A Reggel, 1918. október (7. évfolyam, 213-239. szám)

1918-10-03 / 215. szám

Miskoicz, 1918. október hó 3. m nnanmmmmm Be kell jelenteni a spanyolnátn­ás meg­betegedéseket A polgármester a közönséghez Az utóbbi időkben járványos sok­­esetben súlyos jelleggel fellépett influenza (spanyolláz) esetek el­fojtása az egészségügyi hatóságot­­nehéz feladat elé állította. Nehézzé teszi e kétségtelenül fertőző jellegű betegség elleni küz-f­élelmet az a körülmény is, hogy a fertőző betegségek kötelező beje­l­­entéséről szóló 91954—1894. B.J M. számú körrendelet a bejelen-t tendő betegségek közé nem vette fel. Ily bejelentések hiányában pe­­dig nem áll módjában a hatósági­nak sem az egyes esetek fellépésé­­ről tudomást szerezni, sem az ese­tekből folyó óvintézkedéseket kellő célszerűséggel megtenni, sem a járvány igazi arányairól igazi képet­­ nyerni.­­ E körülmények oda vezetnek,­­ hogy a fertőzött lakások a más­­­ertőző betegségeknél szokásos­­figyelmeztető lappal meg nem je­lölhetők, miért is a közönség a fertőzött lakásokkal esetleg minden gyanú és óvakodás nélkül érint­kezik. Ezek figyelembe vételével szük­ségét látom, hogy addig is am­íg a spanyol influenza elleni védekezés esetleg kormányrendelettel országo­san rendeztetnék, e bejelentések v­árosunkban már­is életbe léptethet­ők legyenek. Támaszkodva Miskolcz város orvosi karának a közérdek iránt mindenkor tanúsított áldozatkész­sége és kipróbált közegészségügy iránti értékére felkérem tehát cí­mét, hogy a járványos influenza esetének bejelentésével városunk egészségügyének megvédésében ez­úttal is segélyezre legyenek. A bejelentések és zárójelentések eszközlésére ugyanazon nyomtatvá­nyok használandók fel, amelyek a­­ kötelező bejelentés tárgyát képező fertőző betegségeknél általában, használatosak.­­ Bejelentőlapokkal a tiszti főor­­­vosi hivatal mindenkor készségesen szolgál. Miskolcz, 1918. szept. hó 30.­ Dr. Szentpáli István polgármester. „SIGORIN” csoda gyorsasággal irtja a poloskát. Minta üveg 4 K. Nagy üveg 16 K. 1 darab fecskendő 2 K. Miskolczon kapható Baruch Gyula, Géza József, Nemes és Végh, Fo­dor Dezső, dr. Baruch Sándor, dr. Hercz Já­nos, Wéhly István gyógyszertárában, Szabó Béla drogériájában. Magyarországi egyed­­árusító: „Remény“-gyógyszertár Pécs. — Dohnányi hangversenyére má­tól kezdve kapni jegyeket László és Schiffer könyvkereskedésében 2014 K-ás árakon. Harminc percenttel felemelték a gyógyszerek árát A békebeli árakhoz viszonyítva 60 százalékos emelkedés. Küldöttség Wekerle miniszterelnöknél.­­ A gyógyszer­árszab­vány részletes kimutatása 1919. évi január hó­t­ére várható.­­ Nagy forgalom a gyógyszertárakban (A Reggel tudósítójától). A há­ború ötödik esztendejében vagyunk. A különböző frontokon ezerszámra ölik egymást az emberek, itthon pedig minden hónapban maga­sabbra és magasabbra emelik az egyes közszükségleti cikkek árát. Csak az egyes kirakatokba kell nézni az üres zsebű, pénztelen, háború sújtotta nyomorgóknak, hogy örökre elmenjen a kedvük az élettől. Hatalmas betűk hirdetik a kirakatokban a kitett áruk felett, hogy háború van, drágaság van. Mintha azt mondanák azok az ék­telen számok „legyél hadimilliomos, akkor ránk nézhetsz, máskülönben...* Mindenki észrevehette, hogy a kereskedővilág minden ága horri­bilis árakra emelte raktáron lévő cikkeinek az árát, csak a gyógy­szertárak húzódtak meg csendben és szerényen, csak éppen annyira reflektálva a háborúra, amennyiben egyes gyógyszereket beszerezni és­­ kiárusítani nem tudtak. Most azon­­­ban a gyógyszertárak is mozgo­­­lódni kezdenek. Talán egyetlen­­kereskedelmi ág sincsen, amit úgy m­egbénított volna ez a világfelfor­­dulás, mint a gyógyszertárakat. Tudjuk, hogy a gyógyszerek egy­észét vagy üvegben, vagy dobozb­­­an adják ki. Ez az a pont, ahol­­ gyógyszerészek folytonosan meg­­£­kadnak és csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudják kielégíteni a ragyszámú — e napokba kivált! — b­eteg, nagyközönséget, tekintve, Hogy úgy üvegeket, mint tégelye­det és papendekli, valamint pléh­­aobozokat, alig, vagy csak nagyon nehezen tudnak beszerezni,­­ így történt azután, hogy nem is­­régen az egyes gyógyszerek árát 130 százalékkal felemelték. Most, újabban, a gyógyszerészek kérésére a miniszter megengedte, hogy a gyógyszerek árát 30 százalékkal felemeljék. Ebben a tárgyban kér­dést intéztünk egy miskolczi gyógy­szerészhez, ki az alábbiakat mondta a gyógyszerek 30 százalékos fel­emeléséről : — A gyógyszerárak újabb 30 százalékos részben a munkaerő, részben a gyógyszerek óriási emel­kedésének tudható be. Ez az újabb áremelés, mely összesen a háború kezdete óta csak 60 százalékos emelkedést jelent, korántsem mutat oly nagy drágulást, mint amelyek más kereskedelmi vagy közszük­ségleti cikkeknél mutatkoznak. A gyógyszerbeszerzés jelenleg a gyógyszerközpont által történik és ez a 30 százalékos emelkedés, mely úgy a munkadíjtételekre, mint a gyógyszerekre vonatkozik, csak azon szerencsétlen helyzetet óhajtja át­menetileg szanálni, mely úgy állot­t elő, hogy a gyógyszerek beszerzése a központ által, tehát a miniszté­rium egyik szerve útján, sokkal drágább volt, mint a szintén a mi­niszter által a gyógyszerészeknek kiadott gyógyszer árszabványbeli ár. Ezen visszás helyzet megszű­nése miatt egy hónappal ezelőtt küldöttség járt Wekerle miniszter­­elnöknél és ennek az átmeneti ered­ménye a 30 százalékos átlagos eme­lés. Mely azonban még így sem áll az óriási drágasággal arányban. A gyógyszer árszabvány részletes és pontos megállapítása 1919. évi január elsejére várható. Megkérdeztük azután, hogy a városban dühöngő spanyolnátha kö­vetkeztében városunkban megbete­gedett betegek száma, van-e valami nagyobb kihatással a gyógyszertá­rak forgalmára. Azt a választ kaptuk, hogy soha a gyógyszertáraknak oly nagy for­galma nem volt, mint mostanában. Különösen az éjjeli inspekciózás nagyon fárasztó, tekintve, hogy minden percben megszólal a csengő. Azonkívül nagyon gyakran előfor­dul, hogy jönnek emberek, akik előadják, hogy el meg az a csa­ládtagjuk spanyolnáthában fekszik, orvoshoz nem fordulnak, ellenben tucatszámra veszik az aszpirineket, jelezve, hogy ezzel akarják gyógyí­tani betegjeiket. A patikusnak ilyen­kor minden rábeszélőképességét ösz­­sze kell szedni, hogy ezeket a naiv embereket orvoshoz utasítsák. Hová szállítsuk a cipőket? Vigyázz! ha jön a rendőrkapitány! (A Reggel tudósítójától). Tegnap délelőtt egy jól öltözött úr lépett be a városház téri Gyorstalpaló üzletébe. A segédek mindjárt rohamot intéz­tek a tisztes úriember ellen. — Parancsot kérem ? Az elegáns úriember tétován jár­­tatta végig a szemeit a boltnak skatyu­­lyákkal és cipőkkel, bőrökkel meg­rakott polcain, majd a legflegmati­­kusabb hangon szólott: — Kérek két pár cipőt ! A következő pillanatban az egyik segéd már hozta is a két pár, ele­gáns, női cipőt. A vásárló úriember szakértelemmel vizsgálgatta a cipő­ket. Megtapogatta, megropogtatta, majd halkan megkérdezte, „hogy mi a cipőknek az ára?” A válasz, amit kapott a legszo­­morúbb volt, mert bizony az egyik cipőnek 500 korona, a másiknak 540 korona volt az ára. Az elegáns, vásárló próbált alkudni, megmondta, hogy a bőr, ha egy pár napig vise­lik a cipőt, megtörik és különben a talp sincs a legjobb állapotban. De hasztalan! A tulajdonos egy fillért sem akart engedni a kimon­dott árból, úgy hogy a vásárló úri­ember kénytelen volt beleegyezni a cipő ilyetén árába. Közbe kijelentette, hogy a cipőt hozzák fel hozzá. — Hová, kérem szépen ? kérdezte a tuljadonos. — Az iparügyi osztályba a Vá­rosházára ! hangzott a frappáns vá­­lasz. Hirtelen elsápadt erre a kijelen­tésre a tulajdonos, elsápadtak a se­gédek, sőt, talán még a cipők is. Az elegáns úriember meghajolva bemutatkozott: — Dr. Kozslik István tb.­­rendőr­­kapitány! A lefoglalt cipőket fölvitette az iparügyi osztályba és­ Kopácsy rend­őrkapitány a kereskedő ellen meg­­inditotta az eljárást. De bizony az ügynek folytatása is lett. A vizsgálat folyamán tudni­illik a kereskedő vallomásából kifo­lyólag újabb komplikációk merül­tek fel. Tudniillik, a kereskedő azzal vé­dekezik, hogy ő ezeket a cipőket megrendelésre készítette és esze­­ágában sem volt eladni azokat. Most már dr Kopácsy rendőrkapitány feladata eldönteni azt, a holnapi tár­gyaláson, hogy a cipők tényleg meg­rendelésre készültek-e és ha igen, miért akarták azokat mindenáron el­adni dr. Kozslik tb. rendőrkapitány­nak ? Értesítés Értesítjük a tisztelt közönsé­get, hogy téli tejivónkban a paradicsom Rt.-ja 40 fillérért kapható. Városi közélelmezési vállalat — Jótékonycélu táncmulatság. A miskolczi máv­­műhelyi ifjúság október 6-án, vasárnap a Korona nagytermében a rokkant-nyugdíj­­egylet miskolczi fiókpénztára külön javára műsorral egybekötött jóté­konycélu táncmulatságot rendez. A műsor délután 4 órakor kezdődik. Műsor után tánc. 3 ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a ­ Ráfizetni csak A Reggel kiadó­hivatalában és Groszmann Jágó cégnél lehet. A fig­eléseket kizá­rólag A Reggel kiadóhivatala vesz fel A másutt felvett hirdetéseket nem közöljük.

Next