A Színes Sport, 2001. január (2. évfolyam, 1-29. szám)

2001-01-21 / 19. szám

www.asport.hu Férfibajnokság a Dreher-kupáért, A-csoport: Diszkrét őrület a Népligetben, Ibolya mesternégyesével Világos: bástyák nélkül nehéz FTC-Thomas Jeans 8 BVSC-Brendon 11 (2-2,4-3, 2-3,0-3) Népliget, 400 néző. V: Székely 7, Bátori FTC: Kész - Tiba, HESZ 3, Vogel, Matajsz, NYÉKI 2, Székely 1. Cs: Komlósi, Takács, Sze­­beni, Boyd 1, Szirányi. Edző: Vad Lajos BVSC: Szécsi - CSÁNYI 3, dr. Varjas, Dab­­rowski, Kis G. 1, PETIK 2, Madaras. Cs: IBOLYA 4, Fülölp, Szűcs 1, Tromler, Németh. Edző: Ge­rendás György Gól - emberelőnyből: 12/4 (2/1, 5/2, 3/1, 2/0), ill. 11/6(3/1,3/2,2/1,3/2) Négyméteresből: 1/1, ill.­­ Kipontozódott Boyd (19. p.), Madaras (21.­­­) Kiállítva - végleg, cserével: Matajsz és Fü­­löp (10. p. - verekedésért) CSURKA GERGELY „Egy pillanat, kérem a labdát! - mondta Székely Zoltán játékvezető, mi­után sípjába fújt. - Akkor a fekete hatos, és a... őőőő...” „Fehér hatos” - segítette ki Gerendás György, miután a fehér hatoson éppen­séggel nem volt sapka, viszont a BVSC­­Brendon közelben üldögélő trénere arc­ról is tudta, hogy kiről van szó. „... és a fehér hatos kiáll. Végleg, cse­rével, verekedésért” - fejezte be a szen­tenciát Székely. Járhattunk a tizedik percben, a Fradi éppen kettős emberelőnyben járatta a labdát, miközben Matajsz (fehér hatos) és Fülöp (fekete hatos) „különmatekon” vett részt. Némi sapkatépkedés, meg ami ilyenkor szokás a víz alatt. Hogy elég lett volna szimplán kiszórni őket, húsz-húsz másodpercre, abban a többség vélemé­nye megegyezett, no de az elmúlt nyá­ron ugyanitt történt más is a mélyben, meglehet, Székely ennek kívánta elejét venni. Az más kérdés, hogy a túl szigorú íté­let levette a tábláról világos egyik bástyá­ját, míg sötét maximum egy huszárját si­rathatta, ami erős minőségbeli differen­cia még sakkban is. Vízipólóban viszont az első számú center kiválása a második negyed közepén - különösen a Fradi szorult helyzetében, különösen Matajsz szédületes formáját látva - nem csupán „minőséghátrányt” jelent. Azaz hiába vezetett a címvédő kisvár­tatva 6-3-ra - a kettős hátrányból vissza­érkező emberek nehezen rendeződtek védelemmé, Hesz pedig bevágta a lab­dát, a maga részéről harmadszor -, sejt­hető volt, hogy igen rögössé vált az út a hazaiak előtt. Ráadásul meg is nehezítet­ték önmaguk dolgát, elvégre Ibolya az első negyed pazar villanását követően újabb zseniális gólt húzott a víz színéről - ez nem válik a bekk dicsőségére - majd úgy hagytak ki egy előnyt, hogy kétszer is rálőtték a labdát. Csányi vi­szont már a félidő előtt szépen bepattin­totta a vasutasok fórját (6-5), akiknek kis szerencséjük is volt, elvégre szemközt egy blokkon gellert kapott labdát Szécsi csak szemmel vert, amint lepattan a ka­pufáról - majd utána vetette magát, s közben elgázolta Vogelt, ezt azonban (síp)szó nélkül hagyták a bírók. A harmadik rész, ha lehet, még feszül­tebben telt. Kósz elnézte Petik amúgy re­mekül helyezett felsősarkosát, Faján szélről elengedett kapáslövése pedig a védő kezéről vágódott be Szécsi fölé és a léc alá (7-6). Egyre gyilkosabbá vált az őrlés, három percig le-feltempóztak a fe­lek (ebben a periódusban a zöldek ásza, Székely a cserepadon ült), az izmokat fa­csaró úszóverseny végén aztán a ferenc­városiak pilledtek el előbb, így Ibolya egy lefordulás végén relatíve tisztán le­hetett (persze nem tévesztett), később egy igen szimplán megjátszott vasutas­fórból Petik szerzett övéinek vezetést (a labda Kosz kezéről vágódott be). Érte azonban még ennél nagyobb veszteség is a franzstadtiakat: a negyed utolsó per­cében Boyd összeakaszkodott Petikkel, ennek is páros kiállítás lett a vége, az ausztrálnak - aki pedig kezdett éledezni ezen a meccsen: egy lepattanót például jobbkezes létére ballal segített be még 4—3-nál - ez volt a harmadik hibája, ma­gyarán a zöldek center nélkül várták az utolsó hét percet. De nem vesztes állásból. No, ez is megér egy külön „misét”. Előbb az olimpiai bajnokcsapat két kapusa adott ízelítőt képességeiből: Kosz ziccert hárított, a rekontrát viszont Szécsi hatástalanította. Az általa kapufára tolt labda odalra, a „senki vizére” esett, ott himbálózott, miközben Hesz és Ma­daras egymást gyúrta a kapu előtt. Síp harsant, ám a „hagyományos” páros ki­állítás helyett Bátori négyméterest muta­tott - amin, mivel a labda karnyújtásnyi­ra sem volt Heszéktől - még a fradisták is csodálkoztak. Gerendás ugyanakkor olyannyira felháborodott, hogy egy „anya” szó is elhagyta ajkait, ragozva, nem túl diszkrét „kötésben”, ezért azon­ban csak sárga lapot kapott Székelytől. A másik Székely - Bulcsú keresztnéven nyert olimpiát - viszont nem idegeske­dett - annyira. Büntetője Szécsi kezéről pattant be, azaz maradt reményük a zöl­deknek a záró hét percre (8-8). Ha nem is sok, elvégre Vad a tizenhat éves Szitányit küldte be centerbe, akit Dabrowski gond nélkül kitolt hat-hét méterre, ahonnan nem volt túl veszé­lyes. A túloldalon Kosz egy ideig tartotta hadállásait - Tromler kétszer húzott két méterről, ám a kapus mindannyiszor odaért -, de amikor Hesz nem túl körül­tekintően ellőtt egy labdát hét méterről (Szécsi lehorgászta), és a BVSC három a kettő ellen megúszott, Kis már el tudta süllyeszteni a hálóőrt (8-9). A meglehe­tősen ad hoc felállásban adogató baj­nokcsapat eztán az emberelőnyt sem tudta megjátszani - időkérés után sem -, Csányi viszont meglelte a labdányi rést Kosz két karja között, amivel eldőlt a meccs, sőt, a végén a mezőny legjobbja, Ibolya Tamás is simított egy gólt. Hogy volt-e három „fa” a két gárda között, azon lehetne vitatkozni (sokat), Ibolya négyese viszont nyugodtan illet­hető szuperlatívuszokkal. Neki ez amúgy is jár: e remek teljesít­mény tán feledtetni tudja azokat a nem túl bizsergető emlékeket, amelyeket a júniusban még véres fü­rdőnadrágban zokogó center a népligeti uszodáról őr­zött mostanáig. Vad Lajos: - Egész héten készültünk, keményen, sok mindenre. Arra azonban nem tudtunk, hogy a csapat két centerét is kipontozzák... Ilyet még nem láttam! És nem is tudtam mit mondani letört já­tékosaimnak, akik becsülettel végighaj­tották a mérkőzést. Gerendás György: - Nem mondom, hogy dolgunkat nem könnyebbítette meg az ellenfél két centerének kiponto­zódása. Ibolya már január közepén virágba borult: itt Tibáról lö­gélt centerből Mellesleg Ez már-már fátumszerű. Kösz (térdműtét), Vogel (kéztörés), Szebeni (lábtörés), Kardos (ujjfűrészelés), Hause (vállgond). Ez volt az FTC-Thomas Jeans mérlege októbertől e hét kezdetéig. Aztán a pénteki emberelőnygya­korláson egy lövőkéz belevágódott Nyéki Ba­lázs szemébe, és az alsó, a szemet takaró rész belül felszakadt. El lehet képzelni Vad Lajost, amikor meglátta vérbe borult ábrázattal part­ra szálló pólósát. Szerencsére, kiderült, Nyéki szemével nincs túl nagy gond, játszott, lőtt is két gólt... ...de hogy ezen a gárdán valami átok ül, az most már biztos. Kegyelmet nem ismerve pólóztak a hazai­ak. Előbb Németh panaszkodott egy kiállítás után: „De hát megrúgott." Aztán Varjas dok­torra rontott rá Boyd, a finomkodást semmi­lyen műfajban nem ismerő ausztrál. A légióst kiküldték, ám a bíró mutatta a vasutasok épp sapkáját rendezgető játékosának, hogy jó vol­na, ha elvégezné a szabaddobást. A válasz lehengerlő volt: „Jó, jó, de hát szétverte a fejemet." Tájkép - csata után. Ahhoz képest, hogy Matajsz Márk és Fülöp Gergely a tizedik perc táján egymás ütlegeléséért partra került, né­hány perc múlva már a 4-es rajtkövön üldö­gélve beszélgetett, illetve nézelődött (mint az a mellékelt képen is látszik). Később csatlako­zott hozzájuk a kipontozódott balkezes, Ma­daras is. Elvoltak, békében, nyugalomban. Kutyakemény sportág, de tán nem vélet­len, hogy van benne mit szeretni. Minő meglepetésMegint pontos az Újpest UTE-Humet 4 Honvéd-Domino 4 (2-3,0-1,1-0,1-0) Hajós Alfréd uszoda, 250 néző. V: Császár, Madarasi UTE: NEMES - Mátyás, Ambrus 1, Molnár P, Kollár 1, Varga Z, VARGA D. Cs: BENCZÚR 1, Suti, Létay, Maklá­ri, Keszthelyi 1. Edző: Godova Gábor HONVÉD: TORY - Gombos, Jäger 1, Bereczki, Bárány 1, Szívós, SUGÁR. Cs: VARGA II ZS. 2, Kovács D., Ofner, Tóth I. Edző: Kovács István Gól-emberelőnyből: 6/1 (2/1,1/0, 3/0, 0/0), ill. 7/3 (2/2, 3/1,1/0,1/0) Véletlenek márpedig nincse­nek. Pontosan egy hete az UTE fiatal csapata pontot rabolt az erősebbnek tartott BVSC ottho­nából. Szombat este ismét vég­rehajtotta a bravúrt, pedig ellen­fele az alapszakaszgyőztes Hon­véd volt. Az első játékrész még ven­dégfölényt hozott. Alig több mint fél perc telt el, amikor Gombos fórból szerzett vezetést csapatának, majd Bárány értéke­sítette Sugár passzát. Az Újpest azonban feléledt: a negyed vége felé először Ambrusnak, majd Benczúrnak is sikerült túljárnia a Honvéd védőinek eszén. És bár e két találat közé beékelődött Varga II Zsolt előnygólja, jelen­tős vezetésre nem tudott szert tenni a Honvéd. A második negyedtől kezdve mindkét csapat játéka szétszór­­tabbá vált, pontatlan passzok és lövések, valamint kontrafaultok jellemezték a mérkőzést. A ven­dégek egészen a harmadik játék­rész végéig tartották a kétgólos különbséget, de ekkor megtört a lilák kétszer hét percen át tartó gólcsöndje. Nemes kapus reme­kül vette észre a megúszó Kol­lárt, aki biztos kézzel értékesítet­te a helyzetet. A záró felvonás hozta a leg­több izgalmat. Mindkét csapat becsülettel próbálkozott, az Új­pest védelme ekkor működött a legjobban, de támadásban a li­láknak nem volt túl sok szeren­cséjük, hiszen ha nem a blokko­ló kézerdő állta útját a labdának, akkor a bordarepedése miatt hi­ányzó Feliét remekül helyettesí­tő Tory kapus védett. Három és fél perccel a vége előtt Of­er bombázta kapufára a mérkőzés legnagyobb helyzetét, majd Suti tette ugyanezt a túloldalon. Ám rövidesen felbukkant a mérkő­zés meglepetésembere. Két perccel a dudaszó elhangzása előtt támadhattak a lilák, a labda a centerhez, a fiatal Keszthelyi Balázshoz került (ez volt élete harmadik OB I-es mérkőzése), aki nem habozott, káprázatos svédcsavarral 4-4-re alakította a végeredményt. És bár a vendé­gek mestere, Kovács István még egyszer időt kért, ez már nem segített a csapatán. Varga II Zsolt hatalmas bombáját Nemes védte, majd ismét a Honvéd cen­tere próbálkozott az utolsó pilla­natban egy csavarral, de a lövé­se nyomán a labda a kapufán landolt, így tehát az Újpest újabb pontot szerzett egy jóval na­gyobb játékerőt képviselő csa­pat ellen, ami azt mutatja, hogy a fiatal együttest nem szabad le­becsülni. Godova Gábor: - Lelkesedé­sünk egy pontot eredményezett a nagyszerű játékerőt képviselő­ Honvéd ellen. Kovács István: - A meccs ele­jén nagyon sok helyzetet hagy­tunk ki, ha belőjük őket, elhúz­hattunk volna. Gratulálok az Új­pestnek. (csaba) Az állás 1. Honvéd 13 111 1 138-75 23 2. BVSC 13 102 1 136-86 22 3. Vasas 139 -4 149-99 18 4. FTC 137 2 4 139-107 16 5. Újpest 134 6 3 92-84 14 6. Szeged 136 2 5 98-97 14 Tabán Trafik-Szeged 9 Vasas-Plaket 8 (3-2,3-1,2-4,1-1) Szeged, 500 néző. V: Koszto­­lánczy, Bors SZEGED: TÓTH I. - Konács, VAR­GA P. 3, Mód: WESZELOVSZKY 4, DR. TÖRÖK 1, dr. Szabó, NITSOVITS 1. Cs. Balla, Éles. Edző: Horváth Vik­tor VASAS: Kovács Z. - Katonás 1, Vindisch, VARGA T. 3, Kovács R. Vá­ri 2, STEINMETZ Á. 2. Cs: Rex-Kiss E., Rex-Kiss B. Edző: Somossy József Gól - emberelőnyből: 7/4, ill. 9/3 Négyméteresből: 0, ill. 1/1 Hatalmas érdeklődés előzte meg a Vasas vendégjátékát, a szurkolók bizakodtak, hogy si­kerül a rájátszásban az első győ­zelmet megszerezni. Varga Ta­más négyméteresből a Vasast juttatta előnyhöz, de néhány pil­lanat múlva Varga Péter akcióból kiegyenlített. Ezután a fiatal We­­szelovszky percei következtek, emberelőnyből kétszer is ered­ményes volt, így 3-1-re meglé­pett a Tabán Trafik-Szeged. Vári a negyed hajrájában faragott a hátrányból, így szoros ered­ménnyel zárult az első hét perc. Nitsovits emberelőnyből, majd Varga Péter immár másodjára akcióból talált Kovács kapujába és a szegediek 5-2-re elhúztak a piros-kékektől. Varga T. ismét előnyből talált a kapuba, majd Török távoli bombája jelentette az utolsó gólt a félidőben (6-3). A harmadik negyed a Vasasé volt, Vári, Steinmetz Ádám és Katonás góljaival a fővárosiak 8-7-re felzárkóztak. A záró ütkö­zetben hatalmas biztatásba kez­dett a hazai publikum, s nem mindennapi izgalmak közepette - Varga Péter szenzációs svéd­csavarja után - 9-7-re vezetett a Szeged. Az utolsó percben Stein­metz egy gólra felhozta a vendé­geket, azonban a szegediek tak­tikusan, az idővel is játszva meg­tartották egygólos előnyüket. Horváth Viktor:­­ Szenzációs csapat, szenzációs játék, szen­zációs győzelem. Ez eredmé­nyezte ezt a sikert. Somossy József:­­ Remek na­pot kifogó Szegedtől szenved­tünk vereséget. (suli) II. évfolyam, 19. szám , 2001. január 21., vasárnap 9

Next