Hekler Antal (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 52. KÖTET (1939)
OROSZLÁN ZOLTÁN: Szinész-szobrocskák a Szépművészeti Múzeum antik terrakotta-gyűjteményében
Nyilvánvaló, hogy a koroplasztészek ezt a mintázni való «anyagot» készen kapták a színpadtól, és a saját leleményükből nem nagyon adhattak e kis szobrocskákba új vonásokat. Megkötötte őket a minta és az, hogy a mintákat a közönség is jól ismerte, kedvelte , tehát e kis szobrocskáknak csak akkor lehetett kelendősége, ha a vásárlók kedvenceikre ismertek bennük. Ez emeli tehát e kis alkotásoknak színészettörténeti értékét, mert minden a mellett szól, hogy ezekben valóban a színpadi játékok szereplőit kell látnunk eredeti mivoltukban, úgy, ahogyan annyi évszázad előtt a színpadon ágáltak és játszottak. Az antik komédiáknak, tréfáknak — phlyaxoknak és atellánoknak, a mimusoknak a szereplői típusok voltak, és éppen így típusokat ábrázolnak a terrakotta színészszobrocskák is. Alig-alig fordul elő, hogy egyéni ábrázolással találkozzunk közöttük. Ez már csak azért sem lehet gyakori, mert mindegyik szobrocska az általa ábrázolt «persona»-nak arcvonásait megrögzítő maszkot visel és így egyéni mintázás lehetőségével csak akkor találkozhatunk, amikor a színész álarc nélkül léphetett a színpadra. Eltéréseket azért találunk az egyes típusok különböző helyeken készült képviselői között. Bizonyos, hogy az itáliai komédiák és tréfák alakjai közvetlen testvérei a görög komédiák alakjainak, ahonnan eredetüket nyerték, de bizonyos az is, hogy az alakokat, a ruha egyes részeit helyi szokás szerint alakították át, így uralkodik ezek között a kis szobrocskák között végtelen változatosság és sokféleség. Gyarapítja ezt a változatosságot és sokféleséget az is, hogy az új-attikai komédia alakjainak előtérbe nyomulásával nem szűnt meg a régi komédia alakjainak gyártása sem, amint pl. Itáliában is sokáig divatban marad a szereplő személyeknek a régi előírás szerint való felöltöztetése. Ma már a legtöbb ily szobrocskának ismerjük a pontos helyét a különböző műfajok személyzetének soraiban. Körte, Dieterich, Bethe, Winter, Robert, Bieber, és mások kutatásainak köszönhető, hogy e komikus és tréfás alakoknak teljes ruházati kelléktárát ismerjük. Az ó-attikai komédiák alakjainak maszkján különösen feltűnő jegyek : a meredt 4 L. Furtwängler, Die antiken Gemmen, I—III. 1900. Bd. III. S. 287. és Dieterich, Pulcinella, 1897. Utóbbi több helyen is utal ezekre a helyi szokások okozta kosztümváltoztatásokra. — L. még több helyen Bieber id. műveit is. 5 Körte, Arch. Jbuch. VIII. 1893. S. 61 ff. — Bethe, Prolegomena zur Geschichte d. Theaters, S. 48 ff. — Winter, Typen d. figürlichen Terrakotten II. S. 414—423. — C. Robert, Die Masken der neueren attischen Komoedie, 1911. — Dieterich és Bieber idevonatkozó műveit már idéztük.