A Reggel, 1947 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1947-02-10 / 6. szám

A magyar katolicizmus a békeszerződés aláírásáról A Magyarországgal kötött béke­­szerződés aláírásának küszöbén a katolikus hírmagyarázó a követ­kező nyilatkozatot tette a Magyar Kurir-nak: A magyar katolikusok fájdalom­mal látják, hogy a nemzetközi ítél­kezés a háborús felelősség meg­állapításánál legszigorúbban éppen Magyarországot sújtotta. Megren­dülve látja a magyar katolicizmus, hogy a békeszerződésben kikötött s az Atlantic Chartában minden kis népnek megígért emberi jogok összessége és az annyit emlegetett „ „félelemnélküli élet“ nincs bizto­sítva ama magyarok részére, aki­ket a békeszerződés végleg elszakít a magyarság testétől, noha nagy részük a magyarsággal századok óta egy tömbben együtt élt és most ősei földjén a hitlerista de­ponálási módszerek áldozataiként lesz földönfutóvá A hírmagyarázó ezután vázolta a magyar katolicizmus háború alatti magatartását, majd rámutat, hogy a magyar nép óriási többsége mindig távol állott a támadó há­ború gondolatától. Éppen ezért a békeszerződést a magyar katoliciz­mus sem a tárgyilagos igazság, sem az általános európai érdek szempontjából méltányos döntés­nek nem láthatja. De különösen mély és keserű benyomást gyako­rol a közvéleményre, hogy a pá­risi ünnepélyes aláírás aktusához a Szlovákiában dúló embertelen magyar deportálás és soviniszta gyűlölködést szolgáló erőszakos ezéttelepítés közben terhes asszo­nyok, kisgyermekek és tehetetlen csecsemők zokogása adja meg a megrendítő kísérőzenét. Egyetlen, ami a békekötés aláírásának fényé­ben megnyugtatóan hat, hogy az ország a nagyhatalmak jóvoltából visszanyeri szuverenitását és ezzel szabad cselekvési lehetőségét. Így indulhat el a békés munka, az alkotó újjáépítés útján, barátsággal az összes nemzetekkel, itthon a demokráciában pedig az emberi szabadságjogok, a megbékélés és az együttműködés jegyében. Villanyszéket szerkesztett és magasfeszültségű árammal végezte ki önmagát egy villanyszerelő Vasárnapra virradó hajnalon megszenesedett testtel, holtan ta­lálták Röppentyű­ utca 53. alatti lakásán Nagy Ferenc 57 éves, nőt­len villanyszerelőt A rendőri bi­zottság megdöbbenve és álmél­­kodva látta, milyen különös módon ölte meg magát az idős szerelő. Hosszú hetek munkájával valósá­gos villanyszéket készített, — olyan alkalmatosságot, amellyel az Egyesült Államokban végzik ki a gonosztevőket! — drótokból, transz­formátorból, a legkülönbözőbb al­katrészekből, nagy gonddal és szakértelemmel alkotta meg ezt a halálmasinát Nagy Ferenc, majd veleült és vasárnap hajnalban ma­gasfeszültségű árammal megölte magát. POGÁNY WILLY neve, leg­alább is a régi budapestiek előtt, nem ismeretlen. Kiváló grafikus, aki nagy karriert futott meg Ame­rikában, ahol évtizedek óta él. Most egy érdekes könyvet adott­­ ki: „Rajzleckék“, esi a címe, 4 dől­: jár az ára és azt tanítja, hogy hogyan kell megtanulni rajzolni? Tehát: saját rajzaiban mutatja be, attól kezdve, hogy kell fogni a ceruzát, egészen odáig, hogy mi­lyen a modell anatómiája, egyen­súlya, mozgása, arányai, milyenek a világosság és az árnyék eloszlá­sai és milyeneknek kell lenniök a rajzoknak és a tanulmányoknak. GYORS-FENY­ÍM PÁRISI FOJO PÁRISI NAGY ÁRUHÁZ a Reggel Ma éjszaka beszüntették az angol ipari üzemek kétharmadrészének áramszolgáltatását Homokzsákok is drótsövények a palesztinai brit hivatalok közül ötven év óta nem verte Európát­­ a jég és hó ilyen erős bilincsekbe,­­ mint az idén és az egyébként is­ legyengült és hiányos tüzelőterme­lés — különösen Angliában és Né­metországban — példátlanul sú­lyos következményekkel is járt Az angol ipar fennállása óta még nem került abba a helyzetbe, hogy legfontosabb termelőüzemeit szén­hiány miatt leállítsa. Éjszaka az angol ipar kéthar­mad része, főleg a Midland, s a déli iparvidékek villanyáramot egyáltalán nem kapnak többé, 3 millió munkás vált munkanél­külivé, cs­upán az élelmiszergyá­rak, újságok, mosodák, vízvezeté­kek és egyéb fontos közüzemek kapnak áramot. Napi ötórai áram­szünetelést rendelt el a kormány a magánháztartások, vendéglők, irodák, üzletek, mozik számára. Londonban azt remélik, hogy ez a katasztrofális korlátozás egy hét­nél tovább nem tart, de amint Shinwell tüzelésügyi miniszter ki­jelentette, csak az angol fogyasz­tók együttműködése hidalhatja át a hó, lágy, hideg és a szénterme­lés csökkentése következtében ke­letkezett válságos helyzetet. A ter­melés nem a munkásokon múlt ezúttal, hanem az Angliában tel­jesen szokatlan nagy hideg aka­dályozta a termelést, befagyasz­totta a gépeket és leállította a szén elszállítását. A nemzetközi politika azonban a nagy hideg ellenére tovább hul­lámzik. A külügyminiszterek lon­doni értekezletén tovább tárgyal­ták az Ausztriával kötendő állam­szerződés részleteit , megállapod­tak abban, hogy az osztrák békeszerződés ratifi­kálása után 90 nappal a meg­szálló csapatok elhagyják Ausztria területét és megszű­nik a szövetséges ellenőrző bi­zottság működése is. Az Ausztriában levő német tulaj­don kérdésében még nincs döntés. Egyébként a pontosan egy hónap múlva összeülő moszkvai konferen­cia már egyre sűrűbb árnyékot vet a nemzetközi sajtóra és egyre­ gyakrabban foglalkoznak a lapok azokkal a döntő kérdésekkel, ame­lyeknek a megoldása vagy áthida­lása a moszkvai konferencia leg­főbb feladata lesz. Az angol sajtó, elsősorban az Economist , meg­lehetősen ta­náskodó hangon ír a moszkvai tanácskozás kilátásairól, mert egyelőre még a nagyhatal­mak, de a német békeszerződés ügyében megkérdezett kisebb ha­talmak között is mély szakadék mutatkozik Németország jövő al­kotmánya, a jóvátétel, a megszállás időtartamra és módozatai, sőt a­­ moszkvai tanácskozás rendje for­muláinak tekintetében is. A legéle­sebb ellentét abban mutatkozik, hogy a nyugati hatalmak időrendben előbb a német gazdaságot kí­vánják felépíteni és azután fe­dezni a jóvátételt, a keleti cso­port viszont fontosabbnak tart­ja a Németország által elpusz­tított országok újjáépítését né­met jóvátételek segítségével. óriási összegekről van itt szó, hi­szen­ Bjelo-Oroszország képviselője egyedül 1500 millió rubel jóváté­telt kér, tíz százalékát annak a kárnak, amelyet Németország en­nek a tanácsköztársaságnak a te­rületén okozott. Az angol birodalomnak a szén­kérdésben és a német békeszerző­dés problémáján kívül van egy harmadik súlyos gondja is: Pa­lesztina. Az elmúlt héten az angol nőket és prermekeket légi úton elszállították Palesztinából Egyip­tomba és ez komoly és súlyos har­cok kezdetét jelenti. Az angol ka­tonai hatóságok a legszigorúbb el­lenőrzést és korlátozást rendeltek el Palesztina területén, minden nyilvános helyiséget bezártak, a szürkület beálltával a lakosság nem hagyhatja el lakását. Homokzsákok és drótsövények védik Jeruzsálemben a kor­mányépületeket, senki útlevél nélkül az utcán nem közlekedhetek és az angol katonák is csak négyes járőrökben mozog­nak. Fontos döntés készül az úgyne­vezett „displaced persons“, a me­nekültek ügyében, akik közül egydül Ausztria területén 550.000 idegen tartózkodik. Ausztria szabadulni akar hívatlan vendégeitől és a nagyhatalmak, elsősorbn az angolszász hatalmak számára is súlyos terhet jelent a menekülttáborok fenntartása. Elő­reláthatólag a legközelebbi­ hóna­pok folyamán olyképpen oldják meg ezt a kérdést, hogy azokat, akik a németekkel együttműköd­tek, német szolgálatban állottak, vagy háborús bűnöket követtek el, kényszer útján hazaküldik, a többi menekült elhelyezésére pedig be­vándorlási engedélyt adnak egyes országokba. Az amerikai szenátusban már javaslatot nyújtottak be a be­vándorlási törvény módosítá­sára, amely példát kell, hogy mutasson Latin-Amerika köztársaságainak és a dominiumoknak, hogy korlátolt számú menekültet fogadjanak­­ be határaik közé. Két nagy európai államból ér­kező hírek a konszolidáció további haladásáról számolnak be. A fran­cia kormány az első ötszázalékos általános árcsökkentés sikere után, a kitűzött határidőnél három hét­tel hamarabb rendeli el a tová­bbi ötszázalékos árleszállítást, amint ezt Ramadier miniszterelnök szom­bat esti rádióbeszédében bejelen­tette, hogy az árszínvonalat lépés­­ről-lépésre a novemberi árszintre szállítja le. A Szovjetúnióban az újjáépítés és a negyedik ötéves terv jegyé­ben ma kezdődik a Szovjetunió legfelső tanácsa tagjainak a vá­lasztása. Sztálint Moszkvában je­lölték, a kommunista párt vezető­tagjait az Unió számos köztársasá­gában, de igen sok pártonkívüli is szerepel a jelöltek névsorában. Halálos villamosbaleset a Baross-téren Vasárnap virradóra éjfél után néhány perccel a Baross-térről in­duló 46-os villamos gyér utazó­­közönsége borzalmas ordításra fi­gyelt fel. A villamos azonnal meg­állt és elborzadva látták, hogy felismerhetetlenségig összeroncsolt ember­test fekszik a kerekek alatt. Két lábát, egyik karját vágta le a villamos — mint a percek alatt felszálló mentők megállapították — Mihulesz Sándor 48 éves kőműves­mesternek, aki a Hattyú­ utca 17 szám alatt lakik. Mihulesz a ro­bogó villamosra akar felugrani, de a síkos talajon megcsúszott és így került a kerekek alá. A mentők már nem tudták megmenteni az életnek. A szemtanuk egyértelmű állítása szerint a vezetőt nem­­te­heti felelősség a szerencsétlen bal­esetért. Mikulesz gondatlanságával maga okozta halálát. A Múzeum­ körúton haladó 48-as villamosnak az úttest felé eső lép­csőjén szombat este négy ember szorongott Egy arra haladó teher­autó a lépcsőn álló négy embert lesodorta, azután továbbrobogott. Mint később kiderült, Fekete-Győr Endre 21 éves egyetemi hallgató volt az egyik áldozat, aki súlyos zúzódásokat szenvedett. Kada Jó­zsef 20 éves tejüzemi munkásnak bordái törtek össze, Bigém József 18 éves sütősegéd koponyaalapi tö­réssel került a Szent István-kór­­házba, míg Buday Balázs 27 éves MÁV fékezét csonttörésekkel a MÁV központi kórházába szállítot­ták. A rendőrség megindította a nyomozást az elmenekült teher­autó kézrekerítésére. Ez az eset is arra mutat, hogy nem indokolatlan a­ rendőrség éber figyelme, amikor a lépcsőn álló utasokat olykor még a villamos megállítása árán is iga­zoltatja és súlyos büntetést ró ki a szabálytalanul utazókra. 1947 február 10. Idősb Kun Dániel hazahozza az arabsokat Enns, február 6. A Reggel bécsi tudósítójától.) Id. Kun Dániel, ha vasárnap felöltötte zsinóros Kunsági ünnneplőjét és el­indult a karcagi Fő­ utcán, tisztelet­tudóan süvegelte meg mindenki. Pedig bárki ismerőse észrevétlenül mehetett el mellette, mert mindkét szemére világtalan. Még a múlt vi­lágháború oltotta, ki két szeme fé­nyét. A hortobágyi határban U0 holdas birtoka van. 169 birkája, 46 marhája legelészett s a kis erdő szélén 84 sertése csörtetett. Mégis, amire legbüszkébb: hat pompás arabs lova. Egy emlékezetes napon még jobban elborult idősbb Kun Dániel szemevilága: a németek a Hortobágy­­széléről elhajtották a jószágát. A házába is betörtek: — Hadianyagot szállítani! Gye­rünk! — adták ki a parancsot s Kun Dániel büszke hat lovát sze­kerek elé fogták. Két kis cselédjét a legkisebb fiát a gyeplők mögé ültették. — Már pedig innen egy tapodtat sem! — kiáltotta a vak magyar. A németek kinyitották a kaput. A világtalant félrelökték. Már moz­gott a szekér, amikor Kun Dániel hajadonfőit felkapaszkodott a ko­csira. Először Törökszentmiklósig hajtották a negyvenöt karcagi sze­keret, innen Pest felé, majd új étirányt kaptak: Dunántúlra. On­nan pedig az országból kényszerí­­tették ki a hadianyagokkal megra­kott karavánt és a vak magyart, két­­apró cselédjével, legkisebb fiával és hat lovával. Végül Ausztriában rakták le a magyar fuvarokat. Kun Dániel akkor vesztette el szívét: a németek a hat arabsot kifogták és magukkal vitték. Lágerlffi-lágerbe vetődött az öreg kun és a három, alig embernyi gyermek, míg végül a felszabadítás utáni első transz­porttal hazaszállították őket. Ki­fosztott birtok, feldúlt ház fogadta Kun Dánielt. A családi tanács meg­állapította, hogy az elhurcolt lovak, nélkül nem­­ lehet rendbehozni a gazdaságot. Elő kell teremteni a lovakat és a vak Kun Dániel végül is úgy határozott, hogy miután már ismert, Osztrákországot, neki­indul újra a világnak. Felvette zsinóros ünneplőjét s legkisebb fiával Pestnek vágott, hivatalról­ hivatalra, előadta, mi já­ratban van s néhány hét alatt meg is kapta a papírokat. Ausztriában pedig végigjárta a helységeket, ta­nyákat, amerre annak idején vitték és három hónap múltán meg is ta­lálta a lovait. Haza azonban nem tudta vinni, mert a sietségben a passzusokat elfelejtette magához venni így hát hazament újra, és az összes okmányokkal tért vissza, hogy átvehesse megtalált jószágát. Az ennsi Magyar Vöröskereszt ba­­rakjának egyik többágyas szobájá­ban csillogóra tisztítón lószerszá­mok s köztük felaggatott ünneplő csizmapár alatt, az ágy szélén ülve akadtak rá idősb Kun Dánielre. — Azt mondják, keresztet vethetek rá — panaszolja az öreg kun —, de nem úgy ven ám! Az amerikánusok megígérték, hogy nemcsak ezeket kapom vissza, hanem­ azt a hármat is, ami­ az osztrák istállójában van. Vissza is adják, mert már kaptam is tőlük valamit... Büszke mosoly ült ki szája szé­lére: — ... egy kis csikót. Az anyja tiszta arabs, az apja angol félvér . ... az én lovaim csikója!... Az idegenben született magyar csikó már hazai födél alatt, a Ma­gyar Vöröskereszt barak egyik üres helyiségében döngeti a padozatot. A vén kún esténként az ágya szélén üldögél és Szedres, Sanyi, Baba, Gidra és Juci szerszámait fénye­síti ... Éjszakába hajlott, mikor búcsúz­tunk.. A barak elől csengő csilinge­­­­lés hallatszik a szobába. — Hozzák a csikót — magyarázta a kirendeltség vezetője — a va­f nem alszik addig, míg meg tieid- s t­­mogatta.... Borbély Zoltán „STÍLT ASZTROSIRUGYARBT Ajtók, ablakok mind­en méretben késsen. Kolonter- és stílbútorok, rekamiék gyártásé, átdolgozása „STÍLUS“LAKATOSARUGYÁRST Kovácsoltvas lámpák, ülőkék, asztalok, dohányzók, excenterprésen bérmunka — Jeep-karosszériák „STÍLTBÚTORIERESIEDELISNST V­­éc használt, modern és antik bútorok, korabeli kommédik, biedermeier-szobák „STÍLUS“SÖ5CERESKE8ELTÍIRT hoű­vészi képek, szedrek, nippek, vázák, szerviszek, csillárok és páratlan finomságú hangulatlompák Teljes ogfhorb­erendezés. — S­JAAPEST, V.­ FÁIK MIKSA­ UTCA 5. Olcsón, részletre! — TElszeN: nikus 1­­ üli­­ácsíkossif vi, Bajnok-utca 9A. fcét.’i vég/

Next