A Reggel, 1948 (21. évfolyam, 1-36. szám)
1948-06-07 / 24. szám
Kedden reggel Budapesten rögtöntélő bíróság előtt állnak a pócspetri gyilkosok és A véres esemény, amely Pócspetriben lejátszódott, megdöbbentette az egész magyar társadalmat. Szegény kis magyar faluban, az Isten háta mögött, a politika nagy áramlásaitól sok mérföldnyi messzeségben, a félrevezetett tömeg megtámadta a községházát, lefegyverezte a rendőröket, lövés dördült el és egy fiatal katolikus rendőr holtan esett össze. Miért? Mert a falu nemzeti bizottsága az iskola államosítása mellett döntött. Volt már Magyarországon egyházpolitikai harc közel 60 évvel ezelőtt. Akkor a polgári házasságról és az állami anyakönyvezetésről volt szó, amelyek sokkal mélyebben vágtak az egyház jogkörébe, mint az iskolák államosítása, ami olyan kérdés, amelyet a civilizált államok túlnyomó többségében közel három nemzedékkel ezelőtt már megoldottak. Akkor az egyház hatalma tetőponján állott és Magyarországnak Ferenc József volt a királya, a legkatolikusabb dinasztia tagja, aki nem adta vissza az olasz királyi pár látogatását, mert nem akarta megsérteni a pápát. A nép akarata és a magyarság legjobbjai a szabadelvű vívmány megvalósítása mellett döntöttek és sem a hatalma tetőpontján álló egyház, sem a legkatolikusabb uralkodó nem állhatta útját a fejlődés szelleméből következő reform törvénybe iktatásának. Ez a döntés, amelyben szóhoz jutott Kossuth Lajos állásfoglalása is, határozott és félre nem érthető módon a nemzetet a fejlődés oldalára állította a maradiság erőivel szemben. Ez a döntés ma is érvényben van, mert a magyarság természetes szabadságvágyában és haladó szellemében gyökeredzik... A demokrácia kormánya, amikor elhatározta az iskolák államosítását, számot vetett a magyarság szabadsághagyományaival. Az egyház mai vezetőinek is ugyanúgy számot kellene vetniök ezekkel a hagyományokkal, amelyek mindannyiszor erőteljesen életre kelnek, valahányszor a fejlődés parancsai a maradiság védelmezőit szembeállítják a nemzet akaratával. Mi sem áll olyan távol tőlünk, minthogy fokozzuk az izgalmakat, de tárgyilagos pártatlansággal meg kell állapítanunk, hogy az az engesztelhetetlen és türelmetlen hang, amelyet az egyház néhány képviselője megütött s amelynek bizony része volt a pócspetri vérontásban, nem szolgálja sem az ország, sem az egyház érdekeit. Ma minden becsületes magyar embernek az a kötelessége, hogy az oktalanul felkavart szenvedélyeket csillapítsa és minden felelős tényezőnek úgy az egyház, mint az állam oldalán, az a feladata, hogy a tovább már el nem odázható kérdés megoldását elősegítse és a jó megoldáshoz szükséges nyugodt légkört megteremtse. Az egyháznak is az az érdeke, hogy a kérdés mielőbb közmegnyugvást keltő módon megoldódjék. De nem érdeke, hogy tetézze az izgalmakat és olyan elemek szenvedelmét szabadítsa fel, amelyeknek csak a zavartkeltés a céljuk és amelyeknek igazi természetével bőven volt alkalma megismerkednie történelmünk legsötétebb napjaiban, amikor Krisztus sebeit újból megnyitotta a gonoszság és a gyilkosság törvénye uralkodott az országon. Tudomásul kell vennie mindenkinek, aki ma a lelkek nyugalmának megbolygatására vállalkozik, hogy még itt kísértenek a gyilkos szellem árnyai. Annyi bizonyos, hogy ha a katolikus egyház vezető körei, most, az utolsó pillanatban, nem tudják megfékezni ezeket a nemtelen indulatokat, az egyház elveszíti az erkölcsi alapot, amivel álláspontját hívei előtt alátámaszthatja. Ezt kell megfontolni mindenkinek, akit illet , míg nem késő... a szülőket az államosítás ellen tiltakozó ívek aláírására. A plébános a tüntetés alatt félrevezette a har rangokat, Som István római katolikus tanító pedig utasítást adott, hogy a telefonhuzalokat vágják szét. A hivatalos jelentés szerint eddig 28 személyt őrizetbe vettek és értesítették az ügyészséget a statáriális eljárás megindításáról. Eltemették Takács Gráf Bort A vasárnapi lapok hasábjairól értesült az ország a csütörtöki zendülésről, színhelye egy szabolcsmegyei falu, Pócspetri volt és áldozata egy fiatal rendőr, Takács Gábor, akit vasárnap délelőtt már el is temettek, a tragédia színhelyén. A kormány úgy határozott, hogy a kötelesség mezején hősi halált halt Takács rendőrörvezetet saját halottjának tekinti, magas kitüntetésben részesíti és családjáról gondoskodik. A vasárnapi temetésen tengernyi sokaság sereglett a koporsó után, ott volt a kerület országgyűlési képviselője, Gyenge Károly, Szabolcs vármegye főispánja, Pálfy Ernő, megjelentek a koalíciós pártok megyei vezetői, a vármegye törvényhatóságának, a szakszervezeteknek, az UFOSZ-nak, a FÉKOSZ-nak, a volt hadifoglyok bajtársi szövetségének képviselői és az államrendőrség nyíregyházi kapitányságának kiküldöttei is. Pócspetri kijózanodott népe kísérte utolsó útján a lelkiismeretlen uszítás ifjú áldozatát, aki 22 évet élt a földön és meghalt, mert szembeszállt a rend felforgatóival. Takács Gábor, akit halála után a belügyminiszter a Közbiztonsági Szolgálati Jel aranyfokozatával tüntetett ki, amelyet csak a kormány egyes tagjai és rendőrtábornokok kaptak, most, halála után előléptetésben is részesült:alhadnaggyá nevezték ki. A fiatal rendőr a szabolcs megyei Zsáka községből való, nőtlen volt és vagyontalan, hétholdas újgazdának a fia és hat testvére kisérte koporsóját. 1944-ben, a nyilas uralom alatt a többi leventével együtt őt is Nyugatra hurcolták, de Dunántúl megszökött és hazatért falujábaEgy éve állt be rendőrnek és őrvezetői rangot ért el Mi történt Pócspetribben ? A szabolcs megyei Pócspetri községben történt rendőrgyilkosságról a budapesti államvédelmi osztály helyszíni megállapítása alapján közli a belügyminisztérium hivatalos jelentése, hogy mi történt ott csütörtökön. Az esti litániáról hazatérő 500 főnyi felizgatott tömeg megtámadta a községházát védő rendőröket. Királyfalvi (Kremper) Miklós voltzászlós, községi írnok és Kusnyér János elvették Takács Gábor rendőrőrvezető fegyverét és ezzel Királyfalvy agyonlőtte a rendőrt Ugyanakkor súlyosan megsebesítették Takács László községi aljegyzőt is. Aszalós János, a község római katolikus plébánosa beismerte, hogy ő is a tüntető tömeg között volt, a rendőrgyilkosság után egy malomtulajdonoshoz menekült, ott töltötte az éjszakát, majd egy szalmakazalba rejtőzött és ott találtak rá az államvédelmi osztály közegei. Elismerte a plébános, hogy a községi tanítóknak megmondta, kiközösíti őket az egyházból, ha az egyházi iskolák államosítása mellett foglalnak állást és a kiközösítés fenyegetésével kényszerítette Ára 1 FORINT. Statárium ! A statáriális tárgyalást a budapesti büntetőtörvényszéken tartják meg, a vádat a nyíregyházi ügyészség vezeője, dr. Bodonyi Márton képviseli. A tárgyalásra valószínűleg vádlottként állítják elő mind a 28 őrizetbe vett személyt. ■ A négy fővádlott: Királyfalvy (Kremper) Miklós, községi írnok, a gyilkosság elkövetője, Asztalos János plébános, a felbujtó, Som István tanító és egy fiatalember, akik a harangot kongatták és a telefondrótokat elvágták. A tárgyalást előreláthatóan kedden tartják meg, a gyilkos és a felbujtó büntetése a törvény értelmében: halál. Ortutay figyelmeztetése Mindszentynez Ortutay kultuszminiszter a Pócspetri községben történt tragikus események után levelet írt Mindszenty bíboros prímásnak, amelyben kiemeli, hogy a község papjának provokációs beszéde következtében történtek a sajnálatos események. Felhívja figyelmét, hogy központi rendelkezéssel azonnal állítsa meg a magyar demokrácia ellen folyó agitációt, különben áthárítja a felelősséget és figyelmezteti, hogy aki ezt az agitációt folytatja vagy annak élére éli, az a demokrácia törvényeinek erejével találja magát szemben. Levele végén a kultuszminiszter a bíboros érsek és a püspöki kar egységes azonnali és határozott intézkedését kéri ezeknek az eseményeknek a megszűnte-, tésére. A kultuszminiszter levelének különös nyomatékot ad az a körülmény, hogy Mindszenty bíboros prímás a pénteki nap folyamán újabb pásztorlevelet küldött szét az országban és pásztorlevelét vasárnap fel is olvasták. A bíboros prímás újabb pásztorlevelének hangja alkalmas arra, hogy izgalmakat és nyugtalanságot keltsen országszerte. Bognár József a pócspetri lázadásról A pócspetri eseményekről nyilatkozott Bognár József polgármester, a Kisgazdapárt ügyvezető alelnöke. A pócspetri eset — mondotta Bognár József — világosan bizonyítja, hogy a magyar katolikus egyház egyes vezetői és az ő intencióikat végrehajtó katolikus papok olyan eszközöket vesznek igénybe a katolikus egyház és az állam viszonyának rendezésére irányuló, erőfeszítésünk ellen, amelyek a köztársaság és a demokrácia védelméről szóló törvényeinkbe ütköznek. Mi világosan megmondottuk, hogy nem harcolunk a katolikus egyház ellen, nem vagyunk hajlandók harcolni hitüket tisztességesen őrző emberek százezrei ellen, de harcolunk minden olyan törekvés ellen, amely akár a katolikus egyház, akár más szervezet védelmét felhasználva, a köztársaság, a földbirtokreform, az államosítások és a népi demokrácia vívmányai ellen tör. A pócspetri eset és más hasonló esetek csak megerősítenek bennünket abban a felfogásban, hogy szükség van a köznevelés demokratikus egységesítésére, szükség van arra, hogy a legkisebb faluban se legyen magyar paraszt, aki felül az ilyen lelkiismeretlen és hitvány agitációnak. Azok ellen pedig, akik propagandájukkal a felekezeti iskolák államosításáról szóló vita során bebizonyítják a maguk demokráciaellenességét és most az iskolakérdésben akarják újra felvenni a harcot a köztársaság, a földreform és az államosítások ellen, a lehető legerélyesebben kell fellépnünk.