A Szív, 1917-1918 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1918-08-24 / 51. szám

1918. augusztus 24. HÍREK. Naptár. Augusztus 25. Lajos kir. — 26. Zefirin p. vt. — 27. Kai. József hv. — 28. Ágoston pk. ea. — 29. Kér. János felv. — 30. Simai Róza. — 31. Raimund bib. hv. Augusztus hóban nálunk (sz. Szív budapesti templom) 11 órakor nincs szentmise. 5 A pápa szentmiséje a vatikáni kertben. A Szent­atya névnapján, szent Jakab apostol ünne­pén a genuaiak is felkeresték egykori lelkipász­torukat s ajándékul a Szentatya művészi kép­mását hozták.­­Múlt évben, annak a Mária-szobor­nak a mását ajándékozták neki, amely előtt a Szentatya genuai időzése alatt imádkozni szere­tett. Ezt a szobrot a pápa egy kápolnában he­lyezte el a vatikáni kertben s most elsőizben szentmisét mondott a kápolnában. Mise alatt megáldoztatta a küldöttséget. A családias jellegű ünnep kedves emléke lesz a résztvetteknek. Amire nagy szükség volna nálunk is. Münchenből írják, hogy a kath. hetilapok ott gyűlést tartottak s azon elhatározták, hogy szövetségre lépnek. Az egyesülés célja: erkölcsi és anyagi érdekeik hathatósabb védelme. Nálunk is üdvös volna ilyen egyesülés, hatalmasabbá tenné a kath. sajtót. Alá — sajnos — nagy a széthúzás, ami gyengeségünket okozza. Az új egyházi törvénykönyv az iskoláról. Minden iskolatörvénynek az egyházi törvény idevágó rendelkezésein kellene felépülnie. Az egyházi törvény előírja mindenekelőtt, hogy minden iskolában tanítani kell a hittant. A hívek­nek kötelességévé teszi, hogy gyermekeiket kath. iskolába küldjék. Lelkükre köti kath. iskolák alapítását és támogatását. Az egyháznak jogában áll a hittanítást ellenőrizni minden iskolában. Elvitathatatlan az egyház ama joga, hogy iskolá­kat, egyetemeket alapíthat. Hangsúlyozza álta­lában a törvény a felekezeti, jobban mondva: a hitvallásos iskola létjogosultságát. A közeledő tanév elején idézzük ez előírásokat eszünkbe. Szent kötelességünk, hogy azokhoz tartsuk ma­gunkat.­­ A pápa ajándéka a magyar királyi c­sládnak. Bécsből írják, hogy XV. Benedek pápa a királyi család legifjabb fiának, Károly Lajos főhercegnek egy láncon függő aranyérmet ajándékozott. Az ajándékot nemrégen adták át a királyi szülőknek. M­i e­z a járványos bet­eg­ség ? Svájcból írják nekünk, hogy az egész Európán végigvonult úgynevezett spanyolnátha-járvány következtében Genfben, Bernben, Neuenburgban, Zürichben, Oltenben és más városokban a világi hatóságok bezáratták a templomokat, állítólag azért, hogy a ragályos betegség ne terjedjen tovább. Ugyan­akkor — írja tudósítónk — a gyárakat, a nagy üzemeket nyitva hagyták, holott ezekben több az ember s az egymással való érintkezés folytán nagyobb a megfertőzés lehetősége, mint a templo­mokban. Nyilvánvaló : az egyházellenes hatóságok csak ürügynek használták fel a spanyol betegséget, hogy kellemetlenkedjenek a híveknek. S Veszélyben a szentföld kath. missziók. A pogány töröknél nagyobb veszedelmet hozott a Szentföldre az angol. Két jelenségről írnak misszionáriusaink. Az egyik a zsidó cionisták nagy mozgolódása a Szentföldnek zsidóországgá való átalakítása érdekében. A másik az anglikánok erős hitterjesztő munkája. Alighogy ráléptek a Szentföldre az angolok, máris jöttek az anglikán papok, akik különösen jótékonysággal igyekeznek megnyerni az ottani lakosságot az anglikán hit­nek. A jeruzsálemi anglikán püspök rövid idő alatt 3 milliót gyűjtött e célra Londonban. Aggasztó tünet, hogy az anglikánok a szkizmatiku­­sokkal összetartanak s közös erővel akarják ki­szorítani a kath. hitterjesztőket a Szentföldről. Segítenek már a mi kisiparosainkon is. Lassan, sokára, de megmozdultak az illetékes intézőkörök a háborúban oly sokat szenvedett kisiparos­­osztály érdekében is. A minisztertanács elfogadta Popovics Sándor pénzügyminiszter tervezetét, amely szerint a Pénzintézeti Központ a háborúban tönkrement kisiparosoknak felsegítésére mérsékelt kamattal kölcsönöket fog nyújtani. Erre a célra 90 millió koronát szánnak. Miután ezzel elsősorban keresztényekről történik gondoskodás a kis­iparososztály képében, örömmel üdvözöljük a­­ pénzügyminiszter e művét, melyet lapunkban­­ sokszor sürgettünk már, s Kétszázezer asszony küldöttsége a Szent­atyánál. Rómából írják: Franciaországból egy küldöttség jött a Szentatyához s 200.000 francia nő hódolatát tolmácsolta s azon ígéretüket, hogy fiaikat vallásosan fogják nevelni s a Szentszékhez való ragaszkodást csepegtetik szivükbe. Kérték egyben a Szentatyát , adja rájuk áldását s háborús szenvedéseiket ajánlja fel Istennek. A küldöttség szép könyvet nyújtott át, amelyben vagy 70 püspök s a 200.000 asszony főképviselői voltak aláírva. Egy teljes oltárfelszerelést is hoztak értékes aranykehellyel a Szentatyának ajándékul. A madári eszteket is lejáratta a háború. A nagy szövethiány takarékosságra szorítja az embereket. A madárijesztőkre már nem igen pazarolhatják a szövetet, mert még az utolsó rongynak is nagy értéke lett. A nixdorfi gazdák­­ erre csak most jöttek rá, amikor élelmes tolvajok az összes, határban levő, madárijesztőről lelopták a ruha­rongyokat. Idők jele­i G3G£0Bly00B0QGEO50S3BG!3G!3aE53Er3GElí3l300 5. oldal. OKOS MAGYAR GAZDA. Országos Központi Hitelszövetkezet érdekében. * Fillérbankok. Ezekre még a legkisebb faluban is szükség van. Mert a pénz az az olaj csepp, mely az üzleti élet kerekeit forgatni segíti, sőt azt mint gőzerő előre hajtja. Hogy mért kell a mai bankokban bővelkedő korszakban még mindig új kisbankok alakítását ajánlani ? $annak az az oka, hogy a kis és leg­kisebb emberek hiteligényeivel nem igen törődik senki. Ők csak kis összegeket vehetnek igénybe és így kicsi az a provízió, amelyet kieszközlésükkel meg lehet szolgálni. így tehát sok ilyen apró üzle­tet kellene napjában lebonyolítani, hogy valaki megélhessen belőle. Ez azonban nem sikerül, mert a kis embereket nem igen ismerik a hatalmasabbak és így nincsen a városi bankoknál szószólójuk. • Pi­liánnál meg a legritkább esetben rendelkez­­az is, ha már van, egy bogárhátú, mohos tetejű nádas házikó, melyet a szegénység terhe behorpasztott, úgy hogy új terheket nem igen lehet reá rakni, már azért se, mert a szegény ember az efféle kijárásokban gyakorlatlan, ha pedig minden lépést meg kell fizetnie, neki a kívánt száz koronás kölcsön annyiba kerül, hogy százalékai előre meg­eszik, elnyelik bármilyen vállalkozása hasznát. Éppen azért a kisember csak úgy vehet igénybe eredményesen hitelt, ha azt otthona lakóhelyén találja meg; mihelyt ezért be kell fáradnia a szomszédos kisvárosba, már sokféle veszély ólálkodik a sarká­ban. Ügynök kezére kerül és az a pióca ki nem engedi csápjai közül, míg egy pirula csörög a kis­­iajbi zsebében. A l­ilel mindig kétélű fegyver, csak annak hasz­nál, aki jól tud bánni vele. Hozzá még a kisember ismeretsége is szűkkörű, ha neki kezes kell, vagy csak tanú is, már megkezdődik a levetkőztetése, mert ezek mind — legalább is áldomást kivonnak, ami ma egymagában is sokba kerül — eltekintve attól, hogy szeszközi állapotban terheket vállalni nem tanácsos, mert hogy könnyen elszámítja ma­gát, aki borközi hangulatban végzi az előirány­zatot. Otthonában, a legkisebb ember is számos lesz, ha különben józan viseleténél és szorgalmánál fogva be­igazolta már polgártársai előtt a saját megbízható­ságát ; ha tudják róla, hogy törekvő, takarékos és jól számító, akkor szívesen támogatják vállalko­zásaiban. Például, mondjuk aki most a dinnyeérés idején jónak látja dinnyével kupeckodni, ahhoz kellene első befektetésül pár száz korona, hogy a gyümölcsöt a nyári búcsúkon és vásárokon eláru­­sítva, megkereshesse rajta a téli gúnyára valót. (Hejh ! de mostanság ugyan aligha keresi meg, mert olyan méreg­drága minden ruhaféle, hogy azt egy kocsi dinnyén kikeresni nem lehet, mert akkor árdrágítás miatt a kulcs mögé kerül családja örök szégyenére.) Mondjuk hát, hogy baromfival spekulál, össze­vesz egynéhány pár sovány csirkét s azokat a tar­lókon a kipergett búzaszemeken feljavítja, vagy másképen értékesebb állapotba helyez. Ez is sok bajjal jár, mert a lótakarmány a méreg­drága, ha elszakad egy hámistrángja, szinte vagyont kell adni az újért a falusi kötelesnek, ami azelőtt csak pár hatosba került. Arról nem is szólva, hogy egy hajtóka pálinka többe kerül, mint az előtt egy teli kulacs bor képütt, a gyalog.szegény embert az ág is húzza. Ragaszkodik ósdi szokásaihoz, ha rosszak is. De vegyük csak a legjobb esetet. Hogy a két sógora vagy komája jótállást vállal érette, mert talpig becsületes embernek ismerik és így a helyi kis bank, az ő elismert szolid életmódját is számba véve, méltónak ítéli a kért 200 korona hitelre. Hát nálunk minden hitel megdrágul a sok mellé­kes kiadás révén, de mégis el kell ismerni, hogy a lakóhelyen igénybe vett hitel a leg­jutányosabb, főleg pedig a legkényelmesebb. Mert nem jár időveszte­séggel, mikor ma 1—2 elmaradt hasznos napszám, kivált így a szorgos nyári munka évadjában, már igazán summás veszteséget jelent. És ezt mind a keresett kölcsön terhére kell írni, mert máshová elszámolni nem is lehet, így még mindig leg­olcsóbb a kölcsön. Mert bent a városban, első kiadás, hogy meg kell villásreggeliztetni azt a gyalogsátánt, aki már a kiszállásnál mellénk sze­gődött és mint vérre éhes szúnyog a tehéncsordát, úgy kisér bennünket nyomon, hogy magának biz­tosítsa a sápot. Ezt meg kell villásreggeliztetni, az előtt egy kis borjúpörkölt ha belekerült 30 vasba, most legalább három koronát kell érette leszúrni. A sör ugyan komiszabb lett, de azért árban nagyott emelkedett , és annak mind meg kell lennie, mert hát ez így szokás minden faluban. A bor literje most legalább 8 korona, de ebből legalább csak az az első liter a drága, annak mámorától kiszínesedik a kölcsönből várható ha­szon képe, az ügynök egyre szaval, hogy : Ilyen­olyan szerencsés lesz Kend János bácsi, csak nem kell garasoskodni, majd behozzuk az eladásnál! Váltáskor, alkalmas pillanatban, az ügynök is megemlíti, hogy neki ez a közvetítés az egyetlen keresete és szerényen 5%-ot kap minden 100 koro­nás keresett kölcsön után. Azután a kocsis is kinyitja kiszáradt, ajkait és kér egy korsócska söröcskét. Végre bevezetik a félig már­is megnyú­zott áldozatot a banknak tisztelt lebujba, ott kézről-kézre adják, mintha felhajtogatni való ku­lacs lenne. Az első fogd meg elvezeti egy billenő ajtóhoz, melyen bélü­l egy sas orrú izraelita úr gubbaszkodik és szövi árdrágító üzleti terveit. Ez kinyújt a lyukon egy nyolcadív papirost, melyre összesen annyi van nyomatva : A kölcsön­­kereső neve és lakása. Ez a hitvány rongyocska valaha az olcsó világ­ban is pár hatosba került, ma legalább egy koroná­val kell megváltani ezt a bank belépti jegyet, hogy legalább a kérelmünket előadhassuk. Hiszen ezért jöttünk, tehát itt nem lehet nézni egy pár hatosra. Ezen a cédulán alul egy szám van, mely elutasít ben­nünket egy újabb fülkéhez, ahol megint egy újabb pióca nyújtózkodik és kevélyen odarendíti: tessék váltó­s­rlapot venni, mely a kincstári illetéken fölül még az üzleti költséggel is meg van terhelve. Legjobb eset az, hogy János bácsi ennyi botor­­­kálás után csakugyan megkapja a keresett köl­csönt, persze levonván belőle a levonandókat, ami mint a fentebbi specifikálásból is sejtheted jó magyarom, nem kevés percenlet tesz ki és nagyon fölemeli az igényelt hitelnek kamatlábát. Ezek a mellékkiadások, a lakóhelyen igénybe vett kölcsön­nél nagyrészt elesnek, valamint elmarad a fuvar is, mely ma rémségesen drága. Úgyhogy egy 200 koronás kis kölcsönnél a költség­különbözet kön­­­nyen felrúg a mai árak mellett 20 koronára. Tehát a tervbe vett 200 koronás üzleten már előre el van vesztve 10%, vagyis ennyit elvisz a kölcsön meg­szerzése a legtakarékosabb fölszámítás mellett. Ezen k­ívül fölmerül az otthoni munka-vagy nap­­számveszteség, a beszálló korcsmában az istálló­pénz, tartja még búcsuzáskor a markát a borra­valóra leső udvaros, udvarseprő, portás és egyéb ... kaszanyögöknek nevezhető hátramozditók. Ezek az apró nyomorúságok teszik kívánatossá, hogy minden haladni akaró község állítson a saját polgárai szolgálatára legalább egy kis Hitelszö­vetkezetet, melyet a Központ tart fegyelme alatt és szoros szabályokkal írja körül a költségeit. ÜZENETEK. Magda. Kedves dolog, de nem tudjuk, lesz-e al­­­­kalmunk közölni. — Sz. Sz. M. Mélykút. Nagyon köszönjük. Felhasználjuk. Kérjük az író címét! —­­T. L. N.­Kanizsa: örülünk, hogy együtt érez velünk. Munkálkodjék is velünk, üdv. — Gyoroki előfizető. Lássa, ha megírta volna címét, már részletes fel­világosítást kapott volna. Nem értjük a névtelen­­­­ség beburkolás­ok?.! ? Egyébként kérje «A Szív», III. évf. 43. számát. — Honvéd tizedes, Kőszön*í

Next