A Reggel, 1948 (21. évfolyam, 1-36. szám)

1948-05-31 / 23. szám

8 Ióta SZÁRNYSEGÉDI ÁLLÁST SZER­VEZTEK A KÖZTÁRSASÁGI EL­NÖK MELLETT. Eddig a testőr­ség parancsnoka töltötte be a szárnysegédi tisztet is. A pénteki minisztertanács elfogadta a két ál­lás szétválasztásáról szóló előter­jesztést. Az elnök szárnysegéde to­vábbra is Kerekes Béla lesz, aki idáig testőrparancsnok is volt és most lépett elő vezérőrnaggyá, a testőrség parancsnoka pedig Ma­léter Péter őrnagy lett. "X* ‘U.S.A. lábszőrtelenítés - Fried Piroska * BABITS MIHÁLY ÖZVEGYÉT, TÖRÖK SOPHIET SÚLYOS IDEG­­ÖSSZEROPPANÁSSAL SZANA­TÓRIUMBA SZÁLLÍTOTTÁK. A nagy költő özvegyéről, a kiváló és egyéni hangú írónőről bizony min­denki megfeledkezett, súlyos gon­dok között őrlődött és megfelelő lakása sem volt, idegösszeroppa­­nása az elmúlt esztendők nélkülö­zéseinek s magányának következ­ménye. * .1 Café de la Paix átalakított helyi­ségeiben változatlan jó kiszolgálással olcsó árakkal áll vendégei rendelke­­z­ére.* BERNADOTTE GRÓF, AZ UNO BE RE MEGBÍZOTTJA PALESZTI­NÁBAN, a svéd király unoka­öcse, 52 éves, amerikai lány, a ■ lilliomos azbesz­tírály, Manville leánya a felesége s a jelenlegi fizetése 1 25 000 dollár. Vászon- és strandruhát leszállított a ban, Mária szalonból, Dorottya-u. 1 •XI ULLMANN GYÖRGYNÉ, metl Pálffy Erzsébet, aki — mint isme­retes — igen súlyos betegen uta­zott Svájcba, hogy külföldön lévő gyermekeitől elbúcsúzzék, egy zürichi szanatóriumban a múlt hét péntekjén meghalt. Álmában érte a szenvedés nélküli vég, miután­ utolsó napjait lánya és két fia kö­rében töltötte. Lelki üdvéért Bara­­nyay Jusztin mutatott be engesz­telő szentmiseáldozatot az Egye­tem-téri templomban. * MONTECARLO LASSAN A CSŐD FELÉ SODRÓDIK! A ka­szinó 1926-ban még 98 millió frankot keresett, 1946-ban már csak 32 millió, jóval kevesebb értékű frankot , 1947-ben már 147 millió frankot veszített. * Minden nőnek fontos: Falugyainé, Star­szűcs Váci­ u. 6. Megóvást vállal. & UDVARDY TIBOR, AZ OPERA­HÁZ TENORISTÁJA KOCSMÁT NYITOTT A JÓZSEFVÁROSBAN. Az éneklést persze nem hagyta abba, két nagyfröccs között pró­bára szalad s ha nincs vendég a söntésben, partitúrát tanulmányoz. Egyébként még egy újdonsült kocsmárosa van a művészvilágnak: Haller László, aki évek előtt a Magyar Színházban játszott, s „nyugalomba vonulása“ után (most 32 éves) a Művész espresso rész­­tulajdonosa volt — Óbudán keres vadszőlös, vaddiófás kocsmát. * BARTHA ALBERT VEZÉREZ­REDES, ny. honvédelmi miniszter levele a Noteszhez: Kedves Kis Notesz! Megemlékezett az első for­radalom 5 szereplő katonájáról, akiket 50 éve avattak tisztekké. Kénytelen vagyok a félreértést helyesbíteni! Az 5 katona 3 külön­böző évfolyamhoz tartozik! Én va­gyok a legöregebb, engem 1895 augusztus 18-án avattak. Stromfeld Aurélt egy évvel később, 1896 augusztus 18-án, néhai Tombor Jenőt és Kerekes Józsefet 1898 augusztus 18-án. Féltékenyem őr­ködöm korelnöks­égemre, ezért vol­tam bátor tudomására hozni. „AZ UTOLSÓ ÚT“ a címe az új lengyel filmnek, amelyet hetek óta adnak elő zsúfolt házak előtt és halotti csöndben Varsóban... A film az auschwitzi poklot mutatja be s a szereplői lengyelek, oroszok, franciák, magyarok.,, EINAUDI, AZ OLASZ KÖZ­TÁRSASÁG ELNÖKE, 74 éves­­ feleségével együtt, akit 46 év előtt vett el, nehéz gondok között küz­dötte fel magát szegény sorból. E gondok emlékét őrzi a házaspár számadási könyveinek hosszú sora, amelybe napról-napra minden fil­lér kiadást beírtak. A számadási könyvek ma már 46 kötetre rúg­nak s persze mindegyiknek 365, néhánynak 366 lapja van. Hódító szépség: Hermocith B-krém! * NIKOLAJ GAMALEJA, a világ­hírű nagy mikrobiológus, Pasteur és Mecsnikov munkatársa, most, 81 éves korában, lépett be a kom­munista pártba... * PALÁSTHY IRÉN, Hans Bartsch­­né, a nagy newyorki színpadi kiadó híres színésznő felesége, több, mint féléves külföldi tanulmányútjáról hazaérkezett rákosszentmihályi ott­honába. Utoljára Londonban és Párisban töltött hosszabb időt, ahol férjével, Oscar Strauss „Csokoládé katoná“-jának felújítását készítet­ték elő, ez a remek operett, amely­nek Budapesten is emlékezetes sikere volt, egy év óta fut a Brod­­wayn, Bartseh produkciójában. Palásthy pihenni jött haza, ősszel újra útra kel, hogy külföldi szer­ződéseinek eleget tegyen. * Vendéglátás? American Adam. * JOSEPH SCHRAMOT, a cseh­szlovák partizán szövetség vezető­jét, aki prágai lakásán politikai merénylet áldozata lett, rokoni szálak fűzték Magyarországhoz. Schram ugyanis veje vett Bebrits Lajosnak, a közlekedésügyi minisz­térium államtitkárának.­­ VIGYÁZAT,­ HÖLGYEIM! A pá­risi divatkirályok új „betörést“ terveznek. Vezérkari főnökük, Gérard kijelentette, hogy „a nők ruhája ma úgy fest, mint a nyi­tott ernyő, de őszre becsukják őket! * Hőszigetelés ? Isolatar-Palotay! 250.000 FORINT PÓTHITELT ENGEDÉLYEZETT AZ ÁLLAMI SZÍNHÁZAK SZÁMÁRA A G. F. legutóbbi ülése. Különös rendelte­ í­rása ebből 20.000 forint: ezt a pénzt­­ a Nemzeti Színházban előadásra kerülő „Szentivánéji álom­“ dísz­leteinek rendkívüli költségeire kell fordítani! * * * VAN ITT EGY ÖRMÉNY, mondja a kisasszony a felvételi irodában. Úgy hívják, Karpeisz Doriszpáno­­vics. Csóválom a fejem. Sajnos, nem. Emez magyar és Csíkszere­dái. A kisasszony sóhajt. Két szek­rény kartotékot böngészünk át. Százfélekép írják a franciák a csé betűt. T-vel, Ch-val, Tch-val. De Csíkszeredáit máskép írták. Úgy írták, hogy ne lehessen ráta­lálni. „Biztos, hogy nem örmény?“ kérdezi gyanakodva. Biztos, mon­dom. „Akkor írja le a nevet“. Le­írom, megnézi, földerül az arca. Ja úgy, Zikszredé! Hát mért nem szól?“ Kiderül, hogy Zikszredét szemé­lyesen ismeri. A férfi tavaly itt dolgozott a felvételiben, nagyon derék ember. Van egy felesége is, nagyon szép fiatalasszony. Nem több húsz évesnél. Mind a kettő bentlakó volt, de a férfi meggyó­gyult, előbb az irodán dolgozott, aztán kikerült vidékre, mezőgazda­­sági munkára. Van az intézetnek egy tanyája, Csíkszeredai Eret odakint van és dolgozik. „És az asszony?“ Az asszony idebent van Menjek el a kettes női pavillon­­ba. A főmadámot keressem. Ma­dame Magnan a neve. MADAME MAGNAN nagyon ked­ves. Elmondom, mit akarok. Még a cédulát is megmutatom, nagy­­ bölcsen. „Magyar?“ — kérdi. Igen.­­ „A húsz éves?“ Annyi. Akkor I bőm »Mm,*, cm m fiatal magyar asszony van az épü­letben. Mindjárt lehozza, várjak egy kicsit ... És elmegy. Egyedül maradok az irodában, öt-hat hölgy­­gyel, akik gépelnek, telefonálnak és fésülködnek. Nyilván őrültek, mert mind fehér vászonköntöst visel és fehér aljat, bokáig érőt. Jeléül annak, hogy az őrültek is hosszú szoknyát viselnek. Silka kell várni. Az asztalon egy csokor sárga virágot fedezek föl. Orosz­lánszáj a neve. Lehet, hogy szin­tén őrültek, másként hogy kerül­nek ide? És miért hasonlítanak oly kevéssé egy virághoz? Sajnál­kozva szemlélem a csokrot, mikor nyílik az ajtó és belép a Madame. Nyomában egy fehérruhás hölgy tipeg. Iszonyú kövér és legalább negyven éves. Talán az a rög­eszméje, hogy húsz éves,­­ gon­dolom, de végre is semmi közöm Csíkszeredámé korához. Odalépek „Kezét csókolom, mondom, bocsás­sa meg a zaklatást. D.-né küldött, a külügyből. A családjától­­ hozol­ üzenetet.“ Önagysága bólint és azt­ mondta: Kiriszambó. Bár lehet, hogy azt­ felel­te: D es előtér­t, nem emlékszem pontosan. Csak azt tu­dom, hogy nem volt semmi értel­me. Zavartan néztem körül. „A család jól van, hálistennek. Miklós a múlt héten lett alezredes.“ Is­mét bólintott és újra mondott valami halandzsát, amit elfelej­tettem, de nem hasonlított semmi mez tett asolna ÖN NEM magyar asszonyom?“ Erre némikép felmelegedett, hosszan és melegen magyarázott valamit. Egy kukkot nem értettem belőle. Azt mondtam a Madame-nak: „Kérem, ez a hölgy nem Csíkszeredámé“. —„Hát ki?“ — kérdezte. „Azt nem tudom. De magyarnak se magyar.“ — „Nem magyar? Honnan tudja?“ — „Egy szót te értek a beszédé­ből.“ Madama Magnan összecsapta a kezét. — „Hogyhogy — ámult el — mikor olyan szépen elbeszél­gettek?“ A szemét fürkészőn raj­tam felejtette. Vagy szélhámosnak tart, vagy őrültnek ... „Nincs más magyar?“ — kérdeztem. „Nagyon sajnálom. Csak ez az egy.“ Köszöntem és zavartan indultam kifelé. Madame szúrósan bámult utánam. Gyanakszik. Nagyon gyor­­­­san mentem végig a parkon, de jó kint a kapu előtt megálltam.­­ Voltaképpen nem is lehet rossz.­­ Sőt, kitűnő lehet. Könnyű és édes,­­ mint a tapasz, mint a gyermek­, a kor, mint a boldogság. Az ember­e­ törekedjék pontos fogalmazásra, é­ amíg erős és fiatal. Mikor befe-­jj fárad, elég ha azt mondja: Defe­­jj rótász. Bőven elég. Még tíz évig,­­ gondoltam, írok. Aztán visszatérek­­ ide, Szent Anna oltalmába aján- l lom magam, a látogatóknak azt mondom: Kiriszambó és sárga­­ oroszlánszájat tűzdelek a hajamba. I te­­m még tetem '<^riz±L^'^ IwmikAjcL^: TÉBOLYDA BARÁTAIM, ne örüljetek. Csak látogatóként jártam benne. Bár a bennlakást se szégyelleném, olyan szépen hív­ják. Ha neadjisten otthon háborodnék meg, föld alá süllyedne a családom. ,,Fiam a Lipótmezőn van szegény..." De itt mindent olyan szépen hívnak. „Asile d'aliénés Sainte Anne...“ — áll a hatalmas kapu felett. Mégis más. „A fiam most az Asile d'aliénésben lakik..." Ez már úgy hangzik, mintha valami Carnegie-alapítvány lenne. A legtöbben, azt hiszem, irigykednének. Dehát sajnos, nem vagyok bentlakó. Óriási egy ilyen párizsi tébolyda. Olyan a fala, mint a Citadelláé. Akkora a kertje, mint az Állatkerté. Öt akkora ház áll benne, mint a pesti Parlament. (Csak méreteiben hasonlítom össze a kettőt) Olyan jövés­menés van, mint az Árumintavásáron. Én is jövök-megyek, mert senki se tudja, hol találom Csíkszeredaié­­kat. Pedig meg kell őket találnom. Még Pesten, az elutazásom előtt, lelkemre kötötte egy szép asszony, hogy ha Párizsba érek, kutassam fel őket. És már két levélben kért, meg ne feledkezzem szegényekről. Csík­szeredáit és feleségét hét évvel ezelőtt vitték be a Sainte Anne-ba. Azóta semmi hír. a Reggel Korzó A kisvárosi esti korzón Annyit, annyit, annyit köszöntem. Ivlámpa alatt sárga fényben, S homályosan, homályló ködben. Karom egy csillag felé nyúlt ki, S kalapommal messzire lengett. Mint pille pillér virágok közt, Üdvözöltem álmot, szerelmet. A kisvárost rég messze hagytam, Búcsút mondtam fénynek és ködnek De a kalapom ott maradt fenn A légben, s még most is köszönget. Faly Tamás KÉT „SZÍNHÁZI BETEGE“ van a hétnek: Rácz Vali, a kiváló sam­­zonénekesnő, akit néhány napra ágyba kényszerít lázas meghűlése­s Palik professzor osztályán ápol­ják a MABI-ban és Lengyel Gizi, Dénes György felesége, megcsú­szott az utcán és bokáját törte. * ASBÓTH JÓZSEF ÉS ÁDÁM ANDRÁS, a két népszerű teni­sz­­bajnok­­ Sikondára utazott az este, hosszabb pihenésre a nagy svéd-magyar mérkőzés előtt. * RONALD COLMAN 57 ÉVES s talán mert aratta élete legnagyobb filmsikerét „A kettős élet“ című filmmel, amelyet az idei Oscar­­díjjal jutalmaztak.. A képet a hé­ten mutatták be Angliában s lon­doni filmkritikusok elragadtatás­sal írnak az idős filmszínész nagy művészetéről s szembeállítják vele a háttérbe szorult, vagy elvonult egykori nagy neveket, Clark Gab­let, Louise Rainert, Greta Gar­bót ,, # Recept: reggel (1 pohár) tokaji Mega; délben (1—2—3) pohár Mega-kadar; este Maga és (egy üveg) badacsonyi Mega. * HIROHITO JAPÁN CSÁSZÁR a megszállással járó sok szabad idej­­ében könyvet írt. Mégpedig ősi japán szokás szerint verseket, amelyek egyidőben jelennek meg japánul és angolul... * IGAZI MAGYAR OPERAELŐ­ADÁS VOLT BÉCSBEN, A STAATSOPERBEN, ahol Fricsay Ferenc vezényelte a múlt héten a „Bohémélet“-et, Koréh énekelte német nyelven Colline-t és Gábory Magda olaszul Mimit, még­pedig — a bécsi lapok tanúbizonysága sze­rint! — rendkívüli sikerrel­. * Havas László elegáns vászonruháiról legtöbbet beszélnek. CSERFALVI ELIZ, aki a sche­­weningeni zeneverseny második hegedűdíját kapta a múlt héten,­­ nyáron Hollandiában marad, mert­­ szerződést kapott Scheweningenbe, majd ősszel hollandiai, svéd és dán hangversenykörútra megy. A nemzetközi zeneverseny helyén, a híres scheweningeni „Kurhotel“­­ben íratták alá a 17 éves hegedű­művésznővel mind e szerződéseket, s még egy nagy hanglemezgyár is megállapodást kötött vele. A zon­goraverseny harmadik díjának nyertese, Weiss Róbert amerikai ajánlatot kapott, az énekverseny bronzérmének nyertese, Koszó Ist­ván. Operaházunk fiatal ösztöndí­jas basszistája Svédországba megy hangversenyezni. * Szépséghibák eltávolítása Grete koz­metikában, Rákóczi­ út 10. I. 221-653. * MÁJUS VÉGÉN ISMÉT DIVA­TOS LETT a TISZTA FEHÉR RUHA. Bár kényes, de nyáron mégis legszebb és a leghűsebb viselet. Szép és elegáns a fehér pikké, vagy santung kosztüm, a kézifestéssel díszített fehér vászon­­ruha, az organdi, a madeirázott batiszt, szentgalleni csipke és fi­nomból készült fehérruhák is di­vatosak. Ne feledjük azonban, hogy a fehérruha csak akkor szép, ha hótiszta és kifogástalanul vasalt. * „HIÁBA NEM TUDOM LEVET­KŐZNI AZ ANGOL KIEJTÉST, HA FRANCIÁUL BESZÉLEK“, mondotta Erzsébet hercegnő Páris­ban Vince­ Auriolnak, a köztár­saság­­ elnökének. „Nem tesz sem­mit — felelte az elnök —, „én sem tudtam letenni zsíros délvidéki ki­ejtésemről“ ... DEFOE ÉLETRAJZA Párizs má­jusi könyvsikere. Robinson sok százmillió olvasója közül kevesen tudják­, hogy Defoe volt textiles, pamfletíró, újságíró, vámhivatal­nok, rendőri nyomozó, kétszer volt csődben és háromszor ült sajtóvét­ség miatt börtönben. 60 éves ko­­rában írta első regényét, a modern regény ősét. . . * ÚJ LAKÓ KÖLTÖZÖTT A JÁ­­SZAY MARI-OTTHONBA az esti Szilágyi Marcsa, a régi világ nép­szerű komikája. Az otthon „tag­gyűlésén“ egyébként új határoza­­­tot is hoztak: minthogy sokan van­nak a lakók között, akiknek egyet­len fillérük sincs, újságot, cigaret­tát sem tudnak vásárolni, a lakók megszavazták, hogy ezeket zseb­­pénzzel kell ellátni. A zsebpénz­alaphoz a „tehetősebbeknek“ heti húsz fillérrel kell hozzájárulni. Pénztárosnak közfelkiáltással Sar­kadi Aladárt választották meg. Jobban barnít Rio krém. * MAGYAR FESTŐK DIVATJA PÁRISBAN. E héten Józsa Sándor modern és mégis realista, munká­sokat ábrázoló képeinek kiállítá­sáról olvastunk igen meleg és el­ismerő bírálatot. •X* TOLVAJOK JÁRTAK ŰRNAP­JÁN A MARGITSZIGETI SPORT­USZODÁBAN s az öltözőszekrény­ből ellopták egy fürdőző férfinak­­ a nadrágját! A helyzet fölötte kínos volt, elvégre mégsem mehet végig valaki a városon nadrág nélkül... Gyorslábú futár talpalt tehát a szigetről a póruljárt fürdő­vendég lakásáig, s ő addig a ka­binban fogadta a részvétlátogatá­sokat, amíg nadrágot küldtek neki. Sajnos, a sportuszodában elég gyakoriak a lopások! CHARLES MORGAN, a kitűnő angol regényíró mondotta a fran­ciákról: „Futása, hogy nincs ide­gen, aki ne érezné jól magát fran­cia földön s nincs francia, aki jól érezné magát idegenben.* * * * HERTELENDY ISTVÁNNAK, az ostrom alatt tragikus körülmények között elhalt fiatal írónak temetése lesz a héten. Lebontották a budai bérházait, amelynek romjai Herte­­lendyt eltemették, s holttestét édesanyja agnoszkálta. Hertelendy végzetét az okozta, hogy az óvó­helyről fölszaladt a lakásba egy tábla csokoládéért, bomba csapott a házba s két emelet omlott a sze­rencsétlen íróra. Akik az óvóhe­lyen tartózkodtak, valamennyien életben maradtak... 1948. május 31. * KIS NOTESZ ÜZENETEI: Marika, Miskolc. Vissza lehet-e adni a fának a leszakított levelet? — Pesti remete, Kaplony­ u. 5. Nem anekdota, m­egtörtént. (igaz, hogy 98 esztendeje) B. Gy. ezerholdas he­vesi dzsentri úton-útfélen Széchenyi István barátságával dicsekedett. „Mi egészen frére et cochon vagyunk egymással...“ — mondogatta. „Oh igen, — felelte nagy társaságban Széchenyi, — én vagyok a frére, ő meg a cochont — írónő, Balatonbog­­lár. A szerencsétlenség nem marad vénlánynak, mindig akad párja... — Irodalomszakos, Sárospatak. A 83 éves Tolsztoj 1910 október 28-án, éj­jel szökött feleségétől, fiaitól Jasz­­naja Poljanából és 5 nap múltán, tü­dőgyulladásban halt meg az aszta­­dovoi állomásfőnök szobájában. Uchod­ját (menekülését)­­már 1881- ben elhatározta, a Kreutzer Szonáta megjelenése után, úgy akar élni, ahogy prédikált, felesége pedig, a nálánál 20 évvel fiatalabb Zsófia Andrajevna, a világhíres prédikációk minden jövedelmére igényt tartott. (Tolsztoj grófi nagybirtokát fel akarta osztani muzsikjai között, összes mű­veinek szerzői jogát köztulajdonba adni.) Zsófia Andrajevna évekig gyö­törte Tolsztojt végrendelete miatt; pokollá tette a lángeszű aggastyán életét. Ezek ma már köztudomású tények. Az ön számára­ — aki a tolsztoji kereszténységről tanulmányt ír — érdekesebb, hogy Tolsztoj utol­só útjára magyar embert vitt ma­gával: Dr. Makovicky Dusánt, aki már akkor 6 éve orvosa, egy­ úti barátja volt Jasznaja Fuljánán. 1.Ma­­kovicky, az egykori soproni és nagykőrösi diák, 11 évvel később, Rózsahegyen, bátyjának, Makovicky Péter gyárosnak házában felakasz­totta magát. — Franciska, Budakeszi­­út. 1. Téved asszonyom, ha azt hi­szi, hogy akiknek a fejük magasan van, azoknak a lába nem botlik soha. 2. Azt, hogy eggyel kevesebben vagyunk, alig vesszük észre, de hogy eggyel többen, nagyon is! — „Uj köl­tők“. Jó tanácsot adjunk? Ne írj, csak akkor, ha van mit mondanod s akkor is keveset, ha sok a mondanivalód! — Delej László, Keleti Károly­ u. 9. Wildenek ismert szokása volt, hogy barátainak szellemes vagy csipős mondásait műveiben felhasználta, így Whistler, a nagy amerikai festő egyik talpraesett mondásán kapva kapott Wilde: „Olyan jó, hogy köl­csönkérem!“ Az idézett mondást nyilván Dorgelés is „kölcsönkérte.*

Next