Varjú Elemér (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 39. KÖTET (1920-1922)
DOLGOZATOK ÉS KÖZLEMÉNYEK - OROSZLÁN ZOLTÁN: A Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárának ásatása Dunapentelén 1922. július havában
rendszer nélkül, kisebb-nagyobb távolságban feküdtek egymás mellett. Feltártunk 66 sírt, melyből 4 kősír, 27 tégla- és cserépsír, a többi földsír volt. A sírok közül ép mindössze 20 akadt, a többi feldúlt és kifosztott állapotban került elő. A nagy intercisai temetőnek ez már az a része lehetett, hova a pannóniai rómaiság utolsó idejében , a IV. század legvégén és az V. század legelején temetkeztek s a sírokat már a népvándorlás első viharai feldúlták és kirabolták. A temető ilyen későkori voltát a leletek igazolják, amelyeket alább részletesen felsorolok, megjegyezvén, hogy az ásatás eredményeinek teljes tudományos feldolgozása folyamatban van. A sírok befedésére felhasznált téglák és cserepek között a LEG (io) IL AD(intrix) és a COH(ors) VII. BR (eucorum) mellett előkerültek FRIGERIDVS V(ir) P (erfectissimus) DVX (Pannoniae Valeriae) és APkVPPI A/MOR(is) bélyegű téglák. Itt már Frigeridus neve is eléggé korhatározó, ha meggondoljuk, hogy a téglák általában másodlagos felhasználásban kerültek a sírokba. A temető késői kora mellett szól a kősírok gyér száma (mindössze négy) s ezek is nagyobbrészt megmunkálatlan nyers terméskőből voltak összerakva; mindössze egy küszöbkő s egy igen szerényen faragott párkánytöredék volt közöttük. A sírok fekvése többnyire (a kő- és téglasírok kivétel nélkül) keletnyugati irányú volt, a földsírok ellenben másféle elhelyezéseket is (északdél, északnyugat, délkelet stb.) feltüntettek. A téglasírok keresztmetszetűek, ritkábban keresztmetszetűek voltak. Akadt olyan sír is, melyet csak egy sor rézsútosan fektetett (keresztmetszetben) cseréppel borítottak. Az 57. számú sír leletei : szíjcsatvég, késő római fibula és csüngő övdísz, mind a három bronzból. •r. -1 L. jelen kötetben Alföldi András közlését e téglákról.