A Reggel, 1932 (11. évfolyam, 30. szám)

1932-07-25 / 30. szám

1982 július 25. a Reggel Andicséknál... (A Reggel tudósítójától.) Lenke-út 95—97. Villaszerű­en épített városi bérháztömb, hason­latos a híres bécsi munkásházakhoz. Kint van ez a telep majdnem Kelenföldön, egész külön kis kolónia ez a tíz vagy tizenkét ház, szinte azt mondanám, hogy olyan,­­ mint egy kór­ház. El van kerítve, külön áll és tele van. Kikkel? Ez a kérdés. Én Andics Dávidnét keresem, a kis Karikás­lány nagyanyját, aki szombaton bent volt a főka­pitányságon az unokájával, mert az apa látni akarta gyermekét, öt éve nem látta Karikás Frigyes a kislányát, itt volt már Pesten, de látni nem látta, nem láthatta... Hányszor ólálkodhatott a Lenke­ úti házak körül?! Be­szélni nem beszélhetett vele, a gyermek elkiál­totta volna magát, ,Apuka!" — és megtudták volna, hogy Karikás, a híres kommunista, hazajött Moszkvából. Nem tehetek róla, de az az érzésem, hogy Karikás nagy szerencsétlen­ségében, amikor már túl volt mindenen, talán még örült is annak, hogy letartóztat­ták. Most már láthatta a gyermekét. Mint ahogy első dolga is volt kérni, hogy hozzák be hozzá a rendőrségre, látni akarja. Bevitték. A nagymama vitte be, aki most itt ül előttem a házcsoport 9. számú házának egyik kis egyszobás lakásában. Őszhajú, öreg asszony. De nem anyuka, ötven év körüli, az arca kemény, mintha köböl volna faragva, a tekintete éles, kemény, határozott. Rosszul beszél magyarul. — Szó sem lehet róla, a gyermekkel nem lehet beszélni, nincs is itthon. Hagyjanak békét a gyermeknek, nem is tudom, hogy most már fölveszik-e az iskolába, azért, mert az apját letartóztatták. Karikás jó ember. Én tíz éve nem láttam. Jó ember, amíg idehaza volt, szombatonként tizen is várták a villamosmeg­állónál, szétosztotta közöttük a fizetését. Négy gyár vezérigazgatója volt Moszkvá­ban. Jó dolga volt Moszkvában, ő mégis hazajött, nem csinált egyebet itthon, mint amit más országban szabad. Most már lesz, ami lesz... Egy feketehajú, koromfekete bajuszú, vil­logó feketeszemű fiatalember jár föl és alá az előszobában. Innét ajtó nyílik a konyhába. A nyitott ajtóban egy fiatal asszony támasz­kodik. Hallgatnak. Nem jönnek be. — Andics néni, szeretnék a kisleánnyal be­szélni. Szeretném, ha az apjáról beszélne ne­kem. Talán a gyermek ártatlan hangja segít rá valamit az apán... — Neki nem kell a gyermekétől segítség, senkitől sem kell Karikásnak segítség. Kari­kás elkövette azt, amit a családja miatt nem lett volna szabad, Karikás le van tartóztatva. Karikás tudta, mit csinál... Behívom a fekete fiatalembert. — Nézze kérem, Andics néni öreg asszony, talán nem érti meg, hogy én mit akarok, ön a házhoz tartozik? — Rokon vagyok. — Ha talán megmagyarázná neki... Senki­nek sem árt vele, ha a kisleány elmondja az apjával való találkozását... A fiatalember rámnéz. Az öreg asszony éles zöld szeme villan egyet. A konyhaajtóhoz tá­maszkodó fiatalasszony mosolyog. Hirtelen valami jeges levegő szalad végig a hátamon. Ezek nem értenek engem. A Lenké­nt nem érti a várost, a Lenke-út nem áll szóba a várossal. A város rendőrei elfoghatják Ka­rikást, Karikás le lehet tartóztatva. Karikást el is ítélhetik, a Lenke-ut hallgat. A kopott díványon odadobva egy füzet, a címe: „Mese is, nem is mese", szerzője Farkas Antal. A varrógépen egy vastag német kémiai szakkönyv: „Lehrbuch der allgemeinen Chemie“... Hát — mit csináljak? Én tényleg jót akar­rok, én nem akarom megrabolni a bizalmukat, más tájakon járok, szerettem volna őket is látni. A fiatalember pödri a bajuszát, nem felel. — Mondja, Andics néni... A másik lánya ugyebár Olaszországban van? — Az öreg asz­­szony lehajtja a fejét. Mintha valami bűnt vallana be, úgy mondja, — de azért dac is van a hangjában. — Igen. Hát ott van. Egy egyetemi tanár felesége. Ő is — mit csinált? Bécsben járt egyetemre, hazajött látogatóba és ott meg­kérték, hogy hozzon haza egy összeget azok­nak, akik le voltak akkor tartóztatva, hogy kosztoltatni tudják őket. Tizenöt évre ítélték ezért s lett belőle „a hires Andics Erzsi". Miért? Mert szive volt? — Andics néni... Hát mi történt a maga leányaival? Hiszen a maga idejében még hire­­hamva sem volt a kommunizmusnak? — Ők éppen akkor voltak gyermekek. A kommunizmus alatt és utána... Honnét tud­jam én azt, öreg asszony? Tanulták, hallották, én csak úgy tudom, hogy szociális érzésűek voltak. Ezen már nem lehet segíteni ! Veszem a kalapom. Az öreg asszony áll és néz. A szeme most tele van fáradsággal, el- m CSILLÁRT­­a, CSIILÁRGYÁR LOUS­E üzleteiben 1­4­ lángú modern csillár legszebb kivitelben, la- j| - -----8 hasban fölszerelve...? * ® Óriási választéki Árjegyzék díjmentesen! Üzletek: f­­­rSi­­fi BUDAPESTEN: V J VJUJ v J Podmaniczky-utca 27. sz. József-körut 44. sz. aaLMEHfe Vámház-körút 11. sz. V J VIDÉKEN: Debrecen, Piac-utca 9. sz. Miskolc, Széchenyi-utca 58. Törv. védve Újpest, Árpád-út 60. sz. gyötörtséggel. Homályos a szeme, az előbbi fény kihunyt belőle, mint egy villanykörte, amelyet eloltottak■ A fiatalember némán félre­áll. A fiatal asszony bemegy a konyhába, mi­előtt még előtte elmehetnék. Nem kiváncsi reám. A Lenke-ut künn van a városon kívül. Ki ismeri a Lenke-utat? S a többi néma, keskeny, sötét utcát arra beljebb?... Egyed Zoltán Labrio­a a Városi Színház jelmezeinek eltűnése miatt bűnvádi följelentést tett a rendőrségen (A Reggel tudósítójától.) Néhány nappal­­ ezelőtt Labrio­a György, a Városi Színház új­­ igazgatója, megjelent a főkapitányságon és­­ ismeretlen tettesek ellen följelentést tett, mert­­ a Városi Színház díszletraktárának és ruha­­­­tárának leltározása alkalmával kiderült, hogy­­ mintegy 10.000 pengő értékű díszletek és jelmezek hiányzanak. A főkapitányság csakhamar megállapította, hogy a Városi Színház régi ruhatárába tar­tozó színházi kosztümök vannak az egyik fő­városi tisztítóintézetnél és egy ismert női szabó cégnél. A rendőrség utánajárt a dolognak és kiderült, hogy a szóbanforgó ruhákat Ferenczy Károly, a Városi Színház volt igazgatója adta át tisztítás és átalakítás céljából. Ferenczytől a rendőrség nyomban felvilágosítást kért az ügyre vonatkozóa­­. A Városi Színház volt igazgatója azt adta elő, hogy a kosztümök nem a város tulajdonát képezik, hanem az ő saját színházi ruhatárából valók és felesége számára akarta őket átalakíttatni. A rendőrség most tovább folytatja a nyomo­zást, hogy megállapítsa, mi lett a Városi Színház leltárába fölvett és eltűnt jelme­zekkel? Petrovics Iván filmszínész Trencsénteplicen titokban feleségül vette a bécsi Reinhardt-előadás Szép Helénáját, Friedl Schusster operaénekesnőt Trencsénteplic, julius 24. (A Reggel tudósítójának telefon jelentése.) Két hét­tel ezelőtt érkezett ide automobilon Petrovics Iván filmszínész Frieds Schusster német operaénekesnő társaságában, aki legutóbb a bécsi Reinhardt-féle „Szép Heléna“-előadáson játszotta a darab cím­szerepét. A trencsénteplici fürdőközönség hamaro­san értesült arról, hogy Petrovics Iván hónapok óta udvarol a fiatal és tehetséges Reinhardt-színésznő­­nek, aki a „Victoria“ filmváltozatában partnere volt egyébként a filmszínésznek. Tegnapelőtt délben a környék egyik plébániáján megjelent a fiatal pár két úr kíséretében, akik közül az egyik egy trencsénteplickörnyéki földbirtokos, a másik Pet­­rovics barátja, dr. Balassa Ernő orvos volt. A tár­saság negyedóráig tartózkodott a plébánián, ahol Petrovics Iván a legnagyobb titokban házassá­got kötött Friedl Schussterrel. Friedl Schusstert mindössze egy éve fedezte föl Reinhardt egy estélyen, pár hét múlva fölléptette a „Szép Heléna“ egy kisebb szerepében, de rövide­sen a „Hoffmann meséi“-nek hármas női szerepét énekelte már a berlini Grosses Schauspielhausban; utána következett Bécsben a „Szép Heléna“ cím­szerepe. Friedl Schusster a Ruhr vidékéről való, atyja Remscheidtban egy nagy vasgyár igazgatója. A hír Trencsénteplicen természetesen nagy föl­­tűnést keltett. 7 Bűnvádi följelentések a „Gutenberg“ házépítő szövetkezet ellen, amely húsz pengőért mindenkinek csa­ládi házat ígért, de senkinek sem épített (A Reggel tudósítójától.) Mintegy másfél év előtt jöttek divatba német mintára Budapes­ten is a házépítő szövetkezetek. Ekkor alakult meg a „Gutenberg Családi­ házépítő Szövetke­zet" is, amely prospektusokkal árasztotta el az egész várost és azt hirdette, hogy min­denki, aki tíz pengőt lefizet és további tíz pen­gőért szövetkezeti részjegyet vásárol, családi házat építtethet magának egyik nagy budapesti biztosító társaság közre­működésével. A hirdetés szerint ugyanis a szövetkezet tagjainak életét nagy összegre bebiztosítják, a szövetkezeti tagnak kell fizet­nie a biztosítási díjakat, de a társaság az egész biztosított összeg 75%-át azonnal rendel­kezésre bocsátja. Az előnyösnek látszó aján­latra , valóságos népvándorlás indult meg a Gutenberg-társaság irodáiba és több mint ezer ember vétette föl magát az új szövetkezet tagjai sorába és fizette le a húsz pengőt. Az igazgatóság tagjai hosszú és költséges tanulmányutakat tettek Német­országban — a házépítő szövetkezetek őshazá­jában —, nagy összegeket költöttek el oda­kint, de semmiféle építkezés nem történt. Most többen bűnvádi följelentést tettek a fő­kapitányságon az igazgatóság ellen. A rendőr­ség szigorú nyomozást indított, megvizsgálja a szövetkezet üzleti könyveit, utána jár, hogy kik és milyen célra fordították a befolyt ösz­szegeket. CORVI­N VÁSÁR.

Next