ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 91. ÉVFOLYAM (1964)

1964 / 1. füzet - KÖZLEMÉNYEK - GÁBLER DÉNES: Az importált terra sigillaták forgalma Pannóniában

Cinnamus, Paternus és Albucius áruja van képviselve. Feltételezhető, hogy a háború évei nem jelentik a gyárak exportjának végét. Még a II. sz. közepén megindul a leroux-i és kelet­galliai műhelyekkel versenyző, majd azokat lassan kiszo­rító Rheinzabern áruinak behozatala.62 Ez az új manu­faktúra konjunktúráját szerencsés földrajzi fekvésének köszönhette, amely lehetővé tette a Dunán való olcsó szállítást. A műhely fő működési ideje 160 és 230 közé tehető, a legrégebbi mestercsoport Ianuarius és Cobner­tus i. sz. 140 körül kezd dolgozni,63 termékeik a marko­mann háborúk előtti rétegekből kerülnek ki.61 Valamivel később szállít Cerialis és B.F. Attonius, majd Comitialis.65 Rheinzabernre nem terjeszthetjük ki azt a megfigyelé­sünket, amelyet La Graufesenque és Leroux esetében tettünk, mely szerint az olcsóbb díszítetlen áru korábban behatol, mint a reliefdíszes. A II. sz. közepén a gazdasá­gilag megerősödött Pannóniában már nagyobb a vásárló­képes réteg, amely a díszkerámiát is meg tudja venni. Mindamellett Rheinzabern korai gyártmányai kisebb mennyiségben forogtak provinciánkban, hisz ekkor még nagyjából mindenütt a leroux-i sigillátákat használják. Leleteink zöme az Antoninusok korának végére, illetve a Severus-kor elejére keltezhető. Ez a korszak provin­ciánk, de különösen a limes menti városok szempontjából a legnagyobb gazdasági fellendülés néhány évtizedét jelenti.­­A pannóniai légiók egykori parancsnoka kolónia rangot adományoz Carnuntumnak és Aquincumnak utóda Caracalla pedig Brigetiónak.66 Kiterjesztik a polgár­jogot, pannonokból szervezik a praetorianus gárdát.67 Az új kolóniák anyagi jóléte növekszik, a városi adomá­nyozásról szóló feliratok száma ekkor a legnagyobb. A provincia gyorsan kiheveri a markomann háborúk pusztításait és nagyobb építkezések színhelye lesz. A vá­rosok lakossága és a kedvezőbb körülmények közé kerülő katonaság a használati cikkekben is a szebbet, díszeseb­bet keresi és vásárolja. A behozatal a díszkerámiának számító sigillata terén is nagyobb lesz, tükrözve a na­gyobb jólétet. Fentiek bizonyítására Rheinzabern mes­terei közül a következőket említhetjük: ABBO­F (Hadrianus—Antoninus-kor) Brigetio (Juhász i. m. XLIV. t. 1.) Mursa (Bulat, M. i. m. 80.) Poetovio (Abramié i. m. 96.) ATTO F (Antoninus-kor). (Oswald i.m. 30.) Aquincum (uo.) Brigetio (Juhász i. m. 136) Intercisa (Póczy J, AH 36 (1957) 99.) Poetovio (Abramié i. m. 95.) Savaria (Savaria Múzeum, Szombathely, K­sz. 54.53.3.) AVRIILIVS (Traianus — Antoninus-kor). (Oswald i. m. 138.) Aquincum (Finály i. m. 96.) Ad Flexum (Hansági Múzeum, Mosonmagyaróvár, K­sz. 57.17.47.) Bellus (Késő-Antoninus-kor).( Oswald i. m. 338.) Aquincum (Nagy L., Az óbudai ókeresztény cella trichora 64.) BELLVS Aquincum (Finály i. m. 96.) Brigetio (Juhász i.m. 137.) Intercisa (Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz. 76.1897.9.) Scarbantia (Liszt Ferenc Múzeum, Sopron, ltsz. 55.183. 17.) BELLATVLLVS (Antoninus-kor) Aquincum (Budapest Történeti Múzeum, ltsz. 56.68.3.) Brigetio (Juhász i. m. 137.) B.F.ATTONIUS Aquincum (Budapest Történeti Múzeum, ltsz. 56.64.10.) Brigetio (Juhász i. m. 137.) Mursa (Bulat, M., i.m. 75­­ .) Bélyeg nélkül: Carnuntum (Trinke, U., Cam. Jb. 3 (1957) 92.) Tokod (Magyar Nemzeti Múzeum, ltsz. 56.17.6.) CERIALIS Aquincum (Nagy L. Az óbudai ókeresztény cella trichora. 64.) (Nagy T. Bp. 18 (1958) 154­­ .) Brigetio (Juhász i.m. 19.) Arrabona (Xántus János Múzeum, Győr, htsz. 53.160.55.) Carnuntum (Cam. Jb. 1 (1955) 46.) Gorsium (István Király Múzeum, Székesfehérvár, ltsz. 60.593.2.) Gerulata (Magyar Nemzeti Múzeum, 1942.5.28.) Matrica (Mócsy A. Arch. Ért. 82 (1955) 61.) Savaria (Savaria Múzeum, Szombathely, ltsz. 54.101.34.) Tényő (Bélyeg nélkül). (Xántus János Múzeum, Győr, ltsz. 56.102.1.) Tokod (Dorogi Tájmúzeum, ltsz. 60.35.2.) Vetus Salina (Barkóczi—Bonis i. m. 154.) Vindobona (Kenner, JA 5 (1911)154) COBNERTYS (korábban lezoux-i mester) Aquincum (Juhász Gy. Arch. Ért. 49 (1936) 47.) Carnuntum (Trinks, U. Cam. Jb. 3 (1957) 92.) Brigetio (Juhász. DissPann 139.) Matrica (Mócsy Arch. Ért. 82 (1955) 62.) Mursa (Bulat. M. i. m. 77.) Poetovio (Abramié i.m. 91 —.) Vetus Salina (Barkóczi—Bónis i.m. 172.) Vindobona (Kenner, JA 5 (1911)145) 7. kép. Az eddig ismert rheinzaberni lelőhelyek рис. 7. Известные местонахождения керамики рейнца­бернского типа Fig. 7. Les sites connus de Rheinzabern 62 Kellner, H.-J. Baverische Vorgesichtsblätter 25 63 Uo. (1960) ' 66 Mócsy A., PW Suppl. IX. 600. 63 Karnitsch, P., i. m. 47. 67 Uo. 564. 64 Uo.

Next