Nádai Pál: A reklám művészete - A reklám 3. (Budapest, 1926)
Reklámművészet
* A REKLÁMMŰVÉSZET Volt egy korszaka a múlt századi romanticizmusnak, melyben divat volt a boltosokat bántani. Festők, rajzolók, írók és költők szelíd gúnnyal és maró szatírával ostorozták a kis nyárspolgárt, a kalmárt. Kicsúfolták fösvénységét, hamis mérlegét, ráncos arcát, mely a tallérokat nézi sóvárogva. A boltos azonban ma már elfelejtette s egy úri kézmozdulattal megbocsátotta a jókedvű bohémeknek e csúfolódást. A boltos ma már baráti jobbot nyújt a művésznek, frigyet köt vele. Ebből a baráti szövetségből született meg a reklámművészet. Nem épen szerelmi házasságból, inkább talán érdekek találkozásából született. De megvan és számolni kell vele. Ennek a nagyipari és nagytőkés korszaknak hódító politikájából adódik, mely a művészetben is céljainak eszközeit keresi. Felerészben tehát a művészet önmegtagadását jelenti, a művészet leszállását a szuverén magasságból, felerészben a vevőtoborzás kifinomult formáját a kereskedelemben. Még egy negyedszázaddal ezelőtt minden ilyen applikálható művészi tevékenységet iparművészetnek neveztek. Ha Boucher menükártyát tervezett királyi gazdájának, Chodowiecki divatképet rajzolt, Barabás cégtáblát festett a pesti vászonkereskedésnek, iparművésszé változott a közvélemény szemében. Ezért húzódott el az igazi művész az ilyen feladatoktól addig, míg a szolgaság jármát elkerülhette. Kényesség, művészi hírnév, becsület forgott kockán. Az önmagáért élő s alkotó művészet szférájában egy hamis illuzionizmus élt az élet és művészet feladatairól s örökös remegés volt a „grand art“ tekintélyéért. Ámde az utolsó évtizedekben a szellem itt is, ott is megváltozott. Ma már nem lealacsonyodása az olympusi léleknek, ha díszítő feladatokat old meg az épületen, a színpadon, a ruhán vagy a könyvfedélen. S másrészt a rohanó amerikanizmus kiirtotta a „becstelen“ pénz t