A Színes Sport, 2000. október (1. évfolyam, 132-161. szám)
2000-10-24 / 154. szám
I. évfolyam 154. szám , 2000. október 24. FÓKUSZBAN íme, a Hall of Fame belépőjegye. Négy dollárért végigsétálhat a kosárhívő a Hírnév Csarnokának termein, ahol életre kelnek a kosárlabdázás legendái NAISMITH MEMORIAL u mmin of Where The Legends Come Alive SPRINGFIELD * MASS 81 U1 limiV 8 5 1« MS 8.88 puskájának minden lövése célba talált. És arra ki mit lép, hogy B. B. ezredes, a bölények réme Ohióban a századforduló utáni években gyakorta betért kosárlabdameccsekre. „Lelkes, érdeklődő szurkolónak tűnt!" Vigyázat! Olvasmányélményeink mélységéből előszivárgó, közvetett jellegű történelemtudásunk lóvá tehet! Hiszen úgy negyedszázaddal a történtek után képtelenség érzékelni az előidejűségeket, az időbeli távlatokat, az eltéréseket. Hajlamosak lennénk akár jó száz évben mérni az indián háborúk és a kosárlabdázás „feltalálása" között kronológiai távolságot. Pedig még száz nap sincs köztük. Mindkettő az 1891-es dátumot viseli. Hinnénk-e, hogy Ülő Bika, a dakoták legendás törzsfőnöke, ha csak kilenc hónappal !!) többet kap a sorstól, megéri a kosárlabda első leütését. Tatanka Yotanka (a dakota hunkpapa neve), a Little Bighorn-i győző, a Custer fátamok félelmetes 7. lovasezredét megsemmítő hadvezérjeles stratéga volt. Rajongott a csoportos harci játékokért. Háromnapi könyörgőtánc után felvágta volna-e a mellizmát, hogy vére árán részese lehessen az új mágiának és csak egyszer kosárra dobhasson? Ma a felvetés enyhe szalonslúgot áraszt. Ma. Akkor? Más lett volna... Geronimo, a rettegett apacs vezér 1891-ben kényszerlakhelyén, egy oklahomai rezervátumban éldegél. „Az emberbőrbe bújt tigris" vénségére sokat veszített a szilajságából. Tetszett volna őkelmének az új módi, a kosárlabdázás. Calamity Jane, a fehérnép legkáprázatosabb fegyverforgatója virul meg és ritkán téveszt. A mindig halálpontos démon értékelné-e a WNBA aranykezű mesterlövészeit? Istenkém, ha megadatott volna nekik, hogy lássanak egy meccset. Pedig nem sok hiányzott az optikai csalódás miatt egymástól fényévnyi távolságban feltűnő történelmi síkok bizarr összecsúszásához! A hőskor krónikásai 1891. december 17-re teszik a kosárlabdázás születését, az első nyilvános meccs megrendezését. Más kutatók annyit valószínűsítenek, hogy a springfieldi könyvesboltok kirakatában december 17-én jelent meg a basketball első törvénykódexe, „Naismith tizenhármaskönyve". S hogy a társasjáték milyen elsöprő iramban vágtatott fel a népszerűség kaptatóján, azt mi sem példázza jobban, mint hogy a springfieldi „The Triangle"című napilapban már 1892. szeptember 7-én (!) az alábbi, magyar fordításában szigorú jelentéshűséggel visszaadott hirdetés jelent meg. KOSÁRLABDÁZÁS Egy új és máris népszerű csapatjáték Ahelyett, hogy rúgnád a labdát, hajítsd! Ahelyett, hogy gólt lőnél, gólt dobsz! Akárcsak a football, ez is csapatjáték. A kosárlabdázásban is passzolnak, szerelnek, blokkolnak és gólt akarnak elérni a versenyzők. Űzhetjük a szabadban és teremben is, kicsi vagy akár nagy létszámú csapatokkal. A játszó személyek és a nézők számára egyaránt érdekes a sportág. Ha további részleteket kívánsz megtudni a basketball játékról, küldj tíz centet, és postafordultával megkapod az új csapatsport részletes leírását, valamint a szabályait tartalmazó füzetet. Címünk: Triangle Kiadó, Springfield, Massachusetts. A kosarazás túl sem kecmergett embrionális állapotán, és élelmes kufárok máris pénzt csiholnak belőle. Küldjön tíz centet... Hja, akkor annyira taksálták. Aztán kiforogta az idő, hogy az NBA átlagos alkalmazottja - netán parkettre sem engedik minden fordulóban, mert csak „átlagos" - négyszer annyit keres, mint az Egyesült Államok elnöke. Pedig a Fehér Ház ura is zsebre vág évente félmilliót. De a pénz, az istenkirály úgyis elő-előbukkan a sorozatunkban, figyelmezzünk inkább a dicső kezdetekre. Tehát a világszerte elismert hivatalos születésnap (1891. december 17.) után kilenc hónappal a helyi újságban már hirdették a szabályokat (!) is tartalmazó pamfletet. A villámkarrier hátterében az állt, hogy doktor Naismith instruktor, a springfieldi ifjú katolikusok (YMCA) gyakorlóiskolájának (később Springfield College) a testi neveléssel megbízott pedagógusa megtisztelő feladatot kapott Luther H. Gulick doktor, testnevelésügyi dékántól. (Kettejüket választották be elsőként a Hírnév Csarnokába,1959-ben!) Ugyan fundáljon már ki egy kulturált, a testi érintkezést szigorúan kerülő (mai edzők, akik hölgykosarasoknak is a bedicsekelést tanítjátok, restellkedjetek!) javító-nevelő célzatú, mégis szórakoztató társasjátékot! Hadd űzzenek az intézmény legelvetelmültebb, kezelhetetlen tanárszomorítói valami kedvükre való sporttevékenységet, amikor a tél beszorítja őket a terembe. A karácsonyi szünet előtt a springfieldi vandálok, 25-30 év körüli, bajszos, túlkoros diákok meg is vívták a világtörténelem első kosárlabdameccsét. Már ha a zűrzavaros összevissza szaladgálást-hajigálást nem szentségsértés basketballnak titulálni. Naismith doktor legelsőbben dobozra gondolt. Fel is küldte a padlásra James Pop Stebbins pedellust némi kurkászásra. Nos, ha az iskolaszolga nem rozzant kosarakat, hanem a kért dobozokat leli meg a padláson, akkor ma nem kosárlabdát, hanem dobozlabdát játszana a fél világ. Olykor ennyi múlik... A Doktor halála napjáig tiltakozott a szilváskosár- teória ellen. Zöldségeskosarak kerültek le a padlásról, így mindjárt másképpen zeng a nóta... Lépjünk tovább! A nélkülözhetetlen rekvizitumokat felszerelte az iskola tornatermében, a körbefutó karzat aljára. A kosarak felső peremét történetesen tíz láb, vagyis három méter öt centi választotta el a játéktértől. A mai napig ott van a gyűrű, tíz lábon. Ahogyan azt Dr. Hepp Ferenc a hatvan éve megjelent szabálykönyvében akkurátusan rögzíti: „A fémgyűrűt vízszintes síkban a földtől 3,05 méter magasságban szilárdan kell a táblához erősíteni. .." A zseniális Doktor eredeti szabályainak egyike-másika nem állhatott ellen az idő rontásának. Naismith tizenhármas könyvét a feledés zsibvásárénak ponyvájára lökték. De a gyűrű csak tíz lábon lehet. A langaléták játékát kifundáló csöpp ember úgy számolt, hogy tetszőleges létszámú csapatok kosarazhatnak. Persze a delikvensek ne legyenek többen negyvennél, de ötnél kevesebben sem. Végül a szűkös springfieldi tornaterem méretei szabták meg a limitet: az első meccsre kilenctagú együttesek sorakoztak fel, az alábbi, ma már röhejes hadrendi megoszlásban: egy kapusi!), két hátvéd, három center, két szélső és egy előretolt, beépített zavaró, a home man. A bikiiceket kiokosították. Nem loholászhatnak ide-oda a kezükben tartott lasztival (az más műfaj), pattogtatni kell, passzolni és valahogy besuvasztani a zöldséges (!) kosárba a focilabdát. Merthogy az igazi kosárlabda még jócskán az idők méhében rejtezett. Naismith úgy tervezte, hogy minden gól után centerfeldobással folytatódik a küzdelem. A sporttörténelmi rangadón egy szem gólocska után dobhatta fel a labdát. Szerzője, William Jt. Chase nyilvánvaló „disznó mázlival"jó nyolc méterről trafált be. Hárompontos! Jóllehet erről fogalmuk sem lehetett a nebulóknak, egy füst alatt mindjárt az első triplagól szerzőjét is meggratulálhatták az YMCA-s diákok. Minden idők legelső kosárszerzője, egyben tripladobója, jutalom gyanánt létrára mászhatott és kikotorászhatta a kosár mélyén megpihenő labdát. Akkor még senki sem gondolt arra, hogy célszerű volna az alját kivágni, hogy gól után a laszti kipottyanhasson... Ha már a pénz szót az első lehelettel kimondták („Küldjön tíz centet!"), nem hagyhatom említés nélkül, hogy két (!) röpke évvel a springfieldi 1-0-ás nyitó meccs után már pénzért pattogtattak a legények. Az első profik. Állítólag 1893-ban (!) egy herkimeri (New York állam) baráti társaság kibérelte a helyi Fox Operaházat, és barátságos meccsre vendégül látott egy alkalmi diákbandát Uticából. Némi bevétel is csurrant-cseppent, testvériesen elfelezték. Szerzették a regét meseországban, dátum kell mint fent. Ám az már korántsem mesebeszéd, hogy 1896-ban a trentoni (New Jersey) YMCA-ban bitang jól kosaraztak a gyerekek. A környék katolikus (YMCA) iskoláiban hamar kultusza támadt a kosárlabdázásnak, ám Trenton kiemelkedett. Oda mindenki örömest eljárt meccselni, hiszen tekintélyes publikum előtt, jó zsebpénzért nívós derbiket vívtak. 1896-ban! Mifelénk Ferenc József akkor kegyeskedik megnyitni az Ezredévi Kiállítást a Városligetben! A trentoni Szabadkőműves- Templom (!) csarnoka mindig dugig megtelt érdeklődőkkel. Szívmelengetően dagadoztak a perselyek. A játékosok között fejenként 15 dolcsit (diákembernek csinos summa volt!) is szétoszthattak. Ha a megmaradt maroknyi aprópénz kitett egy dollárt, a többlet Fred Cooper csapatkapitányt illette meg. Prémium. Vagyis meccsenkénti 16 dolláros bérével Fred Cooper a múlt század első sztárgázsis csúcskereső kosárprofija ! A puritán, az élhetetlenségig szerény (többször elárverezték az ingóságait, a házát!) Naismith doktor tisztában volt azzal, hogy a gyerkőcöknek kitalált társasjátékából sok felnőtt tesz majd szert vékonyi dollárra. Semmi kifogása sem volt az ellen, hogy ügyes, rátermett honfitársai basketballjában is vagyonra váltsák a tehetségüket. Ő maga petákot sem keresett a találmányával. Jó néhány rafinált ügyvéd próbálta a kegyeibe hízelegni magát azzal az egyébként teljesen ésszerű javaslattal, hogy szabadalmaztassa a találmányát, így a bíróságon kiperelné a feltalálónak dukáló jogágakat. Ám a Doc elzavarta valamennyit. Milliomos lehetett volna, ha életrevaló. Megérhette, hogy a kosárlabda olimpiai sportág legyen (1936), ráadásul Berlinben az első olimpiai mécsesét az ő labdafeldobása indította útjára. Ingyen adott szaktanácsokat az első oktatófilmek és kosártevük producereinek, segédkezett profi- és amatőrligák megalapításában, versenyek lebonyolításában. Edzősködött, játékvezetőként serénykedett. Sohasem fogadott el honoráriumot. Ebben a minőségében vélhetően ő a kosárlabdázás első, egyben az utolsó hérosza. Kinyitotta a bőségszarut, hadd záporozzon az emberiségre a sok földi jó, de az őt megillető osztályrészt, a jussát sohasem kérte. Valahogy így fest a kosár (h)őskorának zanzásított históriája. Az első nyilvánosan meghirdetett kosármeccs: 1892. március 11. Az Armory Hill YMCA diákjai, 200 érdeklődő jelenlétében, 5-1-re legyőzik a tanárválogatottat. Az első női kosármeccs. Helyszíne a northamptoni (Massachusetts) Smith College, időpontja 1893. március 22. Résztvevői közül hárman a Hírnév Csarnokának halhatatlanjai. Az 1895-ös esztendős meghozza az egyetemek közti első férfi-, majd női derbit, majd 1896-ban először mérkőznek öttagú gárdákkal, és Trentonban megszületik a professzionális kosárlabdázás. Az első profi kosárliga (NL) megalakítása,1898 tavaszán. A résztvevők: Trenton, Millville, Camden, Philadelphia, Chester, Burlington, Conshohocken, Wilmington. Öt évet élt, szegényke. Az első középiskolás kosármeccs: Buffalóban vívta 1901 nyarán a Holyoke és a Mt. Vernon együttese. Ősszel létrehozták az első három (Triangular, New England, Ivy) területi alapon szervezett egyetemi bajnokságot. Az első olimpiai megjelenés, igaz, csak a „bemutatóműfajban". St. Louis, 1904. A Hiram College egyetemistái diadalmaskodtak a Wheaton, a Latter Day Saints és az Utah College előtt. Az első nemzetközi torna Európában, 1925, Párizs. Naismith doktor és John Pershing tábornok nyitja meg a javarészben a megszálló amerikai haderő állományából kiállított együttesek versengését. ASKET BALL OUTMTS. L Tt* baskets are siro«* im I__w ___ braided cord netting, arranged to be scored to a fTtaaasram gall«,» or «all lor ind nr on an «origin pipe the bottom of» spiked to be driven taro the ground lor ose. Be means of a toad the ball is easily discharged after a goal is made. Indoor Goals, per patr, }ijm Outdoor Goals, per pair, jus No to Association Foot Ball, each. American Rubber Foot Ball, tjj Prices far Special Portable Baskets far Es - btbitions in Halls or It on »pple «lion. rloer priced outdts given • ISH F.T. Az első, gyárilag, sorozatban készített gyűrű, 1893-ból www.asport.huaSroffr 3 92g. története 2. Az NBA története 3. Az NBA története 4. Az NBA története 5. Az NBA története 6. Az NBA története 7.