A Színes Sport, 2001. február (2. évfolyam, 30-57. szám)
2001-02-03 / 32. szám
www.asport.hu Ady is focizottA Löki mindenekelőtt borzongató érzés, amikor először hallja az ember. A debreceni szurkolók a Himnuszt énekelték, mielőtt megkezdődött volna kedvenc női kézilabdacsapatuk éppen aktuális kupamérkőzése. Azóta mindenfelé éneklik, ha egy klubegyüttes nemzetközi trófeáért mérkőzik. De Debrecenben kezdődött. Az egyszerű rajongó átélte a katarzist. Semmihez sem hasonlítható érzés volt. Aki először tévedt a Hódos Imre Sportcsarnokba, az is tudta, érezte, itt nagy dolgok vannak készülőben. A cívisvárosban igazi hagyományokat őriz a kézilabda. A Debreceni Lokomotív már 1949- ben bemutatkozott a nagypályás bajnokságban, majd az első kispályás bajnokság élvonaláról 1960-ban csak egy helyezéssel maradt le az akkor már DVSC néven szereplő együttes. Aztán még két évtizeden keresztül a debreceniek nélkül rendezték az első osztályú küzdelmeket, ám 1979-ben az NB I/B-ben az Építők mögötti második helyezés az élvonalat jelentette a Loki számára. Első NB I-es találkozóján az újonc megverte a Bakony Vegyészt, s a bajnokságot a 8. helyen zárta. 1981. december 1-jén érkezett a csapathoz Komáromi Ákos, aki kilenc hónap kivételével - amikor az Elektromos férficsapatával nyert bajnoki címet - azóta is különböző minőségben a szakosztályt szolgálja. Vezetőedzőként kezdte, volt már szakosztályigazgató, jelenleg a szakosztályt működtető kft. ügyvezető igazgatója. Nyert a csapattal edzőként egy aranyat, három ezüstöt és két bronzot a bajnokságban, négyszer is nemzetközi kupa döntőjébe vezette együttesét, és nyert négy Magyar Kupát. „Debrecenben már a mostani kézilabdázók nagymamái és nagypapái is kézilabdáztak, vagy éppen a meccseken szurkoltak. A hetvenes években a Debreceni Dózsáén, a nyolcvanas évektől a DVSC-én. A nyolcvanas évek közepére, végére összeérett egy káprázatos csapat, abban az együttesben benne maradt egykét bajnoki vagy kupagyőzelem, amit rettenetesen sajnálok, de az 1987-es bajnoki cím után lelkileg egyszerűen szétszedték a társaságot” - mondta Komáromi. „Mindig nüanszokon múlt - emlékszik Jeddi Mária, aki két év kihagyással 1988 óta tagja a csapatnak. - Szinte mindenki válogatott volt, az edzőtáborok Debrecenből rengeteg pluszutazással jártak, sok volt a sérülés, és talán szerencsénk sem volt. ” A sok dobogós helyezés után a sors furcsa fintoraként a nemzetközi kupagyőzelmeket már nem Komáromi Ákos edzősége, hanem Köstner Vilmos irányítása alatt érte el a csapat. „Pályán és pályán kívül is állandóan együtt voltunk, én kezdő edzőként, a lányok az előző években kevesebb idegenben lőtt góllal elveszített KEK- és EHF-kupa-döntő kudarca után ki voltak éhezve a sikerre. Olyan játékosegyéniségek alkották a csapatot, akik amikor igazán volt tét, akkor játszottak a legjobban’’-értékelte a debrece ni sikereket a Comexi jelenlegi mestere. „Abban a csapatban összegyűlt az előző évek minden tapasztalata, hihetelenül tudtunk egymáson küzdeni, nagyobb alázattal viseltettünk a másik iránt, és ez magával hozta azt az icipici szerencsét is, amely előzőleg hiányzott’’ -véli Jeddi. A debreceniek mindig híresek voltak arról, hogy csapatuk többsége a városból avagy a környékről való. „Itt soha senkinek sem okozott gondot a beilleszkedés, jó alapokat adott a helyi sportiskola, a közösség mindig jó volt, és ha ez jó játékkal is párosul, nem maradhat el a siker” - adta meg a receptet Nyilas Tünde, a jelenlegi együttes csapatkapitánya, aki egy évtizede viseli a Loki mezét. A gazdasági gondok azonban Debrecenben is jelentkeznek, csakúgy, mint a többi sportegyesületnél. „A sportszerető emberek átérzik a gondjainkat, tisztában vannak a lehetőségeinkkel, és bár errefelé régebben a bajnoki cím és a jó nemzetközi szereplés volt a cél, az igazi szurkolók most is kiállnak a csapat mellett, s mi is minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy ne távozzanak csalódottan a meccseinkről" - vázolta a jelent Medgyessy Sándor, a DVSC-Valdor vezetőedzője. Ebben a bajnokságban csupán a Vasas távozott két ponttal Debrecenből. Viszont pont nélkül távozott az egyik „nagy”, a Győr. Szombaton a Dunaferr látogat a hajdúsági kézlabdaszentélybe. Bizonyosan telt ház várja. Az összeállítást írta: Csuhák Zoltán, Molnár Csaba és Salánki Miklós 5. Jeddi Mária Két EHF-kupa a vitrinben 1994- 95 DVSC-Symphonia-HB Enternach (luxemburgi) 48-2, 42-4 DVSC-Symphonia-Kizilay Ankara (török) 22-18, 22-15 DVSC-Symphonia-Silcotub Zalau (román) 24-14,14-19 DVSC-Symphonia-SV Buxtehude (német) 21-21,23-23 DVSC-Symphonia-Baekkelagets Oslo (norvég) 22-14,22-30 Irina Szamozvanova, Szopóczy Brigitta, Deák Melinda, Horváth Ildikó, Sándorné Sípos Éva, Jeddi Mária, Borók Rita, Virincsik Anasztázia, Ratkó Andrea, Nyilas Tünde, Csapó Erika, Halcsik Ildikó, Horváth Beáta, László Krisztina, Zupkó Judit, Rozsos Krisztina. Edző: Köstner Vilmos) 1995- 96 Az 1. fordulóban kiemelt a DVSC-Symphonia DVSC-Symphonia-TV Uster (svájci) 26-20,28-15 DVSC-Symphonia-GOG Gudme (dán) 16-25, 24-15 DVSC-Symphonia-Isztocsnyik Rosztov (orosz) 25-20,23-22 DVSC-Symphonia-HK Larvik (norvég) 20-23,18-15 Irina Szamozvanova, Szopóczy Brigitta, Barkasziné Szász Mária, Kókai Gáborné, Sándorné Sípos Éva, Jeddi Mária, Borók Rita, Ratkó Andrea, Virincsik Anasztázia, Nyilas Tünde, Csirinyi Csilla, Csapó Erika, Halcsik Ildikó, László Krisztina, Zupkó Judit, Szász Andrea. Edző: Köstner Vilmos) A legtöbb bajnoki Loki-mezben 1. Rádinné Tóth Rózsa 290 meccs 666 gól 2. Medgyessyné Sáfi Márta 256 meccs 715 gól 3. Csapó Erika 243 meccs 1146 gól 4. Kádárné Eperjesi Ilona 233 meccs 527 gól 221 meccs 993 gól ... 9. Nyilas Tünde 204 meccs 251 gól ...11. Irina Szamozvanova 175 meccs 7 gól Ireddi, Nyitás és Szamozvanova jelenleg is a csapat tagja.) A Hajdúság sportmúltja 1678 óta eredeztethető, amikor a református kollégium önkéntes tűzoltócsapatot alakító diákjai körében elterjedt a testedzés. Éppen 150 éve honosodott meg a tornasportág Debrecenben, ahol 1867-ben megalakult az ország második legrégebbi sportegyesülete, a DTE. Kevesen tudják, hogy a költőgéniusz Ady Endre 1899-ben a Debreceni Jogi Akadémia első futballcsapatának a játékosa volt. A régió jelenkori legnépszerűbb egyesületének, a DVSC-nek az elődje 1902-ben alakult meg, amely főleg az utóbbi évtizedekben játszott jelentős szerepet a magyar labdarúgásban. Az első magyar olimpiai bajnok, Hajós Alfréd neve is kapcsolódik Debrecenhez, az általa tervezett Aranybika Szálló révén. A két világháború közötti időszak a legendás Bocskai FC labdarúgósikereitől volt hangos. Ez a profiegyesület 12 játékost adott a válogatottnak, közülük néhányan világbajnokságon is szerepeltek, és olyan mestereik voltak, mint Schlosser Imre vagy Orth György. A II. világháborút követő években főleg a DTE tornászai értek el sikereket, és felnőtt egy eredményes birkózónemzedék, Németi Gyula, Tarányi József, Hódos Imre az 1948 és 1956 közötti időszak kiválósága volt. Az 50-es, 60-as években fokozatosan a labdajátékok kerültek előtérbe, a Petőfi és a Törekvés női kézilabdacsapata bajnokságot nyert. A világválogatott Varga István és dr. Süvöltős Mihály által vezérelt Debreceni Dózsa férfi kézilabdacsapata 1975-ben szerzett bajnoki aranyérmet. A DVSC női kézilabdacsapata sorozatos MK-győzelmével, a bajnoki címmel, 1995-ben és 1996- ban az EHF-kupa elnyerésével a férfiak múltbéli dicsőségét fokozatosan elhomályosította. A női kézilabda mellett főleg a DVSC labdarúgócsapatának eredményei teszik emlékezetessé az elmúlt évtizedet. A Loki 1995-ös bajnoki bronzérme és 1999-es Magyar Kupa-győzelme, az európai porondra való kilépése még a Bocskai FC teljesítményét is felülmúlja. Az 1912-es olimpia óta 43 debreceni sportoló indult az ötkarikás játékokon. Bár debreceni sportolóként eddig senkinek sem sikerült olimpiai bajnokságot nyernie, de ezüst- és bronzérmet, értékes helyezéseket szereztek. A megye szülöttei vagy az egykori debreceni diákok közül sokan értek el kiemelkedő sikereket. A teljesség igénye nélkül, csak a legnagyobbakat soroljuk fel: Kárpáti Károly, Kabos Endre, Gyarmati Olga, Kovács Pál, Harangi Imre, Kanizsa Tivadar, Veres Győző, Fenyvesi Csaba, Bruzsenyák Hana, Balczó András, Kamud Jenő, Sterbinszky Amália, Tuncsik József, Bardi Gyöngyi, Váradi János, Bujdosó Imre, Szatmári János. A birkózó Hódos Imre az élete nagy részét Debrecenben töltötte. A Bp. Vörös Lobogó színeiben lett olimpiai bajnok 1952-ben, összesen nyolc olimpián vett részt, háromszor versenyzőként, ötször versenybíróként. Emlékét Debrecenben a róla elnevezett legnagyobb sportcsarnok méltóképpen őrzi. Beszédes számok Hajdú-Bihar megye adatbankja (2000-es adatok) A megye területe: 6211 négyzetkilométer (az ország területének 6,7 %-a) A lakosság lélekszáma: 540 000 A települések száma: 82+Debrecen A városok száma: 16+Debrecen A sportági szakszövetségek száma: 28 Tornaterem: 274 Sportpálya: 379 Uszoda: 10 Sportegyesületek száma: 221 Edzők száma: 298 Szakedző: 45, ebből 26 főfoglalkozású Sportolók száma: 14 836 Válogatottak száma: 231 Bajnoki gólok 1. Csapó Erika 1146 2. Szilágyi Katalin 1036 3. Jeddi Mária 993 4. Szántó Anna 838 5. Medgyessyné Sáfi Márta 715 Hajdúszoboszlón Természetesen, a magyar úszósport szempontjából jobb lenne, ha ez a korszerű létesítmény Debrecenben épült volna fel, ám az edzőházaspár mindent megtesz azért, hogy a kisvárosban is jól ki legyen használva. Persze, a tárgyi feltételek még Hajdúszoboszlón sem ideálisak, mivel ott a tanmedence hiányzik, így az általános iskolások csak negyedik osztályos korukban tanulhatnak meg úszni a szabadtéri medencében. - A városi önkormányzat az idegenforgalom bevételét a lakosság érdekében használja fel - magyarázta Ludmány László, a Gyógyfürdő Részvénytársaság is támogatja a sportágat, így Hajdúszoboszló talán az ország egyetlen olyan városa, ahol minden iskolás tízéves koráig megtanul úszni. Az egyesületünkben 120 fiatal edz rendszeresen, közülük 45 az igazolt versenyző. Ludmányék három éve dolgoznak Hajdúszoboszlón, s a Pestről érkező vendég természetesen arra kíváncsi, hogy munkájukból mikor profitálhat majd a sportág élmezőnye. Ígérhetnének bátran, de az elmúlt évtizedek alatt tapasztalhatták, hogy ebben a vizes sportágban is a földön kell járni... - A városi önkormányzat a lakosság pénzéből támogatja az Árpád SE-t, ezért nem tehetjük meg, hogy csak a legtehetségesebb fiatalokkal foglalkozzunk. Nálunk a verseny- és a szabadidősport jól megfér egymás mellett. Nem küldünk el senkit, a tehetséges gyerekek naponta két órát edzenek, de akad olyan is, aki hetente csak kétszer úszik. Számunkra mindenki egyformán fontos, így is kialakulhat majd az úgynevezett élsport, feltűnhet egy-egy szuper tehetség. A város szempontjából azonban ugyanolyan fontos, hogy minden gyerek megtanuljon úszni és sokan rendszeresen ússzanak. A hét eleji eső, a hó javát „megette” Hajdú megyében is, a táj az úszósport tükörképe is lehetne: a föld mélyén lévő melegvíz ellenére még sok fehér folt látható. II. évfolyam, 32. szám , 2001. február 3., szombat 13 Következik: Csongrád megye