Hekler Antal (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 42. KÖTET (1928)
TACKENBERG, KURT: Néhány korai germán lelet Magyarországon
Ami ezt a lándzsahegyet Magyarország egyéb késő La Tène-kori lándzsahegyei közül kiemeli, az a díszítése, amely a levelét ékesíti. A toktól majdnem a hegyéig a levél szélétől a középbordáig egymás mellett álló szabálytalan bemélyedések láthatók. Hol kerek, hol meg ovális alakúak ezek, majd pedig három-, illetőleg négyszögűek. Közöttük vékony peremek maradtak. Ezek rácsszerűen fedik be az egész levélfelületet. E sajátságos bemélyedések edzés által keletkeztek. Rossimna már 1905-ben elismerte, hogy a késő La Téne-időkben a fegyvereknek edzés által való díszítését csak a kelet-germán törzsek gyakorolták. Azóta az újabb leletek ismételten megerősítették az ő nézetét, ezért a mi lándzsahegyünket is a kelet-germán kultúrkörbe kell utalnunk. Ha valaki kételkedne abban, hogy az előttünk fekvő darab valóban Magyarországból származik, úgy ellene vethetjük azt, hogy elvétve a kelet-germán vidékeken kívül is került elő díszített lándzsahegy, mint pl. Alesiában, Portban (Svájc) és Elszászban is. Egyébként ez a lándzsahegy nem az egyedüli germán késő La Téne-lelet Magyarországon. Kettőnek szerencsére ismerjük a lelőhelyét is. Wosinszky egy germán harcos Tolna vármegye területéről származó (Szekszárd-Baktahegy) sírleleteit közli. A kutatás akkori állása szerint ezeket a darabokat keltáknak nézték. Két lándzsahegynek, egy kardnak a hüvellyel együtt és egy pajzsdudornak a képét találjuk ott. Ez utóbbi kerek formájával teljesen kiesik a kelta fegyverek közül, de nagyon jól beleillik a germán kultúra körébe, amely csak kerek dudort ismer. Ugyanez áll a kardra vonatkozólag is. Az ábrán a vashüvelynek, amelyben még benne van a kard is, különösen a hegye látható igen jól. Ezen a helyen a legfeltűnőbbek azok a jelek, amelyek a germán és a kelta kardokat egymástól megkülönböztetik. Hogy a kard germán eredetű, abból következik, hogy a hüvely és e szerint magának a kardnak a hegye is élesen háromszögűre vágott és a hüvelykezetnek egymás fölött lévő kis kettős nyúlványai ki vannak hegyezve. Mindezek olyan jelenségek, amelyek a kelta daraboknál nem fordulnak elő. Hogy az előző oldalon ábrázolt két szekszárd-baktahegyi tárgy — egy edény és egy fibula — ugyanehhez a lelethez • Jalm : Die Bewaffnung der Germanen, Mannusbibliothek XVI. kötet, 64. o. s Wosinsky : Tolna megye Története, 517. o. Archaeologiai Értesítő. 5