira kell szorítkoznom. Csutak és László urak csak a Kövespatak nevű erdőben s a Tölgyesbe vezető út melletti Barlang nevű erdőrészben jártak aug. 4-ikén zuhogó záporban, bokáig érő sárban hegyre föl, völgybe le, de a Kövespataknál egyetlen egy rovásírásos követ sem láttak, mert a­mit székely betűknek véltek, ezerfelé ágazó kőerek vol­tak, a Barlang nevű helyen levő ú. n. Kaába-kőre pedig a nyolczvanas évek vége felé az utat készítő munkások vagy parasztgyerekek vésték föl nevük kezdőbetűit közönséges mai nagybetűkkel, melyekből az egy «Török» családnéven kívül mást nem tudtak kibetűzni. A Tászoktetőn levő székely­betűs jegyekkel televésett köveket azonban már nem látták, a rendkívül kellemetlen időjárás miatt a különben is nehezen megközelíthető helyet nem keresték föl, a ditróiakkal, fuvarosokkal stb. folytatott megbeszélésekből azonban arra a véleményre jutottak, hogy a kérdéses kövek határköveknek tekintendők, melyekre az osztatlan erdőrész tulajdonosainak mindegyike fölvéste a maga «tulajdonjegyét,a­minek Ditróban s a szomszédos falvak­ban, mint dr. Sebestyén Gyula már ismertette, ma is használatban vannak. Hogy pedig biztosítsák a jegyek fennmaradását az idő viszontagságai ellen, gyakran földet vagy mohát hánytak a kövekre, melyek alatt, ha szükség volt, bármikor megtalálhatták az érdekeltek. Bárminek fognak is bizonyulni a tászoktetei feliratos jegyek , rend­kívüli fontosságukat nem lehet elvitatni. Az a körülmény adja meg nagy jelentőségüket, hogy egyik kövön többször ismétlődik az ú. n. Salamon (Dávid)

Next