A Reggel, 1948 (21. évfolyam, 1-36. szám)
1948-05-24 / 22. szám
r 1948 május 24. IP ---------Reggel Reggeli levél «■ " ■" — A bajnok könnyű amerikai regényekben, a 26-ik oldal táján rendszerint bevonul a koktél-illatú „storyba" hófehér nadrágban, szvetterben, nesztelentalpú cipőben és villogó fogsorral — a tenniszbajnok. Fiatal, gazdag, szélesvállú, amerre tárhátbaveregetik, „heló Bob!" fizirrubáját mindenki jól ismeri, hiszen ő mosolyog a fogpasztareklámokról, az ő hangján ordítja be a gramofonlemez kétóránként a rádiókészülékekbe: „Brown racket a legjobb!" Ez a fiatalember azonban, akivel itt a kis budai lakásban beszélgetek, egészen másként fest: nem széllesvállú, inkább vézna, nem mosolyog diadalmasan, fáradtnak látszik s két kisgyerek lovagol a térdén. Pedig eleven tenniszbajnok, két napja sincs, hogy a világlapok első oldaláról vigyorgott az újságolvasókra s öklömnyi betűk adták hírül, mi a véleménye Asbóthnak Destremau drop shortjairól s közvetlenül a világbéke ügye mellett fejtegették, ha történetesen nem „smash-olja“ olyan villámgyorsan Abdesselan volt labdáját, hogyan alakult volna a Davis-serlegért vívott tenniszmérkőzés Párisban. Ezalatt Asbóth, a nap hőse, azon törte a fejét, hogyan lehetne anynyi pénzt szerezni, hogy visszafelé, az úton, megebédelhessen azt étkezőkocsiban. Ő ugyanis nem regényalak, hanem élő tenniszbajnok s nem a babérkoszorúit eszi, mert jobban szereti a borjúpörköltet nokedlivlel. Párisban persze megvan a lakása s az ellátása, csodás szoba a Grand Hotelben, hatalmas erkéllyel, de Isten látja lelkét, az egész Grand Hotelt odaadná ha egyszer úgy magyarosan, kiadósan „ebédelhetne". Dehát ez vágyálom, az étteremben nyolc pincér vonul az asztal köré, a kilencedik hoz valami különös húst, mártásban s mire ő nekigyürkőzne, hogy hozzálásson, a tizedik elviszi előle a tányért. Legszívesebben elrohanna valami kiskocsmába, hogy megrendelje a menüjét, üveg világossal, dehát pénze nincs, kénytelen szegény a Grand Hotelben ebédelni. Ilyen sivár különben is egy tenniszbajnok élete! Párisból mindössze a Roland Garros tenniszstadiont látja, autóval röpítik odáig is, San Remo arról nevezetes, hogy ott rosszul sikerült egy forehandja, Taorminában pedig hálóba fúlt egy hosszú labdája. Cannes-ban, a Hotel Martinez kis bárjában néger dzsesszben zakatol s platinaszőke nők hosszú szipkából cigarettáznak, ő meg odafent a szobájában álmatlanul hánykolódik az ágyában és Patty backhandjeiről vizionál• Eh, egyáltalában az embernek van miről vizionálnia! Most 30 esztendős és 10 esztendeje megszakítás nélkül játszik, végigtenniszezte Európát, legyőzte Donald Budge-ot, a világbajnokot, van ötven serlege, de otthon a szekrényében nincs ezer forintja. Megeshet, hogy kifut a pályára, meglát a tribünön egy kisfiút és eszébe jut, hogy otthon várjon a kisfiának meg tudták-e venni azt a pár cipőt, amire ugyancsak szüksége van. „Lelő" a pályáról egy nehéz ellenfelet, vállrakapják, a kezét szorongatják, gratulálnak, ismeretlenek homlokon csókolják, neki meg kicsit keserű a szájaíze s arra gondol, hogy jó, jó, de meddig megy ez így s mi lesz, ha holnapután eltörik a csuklóm s nem tudok játszani többé? A nagy hajszában kopik a szív, a gyomor, az idegek, álmában falbaveri a kezét, mert forehandol, lehunyt szemhéja alatt fehér tenniszlabdák cikáznak, annyi verejték patakzik róla, hogy megtelhetne vele mind az ötven serlege. Esztendők óta nincs ideje kezébe venni egy könyvet, néha a vonaton olvas is, de tíz sor után már átvillan rajta, jó volna trenírozni valahol a wimbledoni füves pályára, hiába, nrhes fűhöz szokva, arról a pályáról könnyen lekenik. Hát élmények, persze, azok vannak! Kopenhága : nehezen dolgozik a guminyelű ütővel. Stockholm: csúszik a cipője, elveszíti az első szetet. Prága: itt gyönyörűen legyőzi Drobnyt, aki nyilatkozatában Európa legjobb teniszezőjének jelenti ki Asbóthot. Saloniki: fáj a csuklója. Tíz év múlva majd megkérdi a fia: mondd, pápa, milyen város Páris? Rövid tűnődés után valahogy így felel: ott van a Roland Gaross stadion. Faggatni kezdem, mondja el, milyen is hát az az áhított győzelem, a tribünön tízezer ember ordít, kendőket lengetnek, virágot dobálna fel. • Vonogatja a vállát, majdnem egykedvű. Játszma közben soha nem figyel a tribünre, mindent a mérkőzésre koncentrál, ő nem a nézőknek játszik, a játékért játszik! Utána pedig az eszméletlenségig fáradt. Igen, igen, dehát rajongók is vannak, firtatom, csinos ifjú lányok, akik autogramért esdekelnek s kipirultan és fénylő szemmel nézik a bajnokot... „Nahát, szóval figyeljen ide..." — kezdi, de ebben a pillanatban belép a szobába Asbóthné s a többit feketekávéjába fojtja a bajnok Vagyis a jól beadott drop shortot gyorsan smasholja. Halász Péter FÉKEZZ B08SY JÖN JÖN JÖN r»'*i JÓN K flHYfl GEORGE FORMBY a nagy angol komikus legújabb vígjátéka Az új amerikai színes, zenés, mesefilm-csoda Csak a szívükben fiataloknak! Ezt a filmet nem kell Hirdetni úgyis megnézi mindenki: Hét magyar művész a hollandiai nemzetközi zeneverseny döntőjében Huszonegy magyar versenyző utazott Scheveningerbe a nagy nemzetközi zenei versenyre, amelyen 26 nemzetnek 300 fiatal művésze vesz részt. Az első szenzációs eredményeket szombat éjszaka jelentette táviratilag Kun Imre, aki a kultuszminisztérium megbízásából kísérte el a művészeket, a döntőbe kerültek Cserfalvi Eliz, Lengyel Gabriella, Vadas Ági és Fülöp Tamás. A vasárnap délelőtti távirat újabb magyar sikerekről számol be: Veress Antal hegedűművész, Varsányi László és Weiss Róbert zongoraművészek is a döntőbe kerültek. Minthogy 4 magyar hegedűművész és 3 zongoraművész is élre tört, igen valószínű, hogy ismét magyar művészgyőzelem lesz az óceánparti holland fürdőhelyen. A zsűri tagjai között olyan világhírű neveket találunk, mint Jehudi Menuhin, Fischer Annie, Vasa Prihoda, Zathureczky Ede, és Tóth Aladár. Lengyel Gabriella értékes ajándékot is kapott: százezer frankot ér az a hegedűvonós amelyet egy elragadtatott ausztráliai piros rózsacsokor kíséretében nyújtott át neki a salle Gaveauban tartott hangversenye után amelyről a legnagyobb elragadtatással írnak a zenekritikusok. Négy ici-pici róka, avagyis egy finom család ! Kikérem magamnak, hogy bárki kételkedjék a szavamban, mikor elmondom, mint hitelt érdemlő szemtanú, hogy a Művész Színház nyilvános főpróbáján hallatlan eset történt, olyasvalami, amit vajmi ritkán jegyeznek fel a pesti színházak annáleszei, olyan eset, amire — hogy a bemutatott „Kis rókák“ stílusánál maradjunk! — a legöregebb színházi rókák sem emlékeznek... A bemutató közönsége az előadás végén szabotálta a ruhatárat, a megszokott közelharc elmaradt, az acélos idegekkel harci állásbanan',Törkedett ruhatárosnők ásítottak unalmukban, mert a publikum — a helyén maradt és tapsolt, tapsolt, tapsolt... A színészeknek és a szerzőnek, aki egész hihetetlenül — nő! Sokáig azt hittem, hogy csak női álnevet választott, mert még a nagy északi írónők sem írtak ilyen kegyetlen, kemény, kíméletlen drámai logikával a cél felé törő színművet. Az ibseni kiábrándultságú és strindbergien vigasztalan emberábrázolás, a kegyetlen őszinteség a legnagyobb és legbátrabb íróra vall. Az 1870-es, 80-as évek békés polgári jólétét sugárzó amerikai környezetben, a déli kisvárosban zsákmányért lihegő, véres körmű, mohó vadállatok járnak-kelnek, testvérek, akik egymás torkának esnek, asszony, aki a szemünk előtt fagyos hidegséggel pusztítja el szívbajos férjét, egy mindenre kész kispolgári család, amely most „tör fel“, pénzt, pénzt, pénzt „csinál“, — egymás vérző testén keresztül! (No meg a kiuzsorázott néger tömegek testén keresztül!) Lillian Heilman rideg becsületességgel mond ki mindent, nem szédül, mikor szemébe néz a tényeknek, ezt a visszataszító világot a szellemidézés valószerűségével viszi színpadra, s e ragadozó embereket a nagy realista művészek döbbenetes erejével ábrázolja. A mondanivalóit az események mondják el, néma szereplők, egyetlenegy szólam, vezércikktöredék, frázis nem puffan el, de a néző az író martaléka lesz: akaratának igájába görnyed! Leszűrt, választékos író, nincsenek felesleges szavai, de — elhallgatott gondolatai sem. Színházi évtizedünk egyik legjobb darabja ez és — egyik legjobb előadása is. Sennyei Vera az eszményien elvetemült, már-már emberfelettien gonosz némber képmását hátborzongató valószínűséggel varázsolja elénk. Egy sápadt, szép kis asszonyka azt kérdezte tőlem suttogva: „Lehetséges .. lehet ilyen gonosz nő?" Mint jóval idősebb és tapasztaltabb ember azt feleltem neki, hogy — lehet. De idáig — csak Shakespeare merte színpadon ábrázolni az aszszonyi gonoszságnak ezt a jeges csúcsát. A művésznő igen szép asszony, szívesen találkozom vele az utcán, de bejelentem itt, a nyilvánosság előtt, hogy hosszú ideig kerülni fogom, átmegyek amásik oldalra, mert oly elhitetően játszotta ezt a nőstény fenevadat, hogy Texasban bizonyára géppisztollyal lőtték volna le a színpadról! Apáthit nagy színészeink közé soroljuk. A szívbajos ember alakját kórtanilag is hitelesen és megrázóan ábrázó fa. Földényi a sima, mosolygó, körmönfont gazembert, Zách a durva, fel-felüvöltő fenevadat, Dékány a romlott kölyökrókát eleveníti meg az eleven élet igazságával. A nagy menazséria másmás alakjait élesen jellemzik ők és e róka-együttes egyes figurái SD- lisztikusan különülnek el egymástól. Komlós Juci „kiugrott“: az elnyomott, a megnyomorított, a szenvedő asszony sápadt profilját megindítóan ábrázolja; a szorongásos nő visszafojtott, fülledt, akadozó hangját és riadt arckifejezését nem fogjuk elfelejteni! Thurzó Margit bájosan, egyszerűen, természetesen formálja a tiszta fiatal leány sugárzó alakját. Fónay Márta és Kéry egy-egy jó színfoltot jelentenek a képben, Fábry rendezése kifogástalan és ... és dicsérjük meg végül Várkonyit, a direktort, aki ezúttal mestere volt a szereposztásnak! Balassa Imre SZÍNHÁZI NOTESZ GOBBI HILDA PARISBA UTAZOTT TANULMÁNYÚTRA, a nyáron beutazza egész Franciaországot és csak kora ősszel tér haza.If A „JÁTÉK A KASTÉLYBAN“, a régi Molnár darab reprize tomboló sikert aratott New-Yorkban s „a ház rengett a kacagástól“ írja Atkinson, a „New-York Times“ félelmetes kritikusa hosszú cikkében, amelyben többek között ezek a sorok olvashatók: „A régi világ, amelyben Molnár e darabot írta, rég összeomlott... Szörnyű dolgok történtek azóta ... Vidám és könynyelmű világ volt, amely semmit sem vett komolyan s a fontos dolgokat sohasem értette meg. De ebben a világban született a „Liliom“, a modern színpad legkedvesebb, romantikus darabja, a „Testőr“, a „Játék a kastélyban“ és még számtalan kitűnő darab és egyéb írásmű. Minden világi erény tökéletes kifigurázása ez a vígjáték, nincs témája, nincs benne új motívum, új tréfa, mégis tökéletes és ellenállhatatlan__ Újból bebizonyult, hogy Molnár a színpadi varázslat mestere ... vr WALTER RÓZSIT RITKÁN HALLJA az operakultúra híveinek serege, de valahányszor megszólal, vagy megjelenik a nyilvánosság előtt. — ünnepe a művészetnek! Az este Gluck, Beethoven, Cornelius dalait tolmácsolta az éter hullámain át, nemes művészetével. * KELLÉR DEZSŐ MEGVÁLT A PÓDIUMTÓL s a Magyar Múzsa hangverseny rendező-vállalattal kötött szerződést. A nyáron a Pesti Színházban rendezett kabaréelőadásokon konferál. * BUDAY DÉNES, számos operett, filmzene, Heltai-, Szép- és Juhászdal szerzője, öthónapos szerződést kapott Olaszországba. Holnap utazik, június 20-án revüjét mutatják be Rómában, azután egy olasz film zenéjét készíti el Bolváry rendezésében. * DR. DALNOKY VIKTOR, AZ OPERAHÁZ NÉPSZERŰ VETERÁNJA, ismét leszerződött egy esztendőre az Operaházba. Dalnoky ma 83 esztendős, friss erőben van s ahogy ő mondja „meg se rezdül a torka, ha énekelni kell" s ugyanolyan játszi könnyűséggel kihúz egy fogat, mint 40 esztendővel ezelőtt ... BUDAPES -VENEZIA csatlakozással ROMA-MILANO REPÜLŐGÉP Indul EV!A J US 31. JUGOMART, V., DOROTTYA UTCA 6. TELEFON: 183-216 AZ ÉV LEGIZGALMASABB AMERIKAI VÍGJÁTÉKA: #• (FOREIGN CORRESPONDENT) A SZTÁROK FILMJE Herbert marshall, joe mc crea LARAINE DAY, GEORGE SANDERS ALBERT BASSERMANN JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JÖN! JON! HALA DÁ S-FILM