Hekler Antal (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 49. KÖTET (1936)

PAULOVICS ISTVÁN: Dionysosi menet (thiasos) magyarországi római emlékeken. 2

szinte bizonyossággá emeli az a szimmetrikusságra törekvő tendencia, hogy a főcsoporttól jobbra eső, szintén fatörzzsel elkülönített második szakaszban ugyancsak egy hosszú peplosba öltözött maenast találunk, aki viszont jobbra tartva, a kettős fuvolát fújja (13. kép).­ A főjelenettől jobbra és balra, attól szimmetrikusan kifordulva a pannóniai thiasos-ábrázolásokon oly gyakran jelentkező «zenélő» maena­sokat faragta ki mesterünk. A hiányzó baloldali maenas kezébe a tympanont, vagy — a nyugodtabb pozícióból ítélve — talán inkább a lyrát kell elképzelnünk. A tőle balra látható nyomok aligha egy másik személy lábnyomai­nak, hanem inkább egy alacsonyabb fa maradványainak látszanak. Egy második alak jelenlétét különben a silenostól jobbra levő széles sima mező is kizárja. Jobboldali maenasunkat a peplos felett derékon átkötött, vállán kerek gombbal (vagy fibulával) összefogott ujjatlan felsőruha is fedi igen művészien elrendezett redőkkel. Hosszú, hátul kontyba fogott hajjal bíró fejét felemeli. Meztelen karjaival a kettős fuvolát tartja, mégpedig a jobbal a­­mellette látható kettős görbeágú fa virágaival egybevesző) görbe szárat, a ballal pedig a fuvola egyenes szárát. 12. kép. Aquincum. Magyar Nemzeti Múzeum. 13. kép. Aquincum. Magyar N. Múzeum. 1 A kettős fuvolát fúvó maenas típusa közismert. Itt csak egy — ellenkező irányba menő — Hadrianus­kon nápolyi reliefen látható rokonára utalunk : Kühler, i. h. 109 kk. — Ugyanott 113, 1. jegyzetben 1. ezen típus sarkophagreliefeken való szerepléseinek felsorolását.

Next