A Reggel, 1948 (21. évfolyam, 1-36. szám)

1948-06-07 / 24. szám

Kedden reggel Budapesten rögtöntélő bíróság előtt állnak a pócspetri gyilkosok és A véres esemény, amely Pócs­­petriben lejátszódott, megdöbben­tette az egész magyar társadal­mat. Szegény kis magyar faluban, az Isten háta mögött, a politika nagy áramlásaitól sok mérföldnyi messzeségben, a félrevezetett tö­meg megtámadta a községházát, lefegyverezte a rendőröket, lövés dördült el és egy fiatal katolikus rendőr holtan esett össze. Miért? Mert a falu nemzeti bizottsága az iskola államosítása mellett dön­tött. Volt már Magyarországon egy­házpolitikai harc közel 60 évvel ezelőtt. Ak­kor a polgári házasság­ról és az állami anyakönyvezetés­­ről volt szó, amelyek sokkal mé­lyebben vágtak az egyház jog­körébe, mint­ az iskolák államosí­tása, ami olyan kérdés, amelyet a ci­vilizált államok túlnyomó többségé­ben közel három nemzedékkel ez­előtt már megoldottak. Akkor az egyház hatalma tetőponján állott és Magyarországnak Ferenc József volt a királya, a legkatolikusabb dinasztia tagja, aki nem adta vissza az olasz királyi pár látogatását, mert nem akarta megsérteni a pápát. A nép akarata és a magyar­ság legjobbjai a szabadelvű vív­mány megvalósítása mellett dön­töttek és sem a hatalma tetőpont­ján álló egyház, sem a legkatoli­­kusabb uralkodó nem állhatta út­ját a fejlődés szelleméből követ­kező reform törvénybe iktatásának. Ez a döntés, amelyben szóhoz jutott Kossuth Lajos állásfoglalása is, határozott és félre nem érthető módon a nemzetet a fejlődés olda­lára állította a maradiság erőivel szemben. Ez a döntés ma is ér­vényben van, mert a magyarság természetes szabadságvágyában és haladó szellemében gyökeredzik... A demokrácia kormánya, amikor elhatározta az iskolák államosítá­sát, számot vetett a magyarság szabadsághagyományaival. Az egy­ház mai vezetőinek is ugyanúgy számot kellene vetniök ezekkel a hagyományokkal, amelyek mind­annyiszor erőteljesen életre kel­nek, valahányszor a fejlődés pa­rancsai a maradiság védelmezőit szembeállítják a nemzet akaratá­val. Mi sem áll olyan távol tőlünk, minthogy fokozzuk az izgalmakat, de tárgyilagos pártatlansággal meg kell állapítanunk, hogy az az en­gesztelhetetlen és türelmetlen hang, amelyet az egyház néhány képvi­selője megütött s amelynek bizony része volt a pócspetri vérontás­ban, nem szolgálja sem az ország, sem az egyház érdekeit. Ma­ min­den becsületes magyar embernek az a kötelessége, hogy az oktala­nul felkavart szenvedélyeket csil­lapítsa és minden felelős tényező­nek úgy az egyház, mint az állam oldalán, az a feladata, hogy­ a to­vább már el nem odázható kérdés megoldását elősegítse és a jó meg­oldáshoz szükséges nyugodt lég­kört megteremtse. Az egyháznak is az az érdeke, hogy a kérdés mielőbb közmeg­nyugvást keltő módon megoldód­jék. De nem érdeke, hogy tetézze az izgalmakat és olyan elemek szenvedelmét szabadítsa fel, ame­lyeknek csak a zavartkeltés a cél­­juk és amelyeknek igazi természe­tével bőven volt alkalma megis­merkednie történelmünk legsöté­tebb napjaiban, amikor Krisztus sebeit újból megnyitotta a gonosz­ság és a gyilkosság törvénye ural­kodott az országon. Tudomásul kell vennie minden­kinek, aki ma a lelkek nyugalmá­nak megbolygatására vállalkozik, hogy még itt kísértenek a gyilkos szellem árnyai. Annyi bizonyos, hogy ha a katolikus egyház vezető körei, most, az utolsó pillanatban, nem tudják megfékezni ezeket a nemtelen indulatokat, az egyház elveszíti az erkölcsi alapot, amivel álláspontját hívei előtt alátá­maszthatja. Ezt kell megfontolni mindenkinek, akit illet , míg nem késő... a szülőket az államosítás ellen til­takozó ívek aláírására. A plébános a tüntetés alatt félrevezette a har rangokat, Som István római kato­likus tanító pedig utasítást adott, hogy a telefonhuzalokat vágják szét. A hivatalos jelentés szer­int eddig 28 személyt őrizetbe vettek és értesítették az ügyészséget a­ statáriális eljárás megindítás­áról. Eltemették Takács Gráf Bort A vasárnapi lapok hasábjairól értesült az ország a csütörtöki zendülésről, szín­helye egy szabolcsmegyei falu, Pócspetri volt és áldozata egy fiatal rendőr, Takács Gábor, akit vasárnap délelőtt már el is temettek, a tragédia színhelyén. A kormány úgy határozott, hogy a kötelesség mezején hősi halált halt Takács rendőrörvezetet saját halottjának tekinti, ma­gas kitüntetésben részesíti és­­ családjáról gondoskodik. A vasárnapi temetésen tengernyi sokaság sereglett a koporsó után, ott volt a kerület országgyűlési képviselője, Gyenge Károly, Sza­bolcs vármegye főispánja, Pálfy Ernő, megjelentek a koalíciós pár­tok megyei vezetői, a vármegye törvényhatóságának, a szakszerve­zeteknek, az UFOSZ-nak, a FÉ­­KOSZ-nak, a volt hadifoglyok bajtársi szövetségének képviselői és az államrendőrség nyíregyházi kapitányságának kiküldöttei is. Pócspetri kijózanodott népe kísérte utolsó útján a lelki­­ismeretlen uszítás ifjú áldoza­tát, aki 22 évet élt a földön és meghalt, mert szembeszállt a rend felforga­tóival. Takács Gábor, akit halála után a belügyminiszter a Közbiztonsági Szolgálati Jel aranyf­okozatával tüntetett ki, amelyet csak a kormány egyes tag­jai és rendőrtábornokok kaptak, most, halála után előléptetésben is részesült:­alhadnaggyá nevezték ki. A fiatal rendőr a szabolcs megyei Zsáka községből való, nőtlen volt és vagyontalan, hétholdas újgazdá­nak a fia és hat testvére kisérte koporsóját. 1944-ben, a nyilas ura­lom alatt a többi leventével együtt őt is Nyugatra hurcolták, de Du­nántúl megszökött és hazatért falu­jábaEgy éve állt be rendőrnek és őrvezetői rangot ért el­ Mi történt Pócspetribben ? A szabolcs megyei Pócspetri köz­ségben történt rendőrgyilkosságról a budapesti államvédelmi osztály helyszíni megállapítása alapján közli a belügyminisztérium hivata­los jelentése, hogy mi történt ott csütörtökön. Az esti litániáról hazatérő 500 főnyi felizgatott tömeg megtámadta a községházát védő rendőröket. Királyfalvi (Kremper) Miklós volt­­zászlós, községi írnok és Kusnyér János elvették Takács Gábor rendőrőrvezető fegyverét és ezzel Királyfalvy agyonlőtte a rendőrt Ugyanakkor súlyosan megsebesítették Takács László községi aljegyzőt is. Aszalós János, a község római katolikus plébá­nosa beismerte, hogy ő is a tün­tető tömeg között volt, a rendőr­gyilkosság után egy malomtulaj­donoshoz menekült, ott töltötte az éjszakát, majd egy szalmakazalba rejtőzött és ott találtak rá az állam­védelmi osztály közegei. Elismerte a plébános, hogy a községi tanítóknak megmondta, ki­közösíti őket az egyházból, ha az egyházi iskolák államosítása mel­lett­ foglalnak állást és a kiközö­sítés fenyegetésével kényszerítette Ára 1 FORINT. Statárium ! A statáriális tárgyalást a buda­pesti büntetőtörvény­széken tartják meg, a vádat a nyíregyházi ügyész­ség vezeője, dr. Bodonyi Márton képviseli. A tárgyalásra valószínű­leg vádlottként állítják elő mind a 28 őrizetbe vett személyt. ■ A négy fővádlott: Királyfalvy (Kremper) Miklós, községi ír­nok, a gyilkosság elkövetője, Asztalos János plébános, a fel­bujtó, Som István tanító és egy fiatalember, akik a harangot kongatták és a telefondrótokat elvágták. A tárgyalást előreláthatóan kedden tartják meg, a gyilkos és a felbujtó büntetése a tör­vény értelmében: halál. Ortutay figyelmeztetése Mi­­ndszentyn­ez Ortutay kultuszminiszter a Pócs­petri községben történt tragikus események után levelet írt Mind­­szenty bíboros prímásnak, amely­ben kiemeli, hogy a község papjá­nak provokációs beszéde következ­tében történtek a sajnálatos esemé­nyek. Felhívja figyelmét, hogy köz­ponti rendelkezéssel azonnal állít­sa meg a magyar demokrácia ellen folyó agitációt, különben áthárítja a felelősséget és figyelmezteti, hogy aki ezt az agitációt folytatja vagy annak élére éli, az a demokrácia törvényeinek erejével találja ma­gát szemben. Levele végén a kul­tuszminiszter a bíboros érsek és a püspöki kar egységes azonnali és határozott intézkedését kéri ezek­nek az eseményeknek a megszűnte-, tésére. A kultuszminiszter levelének kü­lönös nyomatékot ad az a körül­mény, hogy Mindszenty bíboros prímás a pénteki nap folyamán újabb pásztorlevelet küldött szét az országban és pásztorlevelét va­sárnap fel is olvasták. A bíboros prímás újabb pász­torlevelének hangja alkalmas arra, hogy­ izgalmakat és nyugtalansá­got keltsen országszerte. Bognár József a pócspetri lázadásról A pócspetri eseményekről nyi­latkozott Bognár József polgármes­ter, a Kisgazdapárt ügyvezető alel­­nöke. A pócspetri eset — mondotta Bognár József — világosan bizo­nyítja, hogy a magyar katolikus egyház egyes vezetői és az ő inten­­­cióikat végrehajtó katolikus­ papok­­ olyan eszközöket vesznek igénybe a katolikus egyház és az állam vi­­­­szonyának rendezésére irányuló,­­ erőfeszítésünk­­ ellen, amelyek a köztársaság és a demokrácia védel­méről szóló törvényeinkbe ütköz­nek. Mi világosan megmondottuk, hogy nem harcolunk a katolikus egyház ellen, nem vagyunk haj­landók harcolni hitüket tisztessé­gesen őrző emberek százezrei ellen, de harcolunk minden olyan törek­vés ellen, amely akár a katolikus egyház, akár más szervezet védel­mét felhasználva, a köztársaság, a földbirtokreform, az államosítá­sok és a népi demokrácia vívmá­nyai ellen tör.­­ A pócspetri eset és más ha­sonló esetek csak megerősítenek bennünket abban a felfogásban, hogy szükség van a köznevelés demokratikus egységesítésére, szük­ség van arra, hogy a legkisebb fa­luban se legyen magyar paraszt,­­ aki felül az ilyen lelkiismeretlen­­ és hitvány agitációnak.­­ Azok ellen pedig, akik propagan­­­dájukkal a felekezeti iskolák álla­mosításáról szóló vita során bebizo­nyítják a maguk demokráciaelle­­nességét és most az iskolakérdés­ben akarják újra felvenni a harcot a köztársaság, a földreform és az államosítások ellen, a lehető legeré­lyesebben kell fellépnünk.

Next