ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 89. ÉVFOLYAM (1962)

1962 / 2. füzet - SZEMLE - BÓNA ISTVÁN - KALICZ NÁNDOR - OROSZLÁN ZOLTÁN: A Magyar Nemzeti Múzeum új régészeti kiállítása

Belépve az élénk világítás a második terembe, mint­egy kilépünk a barlangok sötétjéből a napfényre, a nyílt síkságokra. Ez ugyan leegyszerűsített módon, de felhívja a figyelmet arra, hogy az életben valami nagyon jelentős változás történt, az élelemszerző „zsákmányoló" élet­módról az élelem megtermelésére való áttérés forradalmi jellegű és hatású fordulata kezdődött el. A második terem kiállítói ennek a nagy fordulatnak az eredményeit mutatják be, méghozzá úgy, hogy a kora­beli élet elemeire, jelenségeire helyezik a fő súlyt, így az egész terem egységes fejlődési színezetű, életkép jelleget kapott . Emiatt történt a szándék és megvalósítás össze­ütközése. Életet, történelmet akartak bemutatni, ehelyett egy igen jelentős, hosszú ideig tartó nagy korszak (sőt két korszak) igen különböző gazdasági szinten álló s eltérő időben fellépő kisebb közösségeit egyetlen egységes vázba merevítették. Ezáltal elveszett a lehetőség, hogy a be­mutatott nagy korszak életének színes változatosságát, az egyes kisebb közösségek fejlődési különbségeit és egy­máshoz fűződő kapcsolatait megismerhessük. A kiállítási terem az ősközösség jelentős időszakát , az­­­jkőkor és rézkor legalább 2000 esztendős fejlődését öleli fel. Régészeti kutatásunk régen túljutott azon a ponton, hogy az újkőkort és a rézkort egységes fejlődési szintnek tekintse. Az elkülönítésnek a bőséges lelet­anyagon kívül gazdasági, történeti alapjai is világosabbá váltak. A jelenlegi kutatás szerint úgy látszik, hogy az új­kőkor inkább földművelő közösségeinek helyét a rézkor idején inkább állattenyésztést folytató közösségek foglal­ták el, így már ez a tény is komoly alapot adott volna a kiállításon a két korszak határozott elkülönítésére. A terembe lépve az ajtótól jobbra az újkőkor nagy változásait előidéző növénytermesztés és állattenyésztés bizonyítékait látjuk a tárlókban. A falon villogó térképek mutatják az egyes domesztikált állat- és növényfajok származási helyét. Az ajtótól balra pedig nagyméretű újkőkori kunyhó rekonstrukciót látunk mintegy 2/3-os nagyságban, eredeti hatást keltő naturális építőanyagok felhasználásával. Kétségtelen, hogy ez a három tényező: a növénytermesztés, állattenyésztés és ezek által lehetővé vált tartós letelepedés nyomta rá bélyegét az újkőkori életre, és így logikus a bevezetés. Egy kiállítás belső teré­ben azonban nem megfelelő ilyen naturális rekonstrukció. Méretében inkább nyomasztó, s jellegében önmagában áll az egész kiállításon. Az építmény méretének túlzása akkor tűnik ki, ami­kor a kiállítás menetiránya egy másik rekonstrukcióhoz vezet. Szabadon álló tárlóban a zengővárkonyi telep egyik nagy házának fából és műanyagból készült modelljét látjuk. Szerintem ez a korszerű kiállítási követelmények­nek teljesen megfelel. Az alaprajz, szerkezet és építési technika világosan látható rajta, és ennyi elegendő is. Az előbbi nagy rekonstrukció és a kis modell aránytalansága megzavarja a nézőt, de a kiállítás összhatását is. A következő két tárló az edényművességet mutatja be. Jó képet kapunk a készítés technikájáról és a termé­szeti formák hatásáról. Nem helyes azonban a különböző kultúrák emlékeinek összkeverése s a töredékek kiállítása. A használati és díszedények itt jelzett szembeállítása hangsúlyozottan különböző használati és díszedények be­mutatását kívánta volna meg. Itt azonban az elválasztó vonalon kívül a leletek jellege és minősége nem utal erre. Ez utóbbi tárlóban túl sok az üres tér, az anyag nem be­szél, a néző figyelme elsiklik. Tovább haladva megismerkedünk a halászat-vadá­szat és a szövés-fonás emlékeivel. Jól sikerültek a tiszai kultúra edénymintái alapján elkészített színes gyékény­fonat rekonstrukciók, az eredeti díszített cserepek mellé­helyezésével. Jó a kis saroktárló újkőkori kovabányát ábrázoló modellje. A következő tárlóban vannak az újkőkori és réz­kori kőből, csontból és agancsból készült munkaeszközök, felhasználásuknak megfelelő elhelyezésben, egy-két re­konstrukciós rajzzal. Ez a bemutatás a valóságnak és követelményeknek megfelel. Közös tárlót kapott a fémfeldolgozás és a kereskede­lem. Első felében a réz és arany felhasználása látható. Megfelelő példák szemléltetik a kő- és rézeszközök for­máinak egymásrahatását. Örömmel látjuk a rézkori nagy aranyékszerek közül első ízben a hatvani melldíszt. Jobb lett volna azonban annak érzékeltetése, hogy milyen gazdasági alappal kapcsolatos a réz és arany nagymérvű felhasználása, hogy ez egy meghatározott közösség, a bodrogkeresztúri kultúra sajátja. A tárló másik felében vannak a kereskedelem eszkö­zei. Jelentős és szép leletek tükrözik a kereskedelmi kap­csolatok jelentőségét. Ebbe a tárlóba került a békás­megyeri kagylókürt. Azt hiszem azonban, hogy jelentő­sebb volt funkcionális szerepe. A közismert krétai ábrá­zolás miatt és annak dokumentálásával a hitvilágnál kellett volna bemutatni. Az sem közömbös, hogy a péceli kultúra emlékei közé tartozik. A terem sarkába egy korban szerencsésen összekap­csolódó együttes került. A budakalászi agyagkocsi­modell és a centeri ember alakú edények a péceli kultúra kiemelkedő jelentős leletei (1. kép 2). A budakalászi kocsimodell a szarvasmarha igavonó erejének a felhasz­nálását elsőnek bizonyítja Európában. A kis kocsimodell és az alsónémedi állattemetkezéses sír egymás mellé helyezése szerencsésen egészíti ki egymást. Éppen ezért feleslegesnek és túlzottnak érezzük a nagy méretarányban elkészített rekonstrukciót, mely naturalizmusával és ará­nyaival a kunyhónál elmondottakat ébreszti a nézőben. Sajnos, emellett és emiatt az eredeti kocsimodell szinte teljesen észrevétlen marad, csak a nagyon figyelmes néző fedezi fel. Ez a lelet pedig egészen különleges, hang­súlyozott kiemelést érdemelt volna, így a rekonstrukció hatásában agyonüti az eredeti leletet. A péceli kultúrába tartozó három centori ember­alakú edény jelentőségének megfelelően egy egész tárlót foglal el. Hatásuk igen erőteljes, bár a néző nem ismeri meg kulturális összefüggésüket. Az ajtó másik oldalán vannak egy tárlóban a hitvilág emlékei. Igen fontos ez a tárló, mert hazánkban sok szép és jelentős emléke van a déli jellegű, főleg agyagból készült ember- és állatszobroknak, a korabeli hitvilág legjellemzőbb tárgyainak. Sajnos számos jelentős darab nem a Nemzeti Múzeumban van. Gipszmásolat­tal azonban ezeket is lehetett volna pótolni. A tárló másik felében látjuk a javarézkori szigorú rítusú temetők férfi és női sírjainak jellemző mellékleteit. Ennél a tárlónál tűnik fel legerősebben az újkőkor és rézkor egy síkba vetítésének hibás volta. A hitvilággal kapcsolatos leletek, amint a felirat is mondja, a megfelelő gazdasági alap tükröződései. Mai tudásunk szerint már nem mindegy, hogy az említett leletek milyen gazdálko­dást folytató közösségekhez tartoztak. Hogy csak egy példát említsek, a Körös- vagy tiszai kultúra női szobrai szorosan kapcsolódnak az állandó teli­ településeket létre­hozó, súllyal növénytermesztő közösségekhez. Ugyan­akkor a rézkori , gyaníthatóan­­ főleg állattenyésztést folytató s tartós telepekkel nem rendelkező tiszapolgári és bodrogkeresztúri kultúrák leletanyagából ezek teljesen hiányoznak. A későrézkori péceli kultúrában, melynek új déli összetevői vannak, és az állattenyésztés mellett bizonyos növénytermesztésre lehet következtetni, ismét megjelentek a női szobrok, ember alakú edények, de ko­rántsem olyan mértékben, mint a Körös- vagy tiszai kul­túra idején. A kisplasztika ilyen hullámzó elfordulása tükrözi a különböző gazdasági viszonyokat. Sajnos a ki­állítás egysíkú ábrázolásából ez nem derül ki. Jól sikerült a tárlóhoz csatlakozó jászladányi te­met­őtérkép világító megoldása. Ezt a képet egy eredeti kiemelt pusztaistvánházi sír teszi érzékletessé. Kár, hogy a sírok leleteit a hitvilág tárlójában helyezték el. Ugyanakkor nem derül ki, hogy az itt bemutatott szigorú temetkezési rítus csak a bodrogkeresztúri kultúrára volt jellemző. A későrézkor folyamán pedig országszerte elterjedt az égetéses temetkezési szokás urnás és szórt­­hamvas formája. A kiállításnak eddig is hangsúlyozott logikai törése a továbbiakban jelentkezik legélesebben. Maguk a ren­dezők is észrevették, hogy a neolitikum és rézkor életé­ről így bemutatott kép nem elegendő a fejlődés érzékelte­tésére. Ezért az eddigiekhez hozzáfűzték a magyarországi újkőkor és rézkor területi és időrendi helyzetét bemutató

Next